Teszt: Mafrotto MVM500A Fluid monopod

A Manfrotto legmasszívabb videós monopodjáról, az esküvői videósok jóbarátjáról írnék pár keresetlen szót, mindezt úgy, hogy jómagam nem vagyok videós.

A Fluid Monopod egy egylábú állványcsalád a Manfrottonál, amelynek tagjai használhatók ugyan fotózáshoz is, de alapvetően videósoknak fejlesztették a kézi kamerázásnál stabilabb kameramozgatáshoz. Az MVM500A ezek közül a legdrágább és legmasszívabb. 4 tagú, terhelhetősége 5kg, és 2m magasra kihúzható.

Az egy dolog, hogy a monopod végén egy háromágú talpat találunk, ami szállításkor behajtható, kihajtva pedig segíti a kamera letalpalását, de fölötte ráadásul egy folyadékos patronba integrált gömbfej van, ezen billenthető és forgatható az egész állvány. A folyadékos megoldásnak köszönhetően egész finom svenkelést lehet kivitelezni vele. Ezen kívül a rajta lévő 500-as videofej is folyadékcsillapított, a kettő együttesével lényegesen szebb kameramozgást lehet elérni, mint szabadkézből. Maga a fej egyébként nem is forog, csak az egész állványt tudjuk fejjel, kamerával együtt forgatni a talpak fölött lévő gömbfejen. A szebb kameramozgás alatt értem a vízszintes és függőleges svenkelést, de akár egy kisebb közelítést/távolítás is meg tudunk kézből oldani vele slider nélkül.

Az MVM500A olyan szépen balanszírozott állvány, hogy függőleges állásban (aminek beállítását egy nehezen látható libella segíti) megáll magától, akár úgy is, ha könnyebb DSLR + objektív szett van rajta. (Persze azért ne engedjük el a kamerát, mert az első légáramlat feldönti, csak szemléltetésként írtam le.) Kamera nélkül a fej előre-hátra döntés esetén visszaáll vízszintes állásba, ha elengedjük. Ahhoz, hogy a kamera+objektív az állvány tömegközépontjában legyen, a videofej hosszú gyorscseretalpa segít minket, ami elég hosszú úton csúszkál az állványfejben ahhoz, hogy a rá helyezett kamerát relatíve függetlenül a rajta lévő objektívtől a tömegközépontba tudjuk állítani és ott rögzíteni. A talp bepattintás után könnyedén csúszkál a fejben (amíg meg nem szorítjuk), de a két végállásban fém ütköző akadályoza meg, hogy a kamera véletlenül kicsússzon belőle. Oldani a szorítócsavar billentésével tudjuk csak. Az állványfej oldalán találjuk a szorítócsavart, amivel beszoríthatjuk az egész fejet, így dönteni nem tudjuk, de a vízszintes forgatás természetesen megmarad, hiszen mint írtam nem a fej forog, hanem az egész monopod a talpon.

A gyorscseretalp mellett találunk egy 3/8-os csatlakozót, ahová például kontrollmonitort rögzíthetünk Magic Armmal.

Szállításhoz a talpakat fel lehet hajtani, az állványfej karját pedig kilazítva lehajthatjuk, így az egész cucc könnyedén elfér egy kisebb táskában is. Balkezeseknek a kart egyébként lehetőség van átszerelni a fej túloldalára, de akkor a szorítócsavar és a kar egyoldalra esik. (Én nem vagyok videós, de nekem amúgyis logikus lenne a kart a baloldalra tenni, hiszen a felvételt jobbkézzel indítjuk, a tárcsákat jobbkézzel állítjuk, logikus lenne, hogy a mozgatókar inkább balkézre essen. Jelen állás szerint a felvételt elindítjuk, majd rámarkolunk a mozgató karra, ami persze látszik a felvételen, így annak az elejét mindig vágni kell. Lehet, hogy most hülyeséget írtam, de a józan eszem ezt diktálta. 🙂 ) Egy netes tutorialvideóban panaszkodtak arra, hogy a monopod teleszkópjának szorítócsatjai épp rossz irányba fordulnak, ha fel, vagy le akarjuk engedni a monopodot, fogást kell váltanunk a kamerán. A nálam lévő példány nem ilyen, ha jobbkézzel fogjuk az állványfej karját, balkézzel tudjuk működtetni a csatokat. Jóllehet egy nagyobb súlyú kamera esetén úgyis a monopod nyakát fogjuk meg ehhez, így viszont muszáj lesz fogást váltani. Utóbbi esetben talán mégiscsak a tutorialvideóban szereplő verzió lenne a jobb, amikor balkézzel fogjuk meg a monopod párnázott nyakát és jobbkézzel tudjuk a csatot műkdötetni.

Az első mondatban azt írtam, hogy az esküvői videósok jóbarátja. Ezt a monopodot bizony rohangászós munkához tervezték, ahol macerás egy komolyabb állványt hurcolni, ahol nincs idő letalpalni, vízszintezni, adott esetben még a talaj egyenetlensége is nehezíti a komolyabb videós állvány használatát. Egy esküvő tipikusan ilyen meló. Ebben az esetben a Manfrotto fluid monopodja klasszisokkal jobb eredményt ad a kézi kamerázásnál, csak felkapjuk, átszaladunk vele egy másik helyre, letesszük és szinte azonnal indulhat a felvétel.

Az alábbi videópárban láthatjátok a különbséget a kézi svenk és a fluid monopodos svenk között:

Svenk kézből:


Svenk fluid monopoddal:

A Youtube bezzeg mindekettőre kiírta, hogy “Észrevettük, hogy a videód képe esetlegesen remeg. Szeretnéd, hogy stabilizáljuk a képet?” 😀 Ez azért inkább az én bénaságom.

A mobilitásnak ára is van persze, a Manfrotto MVM500A fluid monopod 85.200 Ft-ba kerül, de feltétlenül megéri az árát annak, aki esküvőzik, vagy hasonló riport körülmények között “gyorsreagálású” hadtestként funkcionál. Ennyi pénzt egy fotós is simán kiad egy jó állványért+fejért.

Teszt: Yongnuo YN300W E-TTL stúdióvaku

Górcső alatt a Yongnuo első stúdióvakuja, mely első fecskeként rögtön TTL megoldást is kínál a használónak. Lássuk mit tud és mit nem. Kijut mindkettőből sajnos.

Teljesítmény

Mint a nevéből is kiderült a Yongnuo YN300W egy 300Ws-os stúdióvillanó. Hasonló alternatívát kínál a Profoto B1, de az 500Ws-os, a Cononmark Leopard K4T, ami 400Ws-os, illetve a Phottix Indra500, ami 500Ws-os, de utóbbi három akkuról működtethető. A Yongnuo vakuja tehát ebben a csapatban a leggyengébb, és mivel hálózati áramról működtethető csak, így a legkevésbé mobilis (természetesen egy inverterrel ez is együtt tud működni, de az nem olcsó muri). A Mikrosat vakuszakija ugyanakkor belenézett már az YN300W házába, és megállapította, hogy van ott még bőven hely, így ugyanebben a házban valószínűsíthetően ki fog jönni egy 600Ws-os változat is előbb utóbb, de simán meglehet, hogy egy 1200Ws-os is.

