Teszt: Yongnuo YN-14EX körvaku

Mostani tesztünkben a jó minőségű vakuiról és kiegészítőiről híres Yongnuo körvakuját, másnéven makrovakuját próbáltuk ki. Kezdjük ott, hogy nem minden körvaku makrovaku, és nem minden makrovaku körvaku…és minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár, mint tudjuk.

Vannak hatalmas méretű körvakuk, melyekkel a modellre villantva a szemében különleges köralakú csillogást tudunk produkálni. Ezek rendszerint stúdióvakuk. Aztán vannak speckó makrovakuk, melyeket egy objektív elejére csatolt adaptergyűrűre aggathatunk tetszőleges számban és elrendezésben, így miniatűrben is kreatívkodhatunk a világítással.

No a Yongnuo makro-körvakuja a kettő között áll. Nem rossz, nem rossz, de sajnos egyik fenti verziót sem tudjuk 100%-ig teljesíteni vele, kör alakú csillanást nem fog a szemekben okozni portrénál, mert ahhoz pici, csak akkor ha kb íriszdiagnosztikához fozózzuk a csak a szemet, minden más esetben a szemekben csak egy pötty lesz, nem karika, és brutális mértékű vörösszem effektet tudunk generálni. Ezt szerettem volna csak így az elején letisztázni, ugyanis sokan azért akarnak ilyen vakut venni, hogy milyen jó lesz a kör alakú csillanás a portrénál, aztán csalódniuk kell. A köralakú csillanást a legritkább esetben csinálják körvakuval, ha mégis, azt kb 50-60 centi átmérőjű stúdió-körvakuval teszik. De sokkal gyakoribb, hogy házilag építenek egy körfényt, vagyis egy 80-100cm átmérűjű fa gyűrűre szerelnek megannyi izzófoglalatot és ezekbe izzót tesznek.

Makrózásnál se ad annyi lehetőséget a Yongnuo körvakuja, mint egy komolyabb makro vaku, igaz egy sima, rendszervakuhoz csatolható körvaku-előtétnél azért többet nyújt, és a makrovakuk villanójához képest itt a tárgyhoz viszonyítva nagyobb felülettel világítunk, tehát ennek lágyabb fénye van.

Ugyanis a Yongnuo YN-14EX vakuja két félkör villanóból áll össze, villanthatjuk egyszerre a kettőt azonos erősséggel, villanthatjuk 1:8 – 8:1 arányhatárok között állítva őket 1/3 Fényértékenként, és villanthatjuk őket külön-külön is, vagyis csak az egyiket, csak a másikat. Szándékosan nem írom, hogy jobb és bal oldali, mert a körvaku szabadon forgatható, így könnyedén lehet belőle alsó és felső megvilágítást produkálni az obi körül.

Ügyes húzás még a Yongnuo részéről, hogy a vakuba beépítettek AF segédfényt is, kettőt is, így makrózásnál (ahol ugye gyakori, hogy leárnyékoljuk az obival a fotózandó témát) a két segédfény bekapcsolásával állandó megvilágítást kapunk a témán. Nem csak fókuszáláskor villan fel, hanem a fenti képen látható módon folyamatosan világít, amíg ki nem kapcsoljuk.

A Yongnuo YN-14EX egyébként E-TTL vaku, de használhatjuk manuál üzemmódban is, amelyik szimpatikus. A 14-es kulcsszám gyengének tűnhet, de egyrészt itt nem 105mm-es zoomálláson mérjük, mint a rendszervakuknál, másrészt pedig a vaku makrózáskor olyan közel van a témához, hogy sokkal gyengébb fény is elegendő a megvilágításhoz, még szűk rekesznél is.

A Yongnuo vakuja egyébként elég masszív egy darab, yongnuosan minőségi építés határozottan működő, dedikált gombokkal, megvilágított LCD-vel. A merevített gyöngyvászon tokban találunk objektív-adaptereket is, 52, 58, 67 és 72mm-es szűrőmérethez lehet felcsatolni. A házon találunk PC szinkron kábelt és külső elemtartó csatlakozót is, ha a hosszú működés és a gyors feltöltés a cél.

A Yongnuo YN-14EX jelenleg csak Canon verzióban kapható, a cikk írásakor 39.900,- Ft-os áron.

Utólag is elnézést, hogy mobilos fotókkal szúrtam ki a szemeteket, de sajnos jelenleg csak egy vázam van, nem volt más, amivel lefotózhattam volna a cajgot. 🙁 🙂

A kör alakú csillanás csak ilyen close-up-nál működik, rendes portrénál nem
Bal kép: Jobboldali megvilágítás, Jobb kép: baloldali megvilágítás.

Teszt: Mettle LED-D300 videolámpa

Egy olyan LED-lámpát kaptam tesztelésre, amely még nem szerepel a Mikrosat kínálatában, ellenben egész különleges extraszolgáltatásokkal bír társaihoz képest. Ilyen az automata üzemmód, a külső mikrofon és az SOS morze. Utóbbi létjogosultságát azért megkérdőjelezném, de ki tudja, mikor kellhet?

A Mettle LED-D300 nagyon hasonlít felépítését tekintve a Yongnuo LED-lámpához, vélhetőleg egy helyen készülnek. Mint ahogy a nevében is olvasható 300db LED izzóval rendelkezik, melyek fényereje természetesen szabályozható, ráadásul többféleképpen. Egyrészt kapunk durva- és finombeállítást gombnyomásra, míg előbbinél a tárcsa tekerésével nagyobb léptékben tudjuk állítani a LEDek fényerejét, addig utóbbi funkció bekapcsolása esetén egészen finoman tudjuk hangolni a lámpánkat, ha erre lenne szükség.

