Reklámfotó két derítőlappal

Az alábbi videón az SLR Lounge jóvoltából egy Lauri nevű emberke mutatja be nekünk, hogy hogyan készített tetszetős reklámfotót mindössze napfénnyel és két darab derítőlap meg egy füstgép használatával. Kis duma után egy világítási diagramon rajzolva magyarázza el a technikát: egy nagy ezüst derítővel visszapattintja az ablakon beáramló direkt napfényt a zenész hátára és megvilágítja a füstöt, egy kisebb ezüst derítővel pedig visszaderíti az arcra a nagy derítőlap fényét. A derítőlap fontos kelléke a fotósnak, egyszerű, olcsó és ki tud váltani egy, vagy az alábbi videó szerint akár két lámpát is, ha ügyesen használják.

Épp gondolkozol, hogy derítőlapot vegyél? Nézz körül webáruházunk széles kínálatában!

Fénysuli – 2. rész: A fény karaktere

A második részben picit távolodunk az unalmas fizikától, és a fény minőségét kezdjük el boncolgatni.

A fény karaktere

Kezdek bajban lenni ezekkel az alcímekkel, mert innentől már nem igazán vannak egyszavas leírások. Ez a szekció arról fog szólni, hogy megkülönböztetünk kemény fényt és lágy fényt. A fény karakterének e két véglete létezik, a köztük lévő “játék-lehetőség” gyakorlatilag végtelen. Egyik sem jobb vagy rosszabb, mint a másik, csak különböző, mindkét véglet másra alkalmas. Ha valaki azt mondja, hogy a lágy fény jobb, az téved. Ha valaki azt mondja, hogy “én lágy fénnyel szeretek fotózni”, az ugyan lehet stílus kérdése is, de sok esetben csak arról van szó, hogy kemény fénnyel fotózni nehezebb, és az illető inkább a “fool-proof” lágyfényt részesíti előnyben, mert fél kemény fényt használni.

Az, hogy a fény karaktere milyen, attól függ, hogy a fényforrásunk mekkora méretű. Ez lehet pontszerű fény, és lehet nagyméretű fényfelület. A pontszerű fényforrás produkál kemény fényt, a felület pedig lágy fényt.

Kemény fény

A két legkeményebb fény szinte mindenki számára elérhető. Az egyik maga a direkt napsütés, a másik meg – röhögni fogtok – a mobiltelefon “vakuja”. Semmilyen más, hétköznapi fényforrással nem lehet olyan szép árnyékkontúrokat kreálni, mint egy mobiltelefon apró lámpájával, mivel viszonylag erős, de nagyon pici. Egyszer próbáljátok ki. A kemény fény jellemzője ebből már ki is derül: pontszerű fényforrásból érkezik, és kemény, éles kontúrral rendelkező árnyékot produkál. Ez az átka, de ez az előnye is. Átka azért, mert mindent megmutat, azt is amit néha inkább elfednénk (ti. ráncok, pattanások stb), előnye azért, mert a test, az arc idomait nagyon szépen ki lehet hangsúlyozni vele.

Portré kemény fénnyel

A kemény fény további jellemzője, hogy a távolság függvényében négyzetesen csökken, vagyis ha nem távoli, erős fényforrásunk van (nap), hanem közeli gyengébb (vaku), akkor nagyon hamar fogy a fény, ahogy az alanyunktól távolabb helyezzük a vakut, illetve jóval erősebb lesz a hatása, ha közelebb visszük. Ez például akkor is problémát jelenthet, ha egy ilyen fénnyel világítunk meg egészalakot, ugyanis ilyenkor ha fejmagasságban megfelelő a fényerő, az biztos, hogy a lábak felé már kevés lesz (feltéve ha meg akarjuk mutatni a fotón pl a nadrágot is, mert mondjuk egy divatárucégnek fotózunk). Ha viszont jó messze visszük a vakut és nagyot durrantunk vele, akkor pár méter távolság nem fog olyan látványos változást eredményezni (cserébe elképzelhető, hogy olyat is megvilágítunk a környezetből, amit nem akarunk). Azt viszont tudni érdemes, hogy minél távolabb visszük a fényforrást, egyre inkább pontszerűvé válik az alanyunkhoz viszonyítva, így egyre keményebb lesz a fénye.

Jellemzője még a kemény fénynek, hogy miután kemény, kontrasztos fény-árnyék hatást eredményez, és ezt nem csak globálisan teszi, hanem lokálisan is, magyarul szépen kirajzolja az apró részleteket, ezért a kemény fénnyel világított fotót a szemünk élesebbnek érzékeli.

