Profoto-t próbál verni a Cononmark, szerintünk nem sok sikerrel

Nemrégiben mutatta be a Profoto a B1 típusú vakuját, mely a világ első TTL akkus stúdióvakuja. Erre próbált reflektálni a kínai Cononmark nevű cég (akit vakui és kiegészítői mellett arról ismerhetünk, hogy többek közt a lengyel Phottixnak is gyártanak vakukat, csak épp ezt sokan nem tudják). A Cononmark ugyanis bemutatta a Leopard K4S nevű vakuját, mely egy 400Ws erejű, hordozható stúdióvaku külső elemforrással valamint – a gyártó szerint – TTL és High-speed szinkron (HSS) üzemmóddal. Ha ez igaz lenne, még a Profoto B1-et is lekörözné, az ugyanis egyelőre nem képes gyorsszinkron üzemmódra, bár a gyártó idénre ígéri a funkciót.

A lightingrumours.com weboldal is információt ad arról, hogy a Cononmark Leopard K4S “kilépett a teszt-fázisból” és disztribúcióra kész.

A helyzet az, hogy ez mit nem igazán értjük, ugyanis a Mikrosat is kapott egy Canon és egy Nikon változatot a K4S-ből tesztelésre. Jelentem se a Mikrosat üzletben, irodában és szervizben ülő dolgozók, se jómagam, mint blogger és tesztelő nem tudtuk előcsalogatni a szerkeztetből a TTL funkciót.

A Cononmark Leopard K4S komoly kis fémkofferben érkezik, minden alkalommal ha cipeltem úgy éreztem magam, mint egy drogbáró vagy terrorista, aki egymillió dollárt vagy telefonnal működésbe hozható bombát hurcibál.

A szerkezet áll egy kompakt, kisméretű vakufejből benne egy csavart villanócsóvel, egy Comet bajonettes reflektorból (állítólag lesz Bowens is, de a kialakítás miatt nehéz elhinni), egy külső inverterből és a rácsatolható akkumulátorról, illetve egy kábelből, ami összeköti az akkut a vakufejjel. Alapból állványcsatlakozó van a vaku alján, de erre felszerelhetünk egy szintén mellékelt pisztolyfogantyút, ha a vakut kézből akarjuk működtetni.

Tartozik még a szetthez egy egész pofás rádiós kioldó, mely nagyméretű LCD kapott kék háttérvilágítással. Azt tudni kell, hogy teljeskörűen csak ezzel tud működni a vaku, amit a rádiós kioldón állítunk, azt mutatja a vaku LCD-je is, de találhatunk a vakun kisméretű jack-csatlakozót, mint szinkronbemenetet.

A nagykönyv szerint a vaku tud E-TTL-II (Nikon esetén i-TTL) módban működni, tud HSS-t (Nikon esetén FP-sync) 1/8000s záridőig, tud manuál módot és tud stroboszkopikus üzemmódot is. A nagykönyvet azonban értsétek jelképesen, ugyanis a vakuhoz és a rádiós kioldóhoz tartozó használati útmutató összesen kb 10 oldalas, de ebből 6 oldal a kínai változat és 4, azaz négy oldal az angol. Az első két oldalon leírja hogy a vakuban van TTL-HSS mód és manuális mód, a második két oldalon leírja hogyan kell csatlakoztatni az akkut és hogyan lehet tölteni, és ennyi. Hogy mit hogyan lehet állítani? Hogy tud stroboszkóp üzemmódot? Hogy mi a különbség az FP és a Manuál mód között? Az ne érdekeljen, nem említik a leírásban.

Történt ugyanis, hogy a vaku kijelzőjét alaphelyzetben így láttuk:

Ebben a bizonyos “FP” módban, ami a TTL módot kell jelentse, szerepelt a kijelzón az ETTL felirat, a HSS ikonja, továbbá a rádiós kioldó LCD-jén a bal alsó sarokban látszott egy TTL sok kis nyilacskával, és egy BL felirat is. A vaku jobboldalt kijelezi a zoom értéket is (de minek, hiszen itt felcsatolható fényformálót használunk, nem elektronikusan állítható reflektort mint a rendszervakunál), és a gépen beállított rekeszértéket is (a fenti képen f/16).

