Teszt: Fényterelők rendszervakuhoz

A Mikrosatnál kapható néhány kisméretű fényterelőt próbáltunk ki rendszervakuhoz. Három darab ún. bouncer lapot és egy mini-softboxot.

Tudni kell, hogy ezek a fényformálók a kreatív fotózásban – ha jót akarunk – végső esetben használatosak. Leginkább rendezvényfotósok barátai, mert a csupasz vakuval villantásnál egy fokkal jobbak. De csak egy fokkal.

Aurora Portaflex Ezüst fényterelő

Az Aurora-t már ismerhetjük a Firefly softboxukról. Az alábbi fényterelőjük elérhető fehér és ezüst színben, a tesztünkön az ezüst járt. Fordított trapéz alakú, a peremében hajlítható drót merevítés van, így ha akarjuk hajlítgathatjuk az optimális fénygyűjtés reményében. Persze alapvető célja az, hogy fény egy része felfelé villan a plafonra, egy része a portréalanyunkra. Ha nem hajlítjuk be a tetejét, akkor csak vízszintes gépállásban működik ez az elv, hiszen elforgatva már magunk mellé villantunk a vakuval. Persze a forgatható vakufejet ilyenkor is felfelé tudjuk tekerni, de ekkor igazítanunk kell a fényformálón, amire rendszerint nincs idő fotózás közben. Előnye, hogy az ezüst felülete nem egyenletes, így jól hasznosítja, szórja a rá eső fényt, továbbá a gumírozott (sőt szilikonozott) belsejű tépőzáras pántnak köszönhetően könnyedén rögzíthetjük a vakun, és bármilyen fejre feltehetjük.

Aurora Portaflex Multireflektor

Az Aurora nagyobb és sokoldalúbb rendszervaku fényterelője. Olyan mint az egyszeri legény többször hordható alsógatyája: kifordítom, befordítom… A Multireflektornak ugyanis van egy arany színű oldala, egy fekete színű, továbbá egy tépőzáras flepni, aminek az egyik oldala fehér a másik matt-ezüst és tépőzár segítségével rögzíthetjük. Az ezüst felület sajnos hiába matt, az anyag gyűrődése miatt nem biztos hogy oda tükrözi a fényt ahová kell, próbáljuk meg a tépőzárral minél jobban megfeszíteni. Minden tépőzáras a Multireflektoron, a vakura rögzítő szilikonos pánt, a fehér/ezüst huzat és a Multireflektor oldalai, hogy rátapaszthassuk a huzatot, vagy épp az egész Multireflektort összetekerve, tépőzárral rögzítve szűkítőt hozzunk létre. A szűkítő a fentiek miatt lehet ezüst, arany, fehér vagy fekete belsejű. Hátránya a Multireflektornak, hogy baromi nagy, amúgy is hülyén mutatunk egy ilyen bouncerrel a vakunkon egy rendezvényen, a Multireflektorral meg pláne. Inkább vakuállványos fotózáshoz ajánlanám, de akkor meg már nem vagyunk kötve és jöhetnek a nagyobb fényterelők, szóval…

Peri fényterelő

Helyes kis homártasiban (sic!) érkezik a Peri fényterelője. Ez a legszolidabb és legigényesebben kivitelezett rendszervaku fényterelő. A csomagban kapunk hozzá egy gumírozott tépőzáras szalagot, amit külön a vakufejre tehetünk. Ezt minden más tépőzáras feltéthez is használhatjuk (pl színfóliák), sok vizet nem zavar, így fent hagyva is tárolhatjuk a vakut a táskában (a tépőzár finomabbik fele van kívül így nem ragad bele a táskába). A fényterelő alapvetően merev, csak az oldalsó elemei hajlékonyak. Ez egy 80/20-as fényterelő, ami azt jelenti, hogy a vakura felhelyezve teljesen a villanó fölé magasodik, ellenben egy ablak van a tetején, így alaphelyzetben a fény 80%-a felfelé a plafonra megy, 20%-a pedig a fényterelő fehér belsejéből előre. Ha akarjuk, az ablakot letakarhatjuk ezüst vagy arany, szintén tépőzáras lapkával, így a fényterelő az összes fényt előre vetíti. Ha akarjuk ezt a lapkát használhatjuk önállóan is. Ezt a fényformálót kipróbáltam munkában is, elég természetes hatásúnak tűnt a fénye, de ezt inkább tudom be annak, hogy a 80-20 arány miatt az alanyaimra csak minimális vakufény jutott derítésként, de alapvetően a környezeti fényt exponáltam ki, ráadásul sárga világítás volt a helyiségben és a plafon is amolyan pincetégla volt tehát sárgásra színezte a plafonra jutó 80%-nyi fényt. Nem tudom, működött, de lehet hogy ugyanezt az ereményt értem volna el egy felfelé fordított vakuval, amin kihúzom a fényvisszaverő lapkát.

Mikrosat Mikrobox 15×17

Minisoftbox rendszervakura, dupla diffúzorral. Ér-e valamit? Elvégre a fényforrásunk felületét sokszorosára növeli, de ennek hatását csak közelről használva fogjuk észre venni. Az egész box valahogy picit hülyén áll a vakun, és hülyén is néz ki. Picit lóg, picit össze van esve, így az az érzésünk, hogy a vakufej meg se tudja tölteni rendesen fénnyel a boxot. Rádaásul a belső diffúzornak szerintem túl sok értelme nincs is, hiszen ugyanakkora, mint a vaku reflektor ablaka. Emberek közé nem biztos hogy bemerészkednék egy ilyennel a vakumon, ráadásul majdnem belóg az objektív elé, ultranagylátóval szerintem látszik a képen. Létezik ebből 20×30-as is, azt már biztos nem lehet gépvázon lévő rendszervakuval használni, annak ellenére, hogy ez az illusztráció szerepel a weboldalon.

1/8000 sec vakuszinkron stúdióvakuval

Sokan kerestek meg bennünket a felől érdeklődve, hogy milyen módon kivitelezhető stúdióvakukkal a magas zársebességeken történő fotózás.

Ennek egyik legegyszerűbb  módjára láthattok egy példát Szücs Lászlónak köszönhetően.

A fotózás szabad térben történt, a háttérben a nap világít szembe. Derítésre egy Mikrosat Digital 12 R (1200Ws) stúdióvaku szolgált egy nagy méretű 150 cm-es Mikrosat PRO softboxal. A stúdióvaku tápellátásáról egy Leadpower LP-750 inverter gondoskodott.
A kép Nikon D7100 fényképezőgép és Nikkor 50mm 1.8 objektívvel készült, a beállítások pedig a következők voltak: ISO100 érzékenység, 1/8000 sec zársebesség és nyitott, F/1.8 rekesz.

