Fényfestés rendszervakuval

Azt gondolod, hogy egyetlen rendszervakuval nem mész sokra? Akkor megmutatjuk a fényfestés technikát, csak egy kis Photoshop tudás kell hozzá, és máris lélegzetelállító eredmény születik.

Fotó: Eric Carrey (americanprideandpassion.com)

Tudjuk, hogy egy adott témát azért világítanak sok lámpával, hogy minél különlegesebb hatást érjenek el. (Persze azt is tudjuk, hogy sokszor az egylámpás világítások a legszebbek). Abban az esetben viszont, ha van lehetőségünk több egyforma expót készíteni, akkor ha csak bizonyos határok közt is, de meg tudjuk oldani a dolgot egyetlen vakuval. A dolog pofonegyszerű: a gépet állványra tesszük, hogy a munka során mozdulatlan legyen, rádiós távkioldót használunk, hogy messziről tudjunk exponálni, a vakut pedig kézbe fogjuk és körbejárjuk vele a témánkat. Minden egyes exponál máshonnan világítjuk meg egy előzetesen kigondolt koncepció szerint. Ha egy 5 vakus világítást eszeltünk ki, akkor öt expót készítünk egyetlen vakuval, egymás után 5 különböző helyről világítva,  imitálva ezzel gyakorlatilag az öt lámpás világítást, csak így nem egy képen látszik az öt lámpa fénye, hanem 5 különböző képen.

Mivel a kameránk (és persze a statikus témánk) ez idő alatt mozdulatlan maradt, nincs más dolgunk, mint Photoshopban az egyes képeket egymás fölé, külön rétegre tesszük és minden képből a megvilágított részletet használjuk. Megtehetjük ezt úgy is, hogy kitöröljuk a nem kellő részeket az egyes rétegekből, de ez a módszer veszélyes mert nem korrigálható igazán, sokkal jobb a rétegmaszk használata, amire feketével vagy fehérrel festve tudjuk láttatni vagy elrejteni az adott képréteg tartalmát.

Épp így tesznek az alábbi két videóban is, persze a maszkolás folyamatát nem követhetjük végig, hiszen egy komolyabb fotónál többórás munka lehet, de az egyes már maszkolt rétegek hatását bemutatják azzal, hogy az alapképre egyesével kapcsolják be őket.

Ezzel a technikával csak egy szívás van, ha a munka felénél véletlenül belerúgunk az állványba és az elmozdul. Ilyenkor kezdhetjük elölről a folyamatot. 🙂

Nemvaku: 50-es fixobit ad ki a Yongnuo?

Fura hírre bukkantunk a neten. A Yognuo egy 50/1.4-es optikát hirdetett egy kínai kiállításon.

A hírek szerint egy kínai fotós kiállításon a Yongnuo standon a képeken látható Yongnuo Lens EF 50mm f/1.4 optikát és annak plakátját találták a látogatók, amiről eddig semmit nem lehetett hallani. Még a hírről sem, hogy a Yongnuo objektívgyártásba kezd (mellesleg a nemrég bemutatott YN-ST-E3 rádiós kioldójukat meg ki sem állították ugyanott).

A vak is látja, hogy a bemutatott objektív a Canon EF 50mm f/1.4 USM tökéletes másolata, bár némelyik képeken látszik, hogy a felhasznált anyagok mások és a bajonett is műanyag, ellentétben a Canonnal.

A Yongnuo termékek jellemzően fele annyiba kerülnek, mint a Canon cuccok, így egy ilyen obi 50-60ezer Forintos áron menne a piacon, igaz a Yongnuo még csak prototípusról beszél.

Egyesek szerint azért próbálkoznak ezzel az objektívvel, mert a Canon egyik legrégebbi optikája és hamarosan lejárnak a technológiát védő szabadalmak.

Mikrosat Digital R széria már Androidos távvezérléssel is

A Mikrosat Digital R széria minden tekintetben kiemelkedik a hazai és akár nemzetközi stúdióvakuk közül.
Elérhető áron kínál teljeskörű távvezérelhetőséget. A kézi távvezérelhetőség lehetősége már a bevezetéstől elérhető volt, az okostelefonok terjedésével egyre nagyobb igény jelentkezett az ez irányú fejlesztésre is.

A stúdióvakuk minden beállítása vezérelhető most már Androit operációs rendszerrel rendelkező készülékekről is.