Konstrukció

Ebből fakadóan az YN300W bizony nem kis darab, egyáltalán nem nevezhető kompakt méretűnek, pont akkora, mint a Mikrosat Classic 1200. Mondjuk ki, stúdióba való, nem terepi munkára. Mazochisták persze cipelhetik egy 6-7 kilós inverterrel együtt, de a fix használatot például az is alátámasztja, hogy a vaku védőkupakját olyan picire csinálták, hogy csak akkor lehet a vakura tenni, ha kicsavarjuk a 150W-os halogén beállítóizzót. Valljuk be ezek így együtt, vagyis az akku hiánya, a nagy ház, a szállításkor, tároláskor eltávolítandó beállítóizzó nem azt sugallják, hogy ezt a vakut külsős használatra szánták.

A felépítése egyébként masszív fém, a gombok mikrokapcsolósak, szépen működnek, a paramétereket a hátó nagy tárcsát tekerve tudjuk állítani, az értékeket pedig kék háttérvilágítású LCD-n ellenőrizhetjük. Szerencsére figyeltek az LCD betekintési szögére is, minden irányból láthatóak a feliratok rajta, viszont a hátsó tárcsa elég érzékeny és könnyen jár. A vaku hűtése egy jó kérdés, bekapcsoláskor nincs hűtőventillátor hang, próbáltam pár 1/1-es villantást egymás után, hátha csak akkor kapcsol be a ventillátor, ha melegszik a rendszer, de nem. Vélhetőleg nincs is benne aktív hűtés, csupán a rendszervakukhoz hasonló processzoros túlmelegedés védelem: ha baj van kilátásban, a rendszer letilt egy időre és nem tudunk villantani, amíg üzemi hőmérsékletre nem hűl. Dehát ez csak egy 300Ws-os vaku, ha lesz 600-as vagy nagyobb, abba bizonyára tesznek már aktív hűtést is – gondolom.

A felépítéshez még annyit, hogy a vaku szorítókarja nagyon gagyira sikerült sajnos, pici, műanyag és ha erősen meg akarja szorítani az ember érezni, hogy hajlik a kar a tenyere alatt. Eltörni meg senki nem akarja ugye, így nem húzzuk meg erősen. Ha nem húzzuk meg erősen, egy 150-es oktabox súlya alatt viszont lehet, hogy lefittyed majd. Valahogy az egész szorítómechanizmus vacak, akad, ha megszorítjuk hol könnyen mozdítható, hol feszes…nem tudom, valahogy nem az igazi.

És ha már a konstrukciós hibáknál tartunk, az ernyőt tartó foglalat a vaku oldalára/aljára került, viszont a hozzá kapott – egyébként nagyon patent – alapreflektort elfelejtették kilyukasztani az ernyő szárához, így vagy kilyukasztjuk házilag, vagy az ernyőt nem tudjuk reflektorral használni. Nem biztos, hogy kell egyébként mert a villanócső egész mélyen ül, mindenesetre reflektor nélkül nem árt jó mélyen betolni a vakut az ernyőbe, hogy oldalirányba ne szökjön fény. Ja igen, csak így nem tudjuk rátenni a vakutalpra az YN622 kioldót, mert az ernyő szára beleakad. 😀 Ámátőőőr….

A vicc az, hogy valahol ez egy high-tech vaku, és pont a két legegyszerűbb részét cseszik el, a szorítókart és az ernyőrögzítést. 😀

Funkciók

Egy mítoszt szeretnék már most eloszlatni: ez egy E-TTL vaku, de nincs benne HSS gyorsszinkron! Volt ezzel egy kis kavarc a bejelentéskor, ott több weboldalon azt állították van benne, emlékeim szerint mi is így írtunk róla, de a HSS-nek jelenleg nyoma sincs, se a vakun, se a Yongnuo weboldalán. Sajnos csak egy kínai használati útmutatót kaptam hozzá a dobozban, az angol nyelvűt meg szokásos módon a Yongnuo szerveréről úgy uszkve 1-1,5 nap alatt lehet letölteni. Hiába, 21. század… 5KB/sec letöltési sebesség Kínából, 2,8Mb után Network connection lost…. (Lehet, hogy náluk van már internetadó? :-O) Vélhetőleg a HSS-t meghagyták egy majdani firmware frissítésnek, vagy a következő generációs modellnek. Láttunk már ilyet…

Ez a vaku úgy E-TTL, hogy a saját vakupapucsára (merthogy van neki alul, épp mint egy rendszervakunak) egy Yongnuo YN622C rádiós kioldót teszünk (vagy más E-TTL vakukioldót) és azzal villantjuk el. Ezáltal lehetőség nyílik a gépvázról vezérelni, ha az YN622C vevő párja egy másik YN622C a gépváz tetején, akkor a Canon-váz menüjéből tudjuk megtenni ezt, ha egy YN622TX-et használunk, akkor pedig a vezérlőről lehet beállítani. De természetesen ha már van egy Pixel King Pronk, vagy más E-TTL vakukioldónk, azzal is lehet használni, épp mint egy TTL rendszervakut. (Tévedés joga fenntartva, nem próbáltam csak Yongnuo kioldóval, de a logika azt diktálja, hogy más TTL kioldóval is működnie kell! Vásárlás előtt ki kell próbálni!)

Ez a stúdióvaku akkor is E-TTL ha a Canon infrás optikai vezérlésével használjuk. Ehhez a MODE gombbal át kell állítani (E-TTL C “istennyila” módba, ld. lent), ahol aztán beállíthatjuk a kommunikációs csatornát 1-4-ig, és a csoportot A-C-ig. Az optikai érzékelő a vaku tetején van, ezzel műkdöik a Slave 1 és Slave 2 mód is, amikor másik rendszervaku vagy stúdióvaku fényére villan el az YN300W.

Természetesen van benne sima, mezei Manuál mód is, amit 1/1 és 1/128-ad tartományban állíthatunk 1/3 lépésenként. Mivel a hátsó tárcsa elég érzékeny, így néha nehéz lesz precíz értéket beállítani, könnyen túlugrik a kívánt beállításon, ugyan vannak finoman érezhető fokozatai, de tényleg nagyon óvatosan kell kezelni. Már ha a vakun állítjuk, természetesen a gépvázról állítva egy erre alkalmas kioldóval nem kell ilyenekkel foglalkozni.

Az YN300W-be került FEB (Flash Exposue Bracketing), vagyis vakusorozat üzemmód, ekkor a kamerát sorozatra állítjuk, a vakun pedig belőjük a bracketinggel készült képek közti különbséget +/-3FÉ tartományban és lövünk. Az első három kép között lesz egy normál, egy világos és egy sötét kép, amiből aztán vagy kiválasztjuk a legjobbat, vagy HDR képet készítünk belőle.