Egy werk kép 🙂

Ahhoz, hogy a vakuszinkronnal ne legyen gond ilyen magas zársebesség mellett se, Pixel King rádióskioldót használt Laci. Ez a kioldó lehetővé teszi, hogy bármely hagyományos (nem gyorvillanású) stúdióvakuval működjön minden zársebesség mellett a vakuszinkron.

Szücs László további munkái megtekinthetők: LINK

Tárgysátor, tárgyasztal, vagy egyik sem?

Akik tárgyfotózással szeretnének foglalkozni gyakran “hajtanak” egy tárgysátorra. Mert az relatíve olcsó. Sokaknak vágyálma egy tárgyasztal, de az drága. Aki profi, az meg sok esetben egyiket sem használja. Mi akkor az igazság?

Az igazság természetesen az, hogy mindegyik jó valamire, mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya és egyik sem jó mindenre. Elmondjuk röviden, melyik mire jó és mire nem jó.
Hogy melyik módszert használjuk tárgyfotózáskor, az dönti el alapvetően, hogy mi a feladat. Ha például apróbb tárgyakat kell fotózni teljesen általános megvilágításban, fehér háttérrel mondjuk egy webshopba, de nem kell “túlművészkedni” a dolgot, akkor egy tárgysátor lesz a mi barátunk. Az, hogy mekkora, attól függ, hogy mennyire apró vagy kevésbé apró a tárgyunk. Lehet kapni 100×100-as, de talán még 120x120cm-es tárgysátrat is. Ezeknek lényege ugye, hogy a faluk fehér, féligáteresztő anyagból készül, amit kívülről megvilágítva odabent egy meglehetősen általános, kevésbé karakteres világítást tudunk létrehozni. Valamennyire azért tudjuk szabályozni a világítás irányát a lámpák helyezkedésével, illetve esetleges maszkolással (fekete árnyékoló karton behelyezésével), de mivel a sátor alapvetően fehér, elég jól derít, így inkább egy általános fényre számítsunk. Különösen jó tud ez lenni mondjuk fényes, vagy tükröződő tárgyak fotózásakor, de azért nem lesz olyan szép a végeredmény, mint egy szépen befotózott, derítőfelületekkel tudatosan körbepakolt tárgy képe. A másik dolog amire figyelnünk kell (különösen tükröződő tárgyaknál), hogy fel kell-e tennünk a sátor előlapját vagy sem. Ha feltesszük, úgy nyilván a tárgyon nem lesznek oda nem illő tükröződések szemből sem, ilyenkor viszont az előlapon lévő résen át kell bedugni az objektívet és úgy kell fotózni. Ez erősen behatárolja a géptől számított tárgytávolságot, ergo nem tudunk kellően hosszú gyújtótávolságú objektívet használni. Egy rövidebb gyújtótávval közelről fotózva fennáll a veszélye, hogy a tárgyunk perspektivikusan torzul a képen. Ez esetben van tehát még jelentősége a tárgysátor méretének, magyarul minél nagyobb, annál messzebbről tudunk fotózni hosszabb obival.
A tárgysátorba egyébként helyezhetünk színes háttereket is, ha nem fehér háttér a követelmény. Néhány sátorhoz gyárilag adnak különféle színű vásznakat, melyeket tépőzárral illeszthetünk a helyére.
Tárgysátor fekete maszkolókkal, középen fehér vászon-háttérrel (Forrás: phottix.com)

A tárgyasztal már picit más tészta. Lényege, hogy jobban tudjuk irányítani a világításunkat, hiszen körbepakolhatjuk lámpákkal, derítőlapokkal, és sokféle fényformálót használhatunk a tárgy megvilágításához. Itt viszont meg kell említeni 1-2 dolgot. Az egyik, hogy a tárgyasztal is alapvetően a fehér, ún. végtelenített háttérről szól, vagyis ideális esetben a lefotózott tárgy nem vet árnyékot, nincs horizont a képen, értsd lebeg a fehér semmiben. Ha nem ilyen fotót szeretnénk, akkor sok esetben a tárgyasztal nem a mi eszközünk. Ha a termék egyszerű bemutatása a cél, akkor helyben vagyunk, ha dizájnos imagefotót szeretnénk, akkor másfelé kell keresgéljünk. Tárgyasztal esetében nem olyan egyszerű egyébként a végtelen fehér háttér előidézése, ugyanis a lényege az, hogy a felülete féligáteresztő műanyagból készül, vagyis át kell világítani. Ezzel két probléma szokott lenni. Az egyik, hogy nem olyan egyszerű egyenletesen átvilágítani, hiszen külön fényforrás kell az aljának és külön a kb 45 fokban döntött hátuljának, ráadásul a kanyarulatban egyik sem úgy világít, ahogy kellene (ergo látszik a fotón, hogy a kanyarulat sötétebb, mint az asztal és a hátlapja). Persze meg lehet csinálni, de kísérletezést, gyakorlatot igényel, olykor több lámpát is, mint kettő és valljuk be szöszmötölős (igaz a tárgyfotózás alapvetően ilyen sportág). Ha nagyobb méretű a tárgyunk, akkor arra is figyelnünk kell, hogy a tárgyasztal egyenletesen legyen kivilágítva, vagyis ne csak a közepe, hanem a szélei is. Ezt sem olyan egyszerű megoldani, mert a lábai/kerete/hasmagassága miatt csak korlátozott méretű fényformáló fér el alatta, illetve korlátozott távolságba helyezhetjük el a vakut, emiatt gyakori probléma, hogy az asztal közepén van egy fényfoltunk, a szélei felé pedig leesik a fény, így sötétebb lesz.
Eddig az első probléma a kettőből. A második probléma az szokott lenni, hogy mivel a tárgyasztalt alulról átvilágítjuk, a tárgy alatti felület (asztallap) saját fénnyel bír, magyarán alulról megvilágítja a tárgyat. Ha a tárgyunk erősen áttetsző, ez problémát jelenthet, mert eltűnik a képről, ha nem is teljesen, de értékes részletei veszhetnek el. Ha nem áttetsző, akkor is ügyelni kell arra, hogy mikor emeljük az asztallapot átvilágító fényforrás erejét – hogy minél fehérebb hátteret kapjunk a fotón -, ne essünk abba a hibába, hogy az alulról jövő fény erősebb, mint a felülről jövő, így a tárgy alja több fényt kap, mint a teteje. Sokat fotóztam már tárgyasztallal, de mindig is utáltam, és a vége mindig az lett, hogy a tárgy körüli fehér területet Photoshopban kellett kihúzni igazán fehérre tökölődős maszkolással, főleg nagyobb méretű tárgyaknál, ahol az asztal szélei már nem voltak kellően átvilágítva.

