Elmaradt a Profoto boom

A napokban beharangozták, hogy firmware frissítést adnak ki a jelenleg a piacon egyedülálló Profoto B1 akkumulátoros TTL-stúdióvakuhoz, és a hírek azt hangoztatták, hogy nem csak hibajavításokat fog tartalmazni az új firmware. Az emberek várták a HSS funkciót, mert az eddig kimaradt, várták a Nikon verziót, mert egyelőre csak Canon-kompatibilis változat érhető el, de sajnos nem jött.

A “nagy” hír csupán annyi, hogy mától a Canon 1D X gépvázzal is kompatibilis lett a szerkezet…bizonyára nagy munka van e mögött, nem vonnám kétségbe a Profoto mérnökeinek szakértelmét, de ennek ellenére én ezt a hírt simán besorolnám a “bug-fixes” kategóriába. 😀

A Profoto B1 már kapható Magyarországon is, potom 614.000 Forintért. Ha egy háromvakus szettet szeretnénk összeállítani, lehet számolni. Ezzel szemben a nálunk kapható Mikrosat Flash-Mob 4 szintén akkumulátoros, ugyan nem TTL, de a kioldóról vezérelhető az ereje, ami közel áll a Profotoéhoz (400Ws, a Profoto B1 pedig 500Ws), elterjedtebb Bowens bajonettel rendelkezik, és most akcióban mindössze 135.000 Ft az ára. Egy Profoto árából kijön 4 és fél Flash Mob…vagy három, plusz Swing II kioldó, állványok, fényterelők!

Ennyire kell az a TTL? Amit ráadásul elég könnyű megtéveszteni, hiszen ez is csak egy automatika, még ha felülbírálható is.

A Mikrosat Flash Mob 4 tesztje itt olvasható.

Gyönyörű werk videó – bevetésen a Flash-Mob 4 akkus vakuk

Akkumulátoros stúdióvakuk a Mikrosat Flash-Mob 4, nem csak szabdtérben ideális választás a fotósok számára hanem olyan helyeken is mint a videóban látható hotel.
Ideális mert vezetékek nélkül használható, nem kell konnektorokat keresgélni, hosszabbítót kihúzni.
A fényképezőgépen lévő távkioldó egyben távirányító is, így a teljesítmény változtatásra is lehetőség nyílik anélkül, hogy a vakuhoz oda kellene mennünk.



A videóban továbbá látható nagy méretű (2×1 méteres) derítőpaneljeink is segítették a fotózást. Ezek a fényterelők is ideálisak kül és beltéren egyaránt.

A fotózásról:
“Az első olyan vállalkozás, amely arra irányul, hogy mind fotós, mind stylist és beauty oldalról egy kézben fut össze a menyasszony Nagy Napja, amely célja az, hogy legyen szó bármilyen korszak, vagy kreatív ötlet, mi nők, mert női csapat vagyunk, megvalósítjuk kívánsága szerint!”

Íme a csodálatos videó, melynek anyaga az Esküvő Classicnak készült. 
A fotózás helyszíne a Zara Hotel.
Fotós: Frei Rita
Frizurák: Szabó Imre mesterfodrász
Styling: Körmendy-Szomoru Kata
Smink: Szegődi Anita, Nagy Réka



Fénysuli – 11. rész: Vakukioldás

Folytatódik a korábbi Fénysuli sorozat, ezúttal a vakukioldás lesz porondon. Vezetékes? Infra? Rádiós? Manuál vagy TTL? Csoport vagy csatorna? Szinkronidő? Elmondjuk.

Kezdjük azzal, hogy milyen technológiájú vakukioldók léteznek. A lényeg ugye, hogy a gép exponálásával szinkronban villanjon el a vakunk, vagy villanjanak el vakuink. Ehhez a fényképezőgép az expozíció pillanatában jelet küld a vaku(k)nak, mely többféle módon történhet: szinkronkimeneten, vakupapucson keresztül, illetve bizonyos esetekben a beépített vakuval.

Vezetékes kioldás
Kioldhatjuk a vakunkat ún. szinkronvezeték segítségével. A legtöbb gépvázon találhatunk vakuszinkron csatlakozót, ld. az alábbi képen:

Pontosítanék, ez manapság inkább a komolyabb gépvázakra jellemző, belépőszintű gépekből sokszor kihagyják a gyártók. Olyannyira, hogy a két piacvezető például a belépőszintűnek titulált fullframe vázaiból (Canon 6D és Nikon D600-610) is “kifelejtette” ezt a csatlakozót. Nagy érvágást azonban nem csináltak ezzel, hiszen idejét múlt technológia ma már a vezetékes vakukioldás. Ezt a megoldást PC (Prontor-Compur) szabványnak nevezik, melyet – ha jól gugliztam ki – 1974-ben kiáltottak ki ISO szabványnak. Sokan utálták a PC-kábeleket, mert megbízhatatlanok, könnyen megtörnek, megszakadnak, ennek ellenére a rendszervaku gyártók még mindig előszeretettel építik be ezt a csatlakozót. A vezetékes kioldásról tudni kell, hogy egyszerre csak egy vakut tudunk kioldani vele, jóllehet a mai stúdióvakuk mindegyike, továbba a rendszervakuk nagy hányada képes más vaku fényére egyidőben elvillanni (CELL v. Slave üzemmód), ezért nincs szükség mindegyikhez szinkronkioldót csatlakoztatni, így kijelenthetjük, hogy a PC-szinkronos kioldás a legolcsóbb alternatíva. Régebbi Sony DSLR-eknél van még jelentősége a PC-sync csatlakozónak, ugyanis ezeknek egyedi Sony/Minolta vakupapucsa van, amire nem lehet ISO-szabvány vakutalppal rendelkező kioldót tenni, így ha nincs kifejezetten ehhez való kioldónk, kénytelenek vagyunk a jeladót és a gépvázat vezetékkel összekötni, persze ha van rá mód.