Lágy fény

Ha nem pontszerű a fényforrásunk, hanem – ahogy mondani szokás – felülettel világítunk, lágy fényt kapunk. Ez azt jelenti, hogy a fény okozta árnyékok kontúrjai átmenetesek lesznek. Portréfotózásnál, főleg hölgyek esetében előszeretettel alkalmazzák jótékony hatása miatt, ugyanis kevésbé emeli ki a ráncokat, bőrhibákat. Lágy fényt adhat a felhős ég, vagy a kék égbolt, ezek a legnagyobb felületek, amit használhatunk, de adhat ablak is (persze amelyiken nem süt be közvetlenül a nap), illetve ha mesterséges fényforrást használunk, adhat például négyszögletű softbox, nyolcszögletű oktobox, ernyő, de adhat egy fal, vagy egy derítőlap is amire rávillantunk, vagy rávilágítunk. Értelemszerűen minél nagyobb a fényforrásunk (felületünk), annál lágyabb lesz a fényünk, annál kevésbé dominánsak az árnyékaink, bizonyos esetben még akár el is tüntethetjük azokat.
A lágy fényre kevésbé jellemző a távolság okozta fényveszteség. Ha végtelen méretű világító felületünk lenne, egyáltalán nem lenne jellemző rá, ugyanis minél messzebb mennénk a fényforrástól, annak annál nagyobb része világítana meg minket, tehát a ránk eső fény mennyisége nem változna. Ezt hívják Lambert-effektusnak, csak hogy tudjátok 🙂 De mivel nem létezik végtelen méretű felület, ezért azt mondjuk, hogy a lágy fény használata kevésbé érzékeny a távolságra, mint a kemény fény, de itt is vannak határok: minél messzebb viszünk például egy softboxot az alanytól, annál inkább tendál a pontszerű fényforrás felé, így keményedik a fénye.
(Oké emberi léptékkel mérve létezik végtelen méretű fényforrás, az égboltot végső soron annak tekinthetjük, ergo teljesen mindegy hogy felhős időben 100 méter magasan, vagy épp a talajon fotózunk valakit, pont ugyanannyi fény lesz rajta).
A fent leírtakból kiindulva viszont elmondhatjuk, hogy a kevésbé kontrasztos fény-árnyék viszony miatt a lágy fénnyel megvilágított fotót kevésbé érzékeli a szem élesnek.

Portré lágy fénnyel

Melyik mire jó tehát? Nyilván ha van egy jó 40-es női portréalanyunk, aki nagyon nem szeretne 40 évesnek látszani, akkor a lágy fényt használjuk, hogy minél kevésbé hangsúlyozzuk a ráncait. Ha viszont egy szálkás testű pasit fotózunk, használhatunk keményebb fényt, így minden egyes izom látszani fog, ha ügyesek vagyunk még azok is, amikről a fotóalanyunk se biztos hogy tudott. 🙂 Ugyanez igaz, ha olyan tárgyat fotózunk, aminek strukturált a felülete, azt illik bemutatni fotón, ilyenkor használjunk keményebb fényt, ami a fény-árnyék játékkal rögtön térbelivé varázsolja a tárgyat és annak felületét.

Új bejelentés a Yongnuotól: YN-510 slave vaku

Meglepődve tapasztaltam ma, hogy a Yongnuo “sutyiban” bejelentett egy új vakut még július 12-én, ami valahogy elkerülte a figyelmemet. Ez ismét egy érdekes szerkezet, amilyet szerintem csak a Yongnuo gyárt: gépvázon, rádiós kioldóval csak manuálban működik, optikai slave vakuként viszont TTL-ben is, ráadásul egy személyben képes együttműködni Canon és Nikon master vakukkal. Hogy is van ez?

A Yongnuo YN-510 tehát önmagában egy manuális vaku, külsőre az YN-500EX házát kapta, ám ha önmagában használjuk akár gépvázon, akár rádiós kioldóval (bármilyennel) csak manuálisan szabályozhatjuk az erejét, illetve használhatunk stroboszkóp módot. Ha viszont van már egy olyan vakunk, ami képes vezeték nélküli masterként/commanderként működni (pl. Canon 580EXII, Nikon SB-910, Yongnuo YN-568EXII), annak segítségével TTL módban tudjuk irányítani az YN-510-et, persze optikai vezérlés elven. Függetlenül attól, hogy Canon vagy Nikon vakut használunk, az YN-510 mindkettővel kompatibilis, persze nem egyszerre, vagy az egyikkel, vagy a másikkal, ezt a menüjében tudjuk beállítani (Sc mód a Canon, Sn mód a Nikon slave), illetve használhatjuk sima Slave módban is, amikor bármilyen villanófényt érzékel, azzal szinkronban villan el (itt is két mód áll rendelkezésre, az S1 rögtön villan, az S2 mód pedig TTL vagy vörösszemcsökkentő elővillanást figyelmen kívül hagyva késleltetve villan). Fontos tudni, hogy ha rádiós TTL kioldóval használjuk (pl. Yongnuo YN-622 vagy Pixel King), akkor sem fog TTL-ben villanni, ezt csak és kizárólag optikai wireless kioldás esetén tudja. Az YN-510-et természetesen vezérelhetjük ST-E2 vagy SU-800 eszközökkel is.