Érdekesség még, hogy az YN300W tetején is van egy vakupapucs, ami a talpkiosztást elnézve szintén TTL. Azok után is, hogy megírtam egy 4 részes Hogyan építsünk Yongnuo vakurendszert cikksorozatot, és oda-vissza kenem-vágom a Yongnuo termékskáláját, a kombinációkat és a lehetőségeket, erősen agyalnom kell rajta, hogy ez mire lehet jó. Aztán egy próba után kiderült, hogy semmire, ugyanis halott a csatlakozó, egyszer majd egy következő modellben biztos lesz valami funkciója, de jelen pillanatban nem csinál semmit. Egy RF603 manuális kioldót próbáltam beletenni, hogy süsse el az YN560-III rendszervakumat, de nem jött össze.

Használat

Mindezek mellett a Yongnuo YN300W böcsületére legyen mondva, hogy az E-TTL automatika nagyon szépen működik! Jól összedolgozik a gépváz TTL mérésével, a villanások változatlan beállítások mellett konstansok és meglehetősen gyors a feltöltési idő, kézi használat mellett nem lesz különösebb gondunk vele, sorozat módban a 6D-m 4,5 kép/mp-ét 1/4-ed erőn tudja követni villanásokkal.

A kérdés az, hogy ha ez nem külsőben történő használatra lett tervezve, akkor mi a létjogosultsága az E-TTL-nek a stúdióban? Van némi azért. Az elsődleges szempont, amire a Yongnuo fejlesztési osztálya gondolhatott, hogy ezt a vakut egy meglévő rendszervakus szett mellé fogják venni az emberek. Egy TTL kioldóval (YN622), mitöbb egy TTL vezérlővel (YN622-TX) szépen be tudjuk illeszteni a rendszerünkbe és a gépvázról tudjuk irányítani a stúdióvakukat a stúdióban. Nem kell minden exponál odaszaladgálni beállítani, mint egy hagyományos stúdióvakut. Jóllehet vannak már hagyományos stúdióvakukhoz is vezérlő rendszerek, mind a Mikrosat, mind a Bowens, a Hensel, a Profoto, a Jinbei stb kínál a saját vakuihoz vezérlőrendszert, de ha már van egy Yongnuo rendszerünk otthon, akkor nem kérdés, hogy ezt a vakut tegyük-e be a stúdióba, vagy álljunk át egy teljesen más rendszerre és egyszerre kettőt tartsunk fenn (egy Yongnuo a rendszervakuinknak, egy másik a leendő stúdióvakuinknak). Az is igaz viszont, hogy ehhez nem kellett volna még E-TTL, hiszen a Yongnuo az YN560-III manuális rendszervakuknál is megoldotta már a távoli vezérlést, tehát a technológia megvan. Miért lett mégis TTL? Egyrészt a kényelem miatt, ezeket a vakukat betesszük a stúdióba és csak finomhangolni kell, egyből normális mértékűt villan, már csak az arányokat kell beállítani, ha több vakut használunk. Ha csak egyfényes világításunk van, akkor pláne alig kell foglalkozni vele. A fénymérők már kiveszendőben vannak ugye, némileg helyettesíti a TTL technológia a használatukat (kövezzetek meg, nekem még mindig van fénymérőm, igaz nincs TTL stúdióvakum, bele lehet kötni a fenti állításba, de ez most másik téma). Másrészt a TTL technológia képes csak a HSS gyorsszinkronra és a második redőny szinkronra. Az YN300W egyelőre csak utóbbit tudja, plusz még ehhez jön a FEB vagyis a bracketing. Arról nem beszélve, hogy ott egy TTL vakupapucs az YN300W tetején, ami valami extrára a jövőben biztos jó lesz, hogy mire, az majd kiderül. A hátulján találunk USB aljzatot a majdani firmware frissítéssekhez, szóval bármi lehetséges.

A vakut egyébként hagyományos jackdugós szinkronkábellel és ilyen csatlakozóval ellátott manuális rádiós kioldóval is el tudjuk villantani, de ekkor csak manuálban működik természetesen. Ugyanígy a Slave/CELL üzemmódokban is.

Megtaláltam viszont a vaku egyértelmű Achilles inát, ez pedig a színhőmérséklet. Én nem tudom, hogy a nálam járt vaku elsőszériás-e, vagy bétaverzió, vagy hogy gondolta ezt a Yongnuo, de sajnos botrányos a teljesítménye ezen a téren. 1/1 maximális erőn (üzemmódtól függetlenül) még viszonylag fehér fényt ad, 6000 Kelvin és 0 Tint az eredmény, ha Lightroomban egy semleges fehér felületre nyomok WB pipettát. Ahogy csökkentjük a teljesítményét a vakunak, egyre kékeszöldebb lesz a fénye, minimum erőn ez már olyan extrém mértéket üt meg, ami egy vakunál egész egyszerűen elfogadhatatlan! A pipettás eredmény a fehér felületen közel 10.000 Kelvint és +40 Tint értéket mutatott! Az ész megáll!

Ami kimaradt még, az a beállítófény, jó stúdióvakuhoz méltóan szabályozhatjuk külön az erejét, ki is kapcsolhatjuk, és a vaku teljesítményéhez arányítva is használhatjuk.

Összegzés

Ezt a vakut valamiért nagyon elkapkodta a Yongnuo, márpedig egy kínai cégnek, aki évről évre építi a renoméját, és jobbnál jobb cuccokat ad ki, ezt nem szabadna megengednie magának. Átgondolatlan tervezés, konstrukciós és ergonómiai hibák, nem egyértelmű termékpozícionálás, katasztrofális színhőmérséklet. Ezek bizony nem arra a Yongnuora emlékeztetnek, aki meghallgatja a felhasználói igényeket és aszerint fejleszti a termékeit, aki innovációban lekörözi a világvezető márkákat. Ráadásul nem is olcsó termékről beszélünk, ennyi pénzért már elég korrekt stúdióvakukat kapni, igaz azok nem E-TTL vakuk, de legalább szépen működnek. Hatalmas csalódás részemről az YN300W, egyetlen dologban tudok bízni, hogy nálam csak valami elsőszériás modell járt és ezeket a hibákat javítják a jövőben. A színhőmérséklet rendbetétele az elvárható minimum, enélkül a kutya nem fogja megvenni a vakujukat mert “égszínkék neonnal” senki nem akar világítani. Aztán jó lenne ha lecserélnék a szorító mechanizmust is, hogy a vakut stabilan lehessen rögzíteni anélkül, hogy attól tartanánk, a szorítókar a kezünkben marad. Ezek olyan szarvashibák, hogy az összegzésben nem is vagyok hajlandó újra említést tenni a pozitívumokról, mert a fentieket felesleges szépíteni.