Két fajta világító üzemmódot kínál a Mettle, az egyik a manuális üzemmód, amikor is a megszokott módon magunk állítjuk a LED-lámpa fényerejét az erre szolgáló tárcsával. Az automata mód ellenben környezetifény érzékeny, erősebb fényben erősebben világít a lámpánk, gyengébb fényben pedig automatikusan lejjebb veszi a fényerőt az elektronika. Rendezvényen dolgozóknak jó lehet ez a megoldás, ha sokszor változik a környezeti fény egyik helyiségből a másikba menet.

Van még egy különleges szolgáltatása a Mettle lámpának, ezt pedig az SOS jelzés, aminek három állása van: nemzetközi SOS morze (3 rövid, 3 hosszú, 3 rövid villanás), “Segítségre van szükségem” jelzés (4 rövid villanás), “Segítségkérést észleltem” jelzés (2 rövid villanás).

A harmadik extra szolgáltatás a LED lámpában, a fura Audio-out kimenethez köthető. Először gondolkoztam, hogy milyen hangkimenet lehet egy LED-lámpában? Talán az SOS villogás mellett sípol is vagy mifene? Hát bizony nem. A Mettle D300 elején mikrofont találunk, tehát a lámpa a kamera tetején egyben mikrofon is. Nem próbáltam, de a két kis lyukacskából ítélve azért valószínűleg nem egy Rhode-minőség lehet, de legalább van. Az Audio-out csatlakozóba illeszthetjük a hangot átjátszó jack-kábelt, és külső eszközzel rögzíthetjük, amit a Mettle mikorofonja vesz.

A lámpát egyébként negyedes állványmenetre és vakupapucsba is helyezhetjük, gyári tartozék egy oldalról becsúsztatható frost- és CTO diffúzor, továbbá egy párnázott szütyő. A frost diffúzor véleményem szerint nem elég opálos a kívánt hatás eléréséhez, a Yongnuoé speciel kevésbé áttetsző.

A lámpa képes hálózatról és Sony akkumulátorról is működni, utóbbi töltöttségét gombnyomásra kijelzi.

Teszt: 90cm Mikrosat PRO parabola softbox

A múltkori Fénysuliban említettem a parabolaboxokat, melyeket itthon még kevesen használnak. Nem véletlen tehát, hogy egy hétfői divatofotózásomhoz “lenyúltam” egyet a Mikrosattól, hogy kipróbáljam. Annyit tudtam, hogy egyik neves magyar divatfotósunk szinte az összes portréját ilyennel készítni, így valami oka biztos lehet a nagy szerelemnek.

Kipróbáltam tehát a parabolát és azt mondhatom, nem véletlen a szerelem. Nem olcsó cucc, de a fény, amit produkál, minden pénzt megér!

A négyféle (90, 120, 200, 230cm) méret közül a legkisebbet válaszottam, mert elég szűk helyen kellett fotóznom. Ezek a parabolaboxok 16 pálcával merevítettek. Az első gondolatom az volt, hogy Úristen, mire ezt a sok pálcát a helyére illesztem, lemegy a nap. Szerencsére azonban a gyártó is gondolt erre, ezért a box eleve úgy van csomagolva, hogy a pálcák a helyükön vannak. Csak ki kell teríteni a huzatot a pálcákkal, majd egyenként beilleszteni őket a bajonettes adapterbe. Van aki a két átellenes oldallal kezdi, én úgy voltam vele, hogy tuti mellélövök egy-két lyukkal, így sorban illesztettem őket a helyükre. Így is könnyen és gyorsan ment a dolog.

A Mikrosat PRO parabolaboxhoz két diffúzor jár, egy belső patentos és egy külső ráhúzható. Egyik diffúzor sem UV-reagens, ahogy egy profi fényformáló esetében elvárhatjuk. Ha oktobox hatást szeretnénk elérni feltehetjük a külső diffúzort is, de ennek a boxnak a legszebb fénye akkor van, ha csak a belső diffúzort használjuk. Ekkor ad olyan karakteres, irányított mégis viszonylag lágy fényt, amire a leírásban szereplő “divat, portré, glamour fotózáshoz”-jelzőt alapozták.

Ha be kellene határolnom, azt mondanám, a fénye olyan, mint egy kisebb octobox és egy ezüst beauty-dish keveréke. Az octo-nál keményebb, kontrasztosabb, irányítottabb, a beautynál valamivel lágyabb.

A termékleírás szerint a parabolaboxok anyaga vízálló, ami tovább növeli a tartósságot. Szó van a leírásban valamiféle “Hállóról” is, a leírás szerint két belső diffúzor tarotzik a boxhoz egy normál és egy “Hálló”. Utóbbinak nyomát én nem találtam, egyetlen belső diffúzor volt a csomagban, amit patentos megoldással lehet felhelyezni. A patentok kis gumiszalagok végén találhatók, ezek a szalagok tartják a helyén a belső diffúzort. Mikor megláttam őket, első tippem az volt, hogy igen, ezek a gumiszalagok szoktak idővel elfáradni, a bennük lévő gumi elporladni és az egész kinyúlni. Hogy a 90-es parabola esetében ez mennyire lesz érezhető majd kétséges, ugyanis ezek a szalagok a diffúzor behelyezése után sem feszülnek meg, lazák maradnak, a diffúzor nincs teljesen kifeszítve a boxban. Talán így nem nyúlnak meg olyan könnyen.