Rádiós kioldó LCD-je

Tök egyértelmű, hogy ez a TTL üzemmód nem? Ehhez képest a vaku fix erővel villan. Ha állítjuk a rekeszt, a kijelző a hátulján mutatja a változást, a rádiós kioldó LCD-jén is látni, de a villlanás ereje ugyanolyan marad. Amennyiben a rádiós kioldóján vagy a vakun magán +/-ban korrigálunk (ld. fent a képen a +20 értéket), akkor természetesen a vaku kisebbet vagy nagyobbat villan, attól függően mit állítunk -50 és +50 között 10-es lépésekben. De ez semmiben nem különbözik a manuális üzemmódtól, ott ugyanis 1/1 és 1/128 között állíthatjuk az értéket és ugyanúgy működik manuálban a gyorsszinkron.

Merthogy a HSS hibátlanul működik, a vakuval 1/8000s-ig simán lehetett villantani FP és Manuál módban is.

A fenti állítást a használtai útmutatóban található egyetlen táblázatocska is megerősítette, amiben azt írják, hogy az FP 00 érték és a Manuál 1/4 érték felel meg 100Ws-nak, az FP +50 érték és a Manuál 1/1 érték felel meg 400Ws-nak (az FP-50 és Manuál 1/128 minimum értékre nem emlékszem). Ezzel le is buktatták magukat, hiszen ha TTL-ről beszélünk, akkor az FP 00 (vagyis korrekció nélküli TTL) hogy lehet egy fix érték? Eszerint (és a tapasztalatok szerint) az FP mód is manuális mód, csak épp nem törtértékekben szabályozzuk a vakut, hanem egy 10-as skálán +/-50 között 10-es lépésekben. De akkor miért hirdetik TTL-nek? Amikor a gépvázat átkapcsoltam E-TTL-ről sima TTL-re akkor a vaku nem villant el.

Aztán a másik furcsaság a Multi avagy stroboszkóp üzemmód volt. Ha ide váltottunk eltűnt a kijelzőről az E-TTL, a HSS, a TTL és a BL felirat és a gépvázon is átugrott a záridő automatikusan a maximális vakuszinkron időre. A strobi üzemmódnak emlékeim szerint 5 állása volt. C1-0, C2-5, C3-10, C4-15, C5-20. Hogy ezek mit jelentenek? Jó kérdés, csak találgatni lehet. C1-0 módban a vaku egyet villant. C2-5 módban ötöt visszonylag hosszú időközökkel. C3-10-ben tizet és sűrűbben és így tovább 20 villanásig, ami már vibrálás hatású volt. Ergo az lehet állítani, hogy strobi üzemmódban hányat villanjon, de azt nem, hogy milyen frenkvenciával. Továbbá minek van a C1-0 mód, ahol csak egyet villan? Persze értem mire van, normál vaku mód, de akkor miért került a Multi módba? A másik furcsaság, hogy bármilyen üzemmódban használtam a vakut, a rádiós kioldón és a gépvázon állított dolgok automatikusan átmentek a vakura, real-time működött a rekeszérték kijelzés, a módválasztás, a csipogás ki-be kapcsolása stb. Kivéve a multi módot, ahol a C1-2-3 stb módokat váltogatva a vaku nem reagált, csak akkor ha a beállítást “elküldtem” neki a rádiós kioldón lévő Enter gombot nyomva. Furcsa…

Aztán az is elég gagyi hatást keltett, hogy a fenti képen látható kicsi, fényt sugárzó rendszervaku ikon a csipogás ki-be kapcsolását jelzi, de csak a vakun látszik így, a rádiós kioldón ezt egy kis hangszóró ikonja jelzi (ld szintén fent). Miért nem ugyanaz a két ikon?

A vaku összeszerelési minősége egyébként jónak tűnik, a csatlakozó kábel kicsit fura, egy 4-tűs köralakú csatlakozó, ami a régi audio-video csatlakozóra emlékeztet, persze azért nem ugyanolyan. A rádiós kioldó tökjó lenne, hanem gagyi újrahasznosított, pehelykönnyű műanyagból készült volna, mert szépen kivitelezett, az LCD is jól olvasható, kék háttérvilágítást kapott. Ja és 3,2GHz-en működik, ami szintén fura, 2,4-ről és 5-ről hallottam már, de a 3,2 azt se tudom, hogy szabad frekvencia-e Európában. A kijelzőn egyébként mutatja az adott üzemmódban történt villantások számát.