További hátránya tárgyasztalnak, hogy formájából, szélességéből adódóan nem tudjuk körbepakolni kompromisszum nélkül a rajta lévő tárgyat lámpákkal, derítőlapokkal. Üvegfotónál, tükröződő tárgyaknál szokás figyelni arra, hogy a fénycsíkok végigfussanak a tárgyon, ez tárgyasztallal kivitelezhetetlen, mert a tárgy alján már az asztal felülete fog tükröződni.

Abban az esetben, ha a hátteret és a tárgyat (akár fehér háttér esetén is) külön-külön akarjuk megvilágítani, felejtsük el a tárgysátrat és a tárgyasztalt, ugyanis mindkét esetben tükörződni fog a tárgyunkon a sátor/asztal saját vagy visszavert fénye. Ha teljes egészében kontroll alatt akarjuk tartani a tárgyunk megvilágítását, alternatív módszerre lesz szükségünk. Tehetjük állványra, sötét asztalkára, tükröződő felületre, felfüggeszthetjük damillal, felfogathatjuk csipesszel…csak a képzelet és a szükség szab határt, a lényeg, hogy külön kezeljük a háttértől. Ha nem akarjuk, hogy tükröződjön a háttér a tárgyon, helyezzük messze tőle és toljuk össze a teret teleobjektívvel.

Íme néhány elkövethető hiba, amiről beszéltem:

Rosszul kivilágított tárgyasztal: az öngyújtó árnyékot vet, az asztal szürkés árnyalatú
Áttetsző tárgy esetén bajban lehetünk: a hamutál részletei elvesznek, ha fehérre akarjuk kihozni a háttér színét, ráadásul még így sem sikerült tejesen fehérre, az alul látható, korrigált kép alja még mindig szürke, mert a tárgyasztal nem volt egyenletesen kivilágítva.
Nem egyenletesen kivilágított tárgyasztal: a felső (hátsó) rész világosabb, mint az asztal előterében lévő része. További probléma, hogy az aktív fényű asztal átvilágítja a textíliát.

Az alábbihoz hasonló fotót például lehetetlen tárgyasztalon, vagy tárgysátorban elkészíteni. Tükröződő felület, külön világított háttér és precíz, többlámpás világítás szükséges hozzá különféle fényformálókkal:

Forrás: Rézangyal koktél katalógus, Fotó: Gálos Viktor

A klasszikus borospalack fotókat is rendszerint állványra helyezett üveggel készítik el, majd kiretusálják az állványt az üveg alól, a napszemüvegeket, órákat pedig gyakran damil segítségével lebegtetik.

Láthatjuk tehát, hogy mindegyik módszernek megvan a maga helye és egyik sem univerzális megoldás. Ha kisebb tárgyakat fotózunk, sokat kell egymás után, és nincs szükség világítási truvájra, akkor ott a tárgysátor. Ha kicsit nagyobb a tárgy, vagy némileg egyedi világításra van igény, jó lehet egy tárgyasztal. Ha azonban “fancy” dekorvilágítást akarunk produkálni, kénytelenk leszünk egyedi módszereket alkalmazni.

A Yongnuo lekörözi a Canon rádiós kioldóját

A legújabb információk szerint a nemrég nyilvánosságra került Yongnuo YN-E3-RT rádiós kioldó és a hozzá való YN600-RT vaku nem csak hozza a Canon hasonló termékének szintjét, de le is körözi azt. Ugyanis a Canon kioldója csak a 2012 után gyártott Canon gépekkel működik együtt teljeskörűen, régebbi gépek esetén (pl 5D Mark II, 5D, 7D, 50D, 60D stb) nem elérhető az 1/8000s-ig működő HSS gyorsszinkron, a gépek valódi szinkronideje is 1 Fényértékkel csökken, illetve a csoportosítható, külön-külön szabályozható vakuvezérlés is csak az új géppekkel lehetséges.

Nem így a Yongnuo saját kioldójánál, ahol a 2012 előtti modellek esetén is van lehetőség vakucsoportokat használni, akár mix módban is, vagyis kombinálni az ETTL és a Remote Manual módokat. Ugyanígy a gyors vakuszinkron idő is biztosított, továbbá az YN-E3-RT megspékeli még a rendszert egy AF segédfénnyel és 2. redőny szinkronizálással (csak M módban).

Nicolás Muller Fotóművészeti Műhely képes beszámoló

Képes beszámoló Orosházáról

A projekt apropója Müller Miklós (fotóklubunk névadója) orosházi fotográfus születésének 100. évfordulója. Ez alkalomból és a Tánc Világnapja alkalmából készítettük a képeket Húsvét napján, amelyből április 12-én egy rendhagyó kiállítás is nyílt “tizenegy” címmel. Rendhagyó, mert a tizenegy fotós tizenegy képét 120cm-es nagyításokban készíttettük el. A „11” anyagot azóta Aradon is bemutattuk.
A modellünk Rétes Edina volt, akit minden fotós maga irányított. A világítást is (Mikrosat Digital vakuk) a fotósok saját elképzeléseinek megfelelően alakították ki. Igyekeztünk határozott és karakteres fényeket létrehozni. A projekt résztvevői között természetfotósok, portréfotósok, madárfotósok egyaránt vannak, ennek ellenére mindenki nagyszerű képeket készített a témában, és mindenki bele tudta csempészni „szakterületét”, belső világát az elkészült képekbe.


Teszt: Yongnuo YN560-III rendszervaku

Mai tesztünk alanya egy igazi slave vaku, mely beépített rádióvevőjével igazán kényelmes használatot tesz lehetővé.

A Yongnuo YN560-III első blikkre teljesen megegyezik elődjével a II-es jelölésű vakuval azonban számos fejlesztést kapott. Az első és legfontosabb dolog, hogy a Yongnuo a két népszerű rádiós kioldójának (RF-602 és RF-603) vevőegységét beépítette a vakuba. Így elegendő csak egy jeladót tenni a gépünkre az előbb említett két típus valamelyikéből, és a YN560-III-as vakuk tökéletesen fognak kommunikálni vele. Nincs szükség tehát külön vevőegység csatlakoztatására, ami egyrészt könnyíti, gyorsítja az előkészületeket és a munkát, másrészt ennyivel is kevesebb akksira kell figyelnünk (gondoljunk csak bele hányszor fordult már elő, hogy azt hittük bekrepált a rendszer, nem villant a vaku, végül kiderült hogy csak lemerültek az elemek a rádiós kioldó vevőjében…ami ráadásul AAA típusú, tehát még csak nem is olyan, amit egy másik, épp nem használt vakuból kiveszünk és azonnal cserélünk).

