Hamarosan jön a Yongnuo YN560-TX kioldó

A korábban már beharangozott, a Yongnuo YN560-III manuális vakuk távoli vezérlésre szánt rádiós kioldóegység hamarosan kapható lesz!

Az YN560-TX önállóan lesz kapható, segítségével a gépvázról állíthatjuk az YN560-III vakuk üzemmódját, erejét és zoomfejét akár 100m távolságból is, illetve elsüthetjük az RF602 és RF603 kioldókra tett egyéb vakukat (vélhetőleg továbbra is vagy RF602 vagy RF603 kompatibilis lesz a kioldó, egyidőben a két típust nem fogja tudni elsütni.).

A gyártó azonban kihangsúlyozza, hogy csak a 2013. január után gyártott YN560-III vakukat tudja vezérelni!

Először egy külföldi webshopban lett előrendelhető az YN560-TX, majd kb 50 dolláros áron felkerült a Yongnuo saját oldalára is, tehát rendkívül kedvező áron lesz kapható! Az YN560-III vakukat használóknak üzenjük, hogy hamarosan nálunk is kapható lesz a kioldó, Magyarországon érvényesíthető garanciával, így kitartás! 🙂 Ha megérkezik hozzánk, azon nyomban lesz teszt is itt a vaku.hu blogon!

Fénysuli – 12. rész: Fénymérők

Elavult kérdésnek tűnhet a fénymérők témája, de ez csak a látszat. Hiába a digitális technika, hiába az egymillió pixeles, automata megvilágítású LCD kijelző, hiába az azonnali visszaellenőrzés lehetősége, ha tökéletes eredményt szeretnénk, mitöbb szeretnénk az időnket és a gépünk zárszerkezetét kímélni, még mindig jobb, ha fénymérőt használunk.

BTW tudtátok, hogy angolul létezik egy kifejezés, ami úgy hangzik “chimping”? Arra mondják, amikor valaki minden expo után az LCD-t nézegeti. 🙂

A fenti állítás magyarázata az, hogy a kamera LCD-je sokszor nem valósághű képet mutat, egyrészt azrét mert az egy kamera által generált JPEG kép, amire hatással van a fényképezőgépen beállított képstílus (szín, kontraszt, élesség, tónus), még akkor is, ha egyébként RAW-ban fotózunk. Ez azt okozza, hogy a kamerán látott kép más lesz, mint a számítógépen látott RAW fotó, így nem bízhatunk benne 100%-osan. A másik ok az LCD világossága, napsütésben alig látjuk, sötétben vakít, hiába az automata háttérvilágítás egyes vázakban, csak az LCD-re hagyatkozva hajlamosak lehetünk egy-egy képet túl- vagy alulexponálni. Ami az LCD-n a helyszínen még jól néz ki, otthon már problémás lehet. (Jóllehet ott van a hisztogram, mint eszköz, de mindent az sem mutat meg, ráadásul egy gyártó sem valósította meg még azt a kézenfekvő igényt, hogy a teljes LCD-t kitöltő fotó sarkába vetítsék a hisztogramot, és ne a hisztogram mellé egy bélyegképet.) Ha ezeket a fotókat otthon korrigáljuk, akkor már képinformációt veszíthetünk, jóllehet a mai digitális gépek RAW fájljaiban már annyi tartalék van, hogy ezt szerencsés esetben észre sem vesszük. De így is pluszmunkát ad, az idő meg pénz. Ha már eleve jól exponált fotókat viszünk haza, kevesebb a dolgunk az utómunka során.

Nem beszélve arról, hogy a kamerába beleteszünk 5-10-20 expot is akár, mire beállítjuk a vakuinkat, ennyi kell a fény teszteléséhez, mire olyan lesz a képünk, amilyet szeretnénk. Egy fénymérővel dolgozva, otthon a képeket áttöltve már rögtön a jó képek köszönnek vissza a monitoron és nem egy rakás félig világított vagy rosszul világított tesztkép, és a kameránk zárszerkezetét is kíméljük.

A fénymérő legnagyobb erénye a fényképezőgép saját fénymérőjével szemben az, hogy nem csak visszavert fényt képes mérni, hanem beeső fényt is. Ez azt jelenti, hogy nem tudja megzavarni a fotózandó felület színe, világossága, hiszen közvetlenül az expozíciónkat befolyásoló fény mennyiségét méri, függetlenül attól, hogy mi havas tájon, vagy sötét pincében fotózunk-e. E két véglet, mint tudjuk a fényképezőgépen erős korrekciót kíván, hiszen a túl világos vagy a túl sötét környezet átveri a fényképezőgép fénymérőjét, nem úgy a kézi fénymérőt.