Egy szó mint száz, ezzel a Cononmark Leopard K4S-sel valami nem kerek. A HSS működik, a Manuál működik, a CELL üzemmód működik, a 10W-os LED modellfény működik, sötétebb fényviszonyok esetén egész pofás, szóval nem mondom, hogy fabadkát sem ér, de ne akarják TTL-nek hívni, mert TTL-mód nincsen rajta, annak ellenére, hogy ezt írja ki.

Mi is az a C-állvány?

Talán már hallottatok erről a névről. Aki olvas Joe Mcnally könyveket, azt tuti hallott már a Joe álltal ajnározott C-standről, vagyis a C-állványról.

Lássuk hát miben különbözik egy C-állvány egy sima lámpaállványtól.

Lábak
Mint a fenti képen láthatjátok, a C-állvány legjellegzetesebb tulajdonsága a lábak elrendezése. Ezek mindig különböző magasságokban vannak, ezért lehetőség van az állványokat egymás “nyakába” pakolni, szorosan egymás mellé, mert nem tudnak összeakadni a lábak.

Vannak olyan C-állványok, amelyeknek a lábait fel-le lehet csúsztatni az oszlopon, különféle magasságokba emelhetjük, így egyenetlen talajra, lépcsőre is lehetjük az állványt, az stabil marad, ellentétben egy normál lámpaállvánnyal. Sajnos a Mikrosatban kapható C-állványok egyike sem ilyen típus, amit eddgi a tesztig nem is értettem, mert azt gondoltam, hogy a C-állvány lényege épp ez kellene legyen. A továbbiakban viszont elolvashatjátok, hogy miért nem ez a fő érv egy C-állvány mellett.

Méret és teherbírás
Míg az olcsóbb (értsd 8-15-20ezer forintos) vakuállványokat lemezből hajlítják, addig a C-állványok öntöttvasból készülnek, jóval több anyag van bennük. Míg a Mikrosat két legdrágább, legnagyobb Pro vakuállványa is csak 2-2,2kg a maga 3-3,5 méteres maximális magasságához, és 8kg-os terhelhetőségéhez, addig a C-stand önmagában több mint 7 kg, terhelhetősége 15kg, maximális magassága 320cm. Láttatok már olyat, hogy egy állványra stúdióvakut és nagy fényformálót rakva az állvány finoman billeg-hajlik, ha magasra húzzuk? Még a legkomolyabbak is. Na egy C-standdel ilyen nem fordul elő, ez merev, mint a…  A képeken látható, hogy az egyes szorítócsavarok is mennyivel nagyobbak, masszívabbak a normál vakuállványnál.

Kompromisszum viszont, hogy nem lehet olyan kicsire összecsukni, mint a szokásos vakuállványokat, az alábbi fotón jó látható a különbség (a C-állványon rajta hagytam félig a csomagálást, nem akartam teljesen levetkőztetni a cikk kedvéért, nézzétek el ezt nekem.)

A képen baloldalon látható állvány lábait összehúzva ugye egészen kicsire össze tudjuk csukni, a C-állványnál viszont csak egy irányba lehet fordítani a lábakat, és ha akarjuk eltávolíthatjuk őket a rúdról. De ettől még lesz egy jó 130 centis nehéz rúdunk, és egy nem sokkal könnyebb összehajtott lábunk.

Spigot
A másik különbség a normál vakuállvány és a C-standek között a spigot mérete. Az alábbi képen jól látható, hogy a C-állványé sokkal hosszabb, ráadásul még gumiütközőt is kapott, vagyis nagyobb lámpák és fényterelők, fényformálók tartására lett egyértelműen tervezve. Tipikusan filmes világba szánt eszköz.

Ár
Nem maradhat ki az sem a felsorolásból, hogy egy C-állvány 2-4x annyiba kerül, mint egy normál vakuállvány, hiszen az ára csupaszon közel 40.000 Ft, forgóval és keresztrúddal 50-60ezer Ft.  Egy Joe Mcnallynek nyilván ez nem tétel, sőt neki van is egypár asszisztense aki cipeli, ha kell, de egy átlag magyar fotósnak ez nem igazán pálya. Stúdiókörülmények közé szánt állvány ez, illetve a filmesek játékszere, ahol egy-egy lámpa, fényformáló, keret súlya eleve több kg (így más állvány szóba sem jöhet), és ha kitelepülnek helyszínre még arra is van külön ember, aki ezeket az állványokat cipeli, felállítja, leszereli, elrakja.