A legkisebb 90cm átmérőjű és 58cm mély parabolabox 41.900,- Ft, a nagyobbik 120cm átmérőjű és 69cm mély verzió 50.800,- Ft. Nem épp a 20ezer forintos kínai box kategória, de szerintem a fényminőség kárpótol a kiadásért. A PRO parabolabox elérhető extém-nagy 200 és 230cm-es átmérővel is.

Még annyit leírnék, hogy a nálam járt verzió Bowens adapteres, de más vakumárkákhoz való adapterrel is megvásárolhatjuk, továbbá van lehetőség indirekt használatra is, ekkor úgy működik, mint egy visszaverő ernyő, azonban gyanítom, hogy ehhez is külön adapter kell.

Fotók: Korecz Márk
Modell és smink: Lukéj Gabi
Haj: Barcza Maximilián
Kiegészítők: Timea Talian Designs

Fénysuli – 8. rész: Softboxok

A Fénysuli “aktuális adásában” a softboxokat vesézzük ki, mint a műtermi fényképészet legnépszerűbb fényformálóját.

A softbox lényege az, hogy egy vagy két diffúzoron keresztül engedi át a fényt, ezáltal megszórva azt. A belsejük a fény minél hatékonyabb kihasználása érdekében ezüst, bár készítettek már fehér belsejű softboxot is, ha jól emlékszem Joe McNally kísérletezett ilyennel. A vaku tehát egy ezüst belsejű dobozba villan, amiben össze vissza pattog a fény, végül áthalad egy belső diffúzoron, ami megszórja, majd egy külső diffúzoron, ami még inkább szórt fénnyé teszi. Ennek köszönhetően ha softboxot használunk, felülettel világítunk, nem pedig pontszerű fényforrással. Minél nagyobb a felület, annál lágyabb a fényünk. Egy softbox akkor jó, ha a külső diffúzorvásznon akárhol mérünk fényt, azonos eredményt kapunk. Amennyiben a softbox közepe fényesebb, mint a szélei, ott vannak problémák. Ez akkor szokott előfordulni, ha nincs belső diffúzor a boxban, vagy ha rendszervakuval használjuk, ami alapvetően előrefelé szórja a fényt, ellentétben a stúdióvakuval, ami csupasz villanócsöve révén minden irányba.

A softbox és az ernyő közti különbséget nem is lehetne jobban leírni, mint a Mikrosat webáruházában olvasható: “Az ernyőkkel szemben a fény sokkal határozottabban egy irányból érkezik, nem szóródik minden irányba. Ahova fordítjuk oda világít.” A softbox ezen tulajdonságát kétféle módon is fokozhatjuk. Az egyik az, amit a Lastolite alkalmaz, miszerint a softboxoknak nagy pereme van, így kevésbé szóródik oldalirányba a fényük:

Lastolite Softbox: ezüst belső felület, belső és külső diffúzorvásznak, oldalt nagyméretű fényterelőkkel

A másik módszer pedig, ha szövetanyagból készült méhsejtrácsot teszünk a softboxunkra. Ez még inkább egy irányba tereli a fényt, így lágy kontúrokat kapunk a nagy világító felület miatt, de mégis sötét árnyékokat, mert a fényünk nem szóródik minden irányba. Igazán szép fény ez, azonban nem minden softboxra tudunk méhsejtet tenni, mert ennek behelyezéséhez kialakított tépőzáras hely kell a softbox peremén. Nem minden softbox van így kialakítva.

Softbox méhsejtráccsal
Méhsejtrácsnak kialakított tépőzár a softbox belső peremében. (Mellesleg a képen épp egy fehér belsejű boxot látunk)

Softboxból több formájút is kaphatunk, menjünk sorban.

Négyszögletű softboxok

Teljesen prózai oka van annak, hogy miért ilyen a softbox formája: azért mert a lakások ablakai is ilyenek, és a softbox ezek fényét igyekszik imitálni. Ha a modellünk szemében tükröződik egy négyzet, azt természetesnek láthatjuk, hiszen ha az ablak tükröződik benne, az ugyanígy néz ki. Néhányan még egy nagy + formájú maszkot is tesznek a softboxra, hogy tényleg úgy nézzen ki a csillanás, mintha ablak lenne. Ha tárgyat világítunk softboxszal, akkor is jobb, ha négyzetes formával operálunk, például egy tükröződő felületen, üvegpalack oldalain stb ez húzza a leginkább tetszetős fénycsíkot.

A softbox mérete változatos lehet, de alapvetően azt mondhatjuk, hogy sztenderd méretek léteznek a piacon: centiméterben mérve 40×40, 50×50, 60×60, 80×80, 50×70, 60×90, 80×120. 80×80-tól fölfelé már egész jó méretekről beszélünk, ez alatt inkább csak közeli portréhoz alkalmas boxokat vehetünk. Ezek a leggyakoribb méretek, de előfordulhat, hogy ettől eltérőt találunk itt-ott.