Az eszközhöz emiatt különféle diffúzorokat kapunk, melyeket aszerint használunk, hogy mi a fotózandó témánk. Beeső fény méréséhez a kúp vagy a sík diffúzort használjuk, ha például portrét fotózunk, a kúp diffúzort alkalmazzuk, hiszen annak van olyan kerekded formája, mint az emberi arcnak, így 180 fokban méri a beeső fényt. Ha például egy festményt reprózunk, annak a felülete sík, ilyenkor a kézi fénymérőre a sík diffúzort kell felraknunk, és azzal mérjük meg a fényt a festmény egyes pontjain, hogy egyenletes világítást kapjunk. Gyakran adnak ún. spot feltétet is a fénymérőkhöz, ezek visszavert fény mérésére valók, nagyon hasonlók a kamera spot fénymérőjéhez, vagyis a képkivágásunk egyetlen szűk pontján tudunk fényt mérni vele. Egyes fénymérőkhöz adnak sík, lyukacsos feltétet is, ezek szintén a visszavert fény mérésére valók.

Régebbi manuális fénymérő állandófény méréséhez (ezt a típust egyébként még ma is gyártják)

Fénymérő és fénymérő között is óriási különbségek vannak. Ugyan mindegyik kézi fénymérő alapja a fényérzékeny szeléncella, ettől függetlenül például a régi és ma már olcsó fénymérők csak állandó fényt tudnak mérni (ezeket még akkor készítették, amikor a fényképezőgépeknek gyakorta nem volt beépített fénymérőjük, és persze a nagyformátumú gépeknek a mai napig nincs). Ilyenekkel rogyásig van a net, párezer forintba kerülnek, a vintage, ritkább darabok picit drágábbak, mindenesetre vonzó áruk miatt felcsillanhat a kezdő fotós szeme. Ámde legyünk óvatosak, ha egy vakus szett beállítására keresünk fénymérőt, ezek sajnos alkalmatlanok a munkára. Ebben az esetben olyan fénymérőre lesz szükségünk, ami villanófény mérésére is alkalmas. Ezek jellemzően már a modernebb digitális típusok, amik sajnos drágábbak, igaz használtan kb 30ezer forinttól már ezek alapverzióihoz is hozzájuthatunk (elvétve találni kínai, újonnan 10-15ezer forintos darabot is, de ezek pontatlanok). Ha viszont videózásoz keresünk fénymérőt, arra a régebbi típusok is alkalmasak.

Van még egy típus, ami fotósok és videósok számára alkalmatlan, ezek az ipari használatra szánt fénymérők, melyek a fényt Luxban (esetleg Lumenben?) mérik, és arra valók, hogy például egy irodai környezetben ellenőrizzék a szabályos megvilágítottságot, amit a munkavédelmi előírásokban lefektettek.

Belépőszintű digitális fénymérő, mely vaku- és állandófény mérésére egyaránt alkalmas

Egy alapszintű digitáis fénymérő gyakorlatilag két dolgot tud: állandófényt mérni és vakufényt mérni. Vagy ez, vagy az. A fénymérőnek megadhatjuk a használt expozíciós értékeinket, ebből egy nyilván mindig hiányzik, azt mondja meg a fénymérő nekünk. A legjellemzőbb (stúdiós) használat az, amikor megadjuk a használt záridőt, a használt ISO érzékenységet, és a fénymérő megmondja, milyen blendét használjunk, de ezeket kombinálni is lehet. A jobb fénymérők 1/3 és 1/10 pontossággal képesek fényt mérni és értéket mutatni. Persze a valóságban nem a fénymérő mondja meg milyen blendét használjunk, hanem mi állítunk be minden értéket fixre a fényképezőgépen, és a vakukat addig állítjuk, míg a fénymérő és a fényképezőgép azonos értékeket nem mutat.

