Teszt: Mikrosat FlashMob 4 stúdióvaku

A múlt hétvégén tesztkörre vittem a Mikrosat új akkumulátoros stúdióvakuját a FlashMob 4-et. Ugyan dolgoztam már vele a víz alatti fotózáskor, de az rövid (és mondjuk ki sikertelen) session volt, így nem volt alkalmunk összebarátkozni.

Ezúttal extrémsport fotózásra vittem magammal, Országos Mountainboard Találkozón vettem részt Ajkán. De ne szaladjunk ennyire előre.

Amit tudni kell a FlashMob vakuról az az, hogy a hagyományos stúdióvakuktól eltérően, és a rendszervakukhoz hasonlóan IGBT áramkörrel rendelkezik. Ez annyit jelent, hogy az ilyen vakuk valójában nem kisebbet és nagyobbat villannak ha szabályozzuk az erejüket, hanem lényegében rövidebb és hosszabb ideig “világítanak” (jóllehet ezt szemmel villanásnak érzékeljük). Ez úgy történik hogy a kondit mindig ugyanakkora erőre tölti fel a rendszer, ergo a vaku mindig ugyanakkora erővel villanna, de az elektronika – ha kevesebb fényt akarunk – hamarabb lekapcsolja az áramot a villanócsőről, és persze fordítva is igaz, ha több fényt (köznyelven szólva erősebb villanást) akarunk, akkor később kapcsolja le az áramot. Magyarul a rendszer a fénymennyiséget nem a teljesítménnyel szabályozza, hanem az idővel: minél tovább világít a vakucső, annál jobban beexponálódik a fénye (kicsit ez olyan, mint mikor a fényképezőgépen a záridővel befolyásoljuk az expozíciót a rekesz helyett). Ennek folyománya, hogy kisebb villanásoknál nagyon rövid ideig villan a vaku, ezred, esetenként tízezred másodpercekben mérhetjük a villanás idejét így ezek a vakuk alkalmasak a gyors mozgások megfagyasztására is. A másik áldásos hatása, hogy ezek a vakuk ha nem sütik ki őket max erővel, hamarabb is feltöltenek, hiszen a kondi nem ürül ki teljesen, épphogy csak rá kell tölteni (ellenben a hagyományos stúdióvakuknál a kondi mindig teljesen kiürül és mindig teljesen újra kell tölteni).

Ezt a villanási időt (angol neve “duration”) kétféle módszerrel mérik, a marketingszagú mérés a t0.5 rendszer, a frankó pedig a t0.1 rendszer. 

Csak röviden ezt azt jelenti, hogy a vaku milyen időintervallum alatt “végzi el” a villanást. A t0.5 rendszer azt méri, hogy mennyi idő alatt következik be a vakuvillanás 50%-a /végső soron ebben az intervallumban adja ki a vaku a legtöbb fényt/, a t0.1 mérés pedig azt mutatja meg, hogy mennyi idő alatt következik be a vakuvillanás 90%-a (ugyanis ekkor is ad ki fényt a vaku, ami ugyan jóval kevesebb mint a villanás elején, de az expozíciót befolyásolja). Nyilván az 50%-ot hamarabb eléri a vaku, mint a 90%-ot, ezért a t0.5 módszerrel mért értékek nagyjából 3x rövidebb időt mutatnak, de ez rendszerint csak becslés, pontos értéket a különféle kondik miatt csak méréssel lehet megállapítani. Ha viszont azt nézzük, hogy a vaku meg tudja-e fagyasztani a gyors mozgást, akkor a t0.1 idővel kell kalkulálnunk.

A gyártók persze előszeretettel adják meg a t0.5 értéket, mert az kedvezőbb számokat mutat. E szerint a FlashMob 4 villanási ideje t0.5 értéken a következő:

  • maximum teljesítményen: 1/430s illetve 1/500s (hogy miért kétféle érték arról később)
  • minimum teljesítményen: 1/3500s illetve 1/12500s

Vagyis t0.1 mérésre átszámolva nagyjából ez 1/100s és 1/125s max teljesítményen, és 1/1000s és 1/3000s minimum teljesítményen. Namármost például egy gördeszkás trükk kimerevítéséhez mondhatjuk, hogy kb 1/1000s villanási idő szükséges, kicsit lassabb trükkökhöz elég az 1/800s is. Összehasonlításképpen egy Nikon SB-700 villanási ideje max (1/1) erőn mérések szerint 1/305s, egy Yongnuo YN-460II vakué pedig 1/435s. Azt tudni érdemes, hogy normál esetben ha csökkentjük a vaku teljesítményét egy FÉ-el, akkor a villanási idő is a felére rövidül (pl 1/125s-ról 1/250s-ra).