Stripboxok

Magyar nevükön csíkboxok. Ezek keskeny és hosszú speciális boxok. Rendszerint élfényhez használják őket, illetve olyan szituációkban, ahol nincs szükség széles, túl nagy területet megvilágító fényforrásra. Sokan egyébként elintézik annyival a stripboxot, hogy egy normál softboxot maszkolnak ki fekete kartonnal vagy textillel, így ugyanazt a hatást érik el. Nem tévesztendő össze a stripbox a striplite-tal, utóbbi egy állandó fényforrás, amiben neoncső világít a lámpa teljes hozzában.

Nyolcszögletű softboxok

Népszerűbb nevükön octobox, vagy octabox fényformálók. Hogy a kettő közül melyik, az szerintem olyan vita lehet, mint a fölött vagy felett eldöntése. Annak, hogy ezeket a boxokat nyolcszögletű változatban adják ki, két indokot szokás felhozni. Az egyik, hogy egy bizonyos méret fölött/felett (:-)) ez a forma könnyebben kezelhető, mivel az octoboxok átlalában 120-150cm átmérőjűek. Lévén hogy ilyen nagyok, lágyabb fényük van, mint a kisebb, négyszögletű softboxoknak. A másik indok, amit szokás emlegetni, hogy modellfotózáskor a szemben lévő kerek csillanás természetesebbnek, vagy inkább mondjuk úgy, barátságosabbnak hat, mint a négyszögletű csillanás.

Speciális boxok

Van pár fura szerzet ezen a területen. Az egyik a brollybox, amit az előző Fénysuli cikkben már kiveséztünk.

Ernyőként nyitható softbox

Ehhez hasonló az ernyőként nyitható softbox. Ezek azért kezdenek elterjedni, mert a hagyományos felépítésű softboxokat kissé macerás összeszerelni. A pálcákat egyenként be kell dugdosni a helyükre, négyzetesnél négyet, octo-nál ugye nyolcat. Majd ezeket egyenként betűzdelni a bajonettes adapterbe, először átellenben majd sorban. Aztán rájövünk, hogy egy lyukkal mellélőttünk, akkor vissza az egész. Egyes boxoknál már nem kell kivenni a pálcákat a helyükről, el lehet csomagolni a box huzatát pálcástól. Mindezek és az ernyőként egy mozdulattal nyitható box is azt mutatja, hogy már nem csak stúdióban használjuk őket, ahol egyszer elég összeszerelni aztán évekig úgy marad, hanem  helyszínre is visszük őket, cipelni kell őket, kocsiból ki, kocsiba be.

Egyesek számára idegen lehet a parabola softbox. Ezt egy ideig csak extra nagy méretben láthattuk, amit hordozható napfényként is becéztek. Extra nagy méret alatt értsük a 2-2,5 méteres átmérőt.

Manapság már kisebb méretben is kezdenek terjedni a parabolaboxok. Lényegük a hagyományos boxokhoz képest a mélyebb profil. Az egész box öblösebb, mint a hagyományos octoboxok (rendszerint több pálcát is tartalmaznak, 8 helyett 16-ot, így sokkal inkább kör alakú fénynek minősülnek).

Kialakítása miatt jobban koncentrálja a fényt egy pontba, így keményebb a fénye egy hagyományos softboxnál, főleg ha csak a belső diffúzorral használjuk. Sajátos jellemzőjük egyébként, hogy használhatjuk ernyőként is őket, tehát a vakut nem a végére csatlakoztatjuk hanem bele helyezzük és visszaverő felületként használjuk a boxot. Ennek a megoldásnak további előnye, hogy a fény fókuszálhatóvá válik.

Stúdióvaku rendszervaku árban?

Ez is megértük. Most fedeztem fel a Mikrosat webáruházában, hogy leárazták a Mikrosat Basic 320Ws-os vakukat, így most 59.900,- Ft-ba kerülnek! Ez már kőkeményen rendszervaku ár, még akkor is, ha az olcsóbb rendszervakukat nézzük. A Canon és Nikon kisvakuit már régen alulmúlták egyes stúdióvakuk árban, de már a Yongnuo termékeit is közelítik. Ne feledjük azt sem, hogy nem noname kínai stúdióvakukról beszélünk, hanem olyan termékekről, amelyeknek itthon is komoly garanciális és szervízháttere van. 3 év jótállás van ezekre a vakukra, amibe a villanócső is beletartozik (a vakuba is meg a jótállásba is :D).