Az alapszintű digitális fénymérők esetén is kétfajta vakufény mérési módot találunk, az egyik az ún. vezetéknélküli mód, ekkor annyi történik, hogy a gombnyomásra a fénymérő várja a vakuvillanást a méréshez, melyet mi magunk indítunk, akár rádiós kioldóval, akár a vaku tesztvillanás gombjával. A másik üzemmód a Cord, vagyis a vezetékes kioldás, ekkor szinkronkábel segítéségével a vakut a fénymérőhöz kötjük és a mérés gombot megnyomva a fénymérő fogja elvillantani a vakunkat.

Miben tudnak többet a drágább fénymérők?

  • Képesek fénybalanszot is mérni és kijelezni, vagyis az állandófény és vakufény arányát egymáshoz. Akik külsőben dolgoznak és nem stúdióban, azoknak nagy ajándék, ha precízen össze tudják hangolni a vakufényt a napfénnyel.
  • Van bennük spot-kereső vagyis a spot fénymérést szemmel irányíthatjuk egyetlen távoli pontra.
  • Képesek egy erre alkalmas szoftver segítségével megmérni a fényképezőgépünk fénymérőjének “viselkedését”, a szenzorunk dinamikatartományát, és ezekhez alkalmazkodva a szoftver profilírozza a fénymérőt, így egyénre szabott lesz a működése, a fénymérésnél, HDR fotózásnál figyelembe veszi a fényképezőgépünk karakterét, dinamikatartományát és ennek megfelelően ajánl értékeket.
  • Képesek kontrasztot mérni: megmondják a jelenet legsötétebb és legvilágosabb pontjainak értékeit, megmondják a kettő közti átlagot.
  • Képesek a mért értékeket gombnyomásra átváltani más ISO értékekre.
  • Forgatható a mérőfejük, nem kell cserélni a diffúzort rajtuk elég csak a kúp diffúzort besüllyeszteni vagy kitolni.
  • Megvilágított a kijelzőjük.
  • Időjárásállók.
  • Custom módokkal személyre szabhatók.
High-end digitális fénymérő
Az elmúlt években ezeknél még geekebb fénymérők is érkeztek a piacra, követve a mai kor szellemét. Ezek már grafikus kezelőfelületet és érintőkijelzőt kaptak, ami megkönnyíti a használatukat. 

Érintőkijelzős digitális fénymérők

A legújabb funkció pedig a vakukkal és rádiós kioldókkal való kommunikáció, ugyanis egyes típusoknál már nem csak elvillanthatjuk a vakuinkat a fénymérővel, hanem vezérelhetjük is azokat. Van amelyik a Pocket Wizard kioldóival kompatibilis, van amelyik a Bowens, a Broncolor, vagy az Einstein stúdióvakuival. Hát van annál kényelmesebb eset, mint egyetlen érintőkijelzős fénymérővel, tizedblende pontossággal beállítani a vakuinkat rohangászás nélkül, és utána csak fotózni kell?

Persze ezek már közel sem olcsó mulatságok, az érintőkijelzős fénymérők itthon 140-150ezer forintos áron mozognak, egy high-end fénymérő pedig közelíti a negyedmilliót.

TTL+HSS stúdióvaku a Cononmarktól

Állítólag ez most már tényleg az. Mondom röviden a sztorit.

Pár hónapja cikkeztünk arról, hogy a Cononmark nevű kínai vakugyártó konkurenciát kívánt állítani a Profoto B1 stúdióvakunak, mely a világ első TTL vezérlésű, akkumulátoros stúdióvakuja. Borzasztó izgalmasan hangzott, hiszen a Profoto a stúdióvakuk Rolls Royce-a, ennek megfelelően az ára is csillagászati, így nagy reményeket fűztünk a kínaiakhoz, hátha sikerül nekik olcsóbban megcsinálni ugyanezt.

Aztán nem sikerült. A mai napig nem tudjuk mi volt a célja a Cononmarknak a K4S vakuval (melynek tesztjéről itt olvashattok), ugyanis már azt is E-TTL + HSS vakuként hirdette, de valójában csak egy manuális vaku volt, mely az E-TTL technológiát használta a gyorsszinkron eléréséhez, ámde automatikus TTL teljesítményszabályozásra nem volt képes. Csakhogy ezt a cég elfelejtette közölni a vásárlókkal. Leteszteltük, nem találtuk nyomát TTL vezérlésnek, letesztelte a Pixinfo is, ők elegánsan kikerülték ezt a kérdéskört, és letesztelte a LightingRumours.com weboldal is, ahol szintén leírták, hogy a cég állításával ellentétben nincs TTL funkció a vakuban, de ott már belengették az utódmodell érkezését, amiben lesz.

