Teszt: Induro AM-14 és AM-34 monopodok

Monopodot tesztelni…hát jah… Alapvetően két elvárás van velük szemben, az egyik hogy elbírják a felszerelésünk súlyát, a másik, hogy megfelelő magasságba lehessen húzni. Persze lehet még cizellálni, de ez a két leglényegesebb dolog. Általában ugye nagytelék alá szokták rakni, amiket kézből kitartani már nem egyszerű dolog, illetve használhatjuk könnyebb felszereléssel, de “statikus” munkához is, amikor órákon keresztül kell egy helyben állni és onnan fotózni.

Egyet leszögeznék már az elején: aki nem tudta volna, annak most mondom, hogy monopodra is érdemes állványfejet venni. Nyilván nem kell olyan komolyat, mint egy tripodra, de egy kisebb gömbfej jóbarátunk lesz, ha felfelé vagy lefelé kell dönteni a kamerát. Vagyis, ha egy monopod magasságát vizsgáljuk, számoljuk bele az állványfej magasságát is!

Ha már a magasság a téma, a két állvány között kihúzva mindössze 10cm különbség van. Az AM-14 147cm, az AM34 157cm teljesen kinyitva, tehát egy átlag magasságú ember esetén az utóbbi fogja szemközelbe emelni a gépet…persze állványfej nélkül. Ha belekalkuláljuk az állványfejet (kb 10-15cm) és a kamera keresőjének magasságát (kb 8-10cm), ekkor már jobb a helyzet.

Az Induro monopodjai egyébként hasonlóan masszív, strapabíró és megbízható szerkezetek, mint a háromlábú állványai a cégnek. Egyszerre írok a kettőről, mert lényegében ugyanazok, csak a méret és a terhelhetőség különbözik. Míg a AM-14-es típust inkább kisebb gépekhez ajánlanám, értsd kompakt gépek, bridge gépek, kisebb DSLR-ek könnyebb obikkal, addig az AM-34-es már egy komolyabb darab, 18kg-os terhelhetőségével bármilyen szerkó alá “betámaszthatjuk”. Egyébként az AM-14-nek is 8kg a terhelhetősége, így nem fog zavarba jönni egy fullframe váz + markolat + 70-200/2.8 kombináció alatt sem, egy problémánk lehet vele, hogy pici és vékony, az utolsó tag már kissé hurkapálca jellegű. Én szoktam monopodot arra is használni, hogy magasba emeljem vele a fényképezőgépet, és fentről lefelé fotózzak. Az AM-14-gyel ezt nem biztos, hogy meg merném csinálni, míg az AM-34-gyel simán, ugyanis az jóval masszívabb, már érzésre is.

Ez az alumínium széria egyébként 4 monopodból áll, AM-14, AM-24, AM-25 és AM-34, ebből a 25-ös ami kilóg a sorból, mert nem 4 tagú, hanem 5 így kevésbé masszív, de kisebb méretre összecsukhatjuk. Az 5 monopod az Indurotól a CM-24, ez szénszálas anyagból készül, így az AM-14-es súlyában kapjuk meg az AM-24 terhelhetőségét.

A szorítója mindkét tárgyalt monopodnak klasszikus Induro-s, vagyis a gyártó szerint elég egy fél fordulatot tekerni a lazításhoz/szorításhoz. Ahogy a tripod tesztben is elmondtam már, itt is elmondom, hogy a fél fordulat még annyi sincs, kb olyan, mint egy motorbicikli gázkarja, egy csuklómozdulat az egész.

Mindkét monopod nyaka szivacsozott, melegben csúszásgátló, hidegben kíméli a tenyerünket az odafagyástól, tehát szélsőséges körülmények között is használhatók, amit tovább erősít a tény, hogy a tagok csatlakozása víz- és porálló, ahogy kell. Tároláskor érdemes a szivacsra feltenni a gyárilag mellékelt gyöngyvászon védőhuzatot, így nem fog annyira koszolódni a habszivacs, ráadásul a védőhuzattal együtt övre is felfűzhetjuk, így nagyon praktikus.

A monopodok tetején természetesen állványcsavart találunk, alapból 3/4-est, ami állványfejekhez való, de ha direktben fényképezőgépet, vagy vakut rádiós kioldóval szeretnénk rajta rögzíteni, a mellékelt kulccsal meg tudjuk lazítani az állványcsavart, kézzel kicsavarjuk, megfordítva visszacsavarjuk és már adott is a 1/4-es állványcsavar.