Létezik ún TTL-szinkronvezeték is, ami a vakupapucsba csatlakozik, ez csak rendszervakukkal használható, segítségével úgy tudjuk eltávolítani a rendszervakut a gépvázról, hogy a váz még mindig úgy érzékeli, mintha a vaku rá lenne csatlakoztatva, vagyis megmarad az adatkommunikáció a vaku és váz között. Erről később beszélünk a TTL vezérlés fejezetben.

Infra kioldás
Lehetőség van a vakukat infrajellel is kioldani, ez sem mai találmány. Ekkor a gépvázon egy olyan vakukioldó található, ami a vakupapucsban ül, vagyis innen kapja a gépváztól a jelet exponáláskor, nem a PC-szinkron csatlakozóból. A jel vételekor infrajelet sugároz, melyet egy vevőegység érzékel, ami a vakuhoz csatlakozik.

Canon ST-E2 infrás vakuvezérlő

Tekintve, hogy mindez fénysebességgel működik, nincs esély arra, hogy a jelátvitel esetleges lassúsága miatt bekéssenek a vakuk. A rendszer előnye, hogy nem kell vezetékekkel bajlódnunk, hátránya, hogy optikai rálátás szükséges az adó és a vevő között. Ha e kettő nem látja egymást, vagyis nem jut el az adó infra fénye a vevőhöz, akkor nem működik a rendszer, de mint ahogy a tévét is tudjuk a távirányítóval úgy kapcsolgatni, hogy a távirányítót nem a tévé felé fordítjuk, úgy az infra alapú vakukioldás is működik hasonló módon, de csak beltérben, ahol az infrafény vissza tud pattanni a falakról. Kültéren erős fényben azonban 8-10, max 15 méterre csökken ezen kioldók hatótávolsága.

Rádiós kioldás
Ez a legelterjedtebb módszer jelenleg a vakuk kioldására, legyen szó stúdióvakukról vagy rendszervakukról. A rádiós kioldó az infráshoz hasonlóan a vakupapucsban foglal helyet, innen kapja a jelet a gépváztól exponáláskor, majd az adó rádiójelet küld a vevőnek, ami a vakuhoz van csatlakoztatva.

Pixel Pawn rádiós vakukioldó (balra a vevő, jobbra az adó)

A rádiós kioldás számos előnnyel bír a többihez képest, vezeték ugye itt sincs, de közvetlen rálátás sem kell az adó és a vevő között, hiszen a rádiójel még a falon is átmegy. Ha mindezt kombináljuk a gyakori 50-100 méteres hatótávolsággal, tisztán láthatjuk, hogy a rendszer sokkal szabadabb mozgást enged a fotósnak, mint a fenti két megoldás. Hátránya egyedül az, hogy kétfajta szabad frekvencián működnek ezek a rádiós kioldók Európában, 433MHz-en vagy 2,4GHz-en, amit számos más elektronikus kütyü is használ. A 433MHz-et például a fotocellás ajtók, a vezeték nélküli kapucsengők, és a taxis CB-k, a 2,4GHz-et pedig a WiFi routerek és a mikrohullámú sütők. Ezek bizonyos esetben bezavarhatnak a rádiós vakukioldásba, de ez nem törvényszerű.

Vakuszinkron idő
Ez a paraméter alapvetően az egyes fényképezőgépekre jellemző, azt a leggyorsabb záridőt mutatja, amikor a szenzort expozíció közben még nem takarja a zárszerkeszet egyik lamellája sem, vagyis egyszerre, teljes egészében éri fény a szenzort. Ennél gyorsabb záridőknél, már zárni kezd a második redőny mielőtt az első redőny teljesen kinyílna, így a vakuszinkron idő az, ahol normál esetben még vakuzni tudunk úgy, hogy a vaku fénye által a teljes képkocka megvilágítást kapjon. Ez a vakuszinkron idő rendszerint 1/160s és 1/250s között mozog gépváztól függően a redőnyzáras gépek esetén. Hogy miért említem ezt a vakukioldóknál? Azért, mert a vakukioldó (különösen a rádiós) szűk keresztmetszete lehet a rendszerne a szinkronidő tekintetében: a kioldónak tudnia kell legalább azt a maximális szinkronidőt, amit a gépvázunk tud. Ha a rádiós kioldónk például 1/125s szinkronidővel képes csak dolgozni, akkor hiába tud a gépvázunk 1/250s szinkronidőt, 1/125s-nál gyorsabb idővel nem fogunk tudni vakuzni. Ha viszont a kioldónk 1/250s vagy akár 1/320s szinkronidőt tud, de a gépvázunk csak 1/180s-ra képes, akkor természetesen csak 1/180s záridővel fogunk tudni vakuzni, attól még hogy a kioldónk többet tud, a gépvázunk nem lesz jobb.
Mindez a normál vakuzásra vonatkozik, manapság azonban létezik az ún gyorsszinkron üzemmód egyes vakuknál. Ezt a funkciót HSS-nek vagy FP módnak hívják, tudnia kell a gépváznak is, a vakunak is és a kioldónak is. Ha mindhárom képes erre a funkcióra lehetőségünk van meghaladni a vakuszinkron időt és akár 1/8000s záridőig vakuzni, azonban ez kompromisszumokkal jár. Erről bővebb információt itt olvashattok.