Nem kellett sokáig várni a Cononmark K4T Leopard nevű akkus stúdióvakura végül, ma jelentette be a gyártó. A K4T már valóban TTL teljesítményszabályozást ígér (a jelek szerint egyszerre Nikon i-TTL és Canon E-TTL kompatibilitást!) a manuális mód mellett, és elődjéhez hasonlóan ebben is van HSS gyorsszinkron mód, ami 400Ws teljesítménnyel bizony lelkesítő dolog, bátran lehet rövidíteni a záridőt, mert a vakunak vannak teljesítmény tartalékai. Ezzel a Cononmark K4T a Profoto B1 vakut is veri, három szempontból, az egyik a HSS gyorsszinkron megléte, a másik a kompakt méret és könnyű súly, a harmadik pedig az olcsóbb árfekvés (975 dollár). Ami a Profoto mellett szól az nyilván a kifinomultabb minőség, a +100Ws teljesítmény és a különféle kiegészítők sora.

Merthogy azzal sajnos számolni kell, hogy a Conomark Comet bajonettel rendelkezik, így a Bowens fényformálóinkat nem tudjuk használni vele csak extra adapter segítségével.

Visszatérhet hát a kezdeti lelkesedés, amit akkor éreztünk, amikor a Cononmark K4S megjelent, bár jó lenne, ha valaki ezt végre megcsinálná Bowens bajonettel is.

Manfrotto a Mikrosatnál

A masszív és kedvező árú Induro állványok mellett mostantól a népszerű és persze szintén kiváló minőségű Manfrotto termékeket is meg lehet találni a Mikrosat kínálatában.

Újabb márkával bővült a Mikrosat termékskálája, ez pedig nem más, mint a közkedvelt Manfrotto, mely a fotó- és videoállványok terén piacvezető a világon. Az olasz székhelyű, ámde angol tulajdonban lévő márka kínálatában nem csak tripodokat találunk, de stúdiós kiegészítőket, monopodokat, különféle általános és speciális állványfejeket, fotóstákákat és mobiltelefonos kiegészítőket is.
A boltban korrekt árukészlet vár mindenkit, de ha valamit mégsem találtok, csak szóljatok és beszerzik a srácok!

Az aktuális Manfrotto kínálatot ide kattintva találjátok a webshopban.

Új kioldó a Radiopoppertől

Új rádiós kioldót adott ki a Magyarországon kevésbé népszerű, de a világ többi részén előszeretettel használt Radiopopper.

A Radiopopper Jr2 nevű készülék az első rádiós kioldó a cég kínálatában, mely saját vakupapuccsal rendelkezik, ugyanis a korábbi típusokat szinkronkábellel kellett a vakukhoz kötni. A Jr2 valójában a JrX típusuk frissített verziója, mely Nikon és Canon rendszereket is támogat, de segítségével például az Alien Bees stúdióvakuk erejét is lehet állítani. A JrX leginkább a megbízhatóságáról lett még híres, de egy nagy hibája volt, mégpedig az LCD kijelző hiánya, így ezt a “bakit” hozza helyre a Jr2 típus, amin már láthatjuk mit csinálunk.

Plusz egy csoportot is adtak a rendszerhez, így a Radiopopper Jr2 révén már négy különálló vakucsoportot kezelhetünk külön-külön, vagy egyszerre az arányokat megtartva, sőt a különféle beállításokat el is menthetjük 4 memóriahelyre.

A Radiopopper Jr2 nem támogat sem HSS sem TTL funkciót, de a gyártó azt állítja, hogy vezérelni tudja a legtöbb Canon és Nikon vaku erejét. Valószínűleg csak manuálban. A cucc nem olcsó, 130 dollár per darab, tehát a jeladó és a vevő együtt 260 dollár.

Olcsó fénymérőt mutatott be a Gossen

Én azt se tudtam, hogy ez a márka még él, annyira Sekonic-súlyozott a piac. Szóval a Gossen bemutatta a Sixtomat F2 fénymérőt, 200 angol fontos áron. Ez átszámolva…hát mondanám, hogy kb 70ezer Ft, de leragadtam a pár hónapja még aktuális 360Ft-os font árfolyamnál, ami ma már 380, szóval több mint 70ezer.

