Yongnuo YN-622C rádiós kioldó teszt

Annyi ideje húzom már a Yongnuo YN-622C tesztjét, hogy lassan tartóstesznek is nevezhetjük az alábbiakat. A benyomásaim ezúttal is vegyesek, de mivel Yongnuo-fan vagyok, ezért adtam még egy esélyt a kioldónak…meg mégegyet…meg mégegyet, aztán kicserélték és még egyet. Az eredmény: “erős közepessel átment, felsőbb osztályba léphet”

Hol is kezdjem? Először talán a specifikációkkal. A Yongnuo YN-622C ugye egy Canon kompatibilis rádiós kioldó. Ezúttal érdemes kihangsúlyozni, hogy a tesztelt változat Canon verzió, ugyanis a Nikon verzió picit más, így nem vagyok biztos benne, hogy egyértelmű következtetést lehet levonni a Nikon verzióról a Canon teszt alapján. A Nikon ugyanis egyrészt jóval későbbi kiadás, illetve máshogy is működik, vagyis technológia szempontjából is nagy valószínűséggel különböző.
A Canon változat jellemzője, hogy E-TTL II támogatást biztosít, vagyis minden paramétert a kamera menüjéből állíthatunk. Pontosabban fogalmaznék, minden beállítást a kamera menüjéből KELL hogy állítsunk, ugyanis a kamerabeállítások felülbírálják a vaku beállításait (feltéve ha E-TTL II vakuval használjuk). Ez még oké is lenne, ha nem lenne olyan macera bármit is megváltoztatni a kamera menüjében. Mondom hogyan néz ki ez például a Canon 6D esetében (más gépeknél eltérő lehet de ott se kevésbé bonyolult):

  1. Menü gomb 
  2. 2. főmenü fülre lépés (más gépeknél eső fül, megint másoknál hátulról a harmadik), 
  3. azon belül 2. menüpontra lépés (External Speedlite control / Külső Speedlite vezérlés),
  4. 4. almenüpontra lépés (Flash function settings / Vaku funkcióbeállítások),
  5. …és ekkor vagyunk a vakubeállítás főmenüben(!), lásd az alábbi képen, 
Vakuvezérlés menü Canon 5D Mark III-on

innen navigálhatunk aztán arra a beállításra, amit változtatni szeretnénk, úgymint

  • ETTL/Manuál/Multi üzemmód,
  • optikai vezérlés ki-be kapcs (jelen esetben ez a rádiós vezérlést aktiválja)
  • zoomfej állás, 
  • 2. redőny szinkron/HSS, 
  • vakuerő állítás, 
  • bracketing/ Multi módban villanások száma és Hz
  • csatorna beállítás
  • master vaku villanjon-e
  • csoportkezelés
  • csoportarány beállítás

Ezt annyival meggyorsíthatjuk, hogy az External speedlight control menüt gyorsmenübe (My Menu / Saját menü) rakjuk, és esetleg – ha a gépünk támogatja – úgy állítjuk be a kamerát, hogy a Menü gomb megnyomására rögtön a My Menu-vel indítson. De még ekkor is meg kell nyomnunk a Menü gombot, ránavigálni az External Speelite Control menüpontra, azon belül a 4. almenüre, hogy bejussunk abba a vakuvezérlő kezelőfelületbe (ld kép fent), ahová jó esetben egy gombnyomásra illene jutnunk. Szóval szép és jó ez a távolról vezérlés történet, de így picit macera. Megoldás? Vagy a Flash function settings (Vaku funkcióbeállítások) menüt (ld. kép fent) lehessen gombhoz dedikálni a vázon (ezt csak a Canon teheti meg egy esetleges firmware frissítéssel), vagy olyan vakukioldót használjunk, aminek saját kezelőfelülete és kijelzője van (ld. az új Pixel King Pro, a Phottix Odin vagy a Hähnel Viper) és akkor le van a gond a menüzgetésről. Szerintem a Yongnuo-nál sem kell már túl sokat várni az LCD-paneles TTL kioldóra, de addig is szerintem nyugodtan használhatjuk ezt, ha Yongnuo-fanok vagyunk, mert ha később kijön az LCD-s változat, biztos, hogy kompatibilis lesz az YN-622-vel, így azt nem kell “kidobnunk”.