Univerzális rendszervaku adaptert adott ki a Godox

One rules them all! – ahogy a művelt angol mondja. Olyan rendszervaku adaptert adott ki a Godox, melyen találhatunk Bowens bajonettet és Easy-box gyűrűt is egyben, ráadásul a konstruckiója is ötletes. Egyszerre két rendszervaku adaptert tud tehát kiváltani a Godox új S-type adaptere.

Mint a fenti és a lenti képeken látható, a rendszervakut ezúttal nem vakupapucsba kell erősítenünk (ahol felmerülhet a veszélye, hogy rosszul rögzítjük és véletlenül kiesik), hanem egy prés-szorítóval tudjuk a gumírozott nyílásba rögzíteni. Így lehetőség van a vakut egyenes állásban is tartani, nem akad bele a rádiós kioldó semmibe, a Godox S-Type adapter kiküszöböl minden hibát, ami a korábban itt tesztelt Bowens-bajonettes adapternél felmerült.

A Bowens bajonett kapott egy peremet is, mely épp megegyezik a kínai Easy-boxok és az eredeti Lastolite Ezybox Hotshoe softboxok gyűrűjével, így ezeket is használhatjuk a Godox S-type adapterrel, továbbá peresze mindenféle fényformálót ami Bowens bajonettes, a softboxtól kezdve a beauty dishen át a szűkítőig.

Árról és elérhetőségről még nem tudni, de a Godox nem csak önmagában, hanem Easy-box-szal szettben is kínálni fogja többféle boxmérettel.

Teszt: Jinbei SUN-400 lámpa

Mai tesztünk hát hogy is mondjam…egy olyan kategóriájú lámpát tárgyal, ami nem tartozik a kedvenceim közé. Ennek ellenére azért megpróbálok objektíven nyiltakozni a Jinbei 4-izzós, kompakt fénycsöves lámpájáról.

A kínai Jinbei nem pironkodott “nap” nevet adni a 420W-os energiatakarékos lámpájának. Az alaphangon hatalmas reflektorral érkező refi 4db max 105W-os energiatakarékos kompakt fénycsövet képes fogadni. Előre leszögezném, hogy ez a cucc bizony nem kicsi, ami kicsi az maga az armatúra a 4db E27-es izzófoglalattal. De aztán ennyi, mivel hatalmas spriál-fénycsöveket kell beletenni és hatalmas tányért, vagy opcionális octoboxot szerelhetünk rá, így sem a helyigénye, sem a szállítása nem az a tényező, ami kevés fejtörést okozna. Na ezt szépen leírtam, a lényeg, hogy nem hurcolásra, külső helyszíni munkákra lett szerintem kitalálva, hanem stúdióban való állandó használatra. Egyszer összerakjuk, letesszük, oszt’ ott van, örök, mint a nyomorúság. Aki szállítani akarja, az egy kisebb furgonnal készüljön, ha vannak egyéb cuccai is emellett, ha esetleg ilyenből van kettő, akkor meg pláne.

A 4db kompakt fénycső egyébként benne foglaltatik az alapfelszereltségben, külön dobozokban érkezik, külön dobozt kap az armatúra, és külön dobozt a reflektor is, ezért ismét kihangsúlyozom, hogy ha ilyet mentek venni a Mikrosatba, ne robogóval/biciklivel/gyalog menjetek érte! A fénycsövek egyenként 105W-osak, tehát a 4db együtt 420W. A webshop leírása szerint 1600W-os halogén lámpának felel meg…hát nem tudom. Az tény, hogy jó erős fénye van, de van nekem 1000W-os halogén lámpám, igaz az Fresnel lencsés, de valahogy mintha az erősebb lenne. Az is igaz, hogy ez fehér fényű lámpa, ugyanis az izzók 5500K-esek.

Ez az állítás persze azért hagy némi kívánnivalót maga után, merthogy ez az 5500K nem ugyanaz a fehér fény, mint pl a napfény, vagy a vakufény, mégpedig a színspektruma miatt. Erről bővebben egy korábbi Fénysuli cikkünkben olvashatsz. Nézzétek meg, hogy a kompakt fénycső (CFL) színspektuma milyen egyenetlen a napfényéhez képest. Ez azt jelenti, hogy ugyan szemmel fehérnek látjuk, de valójában az a fehér fény sokkal kevesebb színből áll össze, sokkal kevésbé kiegyenlített. Megkockáztatom, hogy normál fotózásnál ezt a különbséget nem fogjuk észrevenni, de vannak helyezetek, amikor problémát okozhat.