A Sixtomat F2 képes állandó és villanófényt is mérni egytized fényérték pontossággal. Ez egy végletekig lecsupaszított fénymérő, lehet vele beeső és visszavert fényt mérni és nagyjából ennyi, a tudása, ennél több nem is igazán kellhet. Cserébe nem is annyiba kerül, mint a mindenféle extrákkal felvértezett, 100ezer+ Ft-os high-end fénymérők.

Mondjuk van még egy hasznos funkciója a Sixtomat F2-nek: képest megmutatni a környezeti fény és a villanófény arányát, így könnyebben állíthatjuk be kültéri fényeinket. Külsőben fotózók ezt biztosan szeretni fogják. Egyéni beállítástól függően a kis Gossen képes 1/2 és 1/3 FÉ skálával is mutatni az eredményeket. Az oldalán PC szinkron csatlakozó van, így a fénymérővel is elsüthetjük a vakukat, vagy használhatjük a CELL módot.

Videósok számára szolgál a “Cine” mód, mely 25 és 30fps-t is támogat. A készülék egyetlen AA elemmel működik.

Felmerülhet a kérdés, hogy a mai világban szükség van-e fénymérőkre, hiszen az eredményt látjuk az LCD-n. Én ezt az állítást cáfolnám, jóllehet nekem sincs fénymérőm, de régóta szeretnék egyet, csakhát drágák (egyszer vettem egy halál gagyi 15ezer Forintosat, olyan anyagból készült, mint a céllövöldében szerezhető műanyag játékpisztolyok kb, de sajnos nem pontos a mérése).
Azért cáfolnám az előbbi állítást, mert egyrészt az LCD sokszor nem a valós eredményt mutatja, ugyanis az egy kamera által generált JPEG kép amit látunk, mi meg RAW-ban fotózunk, ráadásul az LCD által mutatott kép világossága erősen függ az LCD aktuális fényerejétől. Ha van olyan szerencsénk, hogy ez automata a gépvázunkon, némileg jobb a helyzet, de ha manuális, akkor meggyűlhet vele a bajunk. A Sekonicnak láttam egyszer egy katalógusában a fénymérővel kimért fotó hisztogramját és egy kissé félreexponált majd utólag kijavított fotó hisztogramját. Hát mondanom sem kell, hogy utóbbi csipkésebb volt. De nem is ez a lényeg. A lényeg az szerintem, hogy egy vakus, pláne egy többvakus beállítást egy fénymérővel sokkal hamarabb fel tudunk állítani egy helyszínen, mintha az LCD-vel próbálkoznánk. Ezért jó a fénymérő, nem azért mert nélkülözhetetlen lenne. Egész egyszerűen időt spórolhatunk vele.

Kézben a Yongnuo YN-14M makro-körvaku

Ennek a cikknek sem mertem Teszt nevet adni, mert amit műveltem nem igazán nevehető tesztelésnek. Az elsődleges problémám az, hogy fogalmam sincs mire jó egy ilyen makro-körvaku. Oké persze, árnyékmentes makrózáshoz. De akkor miért lehet állítani a jobb és baloldali villanócső erejének arányát? Hogy “fordulós” világítást tudjunk kreálni? Akkor már nem körvaku. Na lényeg, tegye fel a kezét, aki ilyennel tudott valaha jó képet készíteni!

