MEGOSZTÁS

Ügyes kis ötlettel rukkolt elő a Manfrotto. Hát igen, ez az élet rendje: a nagy gyártók megcsinálnak valamit, aztán a kínaiak lekoppintják és olcsóbban adják, így a nagy gyártók kénytelenek egyre okosabb ötleteket kitalálni, hogy élen járjanak. A Manfrotto NanoPole egy ilyen okos ötlet, de nekem egy kicsit még kárcsú…szó szerint…is.

Nem titkoltan ez egy rendszervakuhoz kifejlesztett állvány, mely számos ügyes megoldást mutat fel, ami a terepen rendszervakuzóknak jelent évek óta gyülemlő nyűgökre megoldást. A Manfrotto viszont mintha nem gondolt volna arra, hogy a rendszervakus fotósok ma már nem csak csupasz vakut használnak, hanem fényformálókat is, sőt van, hogy nem is egy rendszervakut raknak az állványra.

A NanoPole kétfunkciós: működik tripodként és egy gombnyomásra eltávolítva a lábait, működik monopodként is (tripod/monopod alatt most természetesen lámpaállványt értünk, vagyis három lábú állvány illetve kézben tartható rúd). Emiatt a “Pole” a nevében, “Nanonak” meg azért nano, mert a lábak összecsukáskor visszafelé hajlanak, így kisebb helyet foglal szállításkor, tároláskor. Ha már itt tartunk a NanoPole teleszkópos szára 5 tagból áll, ami szintén az apróra ” hajtogatást” szolgálja. E kis méretből fakadóan azonban ez nem egy masszív állvány. Ha fejmagasságnál magasabbról szeretnénk világítani, akkor az utolsó teleszkópszárat is muszáj kihúznunk, de az már olyan vékony, mint a kisujjam.

Az állvány lábai sem a szokásos csövekből állnak, hanem lapos rudakból, ezzel viszont lehetővé válik, hogy az egyik láb állítható hosszúságú legyen (na nem mintha a csöves megoldásnál ez problémát kellene jelentsen, mégsem csinálják…). Ennek köszönhetően az állványt elméletileg egyenetlen talajra is stabilan lerakhatjuk, ami nagyon hálás dolog lenne, és egy régi problémát oldhatnánk meg vele, de ez csak az elmélet. Az állvány szárán bejelölték, hogy hol van a legstabilabb lábpozíció, ennél a terpesznél teljesen kihúzott lábvéggel kb 2-3cm-es szintkülönbséget tudunk csak áthidalni. Ha feladjuk a nagyobb terpesz jelentette stabilitást, állíthatjuk a lábvégeket meredekebbre is, ekkor már kb 10-12cm-es az áthidalható maximális szintkülönbség, ami valljuk be, max egy vakondtúrást jelent, nem egy domboldalt, vagy egy lépcsőt, márpedig e kettő a legjellemzőbb ellensége a terepen lámpaállványra szerelt vakuknak. A legstabilabb állásban kihúzott lábtoldással legalább azt elérhetjük, hogy arra az oldalra fordítjuk, amerre az állványon lévő súly amúgy dőlne, ha dőlne, így abba az irányba stabilabb lesz az állvány. A vállán egyébként kampót is találunk, amire súlyt akaszthatunk, de mivel az egész állvány elég alacsony profilú, így túl sok hely nincs a kampó és a talaj között egy lógó súlyzsáknak.

Az állvány legalján egy Manfrotto-logós piros gombot találunk, ha benyomjuk, a középoszlopot ki tudjuk húzni a lábak foglalatából, így a szárat egy asszisztens kézben tudja tartani, de túl nagy fényformálót ne akarjunk felpakolni ebben az esetben, mert a megdöntött rúd még a végén zárójelbe hajlik. Nem mertem tesztelni, hogy mennyire rugalmas, de biztos nem tesz jót neki, ha sokszor sokáig meghajlik, és a vége az lesz, hogy nem tudjuk majd összecsukni. Érzésre már egy kisebb rendszervaku saját súlya is soknak tűnik neki, pedig az utolsó, legvékonyabb tagot még be is toltam.

A Manfrotto NanoPole-hoz kapunk egy vakutartó adaptert/fejet is, ami szintén egy ügyes kis szerkezet, ha más nem emiatt érdemes megvenni a szettet, de ha lehet kapni külön is (nem néztem még utána), én egyre-kettőre vevő lennék az biztos. Ott kezdődik, hogy az állvány(spigot)rögzítése nem csavaros, hanem rugós-patentos, befele csak bekattan, és a fület kézzel rászorítjuk. Nem kell szárnyas anyát csavargatni, mint egy hagyományos vakutartó esetében. Az más kérdés, hogy jó lett volna ha a fül rendesen be is kattan, de az a példány, ami nálam volt nem kattant be (ld képen lent, nem szabadna elállnia a szürke fülnek). Lehet hogy erővel a helyére lehetett volna nyomni, de féltem, hogy utána kézzel nem lehet majd kinyitni csak valami feszítővel, csavarhúzóval – mivelhogy a nyitás értelemszerűen így történik: a fület lebillentjük, utána le tudjuk emelni a fejet a spigotról.

Másik okossága az adapterfejnek a beépített rugós csillapítás: előre-hátra billentésnél rugó áll ellen a mozgásnak, így ha véletlenül lebillen a vaku, nem ütődik semmihez. Ez a rugó is azonban csak egy rendszervaku súlyát tudja csillapítani, fényformálóval már nem sokat ér. Nagy, jól kezelhető szorítócsavarral lehet egyébént a fejet a kívánt pozícióban rögzíteni.

A harmadik okosság a vakupapucsa az adapternek, melyet egy körülötte elhelyezkedő szorítóval lehet  feszíteni vagy engedni, vagyis a vakut becsúsztatjuk, és az egyébként is az adaptert fogó kezünkkel csak tekerni/szorítani kell. Baromi kényelmes és ergonomikus (vagy ez a két szó ugyanazt jelenti?).

Egy szó mint száz, minden kezdeményezés, amit ebbe a szettbe tett a Manfrotto nagyon szimpatikus, de valahogy kevés. Az állvány pici és gyenge, a szintkülönbségek áthidalására szánt lábak mozgástere szintén kevéske, és a hozzá tartozó fej rugós csillapítása is csak egy rendszervaku súlyával birkózik meg, egy fényformálóval szerelt motyóval már nem. Ernyőtartót találunk a vakutartó adapterben, egy 100cm-es ernyővel még azért megbirkózik a szett, de én nyugodtabb lennék, ha valaki fogja is fotózás közben, mert az első lenge szellő felborítaná, amit némileg ellensúlyozhatunk a fentebb már említett kihúzott lábvéggel (értsd a kihúzott lábat tesszük az ernyő alá, így nehezebben dől el).

Bízzunk benne, hogy lesz ez még jobb is, mert az egész szett nagyon minőségi, és tele van innovatívnak nevezhető megoldásokkal. Nehogy már ezt is a kínaiak csinálják meg először rendesen…

A Manfrotto NanoPole kit 32.200,- Ft-ért kapható a Mikrosatnál.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here