A vaku kulcsszáma 53 (méter, ISO100, 105mm), a zoomfeje 24-105mm-es motoros, találunk rajta PC szinkron csatlakozót, külső elemforrást viszont nem lehet csatlakoztatni hozzá. A vaku képes HSS üzemmódban is működni.

Az YN-510 nyilván olcsóbb lesz, mint a full-TTL YN-500EX, bár az kérdéses, hogy a gyártó megtakarít-e bármennyit is, hogy a vakupapucs-TTL funkciót kivette ebből a vakuból, hiszen a TTL technológia benne van. A másik kérdés, hogy hány embernek van ilyen típusú vakura szüksége.

Steve Jobs újabb nagy dobása: iSten

 A rendíthetetlen innovátor, Steve Jobs, miután lassan két éve végleg itthagyta az Apple-t, sőt a földi életet is, új világraszóló sikertermék piaci bevezetésére készül.

Az iMac számítógép sikerének a titka az volt, hogy nem egy drót és szofverdzsungelben kellett a felhasználónak eligazodnia, hanem egy esztétikus, gömbölyded gép segítségével csak a feladatára koncentrálhatott.

Az iPod a zenehallgatást forradalmasította az iTunessel együtt. A megvásárolt zenéket számítógépeden, és akár kocogás, vezetés közben is élvezheted.

A mobiltelefonok piacát pár év alatt teljesen felforgatta az iPhone. Mindent tud, amire szükséged lehet, mégsem kell szandálos informatikusnak lenned a kezeléséhez.

A táblagépekkel is rengetegen próbálkoztak már, de az áttörést mégis az iPad hozta.

Szakértők szerint azonban ezúttal az emberiségre sokkal nagyobb hatással lehet, mint az eddigi fejlesztései összesen.


Az újdonság neve beleillik az eddigi sorozatba, az iPhoneiPad után egyszerűen csak iSten nek fogják hívni. A felhasználói élmény soha nem tapasztalt, pillanatok alatt képes kikapcsolni a mindennapi mókuskerék monotóniájából.

Eddig sok kritika érte az Apple termékek árazását, ez azonban minden felhasználó számára ingyenes lesz, még regisztrációhoz sem kötött. A fizetési szisztéma fordított, nem a felhasználó, hanem az iSten fizet (ld. a licenszszerződést:  János 3,16: “Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”)

A jogi perpatvarok sem kísérik a termék piacra dobását, mivel egy több mint 2000 éves, ingyenes forráskódra épül. 

Mind a hardver, mind a szoftver működésére örök garancia van. (nem csak élettartam garancia, mint egyes memóriáknál.) 

Az újdonságról nem szivároghattak ki titkos képek, pletykák, mivel láthatatlan. Így a Keynote előadást sem közvetítik online, mindenkinek személyesen kell kipróbálnia.

A nyelvi lokalizáció is elkészült már a világ összes nyelvére, mind a szofveres, mind a hardveres eszközök tekintetében. Az egész világon elérhető felhő alapon, egyenletes térerővel. Kezelése egyszerű, különleges számítástechnikai ismereteket nem igényel, még egy őserdei bennszülött is könnyen megértheti a működését egy rövid magyarázat alapján.

Ha Te is felhasználó szeretnél lenni, ezúttal nem kell a New Yorki Apple Store előtt sorbanállva kempingezned, elég bármelyik iSten Store-ba benézned, amelyeknek szintén egyedi designt alkottak, a legtöbb bolt már messziről felismerhető toronnyal van felszerelve. Az én kedvenc viszonteladóm a Rákosfalvai Református gyülekezet az Árkádtól egy buszmegállónyira a Kerepesi út 69-ben van (toronyiránt :-)). Nyitva minden vasárnap 10-11-ig, www.rakosfalva.net.

Hogy ennek mi köze a vakukhoz? Mi egy ennél sokkal szerényebb termékkel rukkoltunk elő az Apple Store ban: a Mikrosat App már elérhető iOs és Android plattformra egyaránt. Sajnos egyenlőre csak németül és angolul, de szívesen vesszük a visszajelzéseket.

Próbáld ki Te is!

Fénysuli – 1. rész: A fény fizikája

Új sorozat indul itt a Mikrosat hivatalos blogján, a vaku.hu-n, Fénysuli címmel. Elsősorban kezdőknek, a fotózással, fény használatával most ismerkedőknek szól a sorozat, de hátha a haladók is találnak benne 1-2 érdekes gondolatot.