Ennek a vakunak van egy E-TTL verziója is, melyről korábban írtam is már. A most tárgyalt változat lényegében ugyanaz, mint a korábban tárgyalt, annyi különbséggel, hogy nincs benne automatika, manuális vaku, ami bármilyen gépvázzal használható és akkorát villan amekkorára beállítjuk.
Alapesetben választhatunk, hogy csak A, vagy csak B oldal villanjon, vagy mindkettő egyszerre (MODE gomb) és ezek teljesítményét 1/1 és 1/64 között állíthatjuk egy, vagy egyharmad fényértékenként. A RATIO gombot megnyomva valójában nem arányt állítunk (mint a TTL veziónál 1:1 és 1:8 között), hanem külön-külön tudjuk szabályozni az A és B oldali villanók erejét. 
A villanócsövek között itt is kapunk fókuszálást segítő LED fényeket, közelfotózásnál ezek komoly segítséget jelenthetnek, de szükség esetén egy gombnyomással kikapcsolhatjuk őket.
Hát nagyjából ennyiben ki is merült az YN-14M tudása, már csak olyan finomságokat kapunk, amit a Yongnuotól megszokhattunk: megvilágított LCD kijelző, hangjelzés és néhány Fn funkció, melyhez sajnos a használati útmutatóra van szükségünk, a kijelzőn csak 01-től 06-ig látjuk a listát. Hogy ezek a számok milyen funkcióállítást takarnak, az a használati útmutatóból derül ki, úgymint energiatakarékos mód ki-be kapcs, hangjelzés ki-be kapcs (ezt dedikált gombbal és végezhetjük egyébként), sleep mód aktiválásának ideje, gyors ki-bekapcsolás aktiválása, LCD háttérvilágítás ideje, gyári beállítások visszaállítása.
Maga a körvaku felpattintós, a hozzá való adaptereket a csomagolásban találjuk, 52mm-től 72mm-es szűrőméretig (kivéve 62mm). A vaku elforog az adapteren, így nem csak jobb-bal világítást hozhatunk létre, hanem alsó felsőt is igény szerint.
A helyzet viszont az, hogy annyira közel van egymáshoz a két villanócső, hogy csak nagyon közeli témáknál tudunk velük kontrasztos világítást létrehozni. Biztos megvan ennek a felhasználási területe. Azt viszont ebben a cikkben is elmondanám, hogy senki ne vegyen ilyen vakut azért mert olyan portrét akar készíteni, amiben kör alakú csillanás van a modell szemében. Azok NEM ilyennel készülnek, hanem komolyabb 50-60cm átmérőjű körvakukkal vagy akár 1m átmérőjű, házilag gyártott ringlighttal.
A vaku vezérlőjén találunk még PC szinkroncsatlakozót, és külső elemtartó csatlakozási lehetőséget. A Yongnuo YN-14M ára 32.500 Ft.

Teszt: Induro Transformers állvány (AGT214m2)

Jaja, Transformers, mert átalakul, kicsiből naggyá. Ha azt írom AGT214, valószínűleg a kutyát sem érdekelné, de legalábbis senkinek nem lenne fogalma arról, hogy milyen praktikus állványról beszélünk.

Az Induro új szériás Grand Turismo állványait – mint ahogy a család gyűjtőneve is sugallja – utazáshoz kitalálták ki. A hagyományos mosóporokhoz állványokhoz képest ezek annyi extrát tudnak, hogy máshogy kell összecsukni őket, ezért a szállítási méretük jóval kisebb. A dolog lényege, hogy az állványnyakat fel kell húzni, és a lábakat nem csak simán összecsukjuk, hanem 180 fokban visszafordítjuk, így szállításkor a talpak felfelé néznek, így az állvány összecsukva egy “nyaknyi” hosszú lesz. Nyaknyi…ezt a szót… 😀

A tesztelt AGT214 példány típusszáma azt jelenti, hogy A, mint alumínium alapanyag, GT, mint Grand Turismo, 21, mint 2-es széria vagyis az Induro kínálatából (11-41-ig) a második legkisebb állványtípus, és 4, mint négy tagból álló, teleszkópos lábak. Ezzel azt hiszem mindent el is mondtam, vége a tesztnek, köszönem a figyelmet.

Na jó nem. Az alábbi képeken nem teljesen igazságosan egy 3-as szériás állvánnyal hasonlítottam össze, ráadásul egy háromtagúval, ami ugye egy kategóriával nagyobb és egy fokkal masszívabb. (Hozott anyagból dolgoztam, ez volt itthon). Merthogy minél többtagú egy állvány, annál kisebbre lehet összecsukni, ellenben annál kevésbé masszív. Ez mindig is ilyen volt, vagy hordozhatóság, vagy masszivitás, valamelyik kezünkbe harapni kell sajnos.