A tesztem során kipróbáltam, hogy van-e olyan hatékony a beépített vevő, mint a dedikált vevő, így két vakut egymás mellét tettem, az egyik az 560-III-as volt, a másik pedig egy 560-II-es RF-602 vevővel a talpán. 100m-ig jutottam, mindkét vaku folyamatosan elvillant egyetlen hiba nélkül. 100m-nél tovább már nem akartam menni, mert fárasztó lett volna visszasétálni. 😉 

Egyszerre mindkét kioldótípussal egyébként nem kompatibilis az YN560-III, a menüjében kell beállítanunk, hogy melyiknek a jelét érzékelje (mellesleg a két kioldó sem kompatibilis egymással, ha valaki nem tudta volna), és az aktuális beállítást bekapcsolás közben ki is írja a villanó.


Ezzel el is érkeztünk a másik újításhoz, ez pedig a menürendszer, pontosabban a Custom functions, amit a Háttérvilágítás/Hangjelzés és a MODE gomb együttes megnyomásával érhetünk el. Mivel fix karakteres LCD-je van a vakunka, ezért néha igen kreatívnak kell lennünk, hogy le tudjuk olvasni az aktuális menüszöveget. Pl. “5o nd” a Sound, vagyis a hangjelzés ki-be kapcsolása, 1cd 7 pedig azt mutatja, hogy a LCD háttérvilágítása 7 másodperc után kapcsol ki. Persze ezeket egyszer kell csak megtanulni, nincs is sok belőlük és nem is túl gyakran használjuk. Ami viszont mindenképpen dicséretes, hogy az energiatakarékos üzemmódot (auto-off) már nem csak ki-be tudjuk kapcsolni, hanem megadhatjuk, hogy hány perc után álljon a vaku alvó üzemmódba és hány perc után kapcsoljon ki. Ez azért jó, mert az energiatakarékos mód alapvetően egy hálás dolog, de a korábbi “egyállású” auto-off mód nem igazán volt hatékony, ha lassú, szöszmötölős munka esetén használtuk a vakut (értsd mindig kikapcsolt a következő képig). Lehet ilyen a modell folyamatos átöltözése, versenyen a következő sportoló érkezése, szöszmötölés ételstylinggal stb. Most már beállíthatjuk az alvó mód bekapcsolását 5, 15 és 30 percre, a teljes kikapcsolást pedig 30, 60 és 120 percre, nomeg persze ahogy eddig is, teljesen ki is iktathatjuk az energiatakarékos módot. Ráadásul mindezt külön állíthatjuk normál, optikai slave és RX (rádióvezérelt) üzemmódokra.

Normál Manuál mód
Rádióvezérelt Manuál mód
 
Rádióvezérelt Stroboszkóp mód

Ugyanilyen a bekapcsolás módja is: többször belefutottam már rendezvényen abba a helyzetbe, hogy a vakut valami történés miatt gyorsan be vagy ki kellett kapcsolni. A Yongnuonál viszont ez nem egy kattintás, mivel a Power gombot nyomva kell tartani hozzá, és meg kell várni míg az ikonok végigszaladnak a kijelzőn. Vasárnap este például szülinapon fotózgattam derítővakuzással, ám egyszer csak lekapcsolták a villanyt és behozták a szülinapi tortát a tűzijátékkal. Ilyenkor ugye futás van (ha épp a terem másik végében kattintgattunk), gyors ISO, záridő állítás, ami mellett kifejezetten idegesítő volt, hogy a vaku gombját nyomva kell tartani és figyelni, hogy mikor szaladnak végig az ikonok a kijelzőn. Hát mostantól ennek vége, ha a menüben beállítjuk a 9u ic (vagyis a “quick” funkciót), akkor a kikapcsolás egy rövid gombnyomásra történik, a bekapcsolás meg egy picit hosszabbra, de közel sem annyira hosszúra, mint a gyári beállítás esetén. Okos dolog, köszönjük!

A menüben beállíthatjuk a vakuerősség állítás lépésközeit is, kérhetünk 0,3 FÉ, 0,5 FÉ és vegyes lépésközöket, illetve ki-be kapcsolhatjuk a hangjelzést, de erre dedikált gombunk is van.

Mint ahogy az egyes üzemmódokra is. A Mode gombbal válthatunk a normál vaku és a stroboszkóp üzemmód között, a Slave módok viszont külön gombot kaptak. Itt a szokásos Slave 1 és Slave 2 mód van, utóbbi ugye a TTL elővillanást figyelmen kívül hagyja (ellenben a vörösszem csökkentő villanással nem használható!), illetve ide került a rádióvezérelt mód is. Abban a pillanatban, hogy a vakut valamelyik slave módba állítjuk, az elején egy piros LED kezd el villogni.

A zoomfeje a vakunak természetesen motoros, 24-105mm között állíthatjuk kézzel, illetve 14mm-t kapunk, ha kihúzzuk a nagylátószögű diffúzort. A fej szintén a szokásos balra 180 fok, jobbra -90 fok, felfelé 90 fok, lefelé -7 fok tartományban forog.

A vaku beállításait a 4db iránygombbal szabályozhatjuk, ugyanúgy mint elődjénél, illetve RX mód esetén a gombokkal tudjuk beállítani a használt csatornát. Hogy ne legyen félreértés, a vaku a 16 csatornát nem csak számmal írja ki, hanem grafikusan is mutatja, hogy a kioldón lévő csatornaváltó gombokkal könnyedén össze tudjuk hangolni.

A felhasználói kézikönyvben azt írják, hogy a Yongnuo YN560-III képes a 2. redőny szinkronizálásra, de az újabb Canon gépeken például biztos nem lehet beállítani, miután a releváns menüpont nem elérhető (nem E-TTL II vaku). Talán Nikonnál lehetséges.

További pozitívum a vakuval kapcsolatban, hogy az oldalán találunk külső elemtartó csatlakozót és vakuszinkron kábel csatlakozót is (PC).

Van itt még egy dolog, amiről szeretnék említést tenni, és szintén arra vall, hogy a Yongnuo odafigyel a részletekre, és meghallgatja a felhasználók sirámjait. Az alábbi képen jól látszik, hogy mi a különbség az YN560-II és az YN560-III (és más, újabb Yongnuo vakuk, pl. 500EX, 568EX-II) kijelzői között. Láthatjuk, hogy nem csak a világítás, hanem a betekintési szög is változott. Ugyan felülről továbbra sem lehet leolvasni a kijelzőt, de ez nem is igazán érdekel minket, hiszen sokkal gyakoribb, hogy ezek a vakuk magasan vannak állványon és alulról nézzük őket. A régebbi 560-II kijelzőjén lévő adatokat így nem lehetett leolvasni, mindig le kellett engedni az állványt, ha valamit állítani akartunk vagy csak leellenőrizni. Az 560-III-as vaku LCD-jét ellenben alulról nézve is leolvashatjuk, ami megkönnyíti a használatát. Nem is kicsit.