De ahogy néztem majd’ az összes stúdióvillanó le van most árazva, a Flash-Mobtól kezdve a távirányítható Digital R vakukig, szóval aki ilyenre vágyik, annak hajrá.
Hogy ne tűnjön olyan reklámszagúnak ez a poszt, ezért leírnám a véleményemet a dologról. Évekig rendszervakukkal fotóztam, és rendszeresen használom őket a mai napig úgy, hogy egy évig egy menőbb műterem stúdióvezetője voltam, így volt rálátásom a rendszervakus és a stúdióvakus világításra is. Azt kell mondjam, hogy rendszervakuval nagyon sokminden megoldható, de vagy nem lesz 100%-os a végeredmény, vagy épp olyan macerás és drága buli, mint ha stúdióvakut használnánk. Értsd vagy megelégszünk a gyengébb erővel, a reflektorernyőkkel és az “olyan mintha, de mégsem az” fényformálókkal, vagy veszünk rendes fényformálókat megfelelő adapterrel. A fényerővel nem tudunk mit kezdeni, csak ha megsokszorozzuk a rendszervakuink számát, de ez meg behatárolja a használható fényformálók körét. Fényformálóból vehetünk normálisakat, és a rendszervakut is hellyel közzel tuningolhatjuk úgy, hogy kivillantson egy nagyobb fényformálót, de ezek már drágább cuccok, és itt is van egy határ: egy 120-150cm-es octoboxot már nem tud kivillantani egyetlen rendszervaku.
Jelen állás szerint szofisztikált, precíz világítást, minőségi fényt és komolyabb fényerőt csak a stúdióvakukkal tudunk elérni és a hozzájuk való, már kiforrott fényformálókkal. A stúdióvaku sok fotósnak csak álom volt régebben, hiszen 150ezer forint alatt nemigen volt kapható ilyen pár évvel ezelőtt. Most már olcsóbbak. Sőt, mostmár a fényterelők is olcsóbbak. Egy valamirevaló softbox huszonezer, egy beauty dish tizenötezer, pedig régen ezek is 30-40ezer forint körül voltak (sosem felejtem, mikor 2007-ben az első fotóiskolába jártam, 40ezer forint volt az a softbox, amivel tanultunk. Az objektívem nem ért ennyit, akkor azt gondoltam, nekem sosem lesz ilyenem, hiszen még egy stúdióvakut se tudnék kinyögni, de ha még a fényformálók is ennyibe kerülnek, akkor ez egy luxus-móka). Magyarán mára már elérhetőbb az egész. De ne feledjük, a vakufej csak a kezdet. Ehhez kell állvány, ráadásul masszívabb, mint a rendszervakuhoz. Ehhez kell fényformáló, akár több is. Ha kültéren dolgozunk akkor kell külső akkumulátor, vagy eleve egy akkus stúdiófej. Szóval egy újabb dolog amire lehet költeni.
 Dehát mi volt különb, amióta elkezdtünk fotózni…?

Teszt: Yongnuo YN600 LED lámpa

Ezúttal a Yongnuo LED fényforrását kaptam tesztelésre, mely 600db diódából áll. Ebből a lámpából kétfajta verzió létezik, az egyik fix 5500K színhőmérsékletű, a másik 3200-5500K között állítható. Nálam az előbbi járt, tehát a napfény színű. Itt leszögezném, hogy ennek (tehát az 5500K színűnek) erősebb a fénye, mint a változtatható színhőmérsékletűnek, ugyanis ebben 600 LED világít egyszerre, a változtathatóban pedig vagy 300 sárga vagy 300 fehér, vagy ezek keverve, de akkor a színhőmérsékletünk se nem fehér, se nem halogén-izzó színű, hanem valahol a kettő között.

A Yongnuo különlegessége, hogy távirányítható, az elején és a hátulján is van infravevő, így mindkét oldalról szabályozhatjuk az erejét a mellékelt távszabályzóval. Igaz oldalról egyik vevő sem látja a távnyomi szignálját, dehát ez van.

A távirányítón meglehetősen sok gombot találni, ennek oka az, hogy az eszköz univerzális, ugyanezt adják a fix színhőmérsékletűhöz és a változtathatóhoz is. Érdekes, hogy a teljesítményszabályozó gombsorból kettő van, a változtatható fényerejű lámpánál külön lehet irányítani a fehér és a sárga LEDek fényerejét. Az 5500K-es változatnál az alsó, 3200K gomboknak ugye nincs jelentősége. Mindezekből viszont kapunk hármat, három csatornára leosztva (CH1-2-3), ugyanis három YN600 lámpát tudunk a távirányítóval külön-külön szabályozni.

Az egyes lámpák csatornáját a hátulján lévő kezelőfelületen tudjuk megadni, ugyanitt találjuk azt a kapcsolót, amivel megadhatjuk, hogy a 0-99-ig futó teljesítményszabályozó skálát 1 egységenként vagy 10 egységenként szeretnénk állítani. Magyarán finoman vagy nagyobb léptékben állítsuk-e a lámpa fényerejét a minimum és a maximum teljesítmény között. Amit az alatta lévő tekerőgombbal tehetünk meg egyébként, továbbá ennek megnyomásával tudjuk ki-be kapcsolni a szerkezetet.

Ugyanezen a felületen található gombokkal tudjuk az akkuk töltöttségét is leellenőrizni, ugyanis a Yongnuo YN600 képes hálózatról, és egy vagy két darab Sony NP akkumulátorról is működni.

A hátsó panelen, a két akksifoglalat között található még a szellőztető ventillátor, ez nem megy állandóan, a gyártó szerint automatikus, csak túlmelegedés veszélye esetén kapcsol be. A teszt alatt én egyszer sem tapasztaltam, hogy bekapcsolt volna.

A lámpa alján negyedcollos állványmenet csatlakozót találunk, így fotóállványra és ilyen menettel rendelkező lámpaállványra, vakutartó fejre helyezhetjük, vagy ide csavarhatjuk a markolatot is, aminek segítségével egy asszisztens kézből tarthatja a lámpát. A markolat belül egyébként üreges, ami pont passzol a lámpaállványok spigotjára, igaz rászorítani nem lehet, ezért körbe elforoghat.

Az YN600-hoz a gyártó két előtétlapkát ad, az egyik az ún. frost, a másik pedig egy CTO lapka. Mindkettőt az erre kialakított résbe lehet oldalról betolni. A CTO nagyjából 1 blendés, a frost pedig arra lenne jó (szvsz), hogy a sokizzós fényt egy kicsit homogénebb fénnyé varázsolja.