A Yongnuo YN300W a cikk írásakor 139.000 Ft-os áron kapható a Mikrosatnál, ez jelenleg a legolcsóbb alternatíva a TTL stúdióvakuk piacán. Mind a Profoto, mind pedig a Phottix vaku drágább, a Cononmark K4T-t pedig jelenleg sehol nem kapható, amikor még kint volt eBayen, az is drágább volt. Ez a vaku viszont csak Canon használóknak elérhető, a Nikonos verzió egyelőre nem jelent meg.

Teszt: Induro PHD3 Panhead hibrid állványfej

A mai tesztben az Induro egy érdekes állványfejét láthatjátok, a PHD3 Panheadet, mely a gömbfejek gyorsaságát és a 3D fejek precizitását ígéri.

A panheadre talán nincs is megfelelő magyar kifejezés, a pan – gondolom – a panning szóból ered, ami “magyarul” svenkelést jelent, vagyis a kamera egyszerre egy tengelyen történő mozgatását. Az angolul panheadnek titulált állványfejeket a magyarok 3D fejként emlegetik, holott panheadből létezik 5D fej is, és a most tárgyalt panheadünk sem klasszikus 3D állványfej.

Az Induro PHD3 nem egy olcsó állványfej annyi szent, de egy elég precíz és szépen összerakott, sokoldalú állványfejről beszélünk, tehát a top kategóriások közé sorolnám. Azok meg sosem voltak olcsók ugye…

A marketingszövegben említett “a gömbfejek gyorsasága a 3D fejek precizitásával” állítást javarészt meg tudom erősíteni. Nyilván nem egyesítheti 100%-osan a kétfajta állványfej tulajdonságait, ha így lenne, már rég mindenki ilyet használna, de optimális középutat jelent a gyors gömbfejek, és a precíz 3D fejek között. A mozgása minden létező tengelyen nagyon finom, “olajos”, ahogy egy top-kategóriás állványfejhez illik.

Az Induro PHD3 fej egygombos működtetést tesz lehetővé, vagyis a szorítócsavart meglazítva a kamerát minden irányba tudjuk mozgatni (a 360 fokos forgatást leszámítva), tehát lehetőség van előre-hátra billenteni, és jobbra-balra dönteni egyidőben – épp mint egy gömbfej esetében, azzal a különbséggel, hogy átlósan dönteni csak akkor tudjuk, ha kilazítjuk az alul lévő forgatási tengelyt is. Itt viszont nem egy gömb segítségével oldja meg a gyártó a dolgot, mert a kamerát tartó talp két tengelyen mozog, ám a két tengelyt együttesen tudjuk szorítani egyetlen csavarral. Itt kiemelném, hogy oldáskor a kamera némileg hamarabb lesz az egyik tengelyen könnyebben mozgatható, mint a másikon, vagyis ha csak kicsit lazítunk a szorítón, az egyik tengelyen már könnyű lesz mozgatni a kamerát, a másikon még nehéz, ha tovább oldjuk a szorítócsavart, akkor meglazul a másik tengely is. Hogy melyik az egyik tengely és melyik a másik, az attól függ hogyan áll a fej hozzánk képest. Ha a fő szorítócsavar felénk néz, akkor az előre-hátra billentés (+/-45 fokban) könnyebb, a jobbra-balra döntés (+45/-90 fokban) csak további oldás esetén válik szintén könnyűvé.

A szorítócsavar felénk néz, így ki lehet billenteni portréállásba

90 fokkal elfordított állás esetén ez fordítva van, ekkor a fő szorítócsavar oldalirányba néz, a gyártó szerint ez a normál állás, így viszont a portréállással lehet gondunk, hiszen oldalirányba így csak +/-45 fokban tudjuk megdönteni a kamerát, 90 fokban már nem. Ha nagyon akarjuk, ebben a beállításban is elérhető a portréállás, de macerás, a létező összes tengelyt meg kell mozgatnunk hozzá (értsd előrebillentjük, fordítunk a gyorscseretalpon, és fordítunk a fejen is)

A szorítócsavar oldalirányba néz, így jobbra-balra csak 45 fokban lehet dönteni

A gyorscseretalpnál mindehhez találunk egy kis szorítócsavart, amit ha kioldunk, magát a talpat el tudjuk forgatni 90 fokban. Ezt a funkciót saját állítása szerint azért tette bele a gyártó, hogy a talpat hozzá tudjuk igazítani a rögzített eszköz formájához, hiszen a fényképezőgép talpán ugye keresztben rögzül a gyorscseretalp, az objektívek állványgyűrűjén meg hosszában. A 90 fokban elforgatható gyorscseretalpnak köszönhetően akármit rögzítünk a fejre, a fő szorítócsavarok kézre fognak esni. Van azonban még egy fontos szempont, és itt térnék vissza a fent említett történethez, miszerint nem mindegy, hogy a fő szorítócsavar oldalirányba vagy felénk néz-e. A PHD3-at tehát minden irányba csak 45 fokban tudjuk dönteni, kivéve egy irányt, ahol 90 fokban is (épp mint egy gömbfejet). Ha 90 fokban elforgattuk, akkor a gyorscseretalppal további 90 fokos elforgatásával tudjuk megoldani, hogy a kamera portréállásban előre nézzen, vagy mondjuk makrózáshoz lefelé a talaj felé.

A gyorscseretalp egyébként Arca-Swiss kompatibilis, a csavarjával meglazítjuk, de csak a csavargomb kihúzásával és további csavarásával tudjuk leoldani a kamerát, kiküszöbölve ezzel a véletlen leejtést. Sima meglazításkor a kamerát még vízszintesen is tolni tudjuk (értsd mint egy slideren), persze csak pár centit.

Az elforgatáshoz egy külön szorító van, aminek oldásával az egész fejet tudjuk 360 fokban forgatni. Ebben is különbözik a gömbfejektől, ugyan néhány talpán találunk külön elforgatást, amit a gömbtől szeparáltan tudunk használni, de ha oldjuk a gömböt, akkor úgy is el tud fordulni a kamera. Nem így a PHD3-nál, ott csak akkor tudjuk forgatni a kamerát, ha oldjuk az állványfej talpán lévő, skálázott tengelyt.

Az Induro PHD3 terhelhetősége elég masszív, igaz erre két adatot ad meg a gyártó (előre-hátra 40kg, oldalirányba 20kg), a kérdés már csak az, hogy a fenti eszmefuttatást alapul véve mit nevezünk előre-hátrának és mit oldaliránynak? A gyártó szerint az alapfelállás az, hogy a kamerát oldalirányba 45-45 fokban tudjuk állítani, előre-hátra pedig 90 illetve 45 fokban, tehát ha ezt vesszük alapul, akkor azon a tengelyen 40kg a fej terhelhetősége, ahol lehetőség van 90 fokban billenteni a kamerát, azon a tengelyen, ahol csak minden irányba 45 fokig dönthetjük, ott csak 20kg a terhelhetőség. De igazából mindegy is, kevés olyan felszerelés létszik, amihez a 20kg-os terhelhetőség ne lenne elegendő.