Ez a funkció bármely Digital R stúdióvakuval elérhető, természetesen a Boom változatokkal is. Ugyanúgy mint az iPhone/iPad távvezérlésnél itt is minden irányítani kívánt vakuhoz szükséges egy Digital R vevő. Továbbá szükséges egy Wi-FI adapter és egy hagyományos wifi router.
A software a Google Play áruházból tölthető le. (iPhone esetén az AppStore-ból).

A teljes kinálat így:

– egyik vakuról másik vaku távvezérlése
– Kézi távirányító
– Windows PC
– iOS MAC
– iPhone és IPad
– Android mobil és tablet

Gyere el üzletünkbe és próbáld ki Te is!

A Mikrosat Digital R sorozat további fő jellemzői:

– négy féle teljesítményben elérhető: 300 – 500 – 700 – 1200 Ws
– két féle boom változat: 700 – 1200 Ws
– nagy teljesítmény átfogás: 1/1 – 1/128
– villámgyors újratöltési idő: 0.1 – 1 mp
– az átlagosnál gyorsabb villanási idő
– sokoldalú távvezérelhetőség
– fehér hátteres maszkolás
– videózásra is használható (max. 1000W beállítóizzó)
– Bowens fényterelő csatlakozás
– üveg védőbúra
– masszív fém ház
– 5 év garancia, a villanócsőre is!!!

Bővebb infó a webáruházban: mikrosat.hu


Teszt: Nagy boxot kisvakuhoz

Sokakat mozgat a kérdés, hogy vajon mekkora softboxot lehet rendszervakuval használni? Mi az a méret, amit még ki tud villantani egy alapvetően gépváz tetejére tervezett villanó? Megmondjuk!

Számos fényformálót gyártanak már rendszervakukhoz. Ernyőket, brollyboxokat, gyorsan nyitható-csukható mini-softboxokat, egy egy ideje kaphatók a Bowens bajonettes rendszervaku adapterek, melyek segítségével a rendszervakuinkat a stúdióvakukhoz való nagy fényformálókkal is tudjuk használni. Mostanában egész sok ilyen Bowenses adaptert mutattunk be és teszteltünk, ráadásul lesz is még néhány darab górcső alatt, hiszen egyere többet, többfajtát dobnak piacra a gyártók.

Sokan azonban kétségbe vonják, hogy van-e létjogosultsága egy ilyen kis vakunak akkor, ha ilyen nagy fényformálókat használunk, és nem alaptalanul bizonytalankodnak, hiszen míg a stúdióvakuk villanócsöve csupaszon van, minden irányban 180 fokban szórják a fényt, szépen megtöltenek fénnyel egy fényformálót, addig a rendszervakuk feje reflektoros, előrefelé szórják a fényt, oldalirányba viszont kevésbé.

Jó hír azonban, hogy ezt a jellemzőt valamelyest kompenzálni tudjuk egy diffúzor kupakkal, vagy egész egyszerűen csak kihúzzuk a nagylátószögű diffúzor lapkát a vakufejből. A két eljárás hatása nagyjából azonos, vagyis a rendszervaku sokkal szélesebb szögben fogja szórni a fényt, ezáltal képes megtölteni egy fényformálót. Sokkal egyenletesebben oszlik el így a fény egy boxban vagy egy ernyőben, mintha csupaszon használnánk a rendszervakut. Természetesen játszhatunk azzal is, hogy a rendszervakut mennyire toljuk mélyen a boxba.

Innentől kezdve már csak a vakunk ereje a kérdés, de ez már nem olyan nagy probléma, hiszen ha sikerül egyenletesen megtölteni fénnyel a softboxot, akkor már majdnem mindegy, hogy ezt sok vagy kevés fénnyel tesszük. Ha viszonylag sötét helyen fotózunk és a témánk megengedi, nyithatunk a rekeszen, ha nem engedi, emelhetünk az ISO értéken, a gyengébb vaku fényét kompenzálandó. Ha már a napsütéssel akarjuk felvenni a versenyt, akkor bizony kell a vakuerő, egy ilyen kisvaku önmagában labdába sem rúg. Csak összehasonlításképpen, az alábbi teszteknél a Yongnuo YN-560-II 1/2 erőn, a Yongnuo YN-460-II 1/1 maximális erőny villantott a softboxszal olyan erőset, mint a Mikrosat 1200Ws vaku 1/16-1/32 erő környékén, vagyis egy 1200Ws-os vaku több mint 4 fényértékkel erősebb egy rendszervakunál. 4 FÉ bizony sok, a rendszervakuk megtöbbszörözésével csak úgy érhetjük el ezt, ha összesen 16db rendszervakut fogunk csokorba az erősebbik fajtából. Az egy fényértékkel gyengébb rendszervakuból számításaim szerint már 32db-ot kell egy csokorba fogni, hogy softboxba villantva felérjen egy 1200Ws-os stúdióvaku erejével. Ennyi vakut pedig egy fényformálóba villantani lehetetlen.