Manuál vagy TTL kioldás
A képlet egyszerű: ha manuális kioldásról beszélünk, az azt jelenti, hogy semmi más nem történik, minthogy a vakukioldónk az expozícióval egyidejűleg elvillantja a vaku(i)nkat. A vaku ilyenkor olyan erősséggel villan, amilyenre előzetesen – kézzel – beállítottuk. Egyszerű jeladás, mely megmondja mikor kell villannia a vakunak. Mivel is nincs kommunikáció, ezért a manuális kioldók középérintkezővel rendelkeznek a talpukon, a fényképezőgép vakupapucsában mindig a középérintkező felel azért hogy szinkronjelet adjon a vakunak vagy kioldónak. Középérintkező minden fényképezőgép vakupapucsában és minden vakutalpon és vakukioldó talpon található. Emaitt a manuális kioldók közül sok típus bármilyen márkájú gépvázzal kompatibilis.
Ezzel a szemben a TTL kioldásról akkor beszélünk, ha a fényképezőgép a fénymérője alapján mondja meg a vakunak, hogy milyen erőset kell villannia, vagyis a vaku és a váz kommunikál egymással (amit persze felülbírálhatunk ha akarunk). Ez eddig csak rendszervakuk esetén volt lehetséges, mára azonban kezdenek megjelenni a TTL-képes stúdióvakuk is. Amíg a vaku a gépváz tetején csücsült, addig nem volt gond a TTL kommunikációval, mert a vakutalpon keresztül egy prímán kivitelezhető volt. Sőt, a fent említett TTL vezetékek segítségével még el is távolíthattuk a vakut a vázról, hiszen az összeköttetés a vezeték segítségével megmaradt. A vezeték nélküli kioldásnál azonban már problémásabb volt a helyzet, elsőként az infra alapú kioldás esetében tudták kivitelezni a gyártók, hogy átvigyék a TTL jelet infrajel segítségével, így megmaradhatott a TTL-adatkapcsolat (ilyen alapon működik a Nikon és a Canon Master/Commander és Slave vezérlő rendszere például). Évtizedekkel később azonban már a rádiós jelátvitelnél is sikerült megoldani a TTL-kommunikációt, kezdetben ez még nagyon drága technológiának számított, mára azonban egyre olcsóbb és népszerűbb. A TTL vakukioldás a manuállal ellentétben már márkafüggő, az esetek többségében nincs átjárás a márkák között, ha valamit Canonhoz használunk nem használhatjuk Nikonnal és vice-versa. Mit jelent ez tehát? Azt jelenti, hogy a vakut úgy tudjuk a gépvázról eltávolítva, vezeték nélkül használni, hogy nem csak elsütjük, de a paramétereit állítani tudjuk. Sőt, egyes esetekben még több vakut külön-külön is, ez a csoportkezelés, amiről a következő fejezet szól.

Csoport vagy csatorna?
Mind az infra alapú kioldás esetén, mind pedig a rádiós kioldásnál létezik olyan szolgáltatás, hogy a vakukat csoportokba rendezzük. Még egyes manuális kioldóknál is adódhat erre lehetőség, de mivel a manuális kioldók csak elvillantani tudják a vakukat, egyéb kommunikációt nem biztosítanak, így a manuális kioldás esetén a vakuk csoportokba osztása csak arra ad lehetőséget, hogy eldöntsük, egyes vakukat elvillantsunk-e vagy ne.
A TTL kioldásnál már máshogy néz ki a csoportkezelés, ugyanis ha van A-B-C vakucsoportunk és ezekbe egy-egy (vagy több) TTL vakut sorolunk, akkor optimális esetben külön külön tudjuk ezeket a vakukat vezérelni, külön tudjuk az erejüket állítani, akár még a zoomfejüket is, mindezt a gépvázról vagy a vakukioldó saját kezelőfelületéről. Miért mondom, hogy “optimális esetben”? Csoportkezelést a legtöbb TTL kioldó tud ma már, de nem mindegyik képes az egyes csoportokat külön-külön vezérelni, vannak olyanok, amelyek csak elhitetik a gépvázzal, hogy a vaku a vakupapucsban ül, így hiába használunk valójában 2-3-4-akárhány vakut, mind azonos jelet kap. Hiába vannak itt csoportba rendezve, a csoportkezelésnek annyi az értelme, mint a manuális kioldóknál (vagyis egy-egy csoport villanjon vagy ne villanjon), azonban vezérelni, irányítani csak egyszerre tudjuk őket, hiszen a váz úgy érzékeli, hogy csak egy vakunk van. Hogy mondjak példát is: a Pixel Knight és a Pixel King, valamint a Yongnuo YN-622 Nikon verziója csak egyszerre tudja vezérelni a vakukat, a King és a Yongnuo tud csoportot kezelni, de azokat csak ki-be kapcsolni tudjuk, vezérleni csak az összes csoportot egyszerre, egyként. Ellenben a Pixel King Pro, a Yongnuo YN-622 Canon verziója, a Yongnuo YN-622TX Nikonra, a Phottix Odin és a Pocket Wizard TTL kioldója AC3 Zone Controllerrel megspékelve már külön-külön is tudja az egyes vakucsoportokat vezérleni.