M mód, 1/128, 105mm zoomállás – a baloldali YN560-II-ről nem lehet leolvasni, míg a jobboldali YN560-III-ról igen

Jöjjenek végül a kötelező adatok, bár ezek teljesen megegyeznek az YN560-II specifikációival:

  • 56-os kulcsszám (gyári érték, méter, ISO100, 105mm)
  • feltöltési idő: max 3mp
  • Villanási idő: 1/200s – 1/20.000s
  • Vakuerősség állítás: 1/1 – 1/128 tört értékekkel együtt 29 lépésben
  • Vezetéknélküli mód: rádióval (2,4GHz) 100 méter, optikai 10-25 méter (kültér vs. beltér)
  • A vaku kikapcsoláskor, elemcserekor megjegyzi a korábbi beállításokat
  • A doboz tartalma: vaku, gyöngyvászon szütyő, vakutalp

Konklúzió

Évek óta fotózok már rendszervakukkal és rádiós kioldókkal, ismerem a rendszer összes előnyét valamint nyűgjét és kényelmetlenségét. Utóbbiak közül elég sokra megoldást nyújt az 560-III-as Yongnuo, kisebb hely a táskában, kevesebb vesződés az elemekkel, testre szabható működés, jobb LCD. 2-3-4 ilyen vakut beszerezve egy egységes világítási rendszert lehet létrehozni. Erősen gondolkozom, hogy lecserélem a szedett-vedett bagázsomat pár darab 560-III-ra, mert most 4 vakut használok, amiből mind különböző fajta, különböző erejű és mindezt háromhoz elegendő rádiós kioldóval megspékelve. Ne feledjük azt sem, hogy a pletykák szerint a Yongnuo ki fog adni egy vezérlős kioldót is ezekhez a vakukhoz. Ha így lesz, manuál vaku ide vagy oda, a vázról tudjuk majd szabályozni őket. Mi kellhet még?

A webáruházban itt találjátook meg a Yongnuo YN560-III vakut.

Előrukkolt végre a Hink a Spacefish-sel

Áprilisban írtam még arról, hogy egy Hink nevű brit startup cég húzza a fotós sajtó agyát azzal, hogy egy forradalmi vakuval fognak megjelenni a nyáron, ami aztán tényleg fenekestül felforgatja a fotós világot. Azt ígérték stúdió egy kajásdobozban. Meg hogy pofonegyeszerű, mégis nagyszerű. Hát íme:


Nem, ez nem egy asztali lámpa. Ez így néz ki a fényképezőgépen:

Hát mit is mondjak… Tegnap rendezvényfotózás közben teszteltem rendszervakuhoz való lágyító feltétet, azzal kevésbé éreztem magam hülyén, mint ezzel érezném. Pedig azzal is hülyén éreztem magam, pláne hogy más szakmabeliek is voltak a rendezvényen, akik láthatóan jót röhögtek rajtam. Dehát mindent a blogért… 🙂

No kérem a Hink nevű cég Spacefish vakuja attól különleges, hogy a vakufejet tartó kar hajlékony, emiatt úgy állítjuk ahogy akarjuk. Meg attól is, hogy USB-csatlakozója révén tölthetjük a beépített akksiját (8db AA akkunak megfelelő teljesítményű), és állítólag előbb-utóbb lesz hozzá TTL modul is, ami vélhetőleg itt csatlakozik majd. Merthogy jelenleg ez egy manuális vaku, amihez jövőre érkezik a tervek szerint manuális kioldó, mellyel vezérelhetjük is az erejét. A másik különlegessége a Spacefishnek, hogy LED-es beállítófénye van. Ennek teljesítményéről egyelőre nincs szó, a vaku kulcsszáma ellenben tudott, 33 méter (35mm, ISO100), ami kb a Canon 430EX teljesítményének felel meg.

Ne hagyjuk ki a gyártó által zseniálisnak tartott szűrőzési megoldást sem, ami “véget vet” a gumik, tépőzárak és rágók korszakának.

Ami még inkább meglepett, hogy az egy dolog, hogy nyárra ígérték és október lett, mire megérkezett, de még most is csak egy ötletről beszélünk, amihez közösségi finanszírozás keretében kívánnak összekalapolni 130.000 dollárt, vagyis közel 30 millió forintot, hogy aztán elindulhassanak és megváltsák az esküvőfotós és helyszíni modellfotós ipart.

Csak nekem tűnik úgy, hogy ez egy kissé túl komolyan vett egyetemi házi feladat? Már csak azon tűnődöm, hogy mérnöki egyetem-e (tervezés, fejlesztés), vagy üzleti főiskola (marketing, vállalkozásmenedzsment)? Tudván, hogy a Hink csapata több fiatalemberből is áll, vélhetőleg mindkettő. Hát sok sikert, de szerintem kinövitek hamar.

Fénysuli – 6. rész: Hideg lámpák

Ahogy ígértem, folytatódik a suli az állandófényű lámpákkal, azon belül is a hideg fényforrásokkal. Hideg alatt ugye most nem feltétlenül a színhőmérsékletét értjük, hanem a hőtermelést. Ezek a típusú fényforrások csupán pár éve kerültek be a fotográfia és a cinematográfia világába. Előnyük rendszerint a kisebb energiaigény, a napfény-balansz színhőmérséklet és a kisebb hőtermelés, ellenben a fényük sok esetben nem olyan minőségi, mint a hagyományos halogén lámpáké. Menjünk sorban:

LED lámpák

A manapság egyre népszerűbb LED lámpák széles skálájával találkozhatunk a boltokban. Mind méretre, mind LED típusra, mind kivitelre különbözhetnek.

LED típus tekintetében találkozhatunk a hagyományosnak mondható DIP LED lámpákkal, ezekben van az a rengeteg kis kúp formájú LED izzó.

Mivel ezek fényteljesítménye erősen korlátozott, ezért a gyártók az izzók számának növelésével tudnak teljesítménynövekedést elérni. Rendszerint a LED tablókban és egyes zseblámpákban, E14/E27 foglalatba csavarható izzókban alkalmazzák. Nyilván fotós és videós körökben a LED tabló a legelterjedtebb, ebből találhatunk 80-100-160 LED-es mini verziókat, amit fejlámpaként tehetünk a kamera tetejére (ezeket nem is nevezném LED-tablónak), és találhatunk állványra tehető 600-900-1200 LED-es tablókat, ezek már nem ritkán 40-50 x 40-50 centisek kihajtható fényterelővel.