Az Induro AGT214 esetében egy relatíve kis állványról beszélünk, leginkább kompakt, bridge és MILC gépekhez ajánlanám. Maximális magassága 162,6cm, terhelhetősége ugyan “jó indúrósan” 14,5kg, ami a nagyobb állványokkal helyezi egy ligába, de azért maradjunk a realitások talaján. Az állványt kézbe véve, kinyitva azért érezni, hogy ez nem komoly nagytelés szettek alá készült. Ez nem azt jelenti, hogy gagyi lenne, lényegesen masszívabb, mint például egy Velbon Sherpa 750 (ilyenem volt régen, ezért ehhez hasonlítom). Szóval nem két véglet van, a gagyi, meg a masszív, mondjuk úgy, hogy én annak idején ágyúval lőttem verébre és vettem egy AT313-at egy komoly Cullmann gömbfejjel, így ehhez képest elég sok állvány tűnik…mondjuk úgy egyszerűnek. Cserébe az én szettem nem az a cipelős fajta, kocsiból ki, kocsiba be, oszt’ ennyi, közel 4kg, az Induro AGT214 meg fejjel együtt alig több mint 2kg, szóval túrázáshoz, kiránduláshoz inkább ez. Ha esetleg stabilitás probléma merülne fel, ennek is találunk az alján állványsúly kampót, oda lehet akasztani a ballasztot. Lábakon egyébként az Induro egyedi, “félfordulós” szorítói vannak, ezekre mindig azt szoktam mondani, hogy a kioldáshoz és szorításhoz elég egy akkorka csuklómozdulat, mint a motorokon a gázkarhúzás. A gyártó szerint egy fél fordulat, saját tapasztalat szerint elég egy negyed is.

A szettben kapható fejre ugyanezeket tudnám elmondani, nem rossz, de nem is a legjobb, a vízszintes forgatás nagyon finoman működik, de a gömbfej része már némileg darabosabb mozgású egy komolyabb gömbfejhez képest, viszont jól szorítható, biztosan fogja tartani a felszerelést. Súrlódásszabályzóval nem szerelték fel, vízszintmérővel és gyorscseretalppal viszont igen, utóbbiban a gépváz rögzítő csavar érmével működtethető a legkönnyebben.

Libellát az állvány vállán is kapunk. Apropó váll, itt találjuk a nyakat szorító, szintén induros, hatalmas csavart, és ha már a nyaknál tartunk (micsoda átktötés!), megemlíteném, hogy az állványban gyárilag hosszú nyak van, de a hordtáska oldalzsebében kapunk hozzá rövid nyakat is, ami természetesen a masszivitást növeli. Ezzel csak egy probléma van, hogy összecsukáskor nem hagyhatjuk benne, mert rövid nyakkal nem lehet rendesen összezárni a lábakat, ugyanis útban van a gömbfej. Épp ezért kell a hosszú nyakat kihúzni teljesen az összecsukáshoz, hogy a fej a vékonyodó lábvégekhez kerüljön és összecsukáskor legyen elég hely neki, az állvány vállánál már szűkebb a hely, szóval ha rövid nyakkal akarjuk összecsukni, le kell csavarnunk a gömbfejet.

A táskában találunk még ehhez való vállpántot, továbbá szerszámos szütyőt, amiben kulcsok és a talpakra való lábtüske leledz. Innen nézve azért elég fullos a felszerelés, nem sok állványhoz adnak gyárilag kétféle nyakat, kényelmes, bélelt, gyöngyvászon hordtáskát, szerszámoskészletet és lábtüskét. Mondjuk 89.900 Ft-ért adjanak is! Ennyi az ára az extra-hordozhatóságnak. A CGT vagyis ugyanez az állvány csak szénszálas változatban már 138ezer Ft, viszont 1,89kg.

Teszt: Jinbei EF-200 LED lámpa

Brutális LED lámpát kaptam tesztelésre. Több szempontból is más ez a lámpa, mint a szokásos LED tablók. Az egyik a teljesítménye, a másik a kialakítása, ami megkülönbözteti a Jinbei termékét az eddig megszokottól.

A Jinbei EF-200 ugyanis egy 200W-os LED fényforrás, márpedig LED-ek között a 200 watt nem semmi. A használható fénymennyiség persze függ az alkalmazott fényformálótól is, de nagyjából elmondható, hogy ez kb 1500-2000W halogén fényteljesítménynek felel meg. Erről mindjárt lesz még szó.

Az EF-200 LED 5500K színhőmérsékletű fehér fényt bocsájt ki, látszólag egy hatalmas dióda van benne, ami teljesen sík. (valójában sok apró diódát látni, de nem értek a LED technológiához, hogy ez most egy nagy diódának számít-e vagy sok kicsinek).

A fényforrás közelről

Egy halogén izzóhoz képest ez jóval barátságosabb megoldás, nem olyan sérülékeny és persze nem termel annyi hőt. A lámpa háza meglehetősen nagy és nehéz, épp olyan, mint egy fejgenerátoros stúdióvakué, és aktív (ventillátoros) hűtéssel rendelkezik, ami kell is, mert ha a dióda felől nem is sugároz annyi hőt, a ház azért melegszik rendesen. Ellenben a rácsatolt fényformálókat nem fenyegeti a megégés/elszíneződés veszélye, továbbá kikapcsolás után megfoghatjuk, nem fogják szénnéégetni a kezünket a fémrészek.