Ez azonban annyira nem hatékony, a LED lámpákra jellemzős csíkos árnyék sajnos még így is látható. Persze ennek csak akkor van jelentősége, ha közelről világítunk velük, ha messzebb visszük, vagy fényformálóba tesszük őket, akkor már nem jelentenek problémát. Az alábbi két képen látható a klasszikus, sávos LED-árnyék.

Az alsó képen a függőleges és vízszintes sávozás a sarkokban már egyész helyes kis négyzeteket produkál.

A Yongnuo YN600 LED lámpa nem olcsó, a cikk írásának pillanatában közel 50.000 Ft. Viszont elég jó fényereje van, f/2.8-as optikákkal, 1/400s körüli záridők esetén, ISO800-on tudtam fotózni vele a lakásban. A duplaakkus működtetés, a távirányíthatóság, és a kézifogantyú mobilissá teszik a szerkezetet, a finoman adagolható fényerővel pedig hatékonyan állíthatjuk be a kívánt fényerőt. A szerkezet könnyű, így nem húzza a táskát, bár dupla akkuval már nem biztos, hogy ugyanez a helyzet. Úgy gondolom, hogy videósok mellett akár esküvőfotósok is hasznát vehetik, bár arra nem sikerült választ találnom, hogy a dupla akksival hány órán keresztül képes világítani. Nekem akksim nem volt hozzá, a neten pedig nem találtam ilyen jellegű tesztet.

Az alábbi kép ezzel a lámpával készült, igaz fehér visszaverő ernyőbe irányítva, hogy ne legyenek túl erős árnyékok a 2 hetes kislányom arcán. 🙂 Ebből lehet következtetni, hogy babafotósoknak is nagy kedvence lehet egy ilyen LED lámpa, miután a piciknek annyira nem jó a villogó vaku.

Fénysuli – 7. rész: Ernyők

Aktuális fénysuli számunkban belevágunk a vakukhoz való fényformálók világába. Ez asszem hosszú téma lesz.

Kezdjük a legegyszerűbb típussal:

Ernyők

Nem, nem esernyők, bár úgy néznek ki, de ezek világítástechnikai ernyők. Ugyanakkor nem tudok átsiklani afelett, hogy amikor még nem volt pénzem fényformálóra, találtam otthon fehér reklámesernyőt, levágtam a kampót a végéről, és ugyanúgy tudtam használni, mint egy fotóernyőt…csak a logo nézett ki hülyén rajta. Azt is meg kell említeni, hogy volt már olyan is, hogy kültéri fotózás közben kapott el az eső, és világítástechnikai ernyőt tartottam a fejem és a felszerelés fölé, és maximálisan teljesítette az elvártat. Szóval nem esernyők, nem esernyők de mégiscsak valahol egy vér folyik bennük a monszunban használt társaikkal. Egy nagy különbség van közöttük, az pedig a száruk. Míg az esernyőké üreges, lemezből készül, addig a fotóernyőké vagy tömör fém, vagy ha üreges is, vastagabb, keményebb anyagból készül, hogy bírja a strapát, amikor rátekerik a szorítócsavart az ernyőtartóban. Illetve van még egy különbség. Míg esernyőt nagyjából egyféle méretben gyártanak, addig fotóernyőt kaphatunk 40-50 centi átmérőjűtől a 2méteresig.

Nagy előnyük, hogy gyorsan nyithatók, hadra foghatók, mobilisek, összecsukva kis helyen elférnek és könnyűek. Használhatók stúdióvakuval és rendszervakuval egyaránt, mert ezeknél épp az a lényeg, hogy irányított fényt villantunk beléjük (ellentétben a softboxokkal, ahol minden irányba terjedő fénnyel akarjuk megtölteni a fényformálót). A rendszervaku ugye csak irányított fényt tud kiadni magából, a stúdióvaku fényét meg reflektorfeltéttel, más nevén ernyőreflektorral vagy alapreflektorral tudjuk irányítottá tenni.

Hátrányuk, hogy elég nagy szögben szórják a fényt, így az ernyők fénye kevésbé irányítható. Alapvetően kétféle típust különböztetünk meg, a visszaverő ernyőket és az áteresztő ernyőket, ezen belül azonban többféle típussal találkozhatunk.

Áteresztő ernyő

Ezek az ernyők féligáteresztő fehér anyagból készülnek, és úgymond “keresztülvillantjuk” őket. A parabola domború felét irányítjuk a fotótéma vagy megvilágítani szánt tárgy felé, így a belevillantott vaku fényét megszórja. Gyakorlatilag minden irányba. Formájából adódóan 180 fokban szórja előrefelé, illetve némileg hátrafelé is, hiszen “féligáteresztő” tehát a fény egy részét átengedi egy részét visszaveri. Ez adja az ernyők közül az egyik leglágyabb fényt, nyilván az árnyékok kontúrja függ a téma és az ernyő távolságától illetve az ernyő méretétől (minél közelebb és minél nagyobb, annál lágyabb az árnyékok kontúrja), az árnyékok kontrasztja (mélysége feketesége) viszont kevésbé erős (főleg beltérben), mivel a minden irányba szórt fény pattog a falakon, környezeten, így deríti az árnyékokat.