900-LEDes fénytabló

Előnyük, hogy dimmerelni lehet őket, magyarul szabályozni tudjuk a fényteljesítményét ezeknek a tablóknak, ráadásul a színhőmérséklet megtartásával. Manapság már egész jó minőségű LED-eket gyártanak 5600 Kelvines napfény/vaku fehéregyensúllyal, ám nem mindig volt ez így, pár éve még jócskán 6000K fölött volt a LED-ek fehéregyensúlya, vagyis hideg, kékes fényt adtak. Mitöbb, manapság már gyártanak 3200K színhőmérsékletű, sárgás LEDeket is, amiket előszeretettel vegyítenek a gyártók egy LED lámpán/tablón belül a fehér LEDekkel, így azzal hirdetik őket, hogy a színhőmérsékletük 3200K és 5600K között fokozatmentesen szabályozható. Ez így is van, azonban ne feledjük, hogy ezek csak annyit tesznek, hogy megosztják a teljesítményt a sárga és a fehér izzók között, vagyis mi adjuk meg, hogy a sárgás vagy a fehér LEDek világítsanak-e erősebben. Tehát nem mindegy, hogy egy 160 izzós fehér, vagy egy 160 izzós variálható színhőmérsékletű lámpát veszünk, ugyanis utóbbiban 80 sárga és 80 fehér LED van, így a teljesítménye fele a 160 izzós fehér lámpának (hiszen vagy 80 sárga, vagy 80 fehér világít full erőn, vagy fele-fele arányban osztoznak a feszültségen).

76-LEDes fejlámpa

A másik jellemzője még a LED-nek, hogy a sok pici izzó miatt furcsa árnyékokat kreál a fénye (sávos forma). Ez azonban inkább közelre történő használatkor probléma, és kiküszöbölhetjük, ha diffúzort teszünk az izzók elé.

A másik típusú LED leginkább az újabb zseblámpákban, energiatakarékos izzókban fedezhető fel, a neve Power LED (bár ez inkább gyűjtőfogalom) illetve SMD LED. Ez nem kúp formájú, hanem sík, és a hagyományos társánál sokkal erősebb fényt tud kibocsájtani akár egyetlen darab is.

Ilyenek dolgoznak a fegyverlámpákban, taktikai lámpákban. Fényük olyan erős, hogy akár fotózáshoz is használható, a világ egyik legerősebb LED lámpáját, a Led Lenser X21-et is egyes fotósok előszeretettel használják főfényként.

Led Lenser X21

Led Lenser X21 működésben

A LED néminemű hátránya, hogy fényspektruma nem olyan egyenletes, mint a halogén lámpáké, de még mindig jobb, mint a kompakt fénycsőé.

Fénycső, kompakt fénycső

Ide tartoznak az olcsóbb fotólámpák és a komolyabb fénycsőtablók, közismertebb nevükön “kino-flo”-k is. Utóbbi egyébként egy márkanév, de mint ahogy a “gillette penge”, úgy a “Kino Flo” vagy “kino-flo” is fogalommá vált.

Az olcsóbb fotólámpákból találhatunk mindenféle méretűt, teljesítményűt, formájút, önállót és csokorba szedettet is. Csűrik-csavarják ezeket az izzókat, szó szerint. Foglalatuk rendszerint E27 vagy E14.

Fényerejük nem változtatható (nem dimmerelhető), ha megpróbáljuk, elkezdenek erősen vibrálni, emiatt a fényerő változtatást úgy tudják megoldani, hogy az egyes izzókat ki-be tudjuk kapcsolni. Jellemzően kell némi idő, hogy bemelegedjenek és elérjék maximális fényerejüket és végleges színhőmérsékletüket, de ez erősen függ a típustól/márkától. Egy olcsóbb kínai verziónál 4-5 perc is eltelhet, mire végleges fényt ad, egy modernebb drágább darab bekapcsolás után rögtön rendelkezésre áll. Fényük szintén 5600 Kelvin, vagyis napfény fehéregyensúly (bár lehet kapni belőlük sárgás fényűt is), azoban ezeknek a lámpáknak a legrosszabb, legegyenletlenebb a fényspektruma, vagyis végletekig színhelyes képet ne akarjunk velük készíteni (értsd egy Coca-Cola piros sosem lesz olyan, mint a nagykönyvben le van írva).

A fénycsőtabló úgy néz ki, mintha 2-3-4-5, akármennyi neoncső lenne bennük, azonban ezek nem azok a hagyományos neoncsövek, amiket az irodában látunk a plafonon. Ezek is 5600K-en világítanak és nem vibrálnak úgy, mint egy irodai neoncső, továbbá lehetőség van dimmerelni őket, vagyis állítani a fényerejüket (míg egy hagyományos neonnál ez lehetetlen).

Eredeti Kino Flo

A fénycsőtablókat azért szeretik a filmesek, mert sajátos lágy fényük van, vélhetőleg ebből indult ki Jerry Ghionis nemzetközi esküvőfotós is, amikor megalkotta az Ice Light nevű kézilámpáját, amit kifejezetten helyszíni fotózáshoz, esküvőfotózáshoz fejlesztett, a Wescott pedig legyártott.

Node ez egy mellékszál. A kino-flok lényege, hogy hosszú, 1m-es vagy akár még hosszabb fénycsöveket pakolnak beléjük, az ezeket tartalmazó doboz belsejét pedig tükröződő anyaggal vonják be, illetve az esetek többségében fényterelő lapokkal látják el. Jó drágák, de már számtalan kínai replikát találni belőlük.

No kérem, mostanra ismerjük már a vakutípusokat, az állandófény típusait, a következő “adásban” jöhetnek a fényformálók!

Teszt: Rendszervaku és ernyő tartó megoldások

Mai tesztünkben górcső alá vesszük a Mikrosatnál kapható ernyőtartó megoldásokat, melyeket rendszervakukkal tudunk használni. Ez a legegyszerűbb és legolcsóbb alternatívája, hogy helyszínen (vagy akár stúdióban) rendszervakukkal fényt formáljunk. Az ernyők olcsók, többféle változatban kaphatók, kicsire összecsukhatók, nem foglalnak nagy helyet, könnyűek, így a leginkább mobilis és leggyorsabban használható fényformálók. Az ernyőnket viszont valamivel tartani kell, erre szolgálnak az ernyőtartó adapterek. Egy vakuhoz, több vakuhoz. A webshopban picit többfajta található, de én speciel elhoztam mindent, amit találtunk a tesztre. Vannak köztük jobb és gyengébb darabok is, de a feladatát mindegyik hiánytalanul ellátja.