Az Induro AM-14 monopod 8.900,- Ft, míg az Induro AM-34 14.900,- Ft a Mikrosatnál. Ha esetleg a kettő között keresünk jó minőségű egylábút, találni fogunk, ha ide kattintunk. 🙂

Fontos firmware frissítések a Pixel King Pro-hoz

Megjelenése óta két hasznos firmware frissítés is kijött a Pixel King Pro for Canon TTL-képes rádiós kioldóhoz.

Az első még augusztusban, mely lehetővé teszi a régi King kioldókkal való teljeskörű kommunikációt. Emlékezzetek, még a King Pro tesztünkben említettük, hogy a régi King vevőjével társítva csak sima TTL módban tudjuk elvillantani vakukat, állítani őket nem lehet. Erre kínál megoldást az első két firmware frissítés, de ehhez mindkét eszközt frissíteni kell. A régi Kingre a V104 számú firmware-t kell telepíteni, a King Pro-ra pedig a V101-et, amelyből létezik egy általános változat, és egy specifikusan Canon 1DX-hez szánt verzió.

A november végi kiadású V102 firmware pedig a Canon 430EX és 270EX vakukkal való kompatibilitást javítja, továbbá támogatja a DOF gomb használatát a gépen.

Decemberben még egy harmadik frissítés is kijött, ez azonban csak az Apple felhasználókat érinti.

A frissítéseket, és azok telepítésének módját itt találjátok!

Teszt: 110cm-es brollybox

Egy olyan fényformáló a mai tesztünk alanya, amit nem használnak olyan sokan, mint például ernyőt vagy softboxot. A brollybox pedig valójában e kettő keveréke, egy ernyő, amin diffúzorvászon van, vagyis lágyított visszavert fényt bocsát ki magából.

Mint a fenti fotón is látható, nem néz ki olyan tetszetősen, mint a gyári termékfotón. Ugyanis gyűrött, mint a fene, mert a diffúzorvászon nem eltávolítható, összecsukáskor bele kell gyűrni az ernyőbe, vagy az ernyő mellé a tokjába, tehát az originál csomagolásból kivéve is így fog kinézni. A fényét ez nem befolyásolja, én hiszem azt, hogy egy lágyító fényformálónak nem árt ha gyűrött a vászna, de valljuk be, vacakul néz ki. Egy komoly ügyfél előtt egy ilyennel megjelenni…

A brollyboxot ugyanúgy kell a vakura helyezni, mint egy normál ernyőt, vagyis kinyitjuk, a pálcáját betoljuk az erre kialakított helyre, majd extra lépésként a diffúzor közepét rá kell húzni a vaku reflektorára, zsinnórral rögzíteni és behúzni a zippzárt. Apropó, zippzár. Sajnos a tesztre kapott brolly aprócska zippzárja 3. használat után a kezemben maradt, nem tudom ez mennyire gyakori probléma. A brollyt egyébként használhatjuk rendszervakuval is.

A tesztre kapott példány 110cm-es, de létezik belőle 180cm átmérőjű is, ami már tekintélyes méret. Annie Leibovitzot rendszeresen látni a BTS videóin ilyen nagy brollyval dolgozni. A 110cm-es viszont épp akkora, mint egy átlagos visszaverő ernyő. Emiatt olyan nagyon nagy mértékben nem is különbözik a fénye például a fehér visszaverő ernyőénél.

A fenti képsoron a középső kép nem eltérő fehéregyensúly beállítással készült, hanem ekkora különbség van a fehér visszaverő ernyőm, valamint a brolly és az ezüst ernyő színe között. Elég ciki, mármint a “fehér” ernyőmre nézve. Azt viszont láthatjuk, hogy annak ellenére, hogy a brolly ezüst belsővel rendelkezik, a diffúzor miatt ha nem is sokkal, de lágyabb fénye van, mint a fehér ernyőnek, és sokkal lágyabb, mint az csupasz ezüst ernyőnek.

Van még egy különbség a kettő között, ez pedig a vetített fénykör kontúrja. A brollyboxé sokkal szebb átmenettel rendelkezik, lassan fogy el a fénykör széle felé, míg a fehér ernyő fényének határozottabb “pereme” van. Ez plusszpont a brolly számára, ugyanis emiatt van lehetőség a softboxhoz hasonlóan a fény szélével világítani, amit néhány fotós szeret alkalmazni.

Fehér visszaverő ernyő fénye

Brollybox fénye
A képen látható kecó sajnos nem az enyém 😉

Ezt a jelenséget (mármint a szép átmenetet a fénykör szélén) annak tudnám be, hogy a brolly a diffúzor miatt picit “hasas”, főleg akkor, ha olyan stúdióvakuval használjuk, mint az enyém, ugyanis a Mikrosat Classic 12 hűtőventillátora konkrétan a brollyba fújja a levegőt, ami méginkább kipúposítja a diffúzort. Nem kifejezetetten baj ez, hacsak nem okoz problémát, hogy így oldalirányba is jut belőle némi fény.