Az Induro a PHD3 állványfejet épületfotósoknak, stúdióba és kültéri fotózáshoz egyaránt ajánlja, vagyis minden olyan helyzetbe ahol a gyorsaság és a precíz kamerabeállítás fontos. 79.900 Ft-ért kapható a Mikrosatban.

Hogyan építsünk Yongnuo vakurendszert? – 4. rész

A mai részben szetteket ajánlunk az egyes fotós munkákhoz. Az alapkiindulás talán az, hogy ha gyorsan változó körülmények között dolgozunk, akkor a TTL rendszer lesz a barátunk, ha viszonylag statikus körülmények jellemzőek a munkánkra, akkor manuális. Ez így szép és jó, de nem mindig ilyen egyértlemű. Ott van például egy esküvő, aminek van dinamikus és statikus része is.

Yongnuo rendszer Esküvőfotózáshoz

Kezdjük akkor ezzel, úgyis a többséget ez érdekli, meg a modellfotózás. Vagy nem, de azért így sejtjük. 🙂 Egy esküvőfotósnak több dolgot is figyelembe kell vennie. Először is ott van a kreatív képek készítése. Ha itt vakut szeretnénk használni, akkor gyorsnak kell lennünk, mert a kreatívra gyakran nincs túl sok idő. Ha ezt a kevés időt még vakuállítgatással kell töltenünk, abból sok jó nem sül ki. Aztán ott vannak a szertartások. Akarunk vakuzni? Nyilván egyéne válogatja, de ha igen, ott csak egy gépvázra rakott vaku jöhet szóba, szép is lenne a polgármesteri hivatalt telerakni lámpaállványokkal…vagy a Szent István Bazilikát… 🙂 Aztán ott van a lagzi. Egy vaku? Több vaku? A lagzi, azon belül is a tánctér világítása már jórészt állandó, nem kell túl sokat bajlódni vele. Egyszer beállítjuk és órákon át elvagyunk vele. Ott van viszont az autofókusz kérdése. A tánctéren sötét van rendszerint, nem árt ha a kameránkat egy AF segédfénnyel támogatjuk.

Elég összetett probléma sajnos. Mi egy esküvőhöz TTL rendszert ajánlanánk. Azért mert mindent tud, ami szóba jöhet, és ha egyszerűsödnek a körülmények, át lehet vele nyargalni manuális vezérlésre. Két lehetőségünk van.

1. Ha akad már otthon esetleg egy Canon 600EX-RT vakunk, akkor a Yongnuotól beszerezhetünk további YN600EX-RT-ket mellé és egy YN-E3-RT kioldót. Ezzel már készen is vagyunk, van egy szép rendszerünk, ami mindent tud, és van benne (mármint a kioldóban) AF segédfény. Jóllehet az YN-E3-RT lefoglalja a gépváz vakupapucsát. Ha nekünk kell a vázról is derítés a távoli vakuk vezérlése mellett, akkor a vezérlésre egy YN600EX-RT vakut kell használnunk és nem a kioldót.

2. Ha Canonosok vagyunk, de nulláról indulunk, akkor is választhatjuk a fenti rendszert (persze a Canon aranyárban mért vakujának kihagyásával). Ha Nikonnal dolgozunk, vagy sokoldalúbb rendszert szeretnénk, vagy van már valamilyen TTL vakunk otthon, akkor a következőt javasoljuk:

  • Ami a vakut illeti, muszáj Yongnuo YN500EX, vagy YN568EX-II vakut/vakukat beszereznünk, mert ezek tudnak HSS gyorsszinkront. Nyilván e nélkül is lehet élni, de minek? 🙂 Jó ha van, és rosszabb ha nincs. Mi a kérdés? Ez a két típus adott, az YN565EX-II-t inkább felejtsük el, max akkor jöhet szóba, ha a vakuerő fontosabb (min. és max. egyaránt) fontosabb a HSS-nél. Ha nem az YN568EX-II-t választjuk, ezt a döntést vélhetőleg a pénztárcánk javasolta. Az YN500EX-ről tudni kell, hogy valamivel gyengébb az YN565EX-nél, és előbbit csak 1/64-edig lehet leszabályozni, míg az YN565EX-et (és a többit) 1/128-ig. Ez egy fényérték különbség, de ha lagziban ISO csilliárdokkal fotózunk, akkor számítani fog az az egy fényérték (jómagam az 500EX-et szürkefóliával használom ilyenkor).
  • Ha csak egy, max két TTL vakuból fog állni a rendszerünk, akkor elég venni egy adag Yongnuo YN622 rádiós kioldót. Egy megy fel a gépvázra, a többi a vaku(k) talpára és készen is vagyunk. TTL-ben irányítjuk a távoli vakukat, lesz a gépvázon AF-segédfényünk. Előnye, hogy van saját vakupapucsa, így a gépvázra is tehetünk még pluszban egy derítővakut, ha akarunk. Hátránya viszont, hogy a távoli vakukat egyenként csak menüből tudjuk irányítani Canon esetén, Nikon esetén pedig sehogy sem, ott csak egyszerre az összes vakut tudjuk +/- 2-3FÉ tartományban szabályozni.
  • Ha legalább 3 vakus szettet akarunk építeni (és/vagy Nikonosok vagyunk), akkor már javasolt az egész cucchoz egy vezérlő beszerzése. Ekkor is kell vennünk YN622 kioldókat a TTL vakuk talpa alá, de a gépvázra nem YN622-t teszünk, hanem egy YN622-TX vezérlőt, így azzal könnyedén irányítani tudjuk a távoli vakukat a gépen. Az AF-segédfényről sem kell lemondanunk, hiszen a TX-ben van lézeres segédfény, ugyanúgy mint a legtöbb Yongnuo termékben. Nagy hátránya viszont ennek a rendszernek, hogy a gépvázra így már nem tudunk derítővakut rakni, ugyanis a TX vezérlőn nincs vakupapucs. Csak úgy tudjuk áthidalni a problémát, ha a gépre vakutartó kart szerelünk.
A fenti szettekkel elérhetjük azt, hogy a kreatívon gyorsan és hatékonyan tudjuk használni a vakukat, a szertartásokon – ha kell – egyet fel tudunk pakolni a gépvázra, majd a lagzin át tudjuk állítani a vakukat manuálisra, a gépvázon lévő maradhat TTL-ben, és minden működik szépen, van AF segédfényünk is.
MOYSZ (Mikrosat Optimális Yongnuo Szett – ezt most találtam ki :D): sajnos egyelőre a Canonosok tudják a legoptimálisabb szettet használni, ez pedig az RT rendszer. 1db YN-E3-RT vezérlő és 3db YN600EX-RT vaku. A kreatívon max három vakut használhatunk, ami több mint elég, a szertartáson – ha kell – feldobhatunk egy db vakut a vázra, a lagzin eltesszük a táskába a vezérlőt, a helyét átveszi az egyik vaku, ami a gépvázon van TTL-ben, adja az AF segédfényt és elsüti manuálban a tánctér köré tett többi vakut. Mivel ez csak Canonra érhető el jelenleg, a Nikonosoknak muszáj kompromiusszumot kötni. 
Hát igen, a legdrágább…meglepődtetek? Remélem nem. Csak az nem tudja, hogy az esküvő a fotózás legösszetettebb és legtechnikaigényesebb ága, aki még nem csinálta…úgy rendesen.