Visszaverő ernyő, másnéven reflex ernyő

Fehér reflex ernyő

Ezeket ugye fordítva használjuk. A parabola homorú részét fordítjuk az alanyunk felé és így villantjuk bele a vakut, hogy annak az ernyő belsejéből visszaverődő fénye érje a modellünket. A visszavert fényt az ernyő parabola formájának köszönhetően valamelyest egy irányba vetíti (épp mint az autók fényszórója az izzó fényét), de azért így is kevésbé irányított, mint egy softbox fénye. A visszaverő ernyőkből találhatunk mindenfélét: fehéret, mattezüstöt, fényes ezüstöt, aranyat, napfényt. Értelemszerűen itt is a fehér ad lágyabb fényt, az ezüst kontrasztosabbat (tehát mélyebbek az árnyékok a képen). A mattezüst szórtabbat, a fényes ezüst irányítottabbat. Az arany nyilván sárgás, a napfény pedig arany-ezüst keverék.

Ezüst reflex ernyő

Arany ernyő

Napfény ernyő

2-in-1, 3-in-1 ernyők

2-in-1 ernyő

Ezek a fentiek kombinációi. Egy ernyővázra van felhúzva több vászon, a belső féligáteresztő fehér, erre húznak egy ezüstöt. Így ha akarjuk áteresztő ernyő, ha akarjuk fehér visszaverő ernyő, ha akarjuk ezüst visszaverő ernyő, attól függően hogy csereberéljük, vagy kombináljuk a vásznakat.

Brollybox

Shoot-through brolly

180centis brollybox

Ez az ernyők speciális változata, neve is innen ered: umbrella (brolly) és softbox keveréke, vagyis félig  ernyő, félig softbox. Létezik áteresztő ernyő verzióval is, amin a vakut átlőjük, de hátrafelé nem jut fénye, mert egy fekete maszkot tesznek a hátuljára (shoot-through brolly fent). Létezik továbbá visszaverő verziója, ahol az ernyőből visszavert fényt tovább szórják egy diffúzor vászonnal (180 centis brollybox lent). Ezeket a brollykat vagy brollyboxokat nem sűrűn látjuk viszont a stúdiókban, de nem árt tudni, hogy vannak ilyenek. Annie Leibovitz például előszeretettel használ nagy méretű, 120-150 centis brollyboxot.

Annie Leibovitz brollyt használ egy Disney fotózáson

Ne keverjük össze azonban a brollyboxot az ernyőként nyitható softboxszal, mert míg előbbi visszavert fényt ad, addig utóbbi átmenő diffúz fényt (konyhanyelven mondva az egyikbe belevillantunk (és a visszapattanó fény távozik belőle), a másikba pedig a hátulján lévő lyukon át villantunk).

Ha nagyméretű ernyőt (értsd 120cm+) rendszervakuval használunk, érdemes több vakut beleirányítani különböző pontjaira, hogy minél nagyobb területet kivillantsunk belőle.

180centis 16 pálcás ernyő

Atomreaktor érkezett a Mikrosatba

Mikrosat Quad-Box néven érkezett egy szörnyeteg a boltba. Jelenleg prototípus státuszban van, az is lehet, hogy csak demó célt fog szolgálni. Bár ha sokan jelentkeztek érte, biztos vagyok benne, hogy kis sorozatban ugyan de gyártásba kerülhet. A Quad-Box egy olyan 150cm-es PRO-szériás octobox, ami négy Bowens adapteres stúdióvakut tud fogadni. Gyakorlatilag bármilyet. Ha kültéren dolgozunk, akár 4db 400Ws-os akkumulátoros Flash-Mob-ot is, ami már ugye 1600Ws, egy Flash-Mob erejéhez képest 2FÉ-vel erősebb fényt kapunk általa.

A Quad-Boxot egyébként alapvetően a QuadPlex generátoros vakuhoz tervezték, ami 4db Digital 12R Boom vakut foglal magába egyetlen házba összeépítve (4 villanófejjel). Ha egy ilyet teszünk bele az 4800Ws! Brutális lehet! 🙂

A prototípus így díszeleg jelenleg a Mikrosat kiállítótermében, nézzétek meg ha érdekel. Jelenleg két darab Mikrosat HMI refi van beszerelve, merthogy természetesen így is lehet használni, ha az állandófény a barátunk.

Az octoban természetesen van külső és belső diffúzor, a pereme pedig tépőzáras, így méhsejtrácsot is tehetünk bele. Kültéri modellfotósok, kéne? Markos asszisztens legényt vigyetek hozzá! 🙂

Ja és még annyit a Digital R vakukról, hogy ugyan TTL-t nem tudnak, mint a tegnap bemutatott Profoto, de a saját távirányítójukkal ugyanúgy lehet vezérelni őket, sőt megoldhatjuk szoftveresen laptoppal, iPhone-nal és iPaddel is.

Akkus TTL stúdióvakut mutatott be a Profoto

Profotoék pár napja beígérték, hogy olyan vakut mutatnak be hamarosan, amilyet még senki sem gyártott. Ma elő is került az új cucc, a Profoto B1 500 AirTTL, ami egy TTL rendszervaku és egy stúdióvaku ügyes ötvözete.

Stúdióvaku, mert meglehetősen nagy darab, 20W-os LED beállítófénnyel rendelkezik, továbbá 500Ws teljesítményű. Rendszervaku, mert gyors villanási időt biztosító IGBT áramkörös, akkumulátorról működik és képes a TTL kommunikációra a gépvázzal a saját rádiós kioldóját használva.

