Teszt: 10.000 Forintos softboxok

Kétféle méretű akciós softboxot kínál a Mikrosat jelenleg 10ezer Forint körüli áron. Ez jóval az átlagos softbox árak alatt van, ezért kíváncsi voltam a minőségre. A két tárgyalt fényformáló egy 60×90-es és egy 80×120-as softbox, mindkettő méhsejtráccsal.

A 60×90-es box egyébként kb 15ezer Forintról, a 80x120cm-es változat kb 18ezer Forintról került leárazásra sorrendben 9.900,- és 11.900,- Forintra.

Kérdés, hogy ennyi pénzért mi maradt ki ezekből? Úgy tűnik semmi lényeges, nincs átverés, sem apróbetű. Teljesen korrekt fényformálók minőségi alapanyagokból, talán a kényelmi rész, ami az alacsony ár áldozatául esett.

Mindkét softbox a szokásos ezüst belsővel és dupla diffúzorral érkezik. A belső diffúzort rugóskapoccsal lehet rögzíteni a beépített gumis hurkokhoz. A külső diffúzor a softbox peremén vastagon körbefutó tépőzárba rögzíthető, ha szeretnénk az irányítottabb fényt produkáló méhsejtrácsot is használni, érdemes hagyni neki helyet a tépőzáron, és a vásznat beljebb rögzíteni. A diffúzorok anyaga jó gyártóhoz méltóan nem UV reagens (áruházi kasszánál pénzvizsgálóval tesztelve :D), ez alapvető elvárás egy stúdió-fényformálónál.

A softboxok bajonettje Bowens típusú, de opcionálisan vásárolhatunk hozzá egyéb bajonettes adaptert is Henseltől, Broncolortól, az Elinchromon át a Multiblitzig. A bajonett anyaga értelemszerűen fém, önállóan elforog, tehát a fenti képen látható módon el tudjuk fordítani a rögzített softboxot vízszintesbe.

Az összeszerelés a négy merevítő pálcával gyorsan megvan, a pálca ráadásul két helyen is rögzül a boxba (zsebbe csúszik a csücsköknél, illetve a box belsejében is át kell bújtatni egy fülön, ami mindig a helyén tartja), így összeszereléskor is könnyebb dolgunk van, és szétszerelés után szállításkor is benthagyhatjuk a helyükön, ha akarjuk.

A softbox váz mindkét oldalán találunk egy-egy kis ablakot, ahol benézhetünk, benyúlhatunk a boxba izzócseréhez stb.

Egyetlen kényelmetlen megoldást találtam, mégpedig az adaptergyűrűn: mind a négy pálca csak simán becsúszik a neki kialakított lyukba, befelé még meglepően könnyen is megy összeszereléskor, de kihúzni annál nehezebb. A jobb softboxokon az egyik pálca lyuka rendszerint úgy van kialakítva, hogy szétszereléskor a pálca kibillenthető, így kevésbé feszül a merevítés és könnyebb őket eltávolítani. Ezen nincs ilyen “kibillentős” lyuk, így a múltkori SUN reflektorhoz hasonlóan erre a boxra is azt mondanám, hogy elsősorban arra lett kitalálva, hogy összeszerelik egyszer, elhelyezik egy stúdióban és utána úgy marad. Állandó hurcoláshoz kevésbé alkalmas, mert hiába könnyű összeszerelni, ha a munka végeztével macerás szétszedni.

A mobilitásról még annyit, hogy a méret itt bizony számít. A 60×90-es meglehetősen kompakt, akár rendszervakuval és Bowens adapterrel is bátran használható, bárhol könnyedén felállítható. A 80x120cm-es viszont már egy bitang méret, egy nagyobb stúdióban persze elveszik, de ha egy kisebb lakásban akarjuk felállítani, kitölti a fél szobát. “Been there, done that” – ahogy a művelt angol mondja, vagyis próbáltam. Tárgyfotózáshoz állítottam fel otthon a kb 20nm-es szobában és meglepődtem, hogy mekkora ez a box, pedig ugyanilyeneket használok a stúdióban is, de ott valahogy nem tűntek ekkorának.

A két méret fénye közti különbséget egy külön cikkben tárgyalom majd.

Gary Fong LightBlade

Az öreg Gary Fong új fényformálót fejlesztett ki rendszervakuhoz, a neve LightBlade. Okos találmány!

A dolog lényege, hogy a diffúz fehér felületen kis félgömböket helyezett el, így kiválóan hasznosítja, vagyis veri vissza a ráeső fényt. A formája megegyezik a vaku vertikális fényszórásának szögével, így a felhelyezése nem is a vakufej hosszabbik oldalára történik, hanem az oldalára, mindezt gumírozott tépőzárral. Így, hogy a vaku oldalán van a reflektorlapka, könnyedén tudjuk használni portré és fekvő állásban is.