(Hogy jön ez ki? 1db vaku az alap, aminek az erejét 4 FÉ-el kell megnövelni: 2db vaku 1 FÉ plusz, 4db vaku 2FÉ plusz, 8db vaku 3FÉ plusz, 16db vaku 4FÉ plusz). 

No, kicsit eltértünk a tárgytól. A lényeges kérdés itt most az, hogy mekkora az a fényformáló, amit ezzel a kisvakuval ki tudunk villantani. A rendszervakuhoz gyártott boxok ugye rendszerint 40×40, 60×60, esetleg 80×80 cm-esek, vagy 50-60-70cm átmérőjűek. A gyártók szerint úgy tűnik ez az az a méret, ami rendszervakuhoz jó. A Bowens adapterrel viszont ki lehet próbálni, hogy mi a helyzet a nagyobb boxokkal?

A lenti példán először egy 60x90cm cm-es boxot próbáltam. Látható, hogy egész szépen megtölti fénnyel. Persze ebben nagy szerepe van a dupla diffúzornak, ami szépen megszórja a fényt. Nem látok túl nagy különbséget a stúdióvaku és a rendszervaku között, a box fénye jórészt homogén.

A nagyobbik méret a 80x120cm-es softbox volt. Itt a szélek felé már minimális fényfogyás megfigyelhető a közepéhez képest akkor, ha rendszervakut használunk, de nem vészes, ugyanúgy lágy fényt fog adni a fényformáló. Azt mondanám tehát, hogy ez az a méret, ami a maximum egy rendszervakuval. Mástól azt hallottam, hogy egy 120cm-es octobox a maximális méret, ami rendszervakuhoz még jó, jelen teszt is nagyjából ezt támasztja alá.

Minden fényformáló tehát ami ennél nagyobb, rendszervakuhoz alkalmatlan sajnos, de azért a 120cm se egy rossz méret már.

Szöulban, a PI Shown jártunk

Az idei évben is megrendezésre került a Photo and Imaging show Dél-Koreában, Szöulban. A kiállítás hasonló a Kölnben minden második évben megrendezésre kerülő Photokinához. Méreteiben viszont jelentősen kisebb, mivel ez egy helyi közönséget megcélzó rendezvény.

Természetesen a nagy fényképezőgép gyártók mindegyike jelen volt. A Canon, Nikon, Pentax, Sony, Samsung mind-mind méretes standal képviseltette magát.
Rajtuk kívűl több ismert gyártó is bemutatta aktuális újdonságait. Ilyen nálunk is ismert gyártók a Samyang, Pixel, Benro, Sirui, Aurora, SMDV, stb.

Ami elsőre érdekes volt, hogy a külföldiek ingyen mehettek be a kiállításra, csak egy névjegykártyát kellett adni. Nem mondom euorópai emberből egy kezemen meg tudom számolni hány volt, viszont japán és kínai érdeklődők szép számmal nézelődtek.
Már a bejáratban megfigyelhető volt, hogy jópár fotósnál a fényképezőgép mellett létra is van (nem is egy). Mondhatjuk Ők készültek. Azért itt is divat ha valahol modellt lehet fotózni ott tömeg is van, viszont lökdösődés nincs. Ilyen helyzetekben jól jöhet a létra.

A kiállításról további képeket IDE kattintva találsz!

Végül egy kis összefoglaló a Seoul-i tapasztalatokról:

Az első dolog amivel találkozik az ember az a közlekedés. A város nagyobb mint Budapest és annyian lakják mint Magyarországot. Több mint 10 metró vonal áll rendelkezésre és rengeteg busz. A metrón mindenhol látni, hogy mennyit kell várni a következő szerelvényig, minden megállóban üvegfal választja el az embereket a szerelvényektől, az ajtók csak akkor nyílnak mikor beállt a szerelvény majd nyílik a metró ajtaja is. A város teljes területén angolul is ki vannak írva az információk.