Merthogy csatolhatunk rá szinte bármilyen fényformálót, ugyanis Bowens bajonettes a “kicsike”, illetve ellátták egy ernyőtartóval is az állványcsatlakozásnál, ahogy kell. A sík fényforrás miatt azonban egy beauty-dish használata esetén kiszökik a direkt fény is a fényformálóból, így egy fényes gyűrűt eredményez a lágyabb fényt produkáló középső területek körül, ahová ráadásul így kevesebb fény jut. Egy jobban kiálló halogén izzó fényét a beauty jobban koncentrálja középre és nincs gyűrű kívül. Ellenben egy ernyőreflektorral használva egyértelmű a sík fényforrás előnye, sokkal jobban tudja a reflektor koncentrálni a mélyen ülő dióda fényét, mint egy 5-10 cenitre kiálló halogén izzóét. Egy long focus reflektorral valószínáleg megint más lenne a helyzet.

Ernyőtartó
Beauty dish-vel

Összehasonlításképpen nem maradt más tehát, mint a softbox, aminél nagyjából mindegy, hogy mennyire áll ki a fényformáló a bajonettből. Ez alapján nagyjából 0,5 Fényértékkel többet tud a Jinbei EF-200 LED egy 1000W-os halogén izzónál, vagyis valóban kb 1500W teljesítménynek felel meg. Ezt én csak szemre, RAW konverterrel néztem, a srácok a Mikrosatban fénymérővel 1Fé pluszt mértek ki, ha azt vesszük alapul, akkor 2000W.

Napsütéses délután LED-del

Hogy ez mire elég? Egy 2000W-os Fresnel reflektorral már lehet napsütést imitálni (ne feledjük a filmesek ezt 20.000W-tal teszik), de a Fresnel azért jobban hasznosítja az izzó fényét, ellenben egy reflektor feltéttel a Jinbei EF-200-zal is bátran bevilágíthatunk pl teraszról a szobába, látszani fog a fénye. Déli napsütés árnyékában is adhatunk némi főfényt vele kb 2-3 méter távolságból, közelről használva pedig akár verőfényes napsütést is deríthetünk vele, de ez már nagyon feszegeti a határait. Mindenesetre erősebb bármelyik LED tablónál és a Bowens bajonett miatt sokrétűbb is a használata.

Gyenge főfényként kora délutáni árnyékban

A teljesítményét 10 lépésben szabályozhatjuk a hátulján lévő +/- gombokkal, kijelző nincs, csak szemre megy a dolog, az egész cucc egyszerű mint a faék. Találunk a hátulján még egy kis antennát és egy csatornakapcsolót is, ugyanis létezik hozzá távirányító, a Mikrosatnál egyelőre csak távirányító  nélkül vásárolhatjuk meg. Ha ez változik, biztosan jelezni fogják a webshopban, ahol egyébként a Jinbei EF-200 LED a cikk írásakor 142.600 Ft, vagyis egy jobb stúdióvaku árában van.

Hajlékony LED panel

A RagLite projekt szülőatyjai nem mást állítanak, mint hogy egy LED tablónak nem muszáj merevnek, sérülékenynek és viszonylag nagy helyet foglalónak lennie. A Kickstarteren gyűjtik a pénzt a projektre.

A chicagoi székhelyű RagLite Technology olyan LED világítást, pontosabban LED tablót alkotott, mely szakít a hagyományos küllemmel. A diódasorok egy hajlékony anyagra kerülnek, mely így összetekerhető lehet, kis helyet foglal, továbbá vízálló, és gyakorlatilag elpusztíthatatlan.

A Kickstarteren gyűjtik a pénzt a cég indulásához, összesen 25.000 dollárra van szükségük hozzá. Az alapverzió 20x20cm-es, létezik 10x10cm-es, 30x35cm-es változat is, bár ezek a méretek ellent mondanak a fenti képen látható közel méteres példánynak.

A RagLite kapható lesz 3200K és 5500K színhőmérséklettel is, továbbá RGB verziót is terveznek. Az ára 75 dollártól 250 dollárig terjed majd.