Az alábbi videón maga Gary Fong mutatja be találmányának működését:

Stúdióvakuk 1/8000 sec-es vakuszinkronizálása

Sokan szeretnének gyors mozgásokat kimerevíteni, vagy stúdióban kis mélységélességű képeket készíteni vakuval.
Ez a technológia már pár éve elérhető, az első TTL képes rádióskioldó megjelenésével. A Pixel Knight kioldó is támogatta ezt a lehetőséget, majd sorban a Pixel King, King PRO és a Yongnuo YN-622 kioldó is.
Most a Yongnuo kioldójával végeztem tesztet mennyire is eredményesen használható ez a megoldás és mik lehetnek a hátrányai.

Hagyományos rádióskioldók használata eseten stúdióvakukkal a maximálisan elérhető vakuszinkron sebesség a gépváz által támogatott sebesség, azaz 1/200, 1/250 vagy 1/320 sec.
Ennél gyorsabb idők választása esetén bizonyos gépvázak nem is adnak ki szinkronjelet a vakutalpra vagy ha mégis akkor a “zár belóg a képbe”. (Bizonyos esetekben a rádióskioldóban lévő elem merülésekor is jelentkezik ez a tünet akár már 1/60 sec zársebességnél is.)

Egy képsorral prezentálom ezt a jelenséget:
Mikrosat Digital 5R stúdióvaku + Swing I rádióskioldó rendszer (Nikon D7000)

Jól látható, hogy már 1/500 sec zársebességnél is a kép fele teljesen sötét, 1/1000 sec-nél pedig épp csak egy halvány csík látható.

Ha a kioldót kicserélem a már említett Yongnuo YN-622 típusra a helyzet merőben megváltozik. A legideálisabb eredményt akkor kapjuk ha a stúdióvakut maximális teljesítményre állítjuk, mivel itt lesz a vaku villanási ideje (nem keverendő a szinkron idővel) a leghosszabb.
Az első sorozatot szintén Mikrosat Digital 5R vakuval készítettem, ez azért érdekes mivel a Digital R sorozat villanási ideje közel fele a hagyományos stúdiuóvakuknak, 1/1500 sec maximális teljesítményen. (A hagyományos stúdióvakuké, mint például a Mikrosat Basic 6 vaku, 1/800 sec maximális teljesítményen.) A villanási idő nem keverendő a szinkronsebességgel!!!

A Yongnuo YN-622 rádióskioldó részletes tesztjét ide kattintva olvashatod el!

Íme a képsor:
Mikrosat Digital 5R stúdióvaku + Yongnuo YN-622N kioldó (Nikon D7000)

Az eredmény merőben más az előzőhöz képest. 1/8000 sec zársebességnél is a teljes képkocka kivilágított, igaz közel sem egyenletesen. Míg a hagyományos kioldónál azonos géppozíciónál a kép jobb széle sötétedett, ebben az esetben a kép jobb széle világosabb.

Végül jöjjön egy képsor a Mikrosat Basic 6 stúdióvakuval és a Yongnuo YN-622N kioldóval (Nikon D7000):

Ezen a képsoron sokkal egyenletesebb a kép kivilágítása, ez abból következik, mint ahogy már korábban említettem a Mikrosat Basic 6 stúdióvakunak átlagosnak mondható a villanási sebesége. Azaz maga a villanás (megvilágítás) ideje hosszabb.
Egy nagyon könnyelmű kijelentéssel élve “minél fapadosabb, egyszerűbb műszaki paraméterekkel rendelkező vakut használunk, annál egyenletesebb megvilágítást kapunk”.

Ha kopromisszumkészek vagyunk, ügyesen használhatjuk ezt a technikát gyors mozgások kimerevítésére vagy kis mélységélességű képek készítésére esetleg nappal szemben való derítésre.

UPTADE 2014/03/06
Mivel többen is érdeklődtetek, hogy Canon rendszerrel mi a helyzet, csináltam egy sorozatot Canon 50D fényképezőgéppel, vakunak Mikrosat Basic 3-at választottam, természetesen ennél a képsornál is maximális teljesítményen volt a vaku. Itt a Canon rendszernél is megfigyelhető a bal oldal lágy sötétedése. (Ez a fényképezőgép állásától, álló-fekvő, vagy a zár lefutási irányának megfelelően változik.)

Mikrosat Basic 3 stúdióvaku + Yongnuo YN-622C
Canon 50D:

Nikon D7000 + Nikkor 85 1,8D
Mikrosat Basic 6 stúdióvaku + Yongnuo YN-622 kioldó
1/8000 sec   F1,8   ISO100

Nikon D7000 + Nikkor 50 1,8

Mikrosat Digital 12R + PIXEL KING iTTL kioldó
1/8000 sec   F1,8   ISO100
Fotó: Szűcs László

Új vakukat mutatott be az Elinchrom

A patinás svájci vakugyártó két szupergyors stúdióvakut jelentett be, az Elinchrom ELC Pro HD 500 és 1000 típusokat.