Most jön a kérdés, hogy miért szerepel két érték a FlashMob 4-nél? Azért mert ezt a villanási görbét (ami fent látható) a gyártók különféleképpen képesek ma már csűrni-csavarni, leginkább el tudják nyújtani. Erre alapul a PocketWizard és néhány kínai rádiós kioldó gyártó HyperSync nevű gyorsszinkron szolgáltatása, de ezekről talán majd egy későbbi cikkben értekezünk. A lényeg most annyi, hogy a FlashMob 4-et állítani tudjuk, hogy a teljesítmény, vagy a villanási idő legyen a prioritása? E szerint van benne F-mód és D-mód. Előbbinél a villanási idők lassabbak, utóbbinál viszont gyorsabbak, vagyis a fenti görbét a gyártó képes vízszintes mozgatással összepréselni és kinyújtani. Nyilván a teljesítmény és a villanási idő (a fent IGBT címszó alatt leírtak miatt) végső soron kéz a kézben jár, de a Mikrosat mégiscsak tudja valahogy, finoman csűrni-csavarni ezt a dolgot.

A lényeg az, hogy a FlashMob 4 vaku D-módban meglehetősen gyors, de maximális erőn azért ez sem a leggyorsabb, legalább 1-2, de inkább 3 értékkel kell leszabályoznunk, ha azt szeretnénk, hogy a gyors mozgást megfagyassza. Érdekes módon ha a minél gyorsabb villanási idő a cél, akkor a lenti táblázat alapján érdemes 1/1 erőn D-módban fotózni, 1-2 értéket leszabályozva viszont érdemes F-módba átkapcsolnunk, majd a 0-7-ig tartó skálán a 4-es teljesítménytől lefelé pedig ismét a D-mód a gyorsabb. Fura ez így, de elhisszük a gyártónak:

A váltásra egyébként a kezelőpanelen lévő MODE gombbal van lehetőség.

Könnyen mondaná az ember, hogy hát szabályozzuk le, ha olyan gyors villanási időre van szükségünk. Igen ám, csak ha az ember történetesen extrémsportot fotóz, azt jó eséllyel nappal teszi kültéren. Ilyen körülmények között pedig általában maxon mennek a vakuk, hogy érvényesüljön a fényük a napsütéssel szemben, így valamelyik kezünkbe harapnunk kell: vagy nagyott villan a vaku de lassan, vagy kicsit és gyorsan. No ekkor jön jól a nagy teljesítmény, amit rendszervakuk esetén több vaku csokorba fogásával, illetve a FlashMobhoz hasonlóan nagyobb teljesítményű stúdióvakuk használatával szoktunk elérni, ugyanis ahhoz, hogy a vaku legyen a domináns fény a képen kb 2 fényértékkel túl kell lőni a napfényt. Ha nem tesszük, a szinkronidő miatti lassú záridőnknek köszönhetően be fog mozdulni a sportolónk.

A FlashMob 400Ws teljesítményű, ami azért már combosabb, mint egy rendszervaku, de illúzióink ne legyenek: ha a tűző nyári nappal szállunk csatába, akkor a 400Ws csak deríteni elég, főfényként a nyári, déli, kora-délutáni nappal szemben csak úgy tudjuk használni, ha reflektoron kívül nagyon nem teszünk mást a Bowens bajonettre és még így, “csupaszon” is 1-2, max 3 méterre helyezzük az alanytól. Itt most egyébként ISO100 és kb f/16-os rekeszről beszélünk (20-40mm gyújtótáv környékén), nagyjából ennyi kell, hogy kordában tartsuk a júniusi napot. Ha “fekete” eget, amerikai éjszakát akarunk, akkor ISO50 és f/20 kb (esetleg még ND szűrő, a lenti gördeszkás kép plárszűrővel készült), szóval nem egyszerű dolog ez, ilyen értékekhez gyakran már 1000Ws fölötti vaku szükséges. Nyilván más ha modellt fotóz az ember, mert akkor nyugodtan tehetjük 2 méterre a vakut, akár fényformálóval is, ha viszont extrémsportot fotózunk akkor már csak biztonsági okok miatt is érdemes messzebb vinni a vakut.
A fentiek persze extrém helyzetek, déli tűző napról szólnak, de onnantól kezdve, hogy egy kicsit borúsabb az idő, vagy árnyékos helyen vagyunk, egy 400Ws-os vaku is gyakorlatilag megtáltosodik.