Yongnuo rendszer Modellfotózáshoz

Itt érdemes külön választani, hogy hol fotózunk gyakrabban modellt? Kültéren vagy beltéren, esetleg házi stúdióban?
1. Inkább kültéri modellfotózás: mivel kültérről beszélünk, valószínűleg sokat fogunk menni, sok beállítást fogunk csinálni, így sokat kell cuccolni és állandóan változnak a fények, a tárgytávolságok, az objektívek. Ehhez egy TTL rendszert ajánlanánk. Mivel itt jó esetben nincs szükség se AF segédfényre, se gépvázra tett vakura, már könnyebb a helyzetünk. Ha a legjobbat akarjuk és Canonnal dolgozunk, persze itt is választhatjuk az RT rendszert, de ha a pénztárca diktál, vagy Nikonnal dolgozunk, akkor van más alternatíva is. Vakuból itt méginkább erőltetném a HSS-t, hiszen gyakran elő fog fordulni, hogy tág rekesszel portréznánk erős fényben. Vagy “ráfanyalodunk” az obi elé pakolt ND szűrőkre, vagy költünk HSS-képes vakura, ez pedig az YN568EX-II. Itt kell a kraft, az sem lesz ritka, hogy többet is egy csokorba fogunk és úgy villantjuk fényformálóba, így nem ajánlanám az YN500EX-et, mert az valamivel gyengébb vaku. Igaz nem sokkal, de minden foton számít az erős fénnyel való csatában.
A rendszer vezérléséhez jöhet az YN622-TX kioldó, a vakuk talpa alá pedig az YN622, mint vevő. Ha szükséges, az egész rendszert átállíthatjuk manuálisra pár gombnyomással. Gyors, mobilis, sokoldalú.
2. Inkább beltéri modelfotózás: ez már egy statikusabb téma, nem kell annyit rohangászni, jó esetben van idő szöszölni a világításokkal, beállításokkal. Ehhez egy Manuális rendszert ajánlanánk. Vakunak mindenképpen néhány Yongnuo YN560-III típust, aminek van beépített vevője. Ha nagyon budget szettben gondolkodunk, akkor vegyünk hozzá egy db RF603-II kioldót, mint adó és szólhat a móka. De mivel ezt úgyis párban adják (megj: a szerzőnek jelen pillanatban fogalma sincs, hogy lehet-e egyetlen db-ot venni), vegyük párban, hiszen régebbről jó eséllyel van már egy valamilyen vakunk, annak a talpára rátehetjük és be tudjuk vonni a rendszerbe.
Ha szeretnénk az YN560-III típusú vakukat irányítani is, akkor RF603 helyett inkább szerezzünk be egy YN560-TX vezérlőt, nem túl drága beruházás, egy fél manuális vaku árában adják, ennyit megér a kényelem és a gyorsaság, amit ad. Ha van már régről egy vakunk, tegyünk a talpára egy RF kioldót és be tudjuk vonni a rendszerbe, annyi különbséggel, hogy a vezérlővel az “idegen” vakut csak elsütni fogjuk tudni, irányítani nem, utóbbit kézzel kell megoldanunk.
Mivel beltérben vagyunk, van konnektorunk is. Ha van konnektorunk, használhatunk YN300W TTL-es stúdióvaku(ka)t is. Drága mulatság, de fényminőségben nem lehet kérdés, hogy “echte” stúdióvakun lévő “echte” stúdiós fényformálókkal könnyebben szebb eredményt kapunk, mint a rendszervakukkal. Ehhez kell egy YN622 vagy YN622-TX kioldó a gépvázra, és annyi YN622 vevő, ahány Yongnuo stúdióvakut használunk. Sok motyónk lesz, nagy is, nehéz is, de profi szett, annyi szent.
MOYSZ Kültér: Canonosoknak ismét a 600RT rendszer az ideális, merthogy nem kell vevőkkel bajlódni és a 600-as vakut 200mm-re be lehet zoomolni, ami néha jól jön az extra fényerő miatt. Nikonosoknak marad a fent leírt rendszer. Miből mennyi? Nyilván egyéne válogaja, mi azt mondjuk, hogy a legtöbb melóhoz elég egy vezérlő, és 4db vaku. Azért ennyi, mert főfénynek sokszor kellhet több vakut is egy csoportba fogni, pl három vaku főfénynek és egy derítésnek. Más esetben egy vaku főfénynek, egy derítésnek, kettő meg díszítő fénynek. Mondhatjátok, hogy mennyi mindent meg lehet oldani egyetlen vakuval is, tudjuk, de a cikksorozat címe Hogyan építsünk Yongnuo vakurendszert. 
MOYSZ Beltér: nem fogjuk ajánlani a stúdióvakut beltérre, mert bazinagy, drága és nehéz, ráadásul brutális méretű fényformálók is kellenek hozzá. Ehhez külön kocsi kell és nem árt egy asszisztens sem. Akinek erre futja, az használja bátran, de azért most a többséghez beszélünk. Beltérre 1db YN560-TX vezérlőt és 4db YN560-III. Egyet főfénynek, egyet derítésnek, kettőt pedig arra, hogy a beltér egyes részeit díszítsük, kivilágítsuk. Három darabbal is lehet élni, a szerzőnek is annyi van, de néha hiányzik neki egy negyedik.
A következő részben sportfotó, házistúdió, enteriőrfotó lesz a téma.

UPDATE 2016. február: Ez egy 2014-es cikksorozat, sajnos a következő rész már nem készült el, mára pedig lényegében új cikksorozatot kellene írni, mert az újabb Yongnuo YN622 II kioldó, a Yongnuo YN685 vaku, az YNE3-RX vevő és a hamarosan megjelenő YN660 vaku elég sokmindent felborított, megváltoztatott, amit e cikksorozatban leírtunk. A Yongnuo valahol próbálja egyszerűsíteni a kínálatát, egyre többminden lesz kompatibilis egyre többmindennel, ami jó dolog, csak épp egyre nehezebb átlátni, hogy mi miért történik. A fejlesztés ráadásul nem áll meg, szinte évente újraírják a “vakutörténelmet”.

Világítási trükk: Amerikai éjszaka

Hallottál már az amerikai éjszakáról? Arról, hogy mi ez, hogy csinálják és miért így hívják? Elmondjuk.