A fény jellege

A fény mint olyan meglehetősen fura dolog. A mai napig nem tudják megmondani a tudósok, hogy hullám vagy részecske, ugyanis egyes tulajdonságai arra utalnak, hogy hullám, más tulajdonságai viszont részecske jellegre engednek következtetni. Ettől függetlenül ez a leggyorsabb elem a világon, aminek sebességét a tudósok szerint csak megközelíteni lehet, de elérni, átlépni fizikai lehetetlenség. (Jó példa volt erre valamelyik ismeretterjesztő csatornán a szupervonat, ami a fény sebességének 99.9%-val megy körbe-körbe a Föld körül. Emlékeim szerint 1 másodperc alatt 7x kerülné meg a Földet. Ha egy kislány ezen a vonaton felállna az ülésből és elkezdene előre sétálni a kocsiban, akkor a sebessége hozzáadódna a menetsebességhez, így a mozgása folyamatosan lelassulna, mert a fizika törvényei nem engednék, hogy a kislány átlépje a fénysebességet.) Megfoghatatlan, érthetetlen dolog az átlagember számára, de fogadjuk el a tényt, legalábbis addig, amíg a tudomány mást nem mond. Miért jó ez nekünk a fotográfiában? Csak egy példát mondok: Ha egy vakut egy másik vaku fényével sütünk el (CELL), elméletileg nem fordulhat elő, hogy a slave vaku nem egyszerre villan el az irányító vakuval, hiszen fénysebességgel “kommunikál” a két vaku, ami jóval hamarabb megtörténik, mint ahogy a mi fényképezőgépünkben lefut a zárszerkezet. Persze csak elméletileg, néha azért ebbe beleszól a technika ördöge.
Szóval ott tartottunk hogy hullám vagy részecske? Nem akarok komolyabb fizikai tézisekbe belebonyolódni, nem is tudnék. De van a fénynek hullám természete, ugyanis minél vörösebb a fény, annál nagyobb a hullámhossza, és annál tovább tudj terjedni a levegőben. Ugyanakkor van részecske természete is, mert ha például a bőrünket sokáig erős fény éri, lebarnul, rossz esetben le is ég. Csak érdekességképpen: a legrövidebb hullámhosszok közé tartozik a röntgen hullám. Ezt követi az UV, ami épp a látható hullámhossz határán van, de még nem látjuk. Ezt követi a látható hullámhossz, a fény, amit a fotográfiában használunk, a violától a kéken, zöldön, sárgán át a vörösig. A leghosszabb látható hulláma, mint már említettem, a vörös fénynek van. Ennél hosszabb, de már emberi szem által megintcsak nem érzékelhető az IR vagyis az infravörös fény. Ennél még hosszabb hullámhossz a mikrohullám, a radar, majd a rádióhullám.

Van más hullámtermészetű tulajdonsága is a fénynek, ami a fotográfiára hatással van (ld. szűk rekeszelés által okozott diffrakció), de ez most nem tartozik ide.

A fény színe

Az alkalmazott fényünk hullámhossza, köznyelven szólva tehát a fényünk színe többmindent meghatároz. Ezt a színt aki nem tudná Kelvinben mérjük. Ezer helyen leírták már, a 2500K színhőmérséklet kb a gyertyafény kategória, a 3200K a halogén izzó színe, a 5500K a napfény (ezt nevezzük fehér fénynek), a 7000K a borús-felhős idő színhőmérséklete, a 9-10000K vagy afeletti színhőmérséklet pedig a napsütéses árnyékban lévő szín, amikor csak a kék ég világítja meg a fotózandó tárgyunkat.
Az egy dolog, hogy befolyásolja a hangulatot (a sárgás-vöröses tónusú színnel melegebb hangulatot tudunk varázsolni a képre, a kékes fénnyel hűvösebbet), de van más szerepe is a képalkotásban. Az egyiket már említettem, ez az a tényező, hogy mennyire terjed messzire a levegőben. A legtovább a vörös szín terjed (ezért is vörös az autók hátsó helyzetjelzője, ködlámpája, vagy az Állj-t jelző közlekedési lámpa, és a Stop-tábla), a legkevésbé a kék, mindinkább a lila, ibolya, viola, kinek hogy tetszik. Jó példa volt erre a nemrég történt eset. Kollégával fotóztunk egy rendezvényen, ahol is ő szerette volna feldobni némi színfóliás vakuval a bulifotóit. Két vakut tett a tánctér köré, az egyikre ibolya-színű fóliát tett, a másikra pedig emlékeim szerint kéket. A két vaku egyenlő erővel villant, mégis az ibolyaszínű fóliával ellátott vaku fénye alig látszott a képeken. Én csak ennek a fizikai törvénynek tudhattam be a jelenséget.
A másik tényező pedig a rajz. A vöröses fény kevesebb részletet rajzol a képre, ergo életlenebb képet fog nekünk generálni, mint a kékes fény. Ezt nekem anno a fotósuliban úgy magyarázták, hogy a rövid hullámhosszal és a hosszú hullámhosszal való képalkotás kb olyan, mint vékony filctollal vagy vastag filctollal rajzolni. A vékonyabb filccel sokkal több, finomabb részletet lehet megrajzolni, mint egy vastag filccel, amivel max elnagyolt skiccet készíthetünk. Mi ebből a tanulság? Ha olyan témát fotózunk, amit rengeteg apró részlet, textúra jellemez, inkább kékes fénnyel világítsuk meg (és passzintsuk hozzá a fehéregyensúlyt), mint sárgás fénnyel. Nem kell ezt nagyon túlspilázni, a vakufény erre tökéletesen alkalmas, de semmiképpen ne halogén vagy más alacsony Kelvinű fényforrással világítsunk ilyenkor.
Mára ennyi, folyt köv hamarosan a komolyabb dolgokkal! 🙂
UPDATE: mint írtam a cikk elején, nem akartam és nem is tudnék belemenni mélyebbre ható fizikai vonatkozásokba, helyettem megtette Zsolt nevű olvasónk. Idézem:
“A bőrünk az anyagi természet miatt ég le.” Ez így elég pongyola megfogalmazás.