A-B-C csoportok a Pixel King Pro-n

Mindez persze csak TTL vakukkal lehetséges, abban a pillanatban ha egy manuális vakut teszünk egy ilyen nagy tudású TTL kioldóra, az “lebutítja” azt a vevőt amire rátettük és nem fog mást csinálni csak villanni előre beállított értéken. A manuális kioldókra is mondok példát, normál kioldásra a Yongnuo RF-602 és RF-603 kioldók, illetve a Pixel Pawn képesek, csoportkezelésre pedig a Pixel Soldier. Ez csak néhány példa, nyilván rengeteg kioldó van a piacon.

Eddig a csoportkezelés, a csatornakezelés picit más. Ez az adó és a vevő közti kommunikációs csatornát jelzi, csatornaállításra manuális és TTL kioldóknál is van lehetőség, a célja az, hogy ha több fotós dolgozik egy helyen ugyanolyan kioldóval, ne villantsák el egymás vakuit, hanem külön csatornára állnak. Míg vakucsoportból minimum kettő, de általában három, néha négy-öt áll rendelkezésre a vakukioldóknál, addig csatornából lehet 4, 16, vagy akár több mint 100.

Csoportkezelés a Pixel King Pro-n

Csatornakapcsolók az elemházban a Yongnuo RF-603II-n

Többen gondolhatják, hogy a manuális kioldóknál úgysem lehet vezérelni a vakukat, a csoportkezeléssel csak azt tudjuk szabályozni, hogy egyes csoportok villanjanak vagy ne villanjanak, akkor erre a célra megfelelő a csatornaállítás is. A feltételezés csak részben igaz, azonban mindezt csatornaállítással megoldani egyrészt sokkal macerásabb, mert sok esetben a csatornaváltó a kioldókon olyan pici, hogy csak ceruzaheggyel lehet állítani, gyakran az elemek alatt helyezkedik el, míg a csoportválasztó gomb dedikált gomb a jeladó oldalán és sokkal könnyebb kezelni, másrészt pedig csatornából csak egyet választhatunk, csoportból viszont választhatunk csak egyet, csak kettőt, vagy mindhármat, vagyis megmondhatjuk hogy villanjon csak A csoport, vagy csak B, vagy épp A és C de B ne, vagy villanjon A, B és C egyaránt.

Így néz ki tehát az optimális eset, az elmélet, de ez pont olyan mint a közgazdaságtan, ami mindig az ideális esettel foglalkozik, hogy megértsük a lényeget, a való élet azonban mindig árnyaltabb. Ugyanis léteznek már olyan manuális kioldók (leginkább az egyes vakugyártók saját fejlesztésű kioldói), melyek segítségével állítani tudjuk a gépvázról az egyébként manuális vakunk erejét. Nincs tehát TTL kommunikáció, nem a gépváz fénymérője mondja meg mekkorát kell villannia a vakunak, hanem a vaku ereje manuálisan állítható, de ehhez nem kell odaszaladgálni a vakuhoz gombot nyomogatni, potmétert tekergetni, hanem a rádiós kioldón is tudjuk állítani azt. Ha jobb típussal van dolgunk, akkor még csoportokat is kezelhetünk, és elmondhatom, hogy talán ez a legjobb megoldás. Ha több vakut használunk valószínűleg valami kreatív világításon törjük a fejünket, ekkor jó ha a vakuink mindig akkorát villannak amekkorát mi szeretnénk, és nem egy átverhető automatika mondja meg neki a “frankót”, ugyanakkor a távvezérlés kényelme adott számunkra, nem kell szaladgálni a vakukhoz állítgatani őket (ezt tudja például a Mikrosat Digital R rendszere, de ugyanígy a Godox, a Hensel vagy a Profoto saját rendszere is).

Az a tézis sem állja már meg manapság a helyét, hogy a manuális kioldók középérintkezősek és minden márkájú gépvázzal kompatibilisek, ugyanis egy-egy extra funkció miatt ma már a manuális kioldók is márkaspecifikusak lettek, sőt egynémelyik még típusspecifikus is. Ilyen extra funkció például a fényképezőgép távkioldás (ekkor megfordítjuk a szerkezetet, a jeladó a kezünkben van, a vevő pedig a gépvázhoz kötve a távkioldó csatlakozóba), illetve ilyen az egyes TTL vakuk alvó (sleep) üzemmódból való felébresztése is élességállításkor.

Ezek mind márkaspecifikus technológiák, amit ha beépítenek egy-egy manuális kioldóba, kényetelenek feladni az univerzalitást, vagyis a vakutalpon a tűkiosztás is más (márkafüggő), a mellékelt távkioldó kábel pedig típusfüggő.

Tovább is van még, ha az árnyaltságot nézzük, a TTL fejezetben azt mondtam, hogy ez a technológia márkaspecifikus, egy Canon rendszer nem tud Nikont vezérelni és vice-versa. Ezzel szemben a Yongnuo készített már olyan vakutípusokat (pl YN-510EX), melyek kompatibilisek a Canon és a Nikon infra alapú vakuvezérlési rendszerével is “egyszemélyben”, igaz nem egyszerre, még ott is választanunk kell, hogy melyikkel legyen kompatibilis.