Az amerikai éjszaka nevű világítástechnika lényege az, hogy nappal fotózunk (vagy épp filmre veszünk) olyan hangulatot, ami – hellyel-közzel- úgy néz ki, mintha éjszaka készült volna. Nyilván egy az egyben nem lehet nappal éjszakát varázsolni, de amolyan sejtelmes, filmes éjszakát mi magunk is tudunk kreálni, jóllehet kissé technikaigényes a dolog.

Azért hívják amerikai éjszakának, mert a régi hollywoodi filmekben költséghatékonyság miatt az éjszakai felvételeket is nappal vették fel ezzel a technikával. Talán pár esetben még ma is így csinálják, pl egy víz alatt úszkálós jelenetet (pl. A part c. filmben) sokkal könnyebb nappal felvenni, mint éjjel. Sajnos e témában csak egy memét találtam, illetve az alábbi trailerből 0:40-nél látható pár kocka az amerikai éjszakás jelenetből.

A technika csupán komoly világítástechnikából és némi utómunkából áll. A komoly világítástechnika alatt értsd hatalmas mennyiségű watt vagy wattsecundum, vagyis komoly fényteljesítmény szükséges, ugyanis jópár blendével túl kell világítanunk a napsütést. Ekkora teljesítményű lámpákkal  már el tudjuk érni, hogy verőfényes napsütésben a műfény legyen a főfényünk, a napsütés pedig csak kiegészítő dekorfény, élfény stb., és mivel a kamerát a műfényhez állítjuk be, így a környezet árnyékos részei csúnyán bebuknak feketébe. Pont mint éjszaka. Innentől nincs más dolgunk, mint utómunkában valamelyest színteleníteni a képet (hiszen az emberi szem sötétben nem lát színeket), és kissé elhúzni kékbe a fehéregyensúlyt. Az eredmény egy olyan kép lesz, mintha az holdvilágnál készült volna. A legolcsóbb ugye vakukkal megoldani a fotósoknak, a filmesek már mélyebben a zsebükbe kell nyúljanak, ha ilyen látványt szeretnének.

Fotó: Visual Group (fotós ismeretlen)

A dolog jól működik fekete-fehérben is, ugyanis a még alexpósan is világosan derengő kék eget még inkább el tudjuk sötétíteni, teljesen feketére.

Fotó: Dobos Tamás – tamasdobos.hu

Beárazták a Yongnuo YN600EX-RT vakut

Eddig csak a funkcióit és a küllemét ismertük a Yongnuo csúcsvakujának, a piacra dobásra eddig kelllett várni.

Az október 15-i elérhetőséget tartani tudta a kínai gyártó, így kikerült a webre a Yongnuo csúcsvakuja, vagyis már az ára sem titok többé.
Annak, aki nem ismerné, a Yongnuo YN-E3-RT kioldó és az YN600EX-RT vaku ugyanazt tudja, mint a Canon hasonló nevű terméke, sőt picit még többet is annál. Ezzel szemben a Canon verzió, ugyanilyen (tehát egy jeladó és egy vaku) felállásban kb 240.000 Ft-ba kerül itthon, a Yongnuo verzió ugyanilyen felállásban 100-110ezer Forint körül várható. Ebből kb 60ezer Forint lesz maga a vaku ára, tehát a Yongnuo esetében várhatóan ilyen költséggel kell számolnunk, ha további vakukkal szeretnénk bővíteni a Yongnuo rendszerünket. A Canon változatban ez a /vaku ár kb 155.000 Ft, magyarul a Yongnuo kevesebb, mint a fele a Canon termékének ráadásul több tudással. Jóóó lesz ez! 🙂

Figyelem! A fenti Yongnuo árak nem hivatalos árok, a blogszerkesztő csupán csak a meghirdetett dollár árból saccolta. A hivatalos magyarországi ár és elérhetőség, magyar jótállásal, magyar nyelvű leírással hamarosan kiderül.

Hogyan építsünk Yongnuo vakurendszert? 3. rész

A harmadik cikkben megmutatjuk, hogy az előző két részben tárgyalt vakuk és kioldók hogyan csoportosíthatók egymással.

Kezdjük először két táblázatos formával, ami bemutatja, hogy melyik vaku melyik vakuval, illetve melyik kioldót melyik vakuval párosítva milyen eredményt kapunk.

Az első táblázatban a Yongnuo vakuinak egymással való kompatibilitását látjuk. A függőleges oszlopban a gépvázra tett irányító (Master) vakuk, a vízszintes sorban az irányított (Slave) vakuk. Összekötve az oszlopban lévő vakut a sorban lévő vakuval, megkapjuk az eredményt.

Vegyünk néhány példát:
1. Ha YN500EX vakut teszünk Masterként a gépvázra, semmit nem tudunk irányítani vele, mert nincs benne Master üzemmód.
2. Ha YN568-II vakut teszünk Masterként a gépvázra, irányítani tudjuk vele (optikai infrás alapon) az 500EX, 510EX, 565EX-II, 568EX-II és 600EX-RT vakukat is, mert ezekben van optikai Slave funkció. Az 560-III és IV manuális vakukban nincs ilyen, tehát azokat nem lehet infra alapon vezérelni.
3. Ha YN560-IV vakut teszünk Masterként a gépvázra, a TTL vakukat nem, de a Manuális, beépített vevővel rendelkező vakukat rádiós alapon tudjuk irányítani.

A táblázatban nem szerepel a Yongnuo YN300W stúdióvakuja, mert azt nem lehet Master vakuval irányítani.

A következő táblázat a rádiós kioldókat mutatja meg. Ugyanígy a függőleges oszlopban az irányító kioldók szereplenk a gépvázon, a vízszintes sorban a Yongnuo vakuk. Összekötve ezeket látjuk az eredményt:

Lássuk mindezt ábrákkal.
Az első ábrán az RF rendszer látható, vagyis a Yongnuo manuális vakukioldói.

A manuális kioldókból két kommunikációs szabvány létezik. Először az RF-602 kioldót adták, ki később az RF-603-at, de ezek nem kommunikálnak egymással, így az RF-602 adóhoz csak RF-602 vevőket társíthatnunk, az RF-603 adóvevőket meg csak egymással lehet passzintani. A beépített vevős YN560-III és IV vakukat is be kell állítani, hogy az RF-602 vagy az RF-603 “nyelvén” értsenek. Ugyanígy az YN560-TX és az RF605 kioldók esetében is meg kell mondani, hogy RF-602 vagy RF-603 nyelven “beszéljenek” a vakukkal/kioldókkal, a kettőt keverni nem lehet. Az alábbi ábra alsó-felső szintjét természetesen keverhetjük is egymással, tehát például a gépvázon van egy YN560-TX vezérlő, ami egyszerre irányítja az YN560-III vakukat és elvillantja az RF-602/603 vevőkre tett más típusú vakukat. Fontos azonban, hogy itt is megajuk, hogy 602 vagy 603 “nyelven” beszéljen a rendszer, vagyis ha az egyéb vakuk alá 602-es vevőket teszünk, akkor az YN560-III vakukat és az YN560-TX vezérlőt is át kell állítani 602-es “nyelvre”.