Helyette előbb részletezni lehetne: Elektromágneses sugárzásnak a 400 nm től 700nm ig terjedő részét látható fénynek nevezzük. Felette és alatta …. stb-stb. Hullámtermészete és anyagi természete is van. Az anyagi természetű részét fotonnak hívjuk, mely a sugárzás energiáját szállítja. Ettől a fotonenergiától ég le a kezünk ill. az UV-B sugárzás kb. 4 eV-os fotonenergiájától.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Iboly%C3%A1nt%C3%BAli_sug%C3%A1rz%C3%A1s

A vonalas / folytonos színkép nincs kibontva pedig ez nagyon fontos a fotózás szempontjából.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%ADnk%C3%A9p

Az ibolya és egyáltalán a színszűrők hatása meg nem a közegben lévő terjedéstől függ (ilyen kis távolságon mint a szoba), hanem attól, hogy az eredeti fényben az adott szűrő által áteresztett hullámhossz milyen erősségű volt és persze az adott hullámhossz érzékelési erőssége sem lineáris.”

Peter Hurley-stílus egy vakuval

Bizonyára sokan hallottatok már Peter Hurley portféfotósról. The Art Behind the Headshot című oktató DVD-je rendkívül népszerű, legalábbis az USAban mindenképp.

Hurley azon túl, hogy jó érzékkel instruálja portréalanyait, egyedi, rá jellemző világítást is használ, 4 db Kinoflot, vagyis fénycsövekkel ellátott lámpát négyszög formában elrendezve, és közöttük átfotózva. Ehhez az érdekes világításhoz persze hozzá jön még a tág rekesz, és a középformátum “bája”, de az alap a világítás.

Az alábbi videóban azt mutatják meg, hogyan lehet a többszázezer foritos Kinoflokat mellőzve nagyjából hasonló világítási stílust elérni mindössze 1db stúdióvakuval, egy nagyméretű fényformálóval és 3db ezüst derítőlappal. Az alany feje fölé megy a vaku (jelen esetben egy jó 150cm-es oktaboxszal), két oldalra rácsíptetnek egy-egy derítőlapot, a harmadikat pedig alul tartja egy állvány, egy asszisztens, vagy akár maga a fotóalany a két kezével. Próbáljátok ki, de figyeljetek arra, amire a videó készítője nem figyelt, ez pedig a tág rekesz használata.

Hogyan óvd meg a vakuidat a felrobbanástól?

Van olyan vakud, ami egy ideje csak áll valahol kihasználatlanul? Vagy vettél egy használtat bizonytalan múlttal? Egyszer nyúlj hozzá rosszul és érhet egy kis meglepetés. Nem számít, hogy ez egy rendszervaku, egy Alien Bee mono, vagy egy Profoto pack vagy akármi. Olvass tovább, hogy megtudd hogyan kerüld el, hogy a “varázsfüst” elszálljon a kicsikédből.

A Varázsfüst nagyon fontos egy vaku esetében, ugyanis ha elillan, a vakud egyhamar nem fog tovább működni. Még rosszabb, hogy ha egyszer elillant, szinte lehetetlen azt visszatölteni a vakudba. A varázsfüst leggyakrabban a vakud egy alkatrészében lakik, amit úgy hívnak kondenzátor, vagy kondi. Ez a kütyü kelti életre a vakudat.
 