Hasas a diffúzorvászon a brollyboxban

Mit is mondjak? Annyira nem dobtam el az agyamat a 110cm-es brollyboxtól, mint például a múltkori Parabolaboxtól, de rossznak nem mondanám. Egy sima ernyőnél szerintem mindenképpen minőségibb, lágyabb fényt ad, de nem lesz kirívó a különbség, ráadásul az állandóan gyűrött diffúzorvászon miatt úgy néz ki, mintha azt állandóan farzsebbe gyűrve tárolnánk. Nem túl elegáns. Ellenben a 110cm-es változat kifejezetten az olcsó fényformálók közé tartozik, 6500,- Ft-os árával szerintem bármelyik fotós megengedheti magának. A 180-as verzióért már mélyebben a zsebünkbe kell nyúlni, amaz 24.900,- Ft-ba kerül, és 16 pálcás, tehát kerekebb forma. Ha viszont van már otthon 180-as ernyőnk, vehetünk hozzá 8.500,- Ft-ért diffúzorvásznat, amivel egy csapásra brollyvá alakíthatjuk, és már lehet is Anni Leibovitzot játszani. 🙂

Az kell mondjam a legszebb, leglágyabb fénye egy fehér visszaverő ernyőből készített brollyboxnak lenne. Eleve szép, lágy, visszavert fénye van egy ilyen ernyőnek, ha ezt még tovább szórjuk egy extra diffúzorvászonnal, és mindezt mondjuk 180cm-es méretben… Na az már igazi lágy fény, amit még Joe McNally is megirigyelne!

Újdonságokkal rukkolt elő a Phottix

A népszerű kínai gyártó a rendszervakusoknak kedvez ismét, ugyanis bemutatták a Phottix Strato TTL kioldó Nikonos változatát, illetve az új HS Speed Mount II vakuadapterüket.

Phottix Strato TTL

A Canon változat után bemutatták a Nikon verzióját is a Phottix olcsóbbik TTL-képes vakuvezérlőjének, a Strato TTL-nek. Nagytestvéréhez a Phottix Odinhoz képest, a Strato némileg egyszerűbb, mind tudásra, mint kezelés szempontjából. A TTL kommunikáció mellett Auto FP gyorsszinkont és második redőnyre szinkronizálást kínál, ugyanakkor vakucsoportokat nem kezelhetünk vele. Ez azt jelenti, hogy ugyan használhatunk több TTL vaku is vele, de mindet egyként lehet csak állítgani +/- 3 Fényérték tartományban. Cserébe a Strato TTL jóval olcsóbb, mint a nagyobb és nagyobb tudású Odin.

HS Speed Mount II

A Phottix egy érdekes elgondolású rendszervaku adaptert is piacra dobott Bowens bajonett csatlakozással, vagyis segítségével stúdióvakukhoz való fényformálókat használhatunk a rendszervakunkkal. Az új termék okossága az elforgatható vakutartó, melynek révén a rendszervakut nem csak 90-fokban (ahogy mondani szokás “kobrában”) helyezhetjük a fényformálóba, hanem vízszintesen is. A gyártó szerint így kevesebb a macera a rádiós kioldó rögzítésével, a véletlen kicsúszással és a vakut mélyebbre tolhatjuk a fényformálóba, ha szükséges.

Bemutatta a Yongnuo az RF-603 II rádiós kioldót

Bejelentette a hong kongi székhelyű Yongnuo ma a legújabb rádiós vakukioldóját. Az új termék az RF-603 Mark II értelemszerűen elődjét, az RF-603-as kioldót váltja a sorban, de a hírek szerint kompatibilis marad vele és természetesen a Yongnuo YN-560III vakuval is.

Az igazság az, hogy nem teljesen ezt vártuk, inkább egy olyan kioldót mely komolyabb, LCD-vel rendelkezik, és távolról vezérelhetjük vele az YN-560III vakukat. Talán az is eljön egyszer, addig is itt van ez, amivel vezérelni nem, de elsütni el lehet.

A világszerte népszerű RF-603 kioldó utódja túl sokat nem fejlődött, de pár hasznos újítást eszközöltek rajta. Az első és legfontosabb amit kiemelnék talán az, hogy végre valahára kapott saját szorítógyűrűt, és lock-tűt, így biztonsággal rögzíthetjük különféle vakupapucsokba, állványokra, softboxokba, nem kell attól tartani, hogy kicsúszik.

Az RF-603 adóvevő kioldó volt, tehát minden egység egyforma, mindegyik tud adóként és vevőként is funkcionálni, hogy miként működjön, az az automatikára volt bízva. Az új RF-603 II-nél sincs ez másként, de a biztonság kedvéért ellátták egy módválasztó kapcsolóval, melynek három állása van: Off – TRX – RX, vagyis bekapcsolt állapotban állíthatjuk automatikus jelfelismerésre (melynek hatékonyságán a gyártó szerint javítottak), de csinálhatunk belőle dedikált vevőegységet is, ha RX módra állítjuk.

Ezeket leszámítva maradt minden a régiben: az egységen található nagy gomb továbbra sem tesztgomb, hanem fényképezőgép távkioldásra szolgál, ha opcionális kábellel összekötjuk azzal. A frekvencia továbbra is 2,4GHz, a hatótáv 100m, a csatornák száma 16, a maximális szikronidő 1/250s, és két db AAA elemmel működik. Továbbra is két verzió lesz elérhető a 603C jelű a Canon, míg a 603N jelű a Nikon változat, erre akkor van szükség, ha használni akarjuk a rendszervaku felébresztés funkciót.

Teszt: a Dodibox :)

…avagy az új 70cm-es Mikrosat Speedbox rendszervakuhoz. 100. poszt a Mikrosat Vaku.hu blogján. Juppííí!

Ja, igen! 70cm az átmérője, nem 75. Nem tudom ki mérte, de a Mikrosat webshopjában nem ártana átírni. Még ha a csúcsainál mérem, akkor is csak 72 – némi jóindulattal. Nem kicsi, de nem is nagy, portrézáshoz való és kisebb tárgyak fotózásához. A népszerű 60×60-as összecsukható rendszervaku softboxhoz képest (ld. Lastolite Ezybox és kínai klónjai) elméletben nagyobb, de ha egymás mellett látjuk a kettőt, nem szembe tűnő a különbség, az egyik négyszögletű, a másik kerek, de nagyjából ugyanakkora.
Ld. az alábbi képeken: balra a “Dodi”-box, jobbra egy kínai 60×60-as Lastolite klón.

Bizony kerek. A “Dodibox” dodecagon formájú (csak ezt nagyon nehéz kimondani, ezért elkeresztelték Dodinak), vagyis 12 szögletű, ami már majdnem kerek. A majdnem kerek a képünkön azt jelenti, hogy kerek, kerekebb mint a hatszögletű elődje, kerekebb mint egy octobox, a szemekben olyan csillanást produkál kb, mint egy beauty dish.

Beauty dish-szerű csillanás a szemekben

Mellképnél tágabb kivágásra nem nagyon érdemes használni ezt sem, közeli portréhoz használva 1,5-2 méter távolságból viszont nagyon szép, lágy fényt ad. A dupla diffúzor miatt lágyabbat, mint a szimpla diffúzoros kínai softboxok, bár utóbbiakat is mostanság már dupla vászonnal kínálják.

A Dodibox teljesen szétszerelve jön a gyárból, de a 12 pálcát csak egyszer kell behelyezni, illetve a tövénél beakasztgatni a vászontartókat, utána már a pálcák a helyükön maradhatnak, így is összecsukahatjuk és a táskájába helyezhetjük. Elődjéhez hasonlóan ez is két gyorskioldóval szerelt konstrukció, ezért összeszereléskor a 12 pálcát egyenként kell bepattintani a helyére, szétszereléskor pedig csak meg kell nyomni a két gyorskioldót és a box viszonylag hangus durranással összecsuklik, mint egy ernyő.

Ezt leszámítva további szerelést nem sokat igényel, a vakut tartó villás adaptert kell csak a helyére tűzni, és az egész boxot az állványadapterre helyezni. Ez vakusaruval csatlakozik egyébként. A vakutartó adapteren találunk egy markolatot is, ha a Dodiboxot billenteni akarjuk, ennek segítségével biztosan lehet tartani és állítani. A szorítómechanizmus is tűrhető, bordázott, így nem tud könnyen lefittyedni a megszorított box, de az egész cucc közepes minőségű műanyag, így a szorító belsejében lévő bordázás tartóssága egyelőre kérdéses. Az egész box felépítésre jellemző egyébként a “közepes minőségű műanyag” kivitelezés, emiatt könnyű ugyan, de vélhetőleg sérülékeny, vigyázzunk hát rá!

Összecsomagolva egy helyes kis párnázott táskába tehetjük. Precízebb emberek szétszereléskor kiszedik a belső diffúzort (12 patent tartja!) és a tépőzáras külső diffúzort, igénytelenebbek a két diffúzort bent-/fenthagyva csukják össze a Dodiboxot és rakják el. Ha abból indulok ki, hogy egy softbox-vászonnak nem árt, ha gyűrött, hiszen valamivel jobban szórja úgy a fényt, mint egy élére vasalt vászon, lehet hogy utóbbi felhasználóknak lesz igazuk.

Dodibox és 60×60-as kínai softbox összecsomagolva. Előbbi picit nagyobb, de jár hozzá vállpánt

A Dodiboxhoz gyárilag Bowens adapter is tartozik, a fenti képen látható. Anyaga műanyag, nem tudom mennyire bírja a hőt, ugyanez igaz a komplett boxra is, ezeket alapvetően rendszervakukhoz vagy kisebb teljesítményű stúdióvakukhoz tervezték, egy 1200Ws-os stúdióvakura 1000W-os beállítóizzóval nem biztos hogy rátenném. (UPDATE: a gyártó tájékoztatása szerint nem hőálló, de pl. egy Flash Mob 4 akkus vakuhoz bátran társítható)

Összegzés

A Mikrosat 70cm-es Dodibox fényformálója személyes véleményem szerint a jelenleg kapható két legjobb rendszervaku-softbox közül az egyik. A másik a Lastolite 76x76cm-es, de ha az árát nézzük a Dodibox 39.900,- Ft-os árcetlijével olcsóbb nála. Ha méreteket hasonlítunk össze, egy 60×60-as box (ami valójában 55x55cm) 3025cm2 felületű, egy 76x76cm-es softbox 5776cm2, míg a Dodibox felülete körülbelül 3800cm2. Hogy ez mennyit számít egy portrénál, nem tudom, valamit biztosan, de hogy a képen észrevesszük-e a különbséget az kérdéses. A Dodibox összeszerelésnek gyorsasága, mobilitása azonban éllovas a piacon!

2 héten belül raktáron a Yongnuo YN-E3-RT!

Most jött az infó, hogy a Yongnuo új rádiós TTL vakuvezérlője két héten belül beérkezik a Mikrosathoz. Árról még egyelőre nem tudni, de biztos olcsóbb lesz, mint a Canon ST-E3-RT rádiós kioldója, ráadásul többet is fog tudni annál.

Röviden a következőket:

  • teljeskörű kompatibilitás a Canon 600EX-RT vakujával, továbbá a Yongnuo hamarosan bemutatásra kerülő YN600EX-RT vakujával
  • 2,4GHz frekvencia, 100m hatótávolság
  • Háttérvilágítású LCD
  • A-B-C-D-E vakucsoport vezérlés, TTL, Manuál és TTL+Manuál üzemmódokban
  • 15 kommunikációs csatorna, 1 auto-csatorna, 10.000 egyedi fotós-ID használata
  • Beépített AF-segédfény
  • Hangjelzés
  • HSS gyorsszinkron
  • 1. és 2. redőny szinkron (csak M módban)
  • Támogatja az E-TTL2, FEC (vakukompenzáció), FEL (vakuerősség rögzítés), FEB (vakuerősség sorozat, bracketing) továbbá a modellfény funkciókat
  • Új, a Canonéhoz hasonló gyorsrögzítő a vakupapucsnál
  • A pletykák szerint a vakuszinkronidővel és a vakucsoport vezérléssel sem lesznek kompromisszumok, amik a Canon hasonló termékét jellemzik a 2012. előtti gépvázak használata esetén.
Három terméket várunk még a Yongnuotól, a Mikrosat értesülései szerint az YN600EX-RT rádióvezérelhető TTL rendszervaku (a Canon 600EX-RT megfelelője) hamarosan érkezik, jó esély van a korábbi TTL kioldó, az YN622C és N saját kezelőfelülettel és LCD-vel rendelkező vezérlőjének megjelenésére is a közeljövőben, mely vélhetőleg az YN622-TX nevet kapja majd (gyakorlatilag a Pixel King Pro és a Phottix Odin vetélytársa lesz), és a korábbi YN622 kioldókat vevőegységként használhatjuk vele. 
Arról azonban nagy a hallgatás, hogy a szintén beígért, LCD kijelzős, manuális vezérlőegység a jelenlegi rádióvezérelhető YN560-III vakukhoz valaha megérkezik-e. Személyes véleményem szerint nincsenek olyan rejtett “tartalékai” a YN560-III vakunak, amely lehetővé tenné a kétirányú kommunikációt, vagyis a vakuerősség külső eszközzel való szabályozását (jelenleg az YN560-III csak az egyirányú kommunikációra képes RF-602/603 rádiós kioldókkal kompatibilis). Aztán ki tudja, sok embernek gyanús lett, hogy az YN560-III-on van egy GRP felirat, ami csoportosíthatóságot biztosítana, de ezt a funkciót jelenleg sehogyan nem lehet aktiválni rajta. Lehet, hogy ez a hasonló házba csomagolt, majdani YN560-IV típusnak lesz a kiváltsága és vele együtt érkezik majd egy RF-604TX LCD-s manuális kioldó? Na az lenne az igazi! 🙂

Fénysuli – 10. rész: Különleges fényformálók

A mai rész a különleges fényformálókról fog szólni. Csapjunk is bele!

Snoot, vagy szűkítő feltét

A snoot lényege, hogy egy pontba, konkrétabban egy nagyon pici pontba szűkítse le, koncentrálja a vaku fényét. Itt azonban nem mindegy, hogy leszűkíti vagy koncentrálja, ugyanis szűkítésnél erős fényveszteséggel kell számolnunk, míg koncentrálás esetén a meglévő fénymenyiségünket sűrítjük egyetlen pontba, tehát azon az egy ponton mért fényerősségünk nőni fog. Ennek megfelelően kétfajta snootot különböztetünk meg:

Egyszerű szűkítőcső v. szűkítőkúp méhsejtráccsal

Ez a legpuritánabb verzió. Utálatos egy fényformáló, mert a fényt ugyan leszűkíti egy kis foltra, de brutális fényveszteséget generál, hiszen a fényünk javarésze elveszik a fekete szűkítő belsejében, a maradék is egy méhsejten át jön ki belőle, ahogy Joe McNally mondaná, a fénynek “csak egy paródiája” távozik a tárgyunk, alanyunk felé. Egyrészt emiatt utálatos, egy 600Ws-os vakut bátran járathatunk full-erőn, ha valamit látni akarunk a fényéből. A másik dolog ami miatt utálatos az az, hogy az ember nem látja pontosan hova fog világítani, így nehéz beállítani. Ha van egy jó erős beállítófényünk, amit át tudunk préselni rajta, akkor egy jó sötét műteremben persze láthatjuk hová világít, de pár perc használat után ne akarjuk megfogni a szűkítőnket, mert egy 150W-250W-os beállítóizzó úgy fel tudja forrósítani, hogy szénné égeti az ujjainkat.

Szűkítő kúp

Optikai snoot

Ez  már a profibb verzió, itt ugyanis nem csak egyszerű szűkítésről (gyakorlatilag maszkolásról), hanem fény koncetrálásról beszélünk. Az optikai snoot ugyanis úgy működik, mint egy vetítőgép, egy projektor, vagyis a belsejében gyűjtőlencsét találunk, ami a vakufényünket egy pontba fókuszálja. Ennek köszönhetően az optikai snootnál nincs jelentős fényveszteség – sőt! -, továbbá projektor hatását kihasználandó szoktak ún. gobokat is kínálni hozzá, ezek apró, különféle formájú maszkolók, amik segítségével az optikai snoottal formákat vetíthetünk bárhová (igen Batman jelet az égre akár 😉 ).

Elinchrom optikai snoot becsúsztatható goboval

Mikrosat optikai snoot színfóliával

Fresnel előtét

Az állandófényű lámpáknál volt már szó a Fresnelről. Jellemzője ugye, hogy fókuszálható, kemény és szépen, fokozatosan elfogyó fényt produkál, továbbá hatékonyabban használja ki a rendelkezére álló fénymennyiséget. Nem csak az állandófényű reflektorok kiváltsága azonban a Fresnel-lencse, vakukhoz is lehet kapni fókuszálható Fresnel előtétet, bár jellemzően elég drágák.

Bowens Fresnel előtét stúdióvakuhoz

Fénygömb

Egy nem túl gyakran használt fényformáló, leginkább a filmes stábok eszköztárában szoktam látni. Célja egyértelmű, gömb formája miatt 360 fokban szórja a vaku fényét, így egyrészt nagy tereket tudunk bevilágítani vele, másrészt ennek a fénye hasonlít leginkább egy hétköznapi mennyezeti lámpa vagy csillár fényéhez.

Optikai szálas vaku

No ez az a cucc, amivel nem sűrűn fogtok találkozni, én is egyszer láttam csak életemben. Makrofotózáshoz, azon belül is kifejezetten ékszerfotózáshoz kifejlesztett vakutípus, nem is annyira fényformáló, hiszen vakufejjel együtt kínálja például az Elinchrom. A vakufényt üvegszálas technológiával pici, flexibilis karokon elhelyezett világítótestekbe vezetik, így oda világíthatunk vele az ékszeren ahová akarunk.

Elinchrom optikai szálas vaku

Körvaku

A körvaku lehet fényformáló és önálló vaku is. Célja annyi, hogy a fényforrásunk körbeveszi az objektívünket, így közel árnyékmentes világítást produkálhatunk. Pici árnyék azonban előfordulhat a modellünk körül, ennek azonban nem lesz iránya, mint egy aura veszi körbe a modellünket és nagyon  lágy. Létezik körvaku feltét is, melyet rendszervakukhoz ajánlanak, de létezik komoly stúdióvaku alapokra épülő körvaku is, ezek rendszerint teljesítményben sem piskóták, 1500-3000Ws teljesen “hétköznapi”.
Nem olyan egyszerű azonban körvakuval fotózni. Tárgyfotónál könnyen becsillan a tárgyunk, hiszen a vaku fénye egyenesen az objektívbe verődik vissza, modellfotónál pedig egyrészt nem árt retusmunkával rásegítenünk, hogy ne lapos világítást kapjunk, másrészt brutálkönnyű vörösszem hatást előidézni vele.

Hensel körvaku speciális beauty feltéttel

Rendszervakuhoz való ORBIS körvaku feltét

Fénysuli – 9. rész: Reflektorok

A Fénysuli az elmúlt fejezetekben fényformálókkal foglalkozott, most se lesz ez másképp. Az ernyők és softboxok után jöhet a kemény fény, a különféle reflektor feltétek. Ezek mindegyike arról híres, hogy koncentrált, kevésbé szóródó, kemény és karakteres fényt biztosít a fotós számára. Az, hogy mennyire keményet, már a reflektor kialakításától és méretétől függ. Kezdjük a legnépszerűbbel:

Beauty dish

Magyar nevén “szépség edény” alias lavór…na jó nincs magyar neve, annak ellenére, hogy a softbox után talán a legnépszerűbb portréfotós fényformáló.

Formája összetéveszthetetlen, ugyanis a nagy kerek tányér középén egy ún. deflektort találunk, ami azt a célt szolgálja, hogy direkt vakufény ne jusson a modellünkre, magyarul kitakarja a villanócsövet, így a fény a parabola formájú tányérból visszaverődve jut ki a fényformálóból. A beauty dish amellett, hogy nagyon szép csillanást okoz a szemekben, határozott, karakteres fényt ad a portréfotóinkhoz, szépen kiemelve az arccsontokat és persze minden egyes ráncot és pattanást, vagyis kevésbé megengedő, mint a softbox fénye.

Balra: beauty dish (méhsejtráccsal) – Jobbra: softbox (Fotó: Korecz Márk)

A beauty dish általában 3 méretben kapható: 42cm, 55cm és 70cm átmérőjű. Ezek a leggyakoribb méretek, de nyilván lehet eltérés gyártótól függően. A belső felülete lehet ezüst és lehet fehér, az ezüstnek kontrasztosabb fénye van, a fehér lágyabb. Azt szokás mondani, hogy tinilányoknak jó az ezüst is, idősebb bőrnek azonban inkább a fehér való. A méret sem mindegy, a 42cm-es beautynak keményebb a fénye, mint a 70centisnek, persze nyilván ez a távolsággal kompenzálható. Inkább azt szokás mondani, hogy egy portréalanynak elég a 42-es esetleg az 55-ös, 2-3-4 fős csoportokhoz viszont már a nagyobb méretű BD-ek kellenek.

A beautykhoz rendszerint adnak diffúzor vásznat is, népies nevén bugyit. Ezt ráhúzva azonban elveszíti a jellegzetes karakterét, inkább softbox-szerűbb fénye lesz. (Megj.: egy ismerősöm arról számolt be anno, hogy erősebb lesz a fénye a beautyjának, ha ráhúzza a vásznat. Kipróbálták a Mikrosatnál is ezt a jelenséget, és valóban. Igazából ez érthetetlen, magam sem tudom mi okozza, hiszen a fénynek egyrészt lágyabbnak kellene lennie, másrészt gyengébbnek is miután áthalad egy féligáteresztő diffúz anyagon. Szóval ez jelen állás szerint X-akta.)

A fent bemutatott beauty dish egy klasszikus konstrukció, egyszerű mint a faék, ennélfogva olcsó is, 15.000 Ft-tól lehet már kapni. Léteznek azonban speciális kialakítású beauty dishek is. Ilyen a Hensel saját beautyja, ami közel 80ezer Ft:

Hensel beauty dish (Forrás: fredmiranda.com)

A lényege, hogy a deflektor körül találunk még egy két rétegű rácsozott gyűrűt, ami a dish belsejében keletkező keményebb, erősebb fényt, a hotspotot fogja le, továbbá a deflektor kicserélhető méhsejtrácsra is.

Hasonlóan érdekes és különleges beauty kapható a Mikrosatnál is, melynek a közepe méhsejtrács, a dish többi részét pedig féligáteresztő műanyag fedi:

Reflektorok

Alap- vagy ernyőreflektor

Ezt a típust rendszerint gyárilag mellékelik a vakukhoz, emiatt hívják alapreflektornak. Igazából annyit tud, hogy a rendszervakuhoz némileg hasonlóan előrefelé vetíti a stúdióvaku fényét. Önmagában ritkán használják, mert nem túl szép a fénye, inkább ernyővel való használata gyakoribb, ezért is nevezik ernyőreflektornak. A belseje többnyire ezüst színű, de létezik fényes ezüst és mattezüst kivitel is, ez is gyártótól függ.

Alapreflektor

Szokás még fényterelő lapkákkal illetve színfóliákkal is használni, előbbivel bizonyos határok közt kimaszkolhatjuk a fényét, utóbbival pedig effekteket hozhatunk létre. A színfóliáknak hőállónak kell lenniük és mindig foglalatban adják, így a fényterelő lapkákat tartó adapterbe lehet beilleszteni őket. Ekkor így kell kinéznie a “cajgnak”:

Különleges reflektorok

Ahányféle verzió létezik ebből, annyi nevük is van. Long focus, narrow beam, magnum, sun, zoom, telezoom, wide beam stb.

Alapvetően minél hosszabb és szűkebb, annál inkább koncentrálja a fényt egy pontba, továbbá a fény-árnyék átmenet is fokozatosabb az alapreflektorhoz képest. Ha foltot akarunk világítani a fotón, használjunk long-focus reflektort.

Minél szélesebb és nagyobb, annál lágyabb és szóródóbb a fénye a reflektornak.

Wide reflector

Long focus v. telezoom reflektor

Háttérreflektor

Ez a típus kifejezetten műteremben használatos, segítségével úgy világíthatjuk meg a hátteret, hogy a alanyunkra nem jut a háttérfényből. A jelenleg divatos háttérmegvilágítások miatt nem túl gyakori manapság. Úgy mondanám, szinte mindenkinek van a szerkényben, de szinte senki sem használja. Félig lecsapott formája miatt összetéveszthetetlen:

Méhsejtrács

Ez nem önálló fényformáló, de mivel mindegyik fent említett fényformálóra ráhelyezhetjük, ezért úgy gondoltam külön tárgyalom. A neve nem véletlen:

A célja az, hogy a fény csak előrefelé vetüljön, oldalirányba ne. Ezzel méginkább egy pontba terelhetjük a vakunk fényét, ugyanakkor erejéből nagyon sokat le is veszünk. Segítségével elérhetjük a legkarakteresebb fényt mégis finom fény-árnyék átmenetekkel (ld. a portrépáros baloldali képét fent). Minél kisebb lyukú a méhsejtrács annál inkább szűkebb foltot vetít a vakunk. Méhsejtrácsot szokás beauty dishre és reflektorokra is helyezni, de létezik textilből készült softbox méhsejtrács is.

Álláshirdetés

Cégünk, a Mikrosat Kft. budapesti üzletébe a forgalom növekedése miatt fotózásban jártas eladót keres. A cég fényképezéshez kapcsolódó világítástechnikai eszközöket forgalmaz és javít már több mint 20 éve. A nyertes pályázót egy magyar tulajdonú vállalkozás fiatalos, összetartó csapata várja.

ELADÓ MUNKATÁRS

Feladatok: 

  • bolti értékesítési munka
  • értékesítéshez kapcsolódó adminisztratív feladatok – számítógépes számlázás, áru rendezés, könyvelést előkészítő feladatok
  • közreműködés csomagküldés előkészítésében 
  • vevőkkel kapcsolattartás szóban és írásban 

Elvárások: 

  • jó kommunikációs készség szóban és írásban
  • a számítógép és irodai szoftverek közepes szintű ismerete (MS Office, internetes böngészők)
  • kezdeményezőkészség – megtalálja a feladatot, szívesen dolgozik mások keze alá
  • eladói gyakorlat
  • fotós gyakorlat legalább hobby szinten 

Előnyök:

  • alapvető stúdióvilágítástechnikai ismeretek
  • értékesítéshez kapcsolódó végzettség
  • német nyelvtudás
  • angol nyelvtudás
  • akinek a felvétele esetén valamilyen (pl. munkaügyi központon keresztüli) munkaerő felvételi támogatásban részesülhet a cég. 

Amit kínálunk: 

  • versenyszférában szokásos átlagos fizetés
  • igyekezetünk a jó munkahelyi hangulat elérésére;
  • kis létszámú, rugalmas csapat (munkabeosztás, szabadságolás…) 

Munkavégzés helye: 

Budapest, XIV. kerület

Munkaidő:  8 óra

Jelentkezési határidő: 2013-12-31

Jelentkezés módja: 

Mellékelt önéletrajzzal és motivációs levéllel az balazs@mikrosat.de e-mail címen.