Az ELC Pro HD termékvonalat a gyors feltöltési idő, a gyors villanási idő és az egyenletes kimeneti teljesítmény jellemzi, továbbá egy sor funkció, mely a profi fotósok munkáját segíti.

A termékvonalba két fejgenerátoros vakufej tartozik, az 500Ws-os és az 1000Ws-os változat. Teljesítményük 8 FÉ tartományban szabályozható és többfajta elsütési módot kínálnak: normál, stroboszkopikus, késleltetett és szekvenciális. Teljes erőre állítva az ELC 500 és ELC 1000 vakuk feltöltési ideje 0,6s, illetve 1,2s, a leggyorsabb villanási idejük 1/5000s illetve 1/5260s minimum teljesítményen (1/1430s max teljesítményen). Ez t0.5-ös mérés, ha a pillanat megfagyasztására való hajlamot mutató t0.1-es mérést nézzük, nagyjából osszuk 3-mal az értéket, vagyis 1/1666s és 1/1753s a leggyorsabb villanási idejük. Nem rossz teljesítmény egy klasszikus stúdióvakutól, de nyilván azért nem IGBT kategória, amilyenek az akkus stúdióvakuk és a rendszervakuk.

A vakukon természetesen találunk szinkroncsatlakozót, de az Elinchrom saját Skyport kioldójának vevőjét is beépítették a fejekbe, így segítségével távvezérelhetjük a vakukat (villantás, teljesítményszabályozás) akár 1/320s vakuszinkron időig. A vaku paramétereiről az OLED kijelző ad tájékoztatást a fotósnak.

Ami a három speciális villantási módot illeti, azért nem eszik olyan forrón a kását, nem találta fel a spanyolviaszt az Elinchrom. Stroboszkóp módot eddig is ismertünk, ha más nem a rendszervakuk világából: meghatározott ideig meghatározott frekvenciával villog a vaku az expo alatt, így sötét környezetben a mozgó tárgy többször rajta lehet egyazon felvételen. Az ún. “delay” vagyis késleltetett mód nem más mint a második redőnyre szinkronizálás, azonban az ELC vakuk ezt úgy is képesek szolgáltatni, ha a rádiós kioldónk egyébként nem tudná ezt a funkciót. A harmadik, “sequential” vagyis sorozat üzemmód pedig akár 20 villanás/másodperc tempót képest produkálni teljes fényerővel, de itt jön a csavar: nyilván nem egyetlen vakufejjel, hanem 20db Elinchrom ELC vakut összekötve egymás után sülnek el sorban. Nagyon okos megoldás, csak nem tudjuk lesz-e olyan fotós/stúdió a világon, aki ennyi vakut vesz, csak hogy sorozatokat lőhessen. Bár tény és való, hogy 10fps-el készült, vakuval bevilágított gördeszkás trükköt még nem láttunk.

További okosság a vakuban az intelligens hűtés, ami a hűtőventillátor fordulatszámát szabályozza a hőmérsékletnek megfelelően, továbbá az univerzális táp, ugyanis az ELC vakukat a világ minden táján működtethetjük hálózatról, fogadják a 110 és a 230V-os feszültséget is.

PocketWizard-Bowens-Sekonic koprodukció

Napokkal azután, hogy felröppent a PocketWizard gazdasági nehézségeinek pletykája, a gyártó a Bowens vakugyártóval és a Sekonic fénymérő gyártóval karöltve bejelentett egy újdonságot, pontosabban egy együttműködést, mely szerint termékeket kívánnak kombinálni, erősítve ezzel a piaci részesedésüket.

Az új együttműködés szerint egy komplett vezetéknélküli vakuvezérlés rendszert kívánnak fejleszteni, melyet első körben az USA-piacon vezetnek be. Ennek jelképe a PocketWizard Plus III vakukioldó most bemutatott “Bowens-színű” változata, ld. képen. Arról nem szól a fáma, hogy ez a rendszer valójában mit fog tudni, pláne annak tekintetében, hogy egyes Bowens vakuk eddig is kompatibilisek voltak a PocketWizard kioldókkal, és a Sekonic is adott már ki olyan fénymérőt, melybe PW jeladót építettek.

A helyzet az, hogy a mai világban a PocketWizardnak se áll a zászló, a fénymérők is kezdenek kimenni a divatból, és a Bowens se a legnépszerűbb vakuk közé tartozik, annak ellenére, hogy a bajonettípusuk nemzetközi ipari sztenderd lett, vagy ha nem is nevezhetjük annak, de a legnépszerűbb, legelterjedtebb fényformáló bajonettnek mindenképp.

Nem akarok politizálni, de ez a történet kicsit olyan, mint az Összefogás 2014 Magyarországon: rájöttek, hogy külön-külön nem igazán rúghatnak labdába, talán majd együtt. Csak nekem izzadságszagú picit ez az egész? És itt most nem az Összefogásra gondolok.