Kondenzátorok a vaku belsejében

Hamarosan jön a nikonos Pixel King Pro

A hong kongi székhelyű Pixel Enterprise bejelentette, hogy a nemrég piacra dobott, és már a Mikrosatnál is kapható csúcskategóriás, canonos Pixel King Pro TTL-képes rádiós kioldó Nikon verziója már úton van. Mint ahogy tesztünkben is leírtuk, a King Pro a hagyományos TTL kioldókhoz képest LCD kijelzőjével és dedikált kezelőgombjaival extraszolgáltatásokat kínál, miután a fotós anélkül képes vakucsoportokat teljes körűen vezérelni, hogy külön Master vakura, vagy a fényképezőgép menüjére kellene hagyatkoznia.

A Pixel King Pro Nikon verziója a gyártó bejelentése szerint ez év augusztus közepén várható. A lightingrumours.com oldalon ismét leírják – amit a Canon verziónál is megtettek -, hogy kompatibilis lesz a korábbi King kioldóval, de a tesztünkből kiderült már, hogy ezt csak félig igaz.

Teszt: Yongnuo YN-568EX-II rendszervaku

Egyidőben volt nálam a minap tárgyalt Pixel King Pro rádiós kioldó, és a Yongnuo új csúcsvakuja, mely a Phottix Mitros után a második kínai villanó, amely képes Masterként működni, ha vezetéknélküli vakuvezérlő rendszerbe illesztjük.

Mit jelent ez? Hát azt, hogy a kamera tetejére helyezve optikai vezérlőjelek segítségével képes irányítani más, távol lévő ún. Slave, jó magyar nevén szolgavakukat, pont úgy, mint a Canon 580EXII és 600EX, vagy épp a Nikon SB-900 és 910. Mivel az YN-568EX-II E-TTLII vaku, így nem csak magán a vakun végezhetjük el a vezérlés beállításait, hanem a gépváz menüjében is. Ez persze a Canonra vonatkozik, sajnos a Nikon változatra ezúttal is várni kell egy kicsit, de az már biztosra vehető, hogy a Nikon verziónál magán a vakun kell majd elvégezni a beállításokat. Gondolom ez a késleltetett kiadás rendszeresen fájdalmas szitu szokott lenni a Nikon tulajdonosoknak, de sajnos az összes kínai gyártó a Canonra van ráfeszülve, a Nikon rendszerét vagy nehezebb visszafejteni, vagy szimplán csak a Canonnak van nagyobb piaca, ezért ezt részesítik előnyben.
 

Yongnuo YN-568EX II egy Zorkij-4 vázon, amin persze soha senki nem fogja használni

A Yongnuo YN-568EX-II vaku egyébként a Master vezérlést leszámítva gyakorlatilag mindenben megegyezik elődjével, az YN-568EX-el, a Master mód miatt pedig mondhatjuk, hogy majdnem teljesen megegyezik a Canon 580EXII-vel. Specifikációi tehát a következők:

  • 58-as kulcsszám (ISO100, 105mm-es zoomállás, méter), 35mm-es zoomállásban 39-es kulcsszám
  • Motoros zoomfej: 24-105mm, manuális és automata (szenzormérethez igazodik), kihajtható 14mm-es diffúzor, és fehér lap
  • Fej mozgatás: 270 fok
  • Háttérvilágítású LCD kijelző, a kezelőgombok kiosztása lényegében ugyanaz, mint a Canon 580EX vakué
  • Ki-be kapcsolható hangjelzés (jelez ha a vaku villant, jelez ha feltöltött, jelez ha lemerülőben vannak az elemek)
  • Szinkronmódok: 1. redőny szinkron, 2. redőny szinkron, HSS gyorsszinkron 1/8000s-ig
  • Üzemmódok: E-TTL, Manuál, Multi (stroboszkóp)
  • Optikai vezérlés: Master (A-B-C csoportok) és Slave módok
  • AF-segédfény: van
  • Csatlakozók: vakuszinkron csatlakozó (micro-jack)
  • Külső elemforrás csatlakozás: nincs 

Íme egy összehasonlítás a Canon 580EXII-vel:
 

 

Ami a kulcsszámot illeti, külföldi mérések szerint a valós kulcsszáma (univerzális 35mm-es állásban) 35.5 méter, ami hajszálpontosan megegyezik a Nikon SB-900 mért erejével, és kb a Canon 430EXII és a Canon 580EXII mért ereje között van. A fej forgathatóságánál továbbra sem értem, hogy miért pont az a 90 fok hiányzik, ami hiányzik, ugyanis ha portrémarkolattal akar valaki maga fölé-mögé villantani, nem tudja odatekerni a vakufejet. Olyat már láttam, hogy egy vakufej 360fokban forog, de olyat még sosem, hogy 270 fokban úgy, hogy ne ez a tartomány maradjon ki.