Nem úgy, mint az első tartó, ami a sajátom, NEM Mikrosatos, csak elrettentő példaként hoztam. Először a kép, majd mondom a hibáit…

Ez egy gömbfejes vakutartó, abból is a gagyibb fajta. Más gömbfejest mondjuk még nem nagyon láttam, de ennél a gömbfej fémből van, és persze a szorítócsavarja is, így fém a fémmel alapon nem igazán hatékony. Sosem sikerült úgy megfeszíteni, hogy ne billenjen le az ernyő, csak egyszer. Azóta is úgy van, mert nem lehet kilazítani, max fogóval, de nem szeretném, mert örülök, hogy végre nem billen le a szett, így viszont picit macera a használata. Mióta elhagytam belőle az ernyőrögzítő csavart, meg pláne… Az állványfoglalata se az igazi, rövid, így a csavarral ellátott spigot (állványcsonk) már túl hosszú neki, hiába szorítom a csavart, az egész tartószerkezet hajlamos billegni az állványon, ergo nem stabil.

És akkor jöjjenek a Mikrosatos fejek, elárulom, mindegyik jobb, mint az enyém, szóval esélyes, hogy beújítok párat jómagam is.

Ár szerint megyünk sorban, ezek csak a billenthető tartók a legolcsóbbtól a legdrágábbig:

Jinbei A-1 ernyő és vakutartó

  
Az a nagy helyzet, hogy ez az ernyőtartó nem járt nálam, ugyanakkor mégis mondanék róla pár szót, mert a nagytestvére – amely három rendszervakut fogad – nálam volt, konstrukcióra pedig ugyanaz a kettő. Konstruckió…az első amit megnézek egy ilyen vakutartón – a fenti elrettentő példából kiindulva érthető módon – az, hogy rendesen meg lehet-e szorítani. Annak ellenére, hogy műanyag az egész cucc. A forgófej belseje nem fogazott, hanem egy-egy préselt papírbetét van beékelve a forgóalkatrészek közé, ez világos csíkként látszik is a fenti fotón. Miután műanyag az egész szerkezet, így tán jobb is ez a megoldás, mert nem áll fenn a veszélye, hogy elkopnak a fogak. A szorítófelület kellően nagy, így jól meg lehet feszíteni a tartót, könnyedén elbír egy 100-110cm-es ernyőt is. Az ernyőtartó foglalatnak nincs szorítócsavarja, egy rugós fémbetét van benne, emiatt szorul bele az ernyő. Tartja rendesen, ezzel nincs gond, de a ki-behúzkodással össze fogja karcolni mindegyik ernyőnk szárát. Kérdés, hogy kit érdekel ez igazából? 🙂 Valakit biztosan, ezért leírtam. További előnye(?) a vakutartónak, hogy az állványcsonkra (spigotra) nem csak függőlegesen lehet ráhelyezni, hanem 90 fokban elfordítva is. Hogy ez pontosan mire jó, arra speciel nem jöttem rá. Valószínűleg inkább annak szól a dolog, hogy oldalra álló állványspigotra is tudjuk így rögzíteni. A vakupapucs sima becsúsztatós, nincs szorítócsavarja, emiatt olyan rádiós kioldót tudunk csak rátenni, aminek van szorítógyűrűje. Ha csupasz vakut teszünk rá kioldó nélkül, akkor ez ugye nem probléma.
A Jinbei A-1 itt található a webshopban, a cikk írásakor az ára 4.500 Ft, így ez a legolcsóbb billenthető ernyőtartó.

Mikrosat BL-D ernyő és vakutartó

Hogy Mikrosat-e az kérdéses, a webshopban gyártóként a Mikrosat van megjelölve, de a dobozán csak annyi áll, hogy Hot Shoe Holder. Végülis tökmindegy, csak ezer forinttal drágább, mint a Jinbei, de ez már egy minőségibb termék, jórészt fémből van, masszív és sokoldalúbb is. Jól megszorítani ezt is meg lehet, ezt már nem is taglalnám, mert mindegyik adapterre igaz. A szorítócsavarja nagy, könnyen kezelhető, a forgófej belseje finom fogazattal van ellátva. A sokoldalúságot arra értem, hogy használhatjuk 1/4″-es vagy 3/8″-es állványcsavarra tekerve (felső kép), illetve ha kivesszük az aljából a saját spigotját, rátehetjük normál lámpaállvány csonkra is (alsó kép). Attól függ, mi áll rendelkezésre. Függetlenül attól, hogy a saját spigotja vagy a lámpaállvány spigotja van benne, kilazítás után csak úgy tudjuk leemelni, ha megnyomjuk az alsó részén látható biztonsági gombot (a fotón inkább csapnak tűnik, de az egy rugós gomb). 

Biztonsági gomb

A teteje is variálható, használhatjuk vakupapuccsal (felső kép), amely műanyag ugyan, de van saját szorítócsavarja, illetve ezt letekerve használhatjuk 1/4″-es állványmenettel (alsó kép), ekkor egy kisebb, tárcsaszerű ellenanya segít a megfelelő irányban rögzíteni a vakut. A terméknek a vakupapucson kívül csak az ernyőtartó foglalata műanyag, az ernyő szárát szorítócsavarral rögzíthetjük, így tehát összesen 4 szorítócsavar van a fejen és egy biztonsági gomb.

A Mikrosat BL-D itt található a webshopban, a cikk írásakor az ára 5.500 Ft.

Jinbei A-3 ernyő és vakutartó

Mint említettem ez a tartó az első Jinbei nagytesója. Gyakorlatilag ugyanazt lehet elmondani róla, amit az A-1-ről, teljesen műanyag, a mozgó alkatrészek között préselt papír van, függőlegesen és vízszintesen is rögzíthető az állványra, az ernyőszár a rugós lapka miatt feszül benne (és karcolódik), tehát nem csavar szorítja. A vakupapucsoknak nincs saját szorítójuk, azonban fémből készült, szabvány ISO papucsok, a vakutalp szorításkor kijövő rögzítőtüskéjének kialakított lyukkal. Mint a képen látható, vakupapucsból itt hármat kapunk, három rendszervakut tudunk ezzel egy csokorban ernyőbe villantani, ami jelentős fényteljesítmény növekedést jelent egy vakuhoz képest (ha azonos vakukat használunk akkor +2FÉ).

Hozhattam volna elrettentő példaként egy máshol kapható, rombusz formájút is, olyanom van otthon, már az összes létező beragasztott csavarmenet kilazult benne, így a tartó használhatatlan, örültem hogy legutóbb egyáltalán le tudtam csavarni az állványról, miután a műanyag foglalatban elforgott a vacakul beleragasztott (beleöntött?) a csavaranya.