Derítésként használva tűző nappal szemben. Fényterelő: reflektor, Teljesítmény: 1/1 D-mód, Távolság: kb. 1,5m, ISO 100, 1/160s, f/11, 17mm fullframe + polárszűrő

A FlashMob 4 rendelkezik egyébként többféle stroboszkóp móddal is, de ezt nem volt alkalmam kipróbálni, mert nem volt olyan sötét helyünk, ahol hosszabb záridővel fotóznánk. Éjszaka próbálhattuk volna ki esetleg, de a lelkesedést elverte a szombat esti vihar és az ebből következőleg bánatból elfogyasztott Unicum mennyiség.

Kapunk még külön szabályozható LED-es beállítófényt is a FlashMobbal, de ezt csak amolyan mutatóba, nincs valami nagy ereje, az 5Watt teljesítmény nagyjából egy 30-40 Wattos normál izzónak felel meg, vagyis tényleg csak sötétben, stúdióban tudjuk használni. Cserébe viszont nem meríti különösebben az akkut, ami egyébként max teljesítményen kb 600 villanást képes kiszolgálni, minimum teljesítményen pedig 4500-at. Én a hétvégén kb 130-150 képet lőttem a vakuval, jórészt maximális teljesítményen, de a töltöttséget jelző LED még mindig a FULL szekcióban állt a nap végén, szóval tényleg jól bírja. Az akku egyébként cserélhető, a vaku oldalán lévő ajtó mögött lapul, amit kézzel is nyitni lehet.

Ami a kezelőfelületet illeti megkapjuk a szokásos dolgokat is, úgymint szinkroncsatlakozó, CELL mód ki-bekapcsolás, hangjelzés, teszt gomb, MODE és stroboszkóp mód gombok, ezen kívül itt találjuk a töltöttség mérőt, a töltő bemenetét és persze a szabályzókat, külön a vakuhoz, külön a beállítófényhez.

A vaku másik okossága a Swing II fantázianevű, gyári kioldó, ami opcionális tartozék. Mit mondjak, ezzel kapcsolatosan vegyesek voltak az érzelmeim. Sorolom:

Ami tetszett:
– a vevőegység nem kábellel meg jack-dugóval csatlakozik, hanem mint egy kártyaszerűséget illeszthetünk a vakufejbe az erre szolgáló helyre. Nagyon stílusosan integrálódik, a vevő a vakutól kapja az áramot:

– a Swing II kioldó-páros segítségével a gépvázról vezérelhetjük a vakunkat, akár többet is 6 csoportba rendezve, minderre 16 csatorna áll rendelkezésre. A csoportokat a vevőegységen gombbal tudjuk kiválasztani, piros LED kijelző mutatja az adott vaku csoportját, a jeladón pedig dedikált gomb áll rendelkezésre mindegyik csoporthoz.
– a kioldón van Teszt gomb is, manapság néha már ez is luxus.
– a jeladó AA méretű ceruzaelemmel működik
– a kioldó 2,4GHz-en üzemel

Ami viszont nem tetszett:
– gondjaim voltak a működési megbízhatósággal, ugyanis sokszor nem villantotta el a vakut a kioldó. A Teszt gombot nyomogatva sosem hagyott ki. Én arra gyanakodtam, hogy a jeladóban lévő noname ceruzaelem kezdi megadni magát, szerettem volna kicserélni egy feltöltött Eneloopra, de a helyszínen nem tudtam. Ugyanis az adó elem foglalata annyira ki van centizve, hogy egy pár tizedmilliméterrel kövérebb ceruzaelem (értsd a dekorborítás némileg vastagabb rajta), amilyen ezek szerint az Eneloop is, már alig fér a nyílásba, az elemfedelet pedig nem lehet becsúsztatni. Itthoni babrálásnál aztán rájöttem, hogy kis mozgatással, játszogatással azért bele lehet erőltetni az Eneloopot, de itthon meg már nem volt időm tesztelni a megbízhatóságot és a hatótávot. A helyszíni mérések alapján kb 70-80 méter volt a rendszer hatótávja, friss elemmel ez valószínűleg javul.