Összezavarjam még picit a kedves olvasót? A TTL kioldók és TTL vakuk párosításakor is állíthatjuk Manuál üzemmódba a vakunkat, ekkor a távvezérlés megmarad, de nem a fénymérőnk mondja meg, hogy a vaku mekkorát villanjon, hanem mi magunk. Ekkor ugyanott vagyunk, mint a fentebbi esetnél (ti. Mikrosat Digital R, Godox, Hensel stb rendszerek)

Mi is jelen voltunk a Fotóműtermek hétvégéjén

A Frame4Studio és a Mikrosat közösen alkotta meg az idei Fotóműtermek hétvégéjének programját.

A Frame4Studio műterméről és tevékenységéről weboldalukon tájékozodhattok: http://www.frame4studio.hu/

A szombati nap az ételfotózásról szólt, természetes fény és derítőlapok használatával.

Vasárnap pedig a Yongnuo rendszervakuké volt a főszerep. Vízcseppfotózás során használtuk ki a rendszervakuk gyors villanási idejét, mellyel a mozgás megfagyasztható.

A végére pár werk fotó:

Az eseményről az alábbi linken is olvashatsz:
http://pixinfo.com/hu/blog/2014/03/23/frame4studio-2/

Fotóműtermek Hétvégéje eredményhirdetés

Lezárult a múlt hétvégén lezajlott Fujifilm X Fotóműtermek Hétvégéjének látogatói értékelése. A végső helyezéseket a látogatók által adott pontszám és az egyes műtermekben megfordult fotósok száma alapján osztották ki. E szerint a győztes a SILENS Photo & Style lett.

Fotó: pixinfo.com

Íme a szervező sajtóközleménye:

Legnépszerűbb Budapesti Fotóműterem – 2014

Március 22-én és 23-án immár második alkalommal nyitották ki kapuikat Budapest bérelhető fotóműtermei a Fujifilm X Fotóműtermek Hétvégéjének keretében. A hétvége során a műtermi fotózás különböző területei iránt érdeklődő fotósok 13 stúdió számtalan programján vehettek részt, ahol nem csak a műterem adottságait és lehetőségeit ismerhették meg, de új trükkökkel is szélesíthették saját fotós tudásukat. A hétvége lezárásaként a résztvevők egy szavazással értékelhették a műtermeket és az általuk nyújtott programokat.

A szavazás során a résztvevők 1-től 5-ig pontozhatták azokat a műtermeket, ahova a hétvége során ellátogattak, de a végleges értékelés kiszámításánál a népszerűségi pontokat a műterem látogatottságával is súlyoztuk. Az értékelésnél a műterem adottságait, a hétvégi programot és a műterem személyzetét egyben kellett értékelni, így jó eredmény eléréséhez a műtermeknek és személyzetüknek minden tekintetben a legjobbat kellett nyújtaniuk.

A stúdiók értékelésében a hétvégére jegyet váltó fotósok közel harmada vett részt. A válaszadók 21%-a a két nap során 6 műterembe is eljutott, de a fotósok fele ennél kevesebb műterem programján vett csak részt. 9-nél több helyre a fotósok mindössze 3%-a jutott el.

A műtermek között kettő olyan is akadt, a belvárosi ArtBázis és a XVIII. kerületi SILENS Photo & Style, amely senkitől sem kapott 1-es, tehát legrosszabb értékelést. Nem meglepő, hogy ez a két hely végzett a lista élén a szavazásban. Az erre a két helyre ellátogatók kivétel nélkül mind nagyon elégedettek voltak a műteremmel és az ott kapott élménnyel. Ezt a két műtermet követte a Hamarits Stúdió, a Tripont Stúdió és a FotóSarok. Mivel a műtermekbe nagyon eltérő számú fotós látogatott el, illetve adott le szavazatot, a végső eredmény teljesen máshogy alakult.

A látogatószámmal súlyozott eredmény alapján a legnépszerűbb műterem 2014-ben a SILENS Photo & Style (http://www.silensphoto.com/) fiatalos és elegáns műterme lett. Őket követi a FotóSarok Vizuális Szolgáltató Központ műterme (http://fotosarok.hu/muterem/) és a vegyesebb értékelésekkel záró, de a sokak által meglátogatott és értékelt G3 Stúdió (http://www.g3studio.hu/). Említést érdemel még hétvége során egyedi fotózási lehetőségeket kínáló Hamarits Fotóstúdió (http://www.hamaritsfoto.hu/) és a Tripont Stúdió (http://www.tripont.hu/) is, melyek csak egy hajszállal maradtak le a dobogóról.

A Fujifilm X Fotóműtermek Hétvégéje

A 2013-as első Fotóműtermek Hétvégéje után idén már második alkalommal nyíltak meg egy hétvégére Budapest legnépszerűbb bérműtermei, hogy bemutatkozzanak az érdeklődő fotósoknak. A rendezvény célja, hogy a műtermi fotózásban még járatlan, de a terület iránt érdeklődő fotósok is belekóstolhassanak ebbe a világba, illetve hogy az egyébként bérműtermet használó fotósok is kötetlenül végigjárhassák az elérhető helyszíneket. A műtermek többsége az egyszerű bemutatkozás mellett fotózásokkal, oktatásokkal, workshopokkal és különleges hangulattal várták a fotósokat. A programban idén résztvevő 13 műteremből kettőben a Fujifilm X szériás fényképezőgépeit is kipróbálhatták az érdeklődők, köztük a legújabb X-T1-es tükör nélküli cserélhető objektíves modellt is.