Az új vakut 9 FÉ tartományban lehet manuálisan is szabályozni 1/10 FÉ lépésenként, illetve a saját kioldójával TTL módban is használhatjuk (egyelőre csak Canonnal), gyors vakuszinkronra viszont nincs lehetőség, bár 500Ws-nál már nem is biztos hogy olyan gyakran szükség van rá.

A Mikrosat Flash-Mob 4-hez hasonlóan ennek is két üzemmódja van, Normal módban 1/1000s – 1/11.000s, Freeze módban pedig 1/1000s – 1/19.000s a vaku villanási ideje. A feltöltési idő max 1.9mp.

A Profoto B1 AirTTL 3kg, egy akkufeltöltéssel 220 full erejű villanást produkálhatunk.

Így készült – Fröccsenő bor

Izgalmas téma a fröccsenő folyadék fotózása. A mozgást viszont ki szerettem volnak merevíteni. Ennek két módja lehetséges, vagy a zársebbeséget választjuk a lehető legrövidebbnek (pl. 1/8000 sec) vagy a megvilágítás időtartamát rövidítjük le.
Ennél a képnél e második módszert választottam.

A fotózásnál egyszerű egyvakus világítást alkalmaztam. A pohár egy fekete plexi lapra került, háttérként pedig egy 80×120 cm-es softboxot használtam. A softbox egy Mikrosat Flash-Mob 4 akkumulátoros stúdióvakura került. A vaku kioldásra a saját Swing II kioldórendszere szolgált.

(A Mikrosat Flash-Mob vaku működéséről a cikk végén olvashatsz).

Ennek a vakunak a legrövidebb villanási ideje 1/12500 sec (t0.1) ami bőségesen elegendő mozgások kimerevítésére. Ahhoz, hogy ezt ki is tudjam használni teljes sötétségre volt szükség, mivel a használt rádióskioldó maximális szinkron sebessége 1/250 sec. Így hiába villan a stúdióvaku nagyon rövid ideig, a környezeti fény befolyásolná a mozgást.
A fényképezőgépet sorozatfelvételi módra állítottam (sajnos csak 6kép/mp sebességre képes) és természetesen állványra tettem. A mozgást a plexilap “rángatásával” értem el, a poharat érdemes valamilyen módon ráragasztani (a bátrabbak ezt a lépést ki hagyhatják, de számoljanak azzal, hogy esetleg a falról kell lemosniuk a vörösbort).
A használt folyadék: igazság szerint bármi lehet, én a vörös színt kedvelem, ezért sangriát szoktam használni, ha viszont csak vörösborom van, akkor azt tapasztalatom szerint erősen higítani kell a megfelelő átlátszóság érdekében. Különböző festékekkel is kísérletezhetünk.

Nikon D7000 + Nikkor 16-85,   ISO250,   1/160 sec,    F/6.3

Említettem, hogy a képek sorozatfelvételi móddal készültek. Erre egy hagyományos vaku nem lenne képes, de a Flash-Mob 4 igen. Maximális teljesítményen 1 kép, fél teljesítményen 2 kép, negyed teljesítményen 4 kép, stb. készítésére képes, ezért a legkisebb teljesítményen már akár 64 képből álló sorozatot is készíthetünk. Íme egy pár képből összerakott sorozat:

Egy Nikon D4 vagy Canon 1D Mk4 géppel ez még izgalmasabb lehetne, hisz ezek másodpercenként 10-11 kép készítésére is képesek.

Ha úgy gondolod van valami kreatív ötleted, ahol ki tudod használni a vakuban rejlő lehetőségeket (akkumlátorról működik, gyors villanási idő, sorozatfelvétel) írj egy emailt az adam@vaku.hu címre.

A vaku működésének leírása:
A Mikrosat Flash-Mob 4 vaku jellemzője, hogy a teljesítmény szabályzása nem a hagyományos módon történik. A hagyományos stúdióvakuknál a létrejövő teljesítmény annak függvénye, hogy a készülékben lévő kondenzátorokat (ezek tárolják az energiát a villanáshoz) hány voltra tölti fel az elektronika. Kis villanás – kis feszültség, nagy villanás – nagy feszültség. Villanáskor pedig ez a teljes tárolt energia kikerül a villanócsőre.
A Mikrosat Flash-Mob 4 vaku ugynevezett IGBT vezérelt elketronikával rendelkezik, ez olyan elven működik mint a rendszervakuk. Azaz teljesítménytől függetlenül minden esetben maximális feszültségre töltődnek fel a kondenzátorok. Viszont villanáskor az elektronik megszakítja a villanócsőre kerülő áramot, így szabályozva a teljesítményt. A legnagyobb villanás akkor jön létre ha nincs korlátozás, azaz a teljes tárolt energia kikerül a csőre. Kisebb villanások pedig annak függvényében hogy mikor szakítja meg az elektronika az áramot. Mindenki látott már vakuvillanást, csak egy pillanatnak tűnik, ezért elég nehéz elképzelni, hogy mindez egy szemvillanás alatt megy végbe.
Ennek  a megoldásnak köszönhetően lényegében a megvilágítás idejét szabályozzuk. Minél kisebb teljesítményt állítunk be annál rövidebb lesz a megvilágítás ideje azaz a villanási idő. (Nem keverendő a vakuszinkron idővel.) A technológia másik előnye, hogy mivel kisebb villanásokkor nem kerül a teljes tárolt energia felhasználásra, így sorozatfelvételek is készíthetők, hisz nem kell arra várni, hogy a vaku újratöltsön.