Az alapszett tehát áll egy armatúrából, 4db kompakt fénycsőből és egy reflektorból. Az armatúrán két kapcsolót találunk, az egyik két fénycsövet kapcsol, a másik pedig a másik kettőt, így lefelezhetjük/megduplázhatjuk a világítást. Túl nagy változást ne várjunk, hiszen ez 1FÉ különbséget jelent, ami sokszor persze nagy segítség, de nem olyan látványos, mint amikor egy gyengébben világított helyiségben felkapcsoljuk a Jinbei SUN-t és mindent beterít a ragyogó fehér fénye. Apropó, fotóztál már otthon a lakásodban? Tudod…gyereket, asszonyt, eladó ketyerét, bármit. Mondjuk este, amikor csak az energiatakarékos IKEA rizslámpa pislákol meg a TV világít. Borzasztó ugye? Én megfogadtam, hogy a következő lakásomban normális világítás lesz. Egy fotós egyszerűen nem élhet ilyen körülmények között! 😀 Na kérem ha felkapcsoljuk a Jinbei SUN-t, akkor a rizslámpához szokott szemünk csodát lát. Szívünk szerint le sem kapcsolnánk soha, sokkal jobb lenne, ha otthon egy ilyen cucc lenne az alapvilágítás.

Azt azonban vegyük figyelembe, hogy itt nem egy, hanem négy fényforrásunk van, így ha közel van a  lámpa a tárgyunkhoz/alanyunkhoz akkor hajlamos négy árnyékot produkálni. A refihez ad a gyártó egy diffúz bugyit is, ezt ráhúzva csökkenthetjük a jelenséget és lágyabb fényt kapunk.

Kapható a lámpához opcionálisan 90cm-es oktobox is, ezzel még lágyabb fényt lehet kicsikarni a készülékből, de tapasztalataim szerint nem sokkal lágyabbat, ugyanis az octoban értelemszerűen nincs belső diffúzor (mivel hozzáérne a 4 izzó), csak egy külső vászon szórja a fényt.

A másik hiba az octoboxszal az, hogy még kevésbé szállításra tervezték. Én személy szerint úgy megszenvedtem az összerakásával, mint mikor életemben először szereltem össze softboxot, YouTube-ról kikeresve a hogyanját-mikéntjét. 😀 Rég volt… De lényeg az, hogy az octo összeszerelésével leglább 10 percet nyűglődtem, belefájdultak az ujjaim, a tenyerem, a szétszedése pedig még nehezebb volt, megsértettem a kezem, elszakítottam a boxot az egyik varrásnál szóval nem ajánlom senkinek, hogy ebből sportot űzzön. Ez egy tipikusan olyan eszköz, amit egyszer összerakunk és soha többé nem szedjük szét.

Igaz ez az állítás egyébként az egész lámpára is, ugyanis ha fényformálót akarunk cserélni rajta, el kell ugye távolítanunk a négy fénycsövet, kicserélnünk az egyébként Comet bajonettre hajazó, de saját szabványú fényformálót, majd visszacsavarni mind a négy csövet. Azért macerásabb, mint egy vakun fényformálót cserélni, pláne ha forrók az izzók és még várnunk is kell hogy el tudjuk távolítani.

A teszt során azt figyeltem meg, hogy némileg hűvösebb fényt produkál a SUN az oktoboxszal, mint a refivel. Az alábbi képeken jól látszik, azonos beállításokkal és fehéregyensúllyal készültek. Megfigyelhetjük azt is, hogy a fény lágyságában nincs túl nagy különbség.

Az armatúra közepébe, a négy foglalat közé ernyőtartó lyukat tervezett a gyártó, így a SUN-400-at használhatjuk visszaverő, vagy áteresztő ernyővel is.

Nem tudom igazából kinek jó ez a lámpa, pláne úgy hogy ide-oda hurcolni nem igazán lehet. Stúdióba? Nyilván. Videóhoz? Inkább. Stúdióban videó? Nem azt mondom, hogy ritka eset, pláne ha green előtt forgatunk. Hát mondjuk akkor ki, ez a lámpa stúdiós videózáshoz alkalmas és pont. Ára 39.900,- Ft

Egy hungaro cell_eb Szem_érem_ajkat VILLANTOTT a MIKROSATNÁL !!! (Youngnuo vakuval.)