Izgalmas fotózás Yongnuo rendszervakukkal

Köszönet a beszámolóért Katona Gábornak!

Helyszín: Tápióbicske MX Track

Viharos szeles, felhős, néha esős időjárás. (És a hajam még
mindig tarja a formáját)

Felszerelés:

– Canon 6d

– Canon EF 70-200 F2,8 L USM

– 2db Yongnuo 500YN EX rendszervaku

– 1db Yongnuo YN568 EX II. rendszervaku

– 4db Yongnuo YN-622C vezeték nélküli ETT-L vakukioldó

Az volt a célom, hogy a megszokott motoros képeket egy kicsit más „megvilágításban” mutassam meg, szerettem volna kicsit stúdió hatást elérni úgy, hogy egy általam kiválasztott kanyarban több vakut is kihelyezek. Sajnos arra nem volt lehetőség, hogy állványra rögzítsem a vakukat, mert az erős szél miatt biztos, hogy eldőltek volna, jobb híján természetes állványokat használtam, konkrétan gumipókkal felkötöttem őket egy-egy fára. Ez abból a szempontból előnytelen, hogy maga a kanyar kb. 8-9 méter széles és ahány versenyző van, annyi féleképpen veszik a kanyart. Valamelyik külső íven megy, alamelyik belső íven, vagy épp a kettő között. Azt sem lehet tudni előre, hogy az adott íven mikor fog a versenyző gázt adni, ami pont a lényegét adná egy ilyen képnek, vagyis pont azt a pillanatot elkapni, amikor kigyorsítás közben kapar és dobálja a földet. Más szóval elég nagy területet kel bevilágítani fényes nappal kis vakukkal úgy, hogy a záridő jóval kisebb, mint a váz vakuszinkron ideje, ergó, még kisebb teljesítményt adnak le a vakuk. Ebben a szituációban is hasznos az ETTL, hiszen az általam
beállított ISO, rekesz és zársebesség mellett a fényviszonyok másodpercenként változtak a gyorsan átvonuló felhők miatt, nem kellett mindig odamenni a vakukhoz és állítgatni rajtuk, elég volt egyszer bekalibrálni a vázon, hogy melyik csoport mekkorát villanjon, a többit a fénymérő elintézte.

Mint említettem, mindegyik motoros a kanyar különböző pontján érdekes, ezért nem egyformák a képek, mert mindegyikük másik zónán ment át, ezáltal máshogy világították meg őket a vakuk.

Mind három kép ugyanabban a kanyarban készül, a kép bal oldalán a külső íven van 2db vaku, jobb oldalt a belső íven pedig 1db. A vakufejek zoomállása 35mm volt, hogy viszonylag nagy teret tudjanak
bevilágítani. A bal oldali vakuk „B” csoportban voltak, gondoltam majd azok világítják át ketten a repülő földet, de sajnos ezek a versenyzők nem úgy mentek, ahogy én szerettem volna. Jobb oldalt
pedig az „A” csoportos 1db vaku. Egy picit a „B” csoport javára tekertem a kompenzációt, hogy az legyen dominánsabb, ennek ellenére elég kiegyenlített fényeket kaptam, amit így utólag nem bánok.

Teszt: párezer forintos derítőlapok

A múltkori tízezer forintos softboxok után itt van két derítőlap is, melyről írnék pár szót, ugyanis a kisebbiket 3500 Ft-ért, a nagyobbikat 6900 Ft-ért lehet megvásárolni, ami kifejezetten kedvező ár.

Egyáltalán milyen elvárások lehetnek egy derítőlappal szemben? Nyilván az alapvető az, hogy a feladatát ellássa (és ha lehet, abból minél többet el tudjon látni), de fontos a tartósság és a könnyen használhatóság is.

Ami a feladat ellátását illeti, léteznek 2in1, 5in1 derítőlapok egyaránt. A 2in1 egy egyszerű, kétoldalú változat, egyik fele ilyen, a másik olyan, hátrányuk hogy nem annyira sokoldalúak, előnyük, hogy könnyűek, vékonyak, egyszerűen rögzíthetők derítőlaptartó karokban. Az 5in1 derítőlapoknak – ahogy a nevük is mutatja – 5 féle felületük van, vagyis állnak egy vázból, amire féligáteresztő anyag van feszítve, és tartozik hozzájuk egy ki-be fordítható huzat, melyek rendszerint arany, ezüst, fehér és fekete felülettel rendelkeznek. Előnyük, hogy sokoldalúak, hátrányuk, hogy nehezebbek, illetve a huzat és az oldalán végigfutó zippzár miatt vastagabbak, így nehezebb őket rögzíteni: a zippzár és a huzat miatt a derítőlap tartók karmai is nehezebben kapaszkodnak bele, és a nagyobb súly miatt is macerásabb a rögzítésük.

A Mikrosat jelenleg kapható akciós derítőlapjai az utóbbi kategóriába tartoznak, vagyis mind a kettő típus öt az egyben derítőlap. Nincs variálás, ezeknél is a teljesen sztenderd felületeket kapjuk, vagyis fehér, ezüst, arany, fekete és féligáteresztő. Az ezüst és arany felületek bevonata minőséginek tűnik, de hogy lepereg-e valaha, vagy mennyire lesz tartós, azt egy rövid tesztből nem lehet megmondani. A kisebbiket azonban megtartottam magamnak, így ha úgy alakul pár év múlva meg tudom mondani nektek. 😀 Ugyanez igaz a zippzárra is, eddig jól működik, bár néha akad picit de nem vészes. Remélhetőleg a jövőben sem lesz ez másképp.