A világ egyik technikailag legfejlettebb országában az alap, hogy minden metrón és buszon van elérhető wifi hálózat, nem ingyenes de nem is drága. Gyakorlatilag nem látni olyan embert akinek a kezében ne egy sütőlapát méretű telefon lenne és mi más mint Samsung. A legtöbben neteznek, filmet néznek vagy a metró hálózat applikációját böngészik.

A közút hálózat is jól kiépített, de csúcsidőben vannak torlódások annak ellenére is, hogy sok a kétszer 4 vagy 5 sávos út. A taxi sem mondható drágának, és minden taxiban ki van rakva egy telefonszám amit hívhatsz ha a sofőr nem beszélne angolul.
A leggyakoribb autómárkák a KIA, Hyundai és a Samsung. Több autón is lehet látni az ajtókon kis kék szivacs ütközőkockákat, ottlétünk alatt egyetlen egy más színű, mondhatni csajos verziót láttunk.

Magas épületekből sincs hiány, sajnos ottlétünk alatt végig ködös, szmogos idő volt, így fentről nem volt igazán szép a kilátás.

Az ételek röviden összefoglalva csípősek. Gyakorlatilag minden. Talán a legmeglepőbb az volt amikor partnereink a hegyes csípőspaprikát valamilyen csilis szószba tunkolták és így ették. Mi is kipróbáltuk, azért egy hazai erősebb. 🙂

Csiszolgatják a LED Light Cube-ot

A közösségi finanszírozással induló LED Light Cube projekt újabb fázisba érkezett, kézzel fogható termék azonban még mindig nincs. Pedig sokan várják már a világítástechnika állítólagos game-changerét.

Az IC12 nevű cég, mely a közösségi finanszírozással készülő LED Light Cube gyártója, a minap új CGI mintát mutatott be a termékről, mely átformált elülső oldalt és lencsét mutat. A Fresnel típusú fénygyűjtő lencse a hatékonyabb fénykihasználásért felel majd, továbbá kör alakú formája (szemben a korábbi verzió fektetett téglalap formájával) lehetővé teszi a bajonett felszerelését a Light Cube-ra, így a fényterelő lapkákat, vagy fényformálókat közvetlenül csatolhatjuk a kockára, és nincs szükség különálló tartószerkezetre.
Személy szerint nem igazán értem a téglalap alakú fényforrás kósza ötletét, hiszen az eredeti tervben is kör alakú, Fresneles fényforrást tüntettek fel.

Aki nem tudná miről van szó: A LED Light Cube egy olyan fényforrás, mely kizárólag LED technológiát használ, mégpedig 150W teljesítménnyel. (Gyorskeresés után nem találtam egyértelmű átváltási szorzót halogén izzó fényteljesítményre, de olyan 600-1000W halogén izzó teljesítmény közé lőném be.). A cucc lényege, hogy képes állandófényként, modellfényként és villanófényként is működni, utóbbi villanási idejét 30mp és 1/8000mp között lehet állítani. Mindezt úgy, hogy nincs feltöltési idő, és nem melegszik, így egy gyors sorozatot is képes lekövetni. Színhőmérséklete 5500 Kelvin, üzemideje többezer óra. A Light Cube-okat egymás mellé is lehet pakolni, kommunikálnak egymással, így az erejét többszörözhetjük így.

A LED Light Cube projekt már jócskán túllépte a közösségi finanszírozásban beígért határidőt, így a cég hamarosan új időtervvel jelentkezik.

Teszt: Bowens bajonettes rendszervakutartó II.

A korábban tesztelt Bowenes rendszervaku adapter másik verzióját próbáltam ki, legnagyobb örömömre. Minden jellegű gondját baját orvosolja ez a verzió a másiknak, pusztán annyival, hogy a vakut 90 fokkal elforgatjuk.

Az előzó Bowens adapter teszt azzal kezdődött, hogy néhány kompromisszumot kell kötnünk, ha rendszervakuhoz ilyet használunk. Jelentem ezzel a verzióval nem kell.