A Jinbei A-3 itt található a webshopban, a cikk írásakor az ára 5.500 Ft

Mikrosat BL-D II ernyő és vakutartó

A fent említett Mikrosat fej továbbfejlesztett változata. Ez is teljes egészében fém, ugyanúgy lehet használni saját spigottal állványmeneten (felső kép) és állványspigotra erősítve (alsó kép), illetve vakupapuccsal (felső kép) vagy 1/4″ állványmenetbe csavarva a rádiós kioldót (alsó kép), amihez még nagyobb méretű ellenanya-tárcsa dukál. A képen látható, hogy a fej döntését egy karral tudjuk irányítani és a kar tekerésével szorítani-lazítani. Tároláskor ezt a kart el is távolíthatjuk, hogy ne foglaljon nagy helyet. Az állványrögzítő és az ernyőt rögzítő csavar is nagyobb méretű, kényelmesebben használható, mi több az ernyőszárat nem csak egy csavar végével szorítjuk, mint a többi fejnél, hanem a szorítócsavar egy a hengeres szárra illeszkedő fémlappal szorítja be az ernyőt. Ez károsítja a legkevésbé az ernyőszárat, nem fog mélyedéseket hagyni és ez tartja a legbiztosabban az ernyőt. Mivel az összes csavar, szorító, forgófej túlméretezett és masszív, így ez a fej való a nagyobb, akár 150cm átmérőjű ernyőkhöz. Biztonsági gombja azonban nincs, mint a fenti kistesónak.

A Mikrosat BL-D II itt található a webshopban, a cikk írásakor az ára 6.350 Ft.

Walimex ernyő és vakutartó

A Walimex ernyőtartója a legdrágább típus, ennek megfelelően fém az egész, masszív darab, a forgófej nagy fogazattal rendelkezik, így betonbiztosan be lehet rögzíteni egy nagyobb ernyőt is. A szorítócsavarok nem túl nagyok, de azért használhatók. Az ernyőtartó különlegessége, hogy az egyébként szintén fém, szorítócsavarral ellátott vakupapucs egy spigotban végződik, így azt kilazítva vakustól kiemelhetjük az ernyőtartóból. A spigot tetején egyébként egy 1/4″-es állványcsavart láttam, ebbe van beletekerve maga a vakupapucs, de leszedni nem tudtam. Fogóval talán le lehet, és akkor papucs helyett csavarra rögzíthető a vaku+kioldó kombó.

A Walimex ernyőtartó itt található a webshopban, a cikk írásakor az ára 7.500 Ft.

Az összes ernyőtartót itt találjátok egy kupacban. 🙂

Yongnuo használati utasítás

Szinte naponta érkezik a kérdés, hogy vajon tudunk-e küldeni emailben használati utasítást? (Természetesen aki tőlünk vásárolta a készüléket, és pl. szétrágta a kutya az eredetit  annak elküldjük postán.)
Az elutasító válaszon sokan fellháborodnak, akik a szürkeimportot részesítették előnyben a vásárláskor pár ezer forint árelőny miatt. Valóban sok helyen kínálnak számla/ÁFA nélkül, Hong-Kongi, kínai beszerzésű, aukciós oldalakon vásárolt eszközöket “kici – olcó” szlogennel a vevőjelölttel összekacsintva.

Az ősi indián vadász tör ilyenkor elő az vásárlóból, aki hajdan büszkén mutatta zsákmányát a tábortűznél  ámélkodó törzs előtt: ezt nézzétek! Ilyen olcsón szereztem meg ezt a vakut! Az indián asszonyoknak ez
imponált is: – ez a férfi aztán a jég hátán is megél! –

Ezzel persze semmi gond nincs, innét is gratulálok a világháló zegzugaiból bő zsákmánnyal hazatérő sikeres árvadászoknak, le a kalappal fáradságos, kitartó vadászatuk zsákmánya előtt!
A bökkenő csak ott jön, amikor vadászunk használni akarja a vakut. Amikor nem sikerül neki azt a bizonyos funkciót előcsalogatni, újra nekiugrik az internetnek (egy nagy vadász soha nem adja fel!), és különböző fórumokon kezd keresgélni. Ott miután jól kioktatták a fórum észosztói, hogy miért nem náluk szerezte be a zsákmányt, hárman négyféle ötlettel fognak előállni.
Az ilyen árvadász magányos harcos, minden problémát egyedül old meg, ha kell kővel dobja le a helikoptert, semmi szüksége külső segítségre, rambókése mindentől megvédi.

Sajnos ebben a vadászati bizniszben a mi számunkra nem terem babér, nem akarunk napról napra új kalandokba bocsátkozni, veszélyes is, mikor az embernek a medve (vagy adóhivatal) elől kell menekülnie.
Ezért mi más üzleti modellt indítottunk el pár évvel ezelőtt, pusztán lustaságból.
 Nem vadásszuk egyenként a termékeket, hanem a termelési láncba csatlakozunk be (mezőgazdaság vs. vadászat, gyüjtögetés). Így nem kell egyenként keresgélni a bogyókat, vadakat, hanem a megfelelő beszállítótól (szántófőldről, ólból) rendeljük meg nagy tételben.

Ez persze először költségesebb megoldás, mivel kapcsolatot kell tartani a gyártóval, technikai problémákat kell egyeztetni, szervízt kell fenntartani a javításhoz, a logisztikát meg kell szervezni, pénzt kell elkülöníteni a célra, és az egész rendszert folyamatosan működtetni kell, és a legfontosabb, hogy elégedett vásárlókat kell gyüjtenünk, akik az árvadászat helyett a biztonságra vágynak. A leendő elégedett vásárlónak azonban nem elég a duma, hogy “én már X éve vagyok a szakmában”, vagy hogy “én bármit megoldok okosba’, csak hogy jól járj”, meg “hülye lennék ÁFÁt fizetni az államnak”.

Az élégedett vevő biztosan akarja használni a felszerelését munkájához, vagy hobbijához. Nem akarja az idejét vesztegetni fórumozással, guglizással, nem szeretne hetekig várni, amíg a javítandó terméket külföldre küldik javításra (garanciaidőn túl olyan drágán, hogy annyiért gyakorlatilag újra megvetetik vele). Tehát ő inkább egy megbízható üzletben vásárol, ahol számlát adnak, garanciát vállalnak, akár több évet, a garancia után sem drága a javítás, és használati utasítás is jár a vaku mellé. Így alszik nyugodtan. Ez egy működő rendszer, néha macerásabbnak tűnik, de sokkal biztonságosabb, kényelmesebb, és hosszú távon olcsóbb mint az árvadászat.

Kicsit sokat meséltem, de remélem megérted, hogy mi miért adunk csak a nálunk vásárolt vakukhoz használati utasítást, és miért nem vagyunk olyan “jófejek”, hogy az árvadászok számára letölthetővé tesszük?

Az egy olyan rendszer, ahol mindenért meg kell küzdeni, a miénk pedig olyan, ahol (sok) pénzt költünk pédául fordításra, garanciára stb., és a kettő nem átjárható. A vadász ne a gazda jószágaira vadásszon, mert az nem egy nagy dicsőség a tábortűznél sem, hanem egyszerűen lopás.

Uff. Én beszéltem.

Egyetértesz? Tiltakozol? szólj hozzá itt a blogon, rézbőrű testvérem!