Az ezüst és az arany felületek fényesek, így a használatuk (irányításuk) több körültekintést igényel, mint egy mattezüst(-arany) derítőlapé. Ami a felületek elosztását illeti itt sincs igazság, én komolyan nem értem a gyártókat. Egyedül 2in1 derítőlapból lehet kapni olyat, aminek egyik oldala ezüst a másik fehér, a 5in1 derítőlapok mindegyikét úgy gyártják, hogy a ki-be fordítható huzaton fekete-ezüst, arany-fehér a párosítás, márpedig a legtöbbet az ezüst és fehér felületeket használjuk. Emiatt kényetelenek vagyunk állandóan zippzározgatni, huzatot le-fel húzkodni és ki-be fordítgatni. Hogy ebben mi a logika, csak sejteni tudom: szórt fényt ezüsttel derítünk vissza, és a fekete felületre is gyakran szórt fényben van szükségünk. Talán ez vezérli a gyártókat, mindenesetre tökmindegy, hogy kínai, amerikai vagy német, mindenki így párosít.

A kisebbik derítőlap 80 centi átmérőjű, ennek ára 3500 Ft, a nagyobbik 107cm-es, ára 6900 Ft. Hogy melyik méret a jó? Attól függ mire használjuk, de e témában ajánlom inkább a Fénysuli 3. részét, ahol egyszer már leírtunk mindent, amit tudni érdemes a derítőlapokról.

Teszt: Richter beauty dish

Fura szerzet érkezett hozzám tesztelésre, egy olyan beauty dish, amit régóta nézegettem a Mikrosat kiállítótermében. Mi a fene kerül ezen 70ezer forintba?

Bevallom őszintén nem tudom. A Richter Soft Flood beauty dish koncepciója a gyártó szerint az, hogy kétfajta fényt kombinál “a legszebb módon”: középen irányított kemény fény jön a fényformálóból, a széleken pedig szép lágy fény övezi. Ez úgy történhet, hogy ebben a beauty dishben nincs deflektor (mint a hagyományos beauty dish-ekben), ami felfogná a direkt fényt, hanem helyette egy méhsejtrács van, ami irányítja az. Ilyen megoldás egyébként a Hensel beauty dish-eiben is elérhető, azoknál is van lehetőség a deflektort méhsejtre cserélni, de sajnos erről a megoldásról tesztfotót nem találtam a neten. A különbség a Henselhez képest abban rejlik hogy a Richter 56cm-es beautyjánál a méhsejt körül a teljes fényformálót lefedő féligáteresztő plexit találunk, ami hasonlóan lágy fényt ad, mint egy diffúzorbugyival felvértezett normál beauty.

Ez eddig szép és jó, de a rövid próbám során nem épp azt tapasztaltam, amit a gyártó ígér, vagyis, hogy a “legszebb módon” vegyülne a kétfajta fény, ugyanis két árnyékot kapunk, ha ezt a fényformálót használjuk, egy keményet és egy lágyat egymás mellett. A Hensel megoldását még valahol értem is, hiszen ott kétfajta kemény fény vegyül egymással, ami akár még működhet is, de a Richter-féle kemény fény-lágy fény kombinációt istók-zicsi nem értem. Ráadásul mindezt 70ezer Forintért…?

A direkt éles fény miatt nagyon előhozza a Richter beauty a bőrhibákat, egy normál fehér beauty jóval megengedőbb ilyen tekintetben. A csúcsfények sokkal harsányabbak a Richternél, az árnykékok sötétebbek, magyarán jóval nagyobb a fény-árnyék kontraszt a képen, és ez okozza a bőrhibák kiemelését is. Utóbbit Ti annyira már nem látjátok, mert a hölgyre való tekintettel néminemű gyors bőrretust azért eszközöltem a tesztfotókon. Máskülönben aludhatnék a kanapén… 😉

Az alábbi képeken jól látszik, hogy minél közelebb van a háttérhez a modellünk, annál szembetűnőbb a dupla árnyék, és hát sajnos az orrárnyéknál is látható a duplázás.

A Mikrosatnál előre örültek, hogy írni fogok erről a fényformálóról, de azt hiszem a mai cikkel nem igazán támogattam az értékesítést. 😀 Van ez így…

20% kedvezmény ha most jelentkezel a Fototáborba!

„Tanulni csak a legjobb szakemberektől, táborozni csak a legnagyobb arcokkal érdemes!”

Kapj az alkalmon, és jelentkezz március 31-ig 20% kedvezménnyel!

2014. június 20-25. Esztergom Búbánatvölgy, Vadregény Panzió és Üdülőpark
Azokat a fotózással foglalkozó embereket várjuk, kortól függetlenül, akik már legalább minimális
szinten tisztában vannak a fotográfia alapjaival, (gépkezelés, alapfogalmak) és szívesen fejlődnének
profi, neves szakemberek által vezetett workshopok keretein belül.
A hallgatók 4 workshop közül választhatnak kettőt, amin 2-2 napig vesznek részt.

-Szipál Péter a műtermi illetve kültéri portré- és divatfotózás szépségeibe kalauzol el.

-Zsila Sándor a természetfotózás iránt érdeklődők tudását tölti meg tartalommal.