A múltkori L-alakú tartóhoz képest itt ugye annyi történik, hogy a vaku nem a talpán áll és a feje 90-fokban világít bele a fényformálóba, hanem az egész vakut forgatjuk el 90 fokkal. Ezt a múltkori adapterrel is meg lehetne csinálni, ha a végén a Bowens gyűrű 90 fokban elfordítható lenne, de nem az. Így ez gyakorlatilag két különálló termék, mégha nagyon hasonlítanak is egymásra.

Ez a verzió is csupa fém, a szorítókon kívül semmi sem műanyag rajta, még a nyakrész is fémből van, amit belül fogazattal láttak el, így a nehezebb fényformálókat is meg tudja tartani a szerkezet.

A Bowens gyűrű itt sem gyorskioldós, hanem csavar betekerésével rögzíthetjük a felcsavart fényformálót, de a Bowens bajonettes rendszervaku adapterek ezen fajtája kapott egy belső rugós lapot a bajonettbe, így ha egy fényformálót rácsavarunk, az finoman beleszorul, vagy inkább úgy mondanám belefeszül a bajonettbe (ezután csavarhatjuk be a rögzítőcsavarját, ami megakadályozza, hogy kimozduljon a bajonettből a fényformáló). Namármost az előző verziónál nem volt ilyen, ott konkrétan lötyögött a fényformáló a bajonettben.

A vakut kétféle tengelyen is mozgathatjuk, a függőlegesen a magasságot állíthatjuk be, nekem úgy tűnt, hogy a legmagasabb állásban volt épp jó helyen a feje. A vakupapucsot egyébként nem csak egy csavar fogja ezen a tengelyen, hanem egy a tengely hosszában futó sínbe illeszkedő csapot is kapott, ami megakadályozza, hogy a vakupapucs körbeforogjon. Ez állítólag erény, gyakorlatilag én örülnék, ha el lehetne forgatni a vakupapucsot, hogy a vaku kezelőgombjai ne felfelé nézzenek, hanem oldalra.
A vízszintes tengelyen pedig azt tudjuk szabályozni, hogy a vaku mennyire lógjon bele a fényformáló belsejébe. Meglehetősen nagy a mozgástér, aminek ezúttal – az előző adapter verzióval ellentétben – semmi nem szab határt. Se egy rádiós kioldó, se semmi – “tökig” betolhatjuk a vakut a fényformálóba ha akarjuk.

A fényformáló billentésével sem lesz ezúttal problémánk (ellentétben az előző verzióval), semmi nem akad bele semmibe, lazán lehet billenteni akár egy nagyobb beauty disht is.

Röviden tehát: adott kéféle Bowens bajonettes vakuadapter (mostmár kapható a Godox is, azzal együtt három, de most ettől vonatkoztassunk el). Tehát adott ez a kétfajta Bowenes adapter, az L és a most vizsgált T változat. Mindkettő 12.900 Ft. Az egyik – az L, amit a múltkor teszteltem – lötyög, kotyog, nem lehet rendesen beletolni a vakut a fényformálóba, beleakad minden mindenbe, nem lehet billenteni megfelelőképpen a fényformálót. Ellenben a másik – a T, amiről most írok – semmi ilyen hibával nem küzd, és ugyanannyiba kerül. Akkor melyiknek örülünk Vincent? 🙂

Ja és még valami. Lehet kapni a Mikrosatnál olyan speedringet, melynek egyik “vége” Bowens bajonettes, a másik vége peremes, hogy az Easybox-típusú összecsukható rendszervaku softboxokkal is lehessen használni ezeket az adaptereket (vagy épp stúdióvakura tegyük őket).

Teszt: Induro PHT2 3D állványfej

Meglepődve tapasztaltam a minap a Mikrosatban, hogy az Induronak már nem csak drága 5D feje van, hanem olcsóbb 3D verzió is. Le voltam maradva, mikor annak idején állványt keresgéltem, még csak a gömbfejek, és az 5 dimenzóban mozgó precíziós fejek léteztek. Kipróbáltam hát a 3D-s fejekből a legjobbat (pontosabban a legnagyobbat).

Az Induro PHT2 3D fej 27.500 Ft. Ezt a tesztcikkek végén szoktam leírni, de itt most az elején írom. Masszív, 12kg-os terhelhetőségéhez képest ez nem számít drágának, de ennyi pénzért a terhelhetőséget leszámítva ne várjunk azért csodát.