A fentiek, mint már írtam akkor érvényesek, ha E-TTL II vakuval használjuk a Yongnuot, ha sima E-TTL vakuval, mint például a régebbi Canon 580EX, 430EX (tehát nem az EX-II verziók), vagy épp a Triopo TTL vakui, akkor a vakun kell elvégeznünk a beállításokat, a kamera csak rekesz, ISO, általános FEB és automatikus gyújtótávolság infót ad át a Yongnuon keresztül a vakunak, gépvázról történő manuális zoom állításra, vagy manuális üzemmódban a vaku szabályozására például nincs lehetőségünk (a menüben persze be tudjuk állítani, csak épp semmire nem lesz hatással).

Megbízhatóság, hatótáv

No visszatérve picit a specifikációkhoz, a Yongnuo YN-622C 2,4GHz frekvencián működik, ami egyenlő a megbízhatósággal és a nagy hatótávval. Utóbbival nem volt gond, előbbivel picit azért nyűglődtem. Két esküvő kreatív fotózását toltam végig a Yongnuoval, saját vakujukat, a Yongnuo YN-500EX-et használva, és mindkét esküvőnél egy idő után megadta magát. Az egyiknél még ráfogtam arra, hogy gyengék voltak az elemek. Azt azért megjegyezném, hogy hiába az Eneloop, egy ilyen TTL kioldó – én legalábbis úgy vettem észre – sokkal jobban szívja az elemeket, mint egy normál, manuális rádiós kioldó. Az RF-602 kioldóim 3-4 éve megvannak, azóta egyszer vagy kétszer kellett bennük elemet cserélni (pedig sima alkáli elemmel mennek), viszont a Yongnuo-ban az elmúlt kb 2 hónapban már egyszer kellett akkut töltenem.

A baj az, hogy ez a megbízhatóság dolog nem teljesen volt tiszta ügy számomra. Volt mikor azért hagyott ki a kioldó, mert gyenge volt benne az elem (de ekkor is azért mert nem friss akkukat raktam bele, hanem egy vakuból szedtem ki a belevalót, és azt sem tudtam milyen töltöttségi állapotban vannak). Volt mikor azért hagyott ki a kioldó, mert nem vettem észre, hogy az oldalán lévő CH SET gombot véletlenül megnyomtam (igen sajnos meg lehet nyomni véletlenül), ezért másik csatornára állt át a jeladó, és persze hogy nem villantotta el a vakut. Volt mikor azért nem villant a rendszer, mert nem vettem észre, hogy a Yongnuo 500EX sleep módba váltott amíg mi tétlenkedtünk (nem, sajnos nem ébreszti fel a vakut sleep módból, de ez nem a kioldó hibája, hanem a 500EX-é, hogy nem veszi a wake-up jelet a kioldóktól). De olyan is volt, hogy minden klappolt, az elemek frissek voltak, a vaku be volt kapcsolva, a csatorna rendben volt, a vaku mégsem villant. Ha mindezek összejönnek ráadásul meló közben, akkor az ember hajlamos – érzésre legalábbis – egy kalap alá venni a user errort és a tech-errort, és azt mondtani, hogy “kérem uraim ez sz*r”. Érdeklődtem ismerősöknél, kinek van ilyen, kinek mi a véleménye róla, és talán egy ember mondta, hogy nála néha hibázik, a többiek mind elégedettek voltak vele. Aztán a kioldó úgy döntött, hogy pontot tesz a történet végére, és a két egységből az egyik használat közben végleg megadta magát (szerencsére nem munka közben, hanem egy workshop alatt), olyannyira hogy be sem lehetett kapcsolni. A Mikrosatban kicserélték egy másikra, azóta hiába nyúzom, minden tökéletes, minden működik, ahogy működnie kell. Sosem hibázik, és a hatótávja is bőven 50 méter fölött van, még téglafalon keresztül is 20 méter fölött. Egyszóval valószínűleg kifogtam egy hibás példányt az elején, dehát erre jó a garancia.

Csoport vezérlés

Node beszéljünk a jó dolgokról, merthogy az is akad bőven. A Yongnuo YN-622C gyakorlatilag fullextrás szolgáltatásokkal rendelkezik, nem csak TTL kioldást érhetünk el általa, hanem A-B-C vakucsoport-vezérlést is, és ez a truváj (pl a Pixel Kinghez képest), hogy csoportarányokat is megadhatunk általa. Mi a különbség?

Míg a Pixel Kingnél, vagy akár a PocketWizardnál (AC3 Zone controller nélkül) úgy használhatunk E-TTL módban vakucsoportokat, hogy azokat egyszerre tudjuk csak szabályozni (+/- 3FÉ-el), illetve külön-külön tudjuk ki-be kapcsolni őket. Ezek a kioldók valójában nem csinálnak mást, minthogy elhitetik a fényképezőgéppel, hogy a rendszervaku a gép vakupapucsába van illesztve, ergo hiába használunk 3-4 vakut, a fényképezőgép úgy érzékeli, hogy csak egyet használunk. Ki-be kapcsolni az egyes csoportokat persze tudjuk, de külön teljesítményre állítani nem. Ez most a TTL üzemmódra vonatkozik, manuál módban külön-külön is szabályozhatjuk az A-B-C csoport teljesítményét 1/1 és 1/64 (v. 1/128) között.

Ezzel szemben a Yongnuo csoportarány kezelésénél némileg egyszerűbb dolgunk van, itt 1:8 – 8:1 intervallumban adhatunk meg arányt A és B csoport között. 

Ha például A:B arány 1:2, akkor B csoport 1 fényértékkel gyengébbet fog villanni A csoportnál, de az összteljesítmény TTL mérésen alapul. Vagyis ha kisüt a nap, vagy befelhősödik az ég, a vaku mindig az aktuális fényviszonyhoz fog igazodni, de az 1:2 arány megmarad a két vakucsoport között.

Ehhez jöhet még hozzá a C csoport, amit +/- 3 FÉ korrekcióval állíthatunk az A csoporthoz viszonyítva (ld kép fent). Ezt a Canon gyári menürendszere teszi lehetővé, ugyanis ha infra alapú optikai kioldást használnánk, ugyanezek lennének a lehetőségeink, vagyis a Yongnuo YN-622C teljes mértékben ki tudja váltani az optikai kioldást.

A Pixel King Proval ellentétben ún. Mix mode használatára nem igazán van lehetőségünk, vagyis kombinálni az E-TTL és manuál kioldást, mivel ezt a Canon menüje nem teszi lehetővé. A Yongnuo azt nevezi Mix módnak, hogy a CH SET gombot hosszan nyomva a készülék átkapcsol egy olyan módba, hogy a kioldó vakupapucsába helyezett vaku E-TTL módban marad, a távvezérelt vakuk pedig manuális módban működnek, de ez nem az igazi mix mód, amikor is a távveszérelt vakuk egy része működik E-TTL-ben egy része pedig manuáliban (pl. A csoport a főfény E-TTL, B és C csoport pl a háttérre villantva manuál módban van).

HSS és SuperSync

A Yongnuo YN-622C elvileg mindkét üzemmódot tudja. A HSS az erre alkalmas vakukkal tökéletesen működik is, akár 1/8000s zársebességig vakuzhatunk, anélkül, hogy megjelenne a fekete csík a képen. A SuperSync (közismertebb nevén HyperSync, magyarázat itt) már más tészta. Ekkor elvileg lassabb villanási idejű vakukkal is tudjuk gyorsszinkron módban használni a kameránkat, vagyis akár stúdióvakuval is lemehetünk 1/8000s záridőig, ezáltal lehetőségünk nyílik megfagyasztani a gyors mozgást akár lassú villanási idejű vakuval is. Ehhez a leírás szerint nincs más teendő, mint a Yongnuo YN-622-t feltenni a gépvázra, a gépváz menüjében beállítani a HSS gyorsszinkront, a vevőegységet pedig manuális vakuhoz csatlakoztatni, stúdióvakuhoz szinkronkábellel (PC kimenet van a vevőn), manuális rendszervakut pedig 1/1 erőre állítva a vakupapucsba tenni. Három rendszervakuval próbáltam, de sajnos nem sikerült elérni az eredményt, ebből 2 Yongnuo manuál vaku volt, ami azért viszonylag gyorsan villan még 1/1 erőn is, és egy Triopo vaku, aminek a villanási idejét nem tudom sajnos. Ha sikerül stúdióvakuval megoldani, arról írok egy külön posztot, mert már engem is érdekel ez a HyperSync…kicsit olyan már mint Columbo felesége…

AF segédfény

Bizony ilyet is tud az YN-622C, a gépvázra helyezve segédfényt is kiad magából, mintája ugyanolyan, mint az YN-500EX vakué. Vagyis megéri úgy is használni, ha csak fényerős obival dolgozunk sötét helyen, vaku nélkül, csak feldobjuk az YN-622C egyik felét a gépvázra és segítségünkre lesz fókuszáláskor, nem kell bajlódnunk a vakuvillanás letiltásával.

Építési minőség

Küllem szempontjából a Yongnuo teljesen rendben van, minőségi érzetet kelt, nem kicsi darab, elég tekintélyt parancsolónak mondanám egy gépváz tetejére szerelve. A felső felületén üvegszerű fényesre csiszolt anyag van, alatta helyezkednek el a státuszledek, melyek szép csilli-villi külsőt adnak a kioldónak működés közben. Minimum mint ha valami NASA fejlesztésű hipertéri fluxuskondenzátor lenne – na jó kicsit túloztam.

Van a ketyerén Teszt gomb is, ami kézi fényméréshez jól szokott jönni, manapság egyre több kioldóról lehagyják, mi meg toljuk az expot a vázba, ha fényt akarunk mérni, otthon meg törölhetjük az életlen padlófotókat a fotózás elejéről.

A YN-622C egyébként Transciever, vagyis adóvevő, ami annyit tesz, hogy egy pár két tagja teljesen ugyanolyan, saját maga dönti el a használatból adódóan, hogy adóként vagy vevőként funkcionál. Ez azért jó mert egyrészt ha több áll rendelkezésre és az egyik bedöglene, könnyedén tudjuk helyettesíteni egy másikkal (míg ha egy dedikált adó bedöglik a fotózáson akkor vége a munkának), másrészt azért jó, mert amint a Yongnuo megjelenik egy saját kezelőfelületes, LCD-kijelzős vezérlővel, akkor a meglévő YN-622C-ket dedikált vevőként csatasorba állíthatjuk (és még akkor is fennáll a lehetőségünk, hogy ha az LCD-s adó a helyszínen felmondaná a szolgálatot, akkor helyettesíteni tudjuk egy YN-622C-vel, és mehet tovább a munka).

A kioldó mellesleg AA ceruzaelemmel vagy akkuval működik így bárhol szerezhetünk utánpótlást hozzá, ha megszorulnánk. Apropó megszorítás…nem a kormányra gondolok, hanem az Yongnuon lévő szorítógyűrűkre, ami nagyon hasznos, hiszen vannak olyan vakutartó adapterek, melyek nem rendelkeznek saját szorítóval, ilyenkor nem árt ha a kioldón van szorító megoldás, ami megtartja a vakunkat pl a softbox előtt.

A Yongnuo YN-622 rádiós kioldó Canon és Nikon verzióban megvásárolható 33.900,- Ft/pár áron a Mikrosatnál. A Nikon verzió annyiban különbözik a Canontól, hogy a Nikon gépvázakban nincs “Külső vakuvezérlés” menü, ezért ha teljes körű szolgáltatást szeretnénk, akkor a gépvázra helyezett adó tetejére csatlakoztatnunk kell egy Nikon SU-800 kioldót vagy egy Master vakut, mert ez fog a rádiós vezérlés kezelőfelületeként működni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.