Új!! Bulvárhír készítés a vaku.hu-n! A celleb szeméremajkat villantott!

A paparazzi mesterség elég stresszes, ezért mi a műtermi viszonyok között alkottuk meg az óriási érdeklődésre számot tartó FOTÓT:
Az elkészítés lépései:
  1. Hungarocell-eb elkészítése kinyomtatott, kivágott stockfotó (grafika) segítségével:
  2. Szem-érem elhelyezése a cell-eben:
  3. Ajak rúzsozása
  4. VILLANTÁS Yongnuo vakuval

    Kész is a kép a celleb szemérem és ajak villantásáról:

    Villants Te is! Kattints ide, és válassz egy jó vakut magadnak!

Döglődik a Pocket Wizard?

A ma felmerült hírek szerint a cég átstrukturálta működését, nem kevés alkalmazottat bocsátott el és mindezt a lassú gazdasági növekedésre és a növekvő konkurenciára fogta.

Három-négy évvel ezelőtt a Pocket Wizard volt az egyetlen minőségi rádiós kioldó gyártó a piacon, a technológiát használó profik egyértelmű választása. Akkortájt a hasonló kínai kioldókat “Poverty Wizards”-nak becézték (szabad fordításba a szegény ember Pocket Wizardja), közös jellemzőjük a gyenge megmunkálása, a rövid hatótáv és a megbízhatatlanság volt.

Az olcsó kínai kioldók mára azonban nem hulladékok többé, egynémelynek komoly disztribúciós hálózata is van a világon, így a PW kemény konkurenciával kellett szembenézzen.

A lightingrumours.com weboldal információi szerint az LPA Design a Pocket Wizard márka tulajdonosa egy rakás alkalmazottat bocsátott el, mindezt arra hivatkozva, hogy az eladásaik az előrejelzett szint alatt maradtak világszerte. Tim Neiley emailben tájékoztatta disztribútoraikat arról, hogy a cég felfüggesztette együttműködését az Inovanti nevű sales és marketing tanácsadó céggel, mellyel egyébként 18 éve együttműködtek. Neiley kihangsúlyozta, hogy ez nagy csekély hatással lesz a viszonteladói kapcsolatokra. Levelében Neiley a megváltozott vásárlói szokásokra, a gyenge eladásokra és a világszerte tapasztalható gyenge gazdasági talpraállásra hivatkozott, továbbá kitért arra, hogy a cég néhány alkalmazottjától is megvált, hogy csak a mérnöki fejlesztésekre tudjon fókuszálni.

A pletyák azonban azt emlegetik, hogy 20 vagy több alkalmazottat is elbocsátott a cég, ami nem kevés ha azt nézzük, hogy a vállalat összlétszáma kevesebb mint 50 fő volt eredetileg. A kirúgások a top vezetést is érintették, David Schmidt a sales- és marketing alelnök is távozott, jelenleg szabadúszó fotográfusként dolgozik.

A kirúgást ugyan senki nem tette nyilvánossá, de éles szemek kiszúrták, hogy januárban és februárban elég sok PW dolgozó LinkedIn oldal profilja változott meg: technical support specialisták, marketing koordinátorok, termelési/javítási menedzserek, designerek, mérnökök és logisztikai munkatársak írták be 2014 első két hónapját, mint a PW-nál töltött utolsó hónapjukat.

A Pocket Wizard egyeduralma régen lejárt. Hiába lett a márka ipari sztenderd, hiába vált a neve a rádiós vakukioldás szinonimájává, hiába építették be olyan nagy világítástechnikai világmárkák a PW technológiát a termékeikbe, mint a Sekonic, a Profoto, a Dynalite és a Bowens, az elmúlt években nem láttunk más, mint hogy a Pocket Wizard küszködik a kínai konkurenciával, akik egyre szofisztikáltabb rivális termékeket adnak ki a PW-nál jóval alacsonyabb áron. A PW-nak volt egy gyenge próbálkozása ez ellen, amikor bemutatták a PlusX “fapados” kioldójukat, de sajnos ezért csak a korábbi PW-fanok lelkesedtek, piaci részesedést azonban nem tudtak szerezni általa, ugyanis a PlusX ha tudásban nem is (megbízható működés, extrém hatótáv), de konstruckióban elmarad a kínai konkurenciától (rossz kialakítás, beragadó Teszt gomb, vakupapucs hiánya stb), ám ehhez képest drágább nála.