Hagyományosan a fejet három irányba mozgathatjuk, a nyakon lévő gömbszorítóval a vízszintesen tudjuk forgatni a gépet, a hátsó karral előre-hátra buktathatjuk, az oldalsó karral jobbra-balra billenthetjük, így tudjuk a gépet portréállásba is állítani. Ezek a karok egyébként az Induro 5D fejéhez hasonlóan lehajthatók, így sokkal könnyebb táskába rakni a cajgot. Kihajtáskor egy-egy kézzel működtethető anyacsavarral tudjuk rögzíteni őket, ha viszont ezeket nem húzzuk meg rendesen, a karok lötyögni fognak, ami használat közben idegesítő.

A precíz beállításhoz egy vízszintjelzővel is ellátta a gyártó a fejet a gyorscseretalp mellett, ami egyébként dupla biztosítással ellátott. Eltávolításkor a billentyűt kell megnyomni, hogy a karral kioldhassuk a talpat, behelyezéskor pedig csak be kell pattintani a gyorscseretalpat a fejbe, és más dolgunk nincs. Rá lehet szorítani még kézzel a kart, de szvsz felesleges.  A gyorscseretalp a mumusom egyébként, de ebben az állványmenet csavarjának saját füle van, amivel működtetni tudjuk, nem kell 20 forintos érme után szaladgálnunk, ha rá akarjuk szorítani a fényképezőgépre. A precíz beállítást segíti még az is, hogy mindhárom forgótengelyt beskálázták.

A szorítók finoman, olajozottan működnek, ellenben a forgótengelyekről ez nem mondható el, ugyanis a tengelyekben nincs olaj. Ez elég darabos mozgást eredményez, makrofotózásnál egy precíz beállítás esetén bizony meg fogja nehezíteni dolgunkat. Ezért írtam az elején, hogy ennyi pénzért csodát ne várjunk. Csillapítást, ellenállást pláne. Az 5D fej olajozottan működik, de sajnos kétszer ennyibe kerül.

A végére még néhány adat: a PHT2 fej 3/4-es csavarral csatlakozik az állványokra, a fényépezőgépet rögzítő csavar értelemszerűen 1/4-es. A terhelhetőség impresszív 12kg, maga a fej 1,1kg tömegű. A döntés tartománya +65°/-65°; +90°/-25°

Az Induro PHT2 3D állványfej tehát 27.500 Ft-ért kapható a Mikrosatnál, de létezik két kisebb verzió is 18.900 és 24.500 Ft-ért.

Kapható már a Godox rendszervaku tartó

A bemutató cikk után sokan rágerjedtek a Godox újfajta rendszervaku tartó megoldására. Akkor azt ígértük, hogy hozunk belőle.

Ez a speedring adapter ugye valamelyest univerzális, fogadja a Bowens bajonetes fényformálókat és a Lastolite típusú beakasztó softboxokat is egy személyben.
Az ára sem lett túl húzós, 8.990 Ft a webshopban, és Godox Multi néven találjátok.
Aki lemaradt volna a bemutató cikkről, itt elolvashatja.

Új duplavakus tartót mutatott be az Aurora

A koreai gyártó új duplavakus rendszervakutartó megoldást mutatott be, és úgy tűnik Európában először a Mikrosatnál lesz kapható. A rendszer nagyon hasonlít annak a gyártónak a tartó megoldására, akit nem nevezünk nevén…csak épp olcsóbb lesz tudjukminél

A szerkezet picit más, mint az elődök, ugyanis itt nem bowens bajonettet kapunk, hanem egy softbox speedringet, így a pálcákat kell beledugdosni, és nem egy komplett softboxot rátekerni. Hátránya, hogy softboxon kívül mást nem tehetünk rá, de a logikáját valahol értem: rendszervakus világítás úgyis mindig utazós, kipakolós fotózásnál van jelen, a softboxot így is-úgy is össze kell rakni, akkor meg minek a bajonett? Ez az egyik, a másik pedig, hogy a dupla vaku fogadása miatt tágabb nyílás kellett, mint egy Bowens szabvány. Talán inkább utóbbi érv volt a döntő.

A szerkezetre tehát egy vagy egyszerre két rendszervakut tehetünk és villanthatunk softboxba, megduplázva ezzel a fényerejét.

Az ára 19.000 Ft környékén várható, nem olcsó, de így is olcsóbb tudjukminél.