– a másik dolog ami nem tetszett, az a jeladó működési logikája. Szép dolog volt a tervezőtől, hogy gondolt arra, hogy a vakukat távolról ne csak vezérelhessük, de lényegében ki is kapcsolhassuk, de ezzel megbonyolították a jeladó működését, ami nekem nem volt szimpatikus. A jeladón ugyanis ha a 6db vakucsoport gomb bármelyikét röviden nyomjuk, akkor az adott vakucsoport kikapcsol ha újra megnyomjuk bekapcsol, ha viszont hosszan nyomjuk a gombot, akkor a rajta lévő LED villogni kezd és ekkor tudjuk állítani az adott csoport erejét a +/- gombokkal. Ezt még tovább bonyolítja, hogy ha nem nyúlunk a jeladóhoz, akkor a LED-ek kialszanak, így az ember hajlamos egyszer megnyomni a gombot, hogy újra stand-by helyzetbe hozza a kioldót (igen ám de ezzel a rövid nyomással tudta nélkül kikapcsolta a csoportot), majd elkezdi nyomogatni a +/- gombokat, de mindhiába, hiszen a vakut épp most kapcsolta ki a távvezérlővel. De ezt ugye nem látni, mert azért nevezik távoli vezérlésnek, hogy ne kelljen nézegeti a messze és magasan lévő vaku hátulját. Nálam a vaku 3 méter magasan volt, így ment a trükközés, hogy akkor most ki van kapcsolva vagy be van kapcsolva, most állítani tudom-e vagy ahhoz még egyszer meg kell nyomni hosszan, stb. Alá álltam, hallgattam a kattogását, ahogy ki be kapcsol, nyomogattam a teszt gombot, hogy tudjam, most be- vagy kikapcsoltam a vakut. Szóval jó lenne ehhez legalább valami hangjelzést beiktatni, hogy tudjuk épp mit csinálunk.

A FlashMob 4-et főfényként használtam a késő délutáni sessionhöz, kiegészítésképpen egy Yongnouo YN-560-II volt az élfény, és egy YN-500EX manuál módban a derítés.

Az utolsó képeken látható, hogy amint elment a tűző napsütés, már kiválóan lehetett használni a vakukat a mozgás megfagyasztására.

Összegzés

A Mikrosat FlashMob 4 400Ws-os vaku egy jó kis darab, széleskörűen használható, de nem mindenre. Ha valaki modellfotózásra, esküvőre, enteriőrfotóra használná annak határozottan ajánlott, az akksija jól bírja, könnyen és gyorsan kezelhető, a bajonettje széleskörűen elterjedt Bowens szabvány, így rengeteg fényterelőt használhatunk hozzá. A villanások stabilak, mind erőre mind pedig színhőmérsékletre, az opcionális Swing II kioldóval pedig valamelyest könnyíthetjük a munkát a gépről való vezérlés révén. Ugyanakkor a 400Ws a tűző napsütést túllőni kevés, így ha valaki Annie Leibovitz módjára szeretne octaboxszal csajokat vakuzni a déli napsütésben, az 800Ws fölött keresgéljen. Ugyanígy sportfotózásra is csak korlátozottan alkalmas, mert a gyors mozgás megfagyasztásához legalább 2 blendével erősebbet kell villantani, mint a környezeti fény. A beállítófény szintén csak lesötétített stúdióban használható. 149.000 Forint viszont egy akkumulátoros, 400Ws-os stúdióvakuért nem sok, pláne úgy, hogy 5 év garancia van a vakura és a villanócsőre egyaránt, és nem holmi kínai cuccról beszélünk, hanem német háttérországgal és magyar képviselettel és garival büszkélkedő termékről.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.