 

 

 

A Zorkij-4 hátulról…meg az YN-568EX-II is

 

 

Építési minőség

A vaku építési minősége egész egyszerűen semmi kifogásolni valót nem hagy maga után. Talán már egyedül csak a vakupapucs szorító megoldásba lehet belekötni a Yongnuonál, a Canon billenőkapcsolója sokkal elegánsabb, és néhány esetben könnyebben működtethető megoldás, mint a Yongnuo szorítócsavarja. Ezt leszámítva a burkolat, az elemfedél, a gombok működése, teljesen patent, mintha ez a Yongnuo nem is ugyanaz a Yongnuo lenne, mint néhány éve volt az YN-460-nal. Le a kalappal a kínaiak előtt! A szinkroncsatlakozást is végre jack-dugóval oldották meg, a régi, megbízhatatlan PC-dugó helyett. A vakufej formája egyébként így szemre megegyezik a Canon 580-aséval, így az ehhez való diffúzor kupakokat és mindenféle fejre applikálható kiegészítőt kompatibilisnek gondolnék.
 

Villanási sebesség

A Yongnuo ereje mint látható a fenti táblázatból némileg elmarad a Canon nagyvakuitól, de erősebb, mint a Canon 430EX. Ellenben a villanási sebessége kezdetek óta jobb a Canonénál, mérések szerint a Yongnuo 58-as kulcsszámú vakui 1/1 erőn, t0.1 méréssel 1/325s időt villannak, szemben a Canon 1/285s-ával. Viszonyításképpen a Canon 430EX villanási ideje 1/350s, a Metz 48 1/230s, a Nissin Di866 1/200s, a Yongnuo YN-460II 1/435s. Aki gyors mozgást szeretne megfagyasztani a vakuval erős fényben, annak ezek fontos adatok. Azt azonban tudni érdemes, hogy mind a Yongnuot, mind a Canon vakukat egy fényértékkel, 1/2-re szabályozva a villanási idejük bőven 1/1000s alá rövidül, ezt érdemes szem előtt tartani, és ha a mozdulat megfagyasztása a cél, érdemes inkább csokorba fogni több vakut, mint egy-egyet fullon járatni. Az olcsó Yongnuo vakukkal ezt kicsit pénztárcakímélőbb megoldani, mint gyári Canon vagy Nikon vakukkal. (érdekes ilyen szempontból például a Nissin Di866, ami a legerősebb normál rendszervaku még mindig a piacon, de a villanási ideje nagyon lassú, 1/4-ig kell leszabályozni, hogy 1/1000s alá kerüljünk)
 

Wireless vezérlés

Kipróbáltam az YN-568EXII Master funkcióját is, hamár ez a legnagyobb truváj ebben a vakuban. Mindig is szidtam az optikai kioldást, mondván hogy elavult, korlátozott, macerás. Azt kell mondjam, hogy a helyzet ennél egy fokkal jobb, a Yongnuo optikai wireless funkciója egész használható. Az, hogy “lájn of szájt” (line of sight – ahogy a művelt angol vakutesztelő mondja), vagyis látómezőben elvillantja és vezérli a Slave vakukat egy dolog, inkább arra voltam kíváncsi, hogy mi a helyzet napsütésben (ami az optikai kioldás rákfenéje ugye), illeve mi a helyzet közvetlen rálátás nélkül, mondjuk, ha fal választja el egymástól a Master és Slave vakut. Jelentem egész jók az eredmények, déli nyári napsütésben kb 15m-ig teljesen jól működik a rendszer, efölött már néha kihagy, 17m fölött egyáltalán nem működik.
 

Kb 15 méterre a Slave vakutól

Zárt térben bátran tehetjük a Slave vakut olyan helyre, ahol nem látja a Master, ha némi fény átszűrődik hozzá, el fogja villantani. Nyilván miután optikai kioldásról beszélünk, a falon nem megy át a vezérlőjel, de ha nyitott ajtónál szobán kívülre tesszük le a Slave vakut, el fog villanni a Master jelére.

Félreértés ne essék, a gépvázra helyezett Master vaku nem jelenti azt, hogy objektív irányból is világítani fogunk, elrontva ezzel a kreatív megvilágítást, ugyanis a gépváz menüjében be lehet állítani, hogy a Master vaku csak irányító funkciót lásson el, de az expoban ne vegyen részt.