Nem tudni tehát, hogy mi lesz a Pocket Wizard jövője. Én személy szerint már régóta nem értem őket. Amikor még egyeduralkodók voltak, érthető volt a 100ezer forint feletti árcímke. Az utóbbi időben azonban nem hallani mást, mint hogy a Pocket Wizard továbbra is ennyibe kerül, fejlesztés a kínai termékekehez képest gyakorlatilag nulla, megállt, ráadásul számos felhasználó inkompatibilitási problémákra panaszkodik. Ezzel szemben a kínai kioldó gyakorlatilag plug-and-play módon működik és töredék áron kapható.

Új vakut adott ki a Canon

Bemutatta a Canon az MR-14EX II típusú körvakuját, mely vezeték nélküli vakuvezérlő egységként is képes működni.

Ez utóbbi azt jelenti, hogy Master módban irányítani tud minden Canon 430EX, 580EX és 600EX vakut, de csak optikai (köznyelven szólva infra) alapon, tehát nem rádiós vezérlést kapott. Nem csak Masterként, hanem Slave-ként is tud  működni, vagyis Canon Master vakuval is lehet irányítani, bár ez utóbbi esetet nem igazán tudom modellezni a kis fantáziámban, hiszen a macro-vaku mindig a gépen van. Lényeg a lényeg, hogy szépen integrálható egy meglévő Canon vezetéknélküli rendszerbe.

A Yongnuo hasonló megoldásáról már volt szó itt a blogon. Ahhoz hasonlóan a Canon verzió is kapott immáron E-TTL-II kompatibilitást és LED-es segédfényt. A gyűrű ugyanúgy két vilanócsőből áll, jobb és bal, melyek teljesítménye külön-külön szabályozható, együttes kulcsszámuk 14. Azt azért tudni kell, hogy ezek azért elég közel vannak egymáshoz, így nagyon karakteres világítást egy ilyen szettel nem tudunk elérni a makrofotóinkon, ahhoz komolyabb felszerelés kell, ahol az egyes villanófejek egy nagyobb gyűrűn helyezkednek el az objektív körül és szabadon mozgathatók, jóllehet ezt a körvakut is lehet forgatni, így könnyedén lehet jobb-bal villanóból alsót-felsőt kreálni.

Új parabola-ernyőket mutatott be a Profoto

Piacra dobja a Profoto a Deep szériájú parabola ernyőit. Ezzel összesen 12-féle modellt kínálnak, a mély parabola ernyők előnye a normál ernyővel szemben a jobb fókuszálhatóság és a kerek forma.

Az ernyő az egyik legegyszerűbb és legolcsóbb fényformáló a fotográfiában, de sok a silány minőségű odakint. Na a Profoto sosem erről volt híres, igaz ez az újonnan bemutatott Profoto Umbrella Deep szériára is, de a jó minőségért cserébe az árát is megkérik: 200 dollártól 350 dollárig terjednek. Az alábbi videó viszont jól szemlélteti a parabola ernyő és a normál ernyő közti különbséget, már ami a fókuszálást illeti (0:56-tól). És ez nem csak a Profoto parabola ernyőire igaz. 😉

Pofonegyszerű háttértartót készített a Lastolite

Arcpirítóan egyszerű, de nagyszerű háttértartót, illetve derítőlap tartót mutatott be a Lastolite, melyet le is védett. A mágnesekkel ellátott kart kart állványra tudjuk helyezni és ezzel gyakorlatilag mindent el is mondtam.

A Lastolite Magnetic Background Support ugyanis nem más mint egy enyhe V-alakban meghajlított kar, egy-egy erős mágnessel a két végén. Ezt állványra helyezve nincs más dolgunk, mint a háttérként (vagy függőleges derítésként) alkalmazott összecsukható derítőlapot hozzáérintjük, így a mágnes révén odatapad.

Mivel két mágnes van, így a derítőlap nem fog lobogni. A Lastolite persze a saját derítőlapjait ajánlja hozzá, de nyilván mindenféle derítővel működik, csak mágnesezhető legyen a merevítése. Beszerzés előtt érdemes kipróbálni. A terhelhetősége 5kg, az ára még nem ismert.