-Molnár Zoltán az analóg technika rejtelmeibe vezet fényképezéstől az előhívásig.

-Gyulai Bence Márton pedig a rendszervakukról tart előadás és gyakorlatot… tokától bokáig.

Amikor nem tanulunk:

– esténként izgalmas előadások, neves fotóművészektől

– szaunában vagy lávaköves masszázságyon pihenhetjük ki a nap fáradalmait

– fotós hajókirándulásra megyünk a Dunakanyarba

– tábortűz, bográcsozás, buli!

A Táborban lehetőséged van 3 vagy 6 napig részt venni. A 3 naposhoz 1, a 6 naposhoz két workshop
választható, a workshopok két naposak.
A 3 napos tábori elhelyezés 3-4-5 ágyas fürdőszobás faházakban, a 6 napos pedig 2-3 ágyas,
fürdőszobás panziós szálláshelyen, a Tábor területén.

Nézd meg weboldalunkon a helyszínt, a tábor tematikáját, és jelentkezz minél előbb, hogy még
részesülj a kedvezményben!

www.fototabor.hu
kreativfototabor@gmail.com
+3630/613-0434
+3630/371-9124

Várunk szeretettel!

Teszt: Lambency diffúzor

Mostani tesztünk épp aktuális, hiszen a napokban említettük meg Gary Fong nevét, aki a Lambency diffúzor feltalálója. Jó-e a tejfölösdoboz a rendszervakura?

E teszt alanya azonban nem az eredeti Gary Fong Lightsphere tejfölösdoboz, hanem egy távol-keleti utángyártott verzió. De nem is 50-100 dollárba kerül, mint az eredeti, hanem két kupakkal mindössze 5.200 Forintba. És hát vélhetőleg ugyanazt tudja, igaz az eredeti Gary Fong Lightshpere-t nem próbáltam.

Ennek a fényformálónak a lényege az, hogy megnöveljük vele valamelyest a fényforrásunk méretét, továbbá az irányán is változtassunk. Míg a direkt vakuzás (amit a lenti tesztképeken én “kobra állásnak” hívok) erős csúcsfényeket és éles, kontrasztos, sötét árnyékokat generál, addig a Lambency diffúzor használata ezen igyekszik segíteni. A fény egy jó része felfelé távozik a diffúzorból egy homorú fedélen keresztül. Ha picit sárgásabb fényt akarunk, a narancssárga kupakot tesszük rá, ha maradni szeretnénk az 5500K-nél, akkor a fehéret.

Ez a fény a plafonról visszaverődve világítja meg lágyan az alanyunkat. A vakuból jövő fény azonban horizontálisan 360 fokban is távozik a diffúzorból, vagyis az oldalsó, hátsó falakat is eléri (és pattan vissza azokról az alanyunkra), továbbá direkt fény is éri a modellünket. Ennek eredményeként a Lambency diffúzorral készült képünkön az árnyékok kontúrja egy hangyányival elmosottabb lesz (hiszen némileg megnöveltük a fényforrásunk méretét), és jóval világosabb lesz, mert a direkt vakufény mellett bőven kapunk derítést a plafonról és a környező falakról, hiszen a fény 360 fokban terjedt a helyiségben.

Kétségtelen, hogy az ezzel készült rendezvényfotó előnyösebb, tetszetősebb a direkt vakuzásnál. Az is vitathatatlan, hogy míg a sokszor a vakuhoz gyárilag járó diffúzorkupak ugyanezt az elvet követi, de nem növeli meg érdemben a fényforrás méretét, addig a Lambency diffúzorral a pár centis vakufejméret helyett kapunk egy jó 20x10centis fényforrást, így valamivel lágyabb fényt is produkál. Sokan inkább a plafonra, falra villantásra esküsznek, jómagam is ezt szoktam használni. A lenti összehasonlításban láthatjuk, hogy sokkal inkább él a lefotózott alany tekintete a Lambency diffúzorral, mint a plafonra villlantással, hiszen utóbbinál sötétben maradnak a szemek.

A kamera LCD-jén nézve nekem a Lambency-s kép és túlságosan vakus hatást keltett, a plafonra villantós sokkal inkább természetesnek tűnt. Monitoron nézve is hasonló érzéseim vannak, de annyira nem találom vészesnek a Lambencys képet. A direkt vakuzásnál azonban mindkettő jobb szerintem. Nyilván itt a modellt falhoz állítottam, az eredmény még szebb lehet, ha az alanyunk térben van (ergo nem vet árnyékot sehova) kiexponáljuk a környezeti fényt, és a Lambencyvel csak derítünk. Egy laikus talán meg sem mondaná, hogy vakuztunk. Ld alábbi fotó (sajnos ezen a képen a plafon nem játszott be, mert fából készült a födém):

5200 forintot mindenképp megér ez a kis cucc, kérdés, hogy mikor tudjuk használni? Merthogy borzasztó hülyén nézünk ki egy ilyen “tákolmánnyal” a fényképezőgépünk tetején. Egy esküvőn még csak-csak elmegy, de egy komoly céges rendezvényen…hát a fene tudja. Lehet csak meg kell szokni…

A fenti képen látható, hogy a diffúzor elég stabilan rögzül a vakun, teljesen univerzális, bármilyen méretű vakufejre rá lehet applikálni, és a tépőzáras gumiszalaggal rászorítani. Portréállásban sincs gond, így is felfelé tudjuk fordítani a Lambency diffúzort.

Használt valaki ilyet?