Ami a vezérlés mikéntjét illeti, sajnos nincs annyi lehetőségünk, mint a Pixel King Pro kioldó esetében, ugyanis a Canon gyári menüje (ennek hiányában a vakun magán állítható paratméterek) korlátoznak bennünket. Megadhatunk manuálban A, B és C csoport erőt külön külön (egy csoportba több vakut is besorolhatunk), E-TTL módban pedig kétféle lehetőségünk van, vagy A:B csoportarányt adunk meg (így két csoporttal dolgozunk), vagy három csoporttal dolgozunk, ekkor A:B arányt plusz C csoport +/-3FÉ korrekciót tudunk beállítani (a C csoport erejét A erejéhez méri a rendszer). Az arányt a szokásos 1:8 – 8:1 skálán tudjuk megadni, egy egység fél fényértéket jelent (tehát 1:1-ről 1:2-re állítva B csoport fél fényértékkel fog kisebbet villanni, 1:1-ről 1:4-re állítva B csoport egy fényértékkel fog kisebbet villanni, mint A csoport). Ami a stabilitást illeti úgy tűnik egész precíz a dolog, az alábbi képen látható “furcsa formájú”, megfeszített medvén láthatjuk a csoportarányokat. A jobb és baloldali Slave vaku egy-egy YN-500EX volt.
 

 

Egyéb tulajdonságok

Van itt még nekünk jó kis Yongnuos szokás szerint hangjelzésünk, amely ha zavaró, akkor le is tiltható. Ha viszont be van kapcsolva, csipog ha a vaku elvillant, csipog ha feltölt, így akkor is képben vagyunk, ha a vaku nem a gépvázon van. Aztán van még Multi, azaz stroboszkóp mód, hát nem tudom ezt mennyien használják az életben, sok ilyen fotót még nem láttam, ami nem csak valami kísérletezés lett volna, de oké, van. És a szintén yongnuos gyors feltöltési idő miatt (max 3mp) ezt a strobit egész tág határok között működtethetjük. Van még továbbá modellfényünk is, amit a kamera DOF (blendebeugrasztó) gombjával tudunk működtetni, feltéve ha a DOF gombra nem tettünk más funkciót korábban. A Yongnuo egyébként megjegyzi a legutóbbi beállításokat, tehát ha ki-be kapcsoljuk, vagy elemet cserélünk, mindig onnan indulunk, ahol előtte abbahagytuk.

 

 

Röviden, tömören

Megint csak ajánlott. Miután a Canon már nem gyártja a Speedlite 580EXII-t, nem maradt más náluk, mint a 600EX-RT közel kétszázezer forintért, ráadásul beépített rádió funkcióval, amit további közel százezer forintos befektetéssel tudunk csak kihasználni. Enélkül kihasználatlan funkció marad, ugyanis úgy tűnik Európába nem került be az -RT nélküli változat, azt valóban csak olyan országokba szánták, ahol a 2,4GHz nem szabad polgári frekvencia. Így hát nem maradt más – ha jó minőségű, optikai Master vaku szeretnénk Canonra -, mint a Yongnuo YN-568EXII (mondhatnánk, hogy ott a Phottix Mitros, de ez az első vakuja a Phottixnak, szóval ők egyelőre még nem bizonyítottak, ellenben a Yongnuoval). Szerencsére ez egyáltalán nem kompromisszumos megoldás, ugyanis a vaku patent és megbízható, és szinte mindent tud, amit a kilőtt Canon 580EX tudott. Mindezt 56.500 Ft-os áron, ami még mindig olcsóbb, mint a kevesebbet tudó Canon 430EXII. Egyedül talán a külső elemtartó csatlakozó hiányát lehet felróni neki, dehát semmi sem tökéletes.

 

 

 

 

 

 

 

Light Blaster mobil vetítő

Új, ötletes termék jelent meg a piacon Light Blaster néven. Ez gyakorlatilag egy – hogy is mondjam – pillanatnyi diavetítő, amihez a fényforrást és az optikát mi magunk adjuk. Kiváló eszköz kreatív képek készítéséhez, ugyanis hátteret festhetünk vele, vagy a modellre, tárgyakra vetíthetünk különféle mintákat.

A dolog pofonegyszerű, a Light Blaster nem más, mint egy diafilm tartó, aminek az egyik végébe rendszervakut tolhatunk, a másik végére Canon vagy opcionális adapterrel Nikon objektívet illeszthetünk. A rendszervaku átvilágítja a behelyezett diát, az optika pedig a kívánt helyre és a kívánt élességben kivetíti. Mindezet ráadásul 99 dollárért.

A gyártónál is van lehetőség 17 dollárért különféle kreatív diapakkokat venni hozzá, de szerintük a legjobb forrás a szüleink fotótára és a bolhapiacok. Érdekes ötlet, íme néhány videó arról, hogyan működik: