MEGOSZTÁS

Monopodot tesztelni…hát jah… Alapvetően két elvárás van velük szemben, az egyik hogy elbírják a felszerelésünk súlyát, a másik, hogy megfelelő magasságba lehessen húzni. Persze lehet még cizellálni, de ez a két leglényegesebb dolog. Általában ugye nagytelék alá szokták rakni, amiket kézből kitartani már nem egyszerű dolog, illetve használhatjuk könnyebb felszereléssel, de “statikus” munkához is, amikor órákon keresztül kell egy helyben állni és onnan fotózni.

Egyet leszögeznék már az elején: aki nem tudta volna, annak most mondom, hogy monopodra is érdemes állványfejet venni. Nyilván nem kell olyan komolyat, mint egy tripodra, de egy kisebb gömbfej jóbarátunk lesz, ha felfelé vagy lefelé kell dönteni a kamerát. Vagyis, ha egy monopod magasságát vizsgáljuk, számoljuk bele az állványfej magasságát is!

Ha már a magasság a téma, a két állvány között kihúzva mindössze 10cm különbség van. Az AM-14 147cm, az AM34 157cm teljesen kinyitva, tehát egy átlag magasságú ember esetén az utóbbi fogja szemközelbe emelni a gépet…persze állványfej nélkül. Ha belekalkuláljuk az állványfejet (kb 10-15cm) és a kamera keresőjének magasságát (kb 8-10cm), ekkor már jobb a helyzet.

Az Induro monopodjai egyébként hasonlóan masszív, strapabíró és megbízható szerkezetek, mint a háromlábú állványai a cégnek. Egyszerre írok a kettőről, mert lényegében ugyanazok, csak a méret és a terhelhetőség különbözik. Míg a AM-14-es típust inkább kisebb gépekhez ajánlanám, értsd kompakt gépek, bridge gépek, kisebb DSLR-ek könnyebb obikkal, addig az AM-34-es már egy komolyabb darab, 18kg-os terhelhetőségével bármilyen szerkó alá “betámaszthatjuk”. Egyébként az AM-14-nek is 8kg a terhelhetősége, így nem fog zavarba jönni egy fullframe váz + markolat + 70-200/2.8 kombináció alatt sem, egy problémánk lehet vele, hogy pici és vékony, az utolsó tag már kissé hurkapálca jellegű. Én szoktam monopodot arra is használni, hogy magasba emeljem vele a fényképezőgépet, és fentről lefelé fotózzak. Az AM-14-gyel ezt nem biztos, hogy meg merném csinálni, míg az AM-34-gyel simán, ugyanis az jóval masszívabb, már érzésre is.

Ez az alumínium széria egyébként 4 monopodból áll, AM-14, AM-24, AM-25 és AM-34, ebből a 25-ös ami kilóg a sorból, mert nem 4 tagú, hanem 5 így kevésbé masszív, de kisebb méretre összecsukhatjuk. Az 5 monopod az Indurotól a CM-24, ez szénszálas anyagból készül, így az AM-14-es súlyában kapjuk meg az AM-24 terhelhetőségét.

A szorítója mindkét tárgyalt monopodnak klasszikus Induro-s, vagyis a gyártó szerint elég egy fél fordulatot tekerni a lazításhoz/szorításhoz. Ahogy a tripod tesztben is elmondtam már, itt is elmondom, hogy a fél fordulat még annyi sincs, kb olyan, mint egy motorbicikli gázkarja, egy csuklómozdulat az egész.

Mindkét monopod nyaka szivacsozott, melegben csúszásgátló, hidegben kíméli a tenyerünket az odafagyástól, tehát szélsőséges körülmények között is használhatók, amit tovább erősít a tény, hogy a tagok csatlakozása víz- és porálló, ahogy kell. Tároláskor érdemes a szivacsra feltenni a gyárilag mellékelt gyöngyvászon védőhuzatot, így nem fog annyira koszolódni a habszivacs, ráadásul a védőhuzattal együtt övre is felfűzhetjuk, így nagyon praktikus.

A monopodok tetején természetesen állványcsavart találunk, alapból 3/4-est, ami állványfejekhez való, de ha direktben fényképezőgépet, vagy vakut rádiós kioldóval szeretnénk rajta rögzíteni, a mellékelt kulccsal meg tudjuk lazítani az állványcsavart, kézzel kicsavarjuk, megfordítva visszacsavarjuk és már adott is a 1/4-es állványcsavar.

Az Induro AM-14 monopod 8.900,- Ft, míg az Induro AM-34 14.900,- Ft a Mikrosatnál. Ha esetleg a kettő között keresünk jó minőségű egylábút, találni fogunk, ha ide kattintunk. 🙂

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here