Ami az ábrákból kimaradt, az az YN300W stúdióvaku. Ha manuális kioldóval szeretnénk használni, természetesen megtehetjük, de kell bele egy szinkronkábellel csatlakoztatott vevőegység, vagy egy 220V-os RF-603AC stúdióvaku vevő, és csak manuális módban fog működni. Ellenben kombinálhatjuk RF vevőre pakolt rendszervakukkal vagy bépített vevős YN560-III és IV típusú vakukkal is.

Lássuk a TTL kategóriát:

A TTL vakukioldás alapja a Yongnuonál tehát az YN622 adóvevő. Ezt használhatjuk önmagában is, egyik egység adó a gépen, a másik egység vevő a vaku talpán. Ugyanakkor vehetünk hozzá egy YN622TX vezérlőt, amivel könnyedén irányíthatjuk a vakuinkat, ehhez vevőként az YN622-ket kell használni a vakuk talpán. Kakukktojás a történetben a Yongnuo és a Canon “közös” RT rendszere, aminek saját vezérlője (adója) és saját vakuja van, csak ezek kompatibilisek egymással (Yongnuo a Yongnuoval, Yongnuo a Canonnal és fordítva).

A Yongnuo stúdióvakuja az YN300W ugyanúgy működik, mint bármelyik Yongnuo TTL vaku, YN622-t rakva a talpára TTL módban tudjuk vezérelni egy YN622-vel vagy egy YN622-TX-szel.

Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy van otthon Yongnuo RF Manuális és Yongnuo 622 TTL rendszerünk is, bátran kombinálhatjuk a kettőt egymással, persze ilyenkor a TTL vakuk is manuális módban fognak működni. Ebben az esetben az YN560-TX kioldó lesz a fő vezérlőegységünk a gépvázon, ez vezérli az YN560-III vakukat, elsüti az RF kioldókra tett egyéb vakukat, illetve manuális módban vezérli a Yongnuo TTL vakuit, de ehhez szükség van egy YN622-TX TTL vezérlőre, ami közvetít a manuális 560-TX vezérlő és a TTL vakuk között. Ez a közvetítő 622-TX akár lehet a zsebünkben is, csak afféle átjátszó/nyelvfordító szerepe van a rendszerben. Az alábbi szett gyakorlatilag a Yongnuo vakuvezérlés non-plus-ultrája:

Tovább csűri csavarja ezt a rendszert az YN560-IV vaku megjelenése, amivel ki tudjuk váltani a fenti rendszerben az YN560-TX vezérlőt, így egyszerre vakuzhatunk a gépvázról és vezérelhetjük a távoli vakukat.

A Yongnuo természetesen hagyományos infra alapú vakuvezérlést is kínál, ez megegyezik a Canon és a Nikon saját rendszerével, így nem csak a Canon és Nikon vakukkal kompatibilis, de minden más gyártó olyan vakujával, mely képes az vezetéknélküli infrás vakuvezérlésre. Ilyen a Metz, a Nissin, a Phottix stb.

Ehhez irányítóként/vezérlőként/Masterként/Commanderként (ez mind ugyanazt jelenti) a gépvázon használhatjuk a Yongnuo YN568EX-II vagy a Yongnuo 600EX-RT vakuját, illetve a Yongnuo ST-E2 kioldóját, irányított vakuként másnéven Slave vakuként pedig a Yongnuo összes ma kapható TTL vakuját, illetve más gyártók Slave üzemmódra képest vakuit. Külön ki kell emelni itt a Yongnuo YN510EX és a Yongnou 600EX-RT vakuit, melyek egyszemélyben képesek Canon és Nikon rendszerrel is kommunikálni. Minden más típusnál figyelnünk kell arra, hogy Nikon kompatiblis Masterhez Nikon kompatibilis Slave vakut párosítsunk. Lemaradt a fenti ábráról a Nikon SU-800 infrás vezérlője, ez a Yongnuo és Canon ST-E2-es vezérlők nikonos megfelelője. A Nikon SU-800-zal is tudjuk irányítani a Yongnuo YN510EX és a Yongnou 600EX-RT vakuit, illetve a Nikon kompatibilis egyéb Yongnuo TTL vakukat.

Nem lett feltüntetve továbbá a Masterek között az a számos Canon és Nikon gépváz, amelyeknek a bépített vakuja is képes Masterként/Commanderként vakukat irányítani infrajellel. A kompatibilitás természetesen ugyanaz, mint a fent említett esetekben.

A következő, befejező cikkben adunk pár tippet, hogy egy-egy fotós ágazathoz milyen Yongnuo szettet ajánlunk. Folyt köv…

Hogyan építsünk Yongnuo vakurendszert? 2. rész

Folytatódik a Hogyan építsünk Yongnuo rendszert cikksorozat, ezúttal lássuk a rádiós kioldókat…
Ezekből is találunk TTL és manuális verziókat egyaránt, a TTL és a Manuális rendszer közti különbséget megtalálod a sorozat első részében, illetve a Fénysuli releváns cikkében.

TTL rádiós vakukioldók

Yongnuo YN622 TTL rádiós kioldó pár, Canon E-TTL verzióban

Van itt nekünk egy jó öreg TTL kioldónk, mégpedig az YN622 (ebből a C-jelű a Canonhoz, az N-jelű a Nikonhoz való), illetve az YN622-TX vakuvezérlő. Ebből a duóból az YN622 egy adó-vevő, vagyis egyazon egység képes adóként és vevőként is működni, hogy mikor melyik legyen, azt automatikusan érzékeli a rendszer: ha jelet fog az éterből, vevő lesz belőle, ha a taplán keresztül ad neki jelet a kamera, adó lesz. Értelemszerűen így mindig egy pár kell belőle, hogy az egyik, mint adó lehessen a kamera tetején, a másik pedig, mint vevőegység a TTL vaku talpán. Az YN622 Canon verziója segítségével az erre alkalmas Canon fényképezőgépek menüjéből tudjuk a távoli vakut vagy vakukat irányítani. Megváltoztathatjuk azok üzemmódját, vagyis válthatunk TTL vagy Manuál mód között, továbbá állíthatjuk a zoomfejét, ha több vakut használunk, csoportokba szedhetjük őket és külön-külön irányíthatjuk. Az YN622 kioldókhoz opcionális szinkronkábel segítségével stúdióvakut is elvillanthatunk, de természetesen a TTL kioldó ellenére a stúdióvaku nem válik TTL vakuvá, a kioldó csak elvillantja a szinkronkábel segítségével (a szinkronkábeles kioldás egyébként egy végtelenül egyszerű dolog, a kioldó nem csinál mást, csak az exponálás idejében rövidre zárja az áramkört a vakuban, ezért az elvillan). Ugyanakkor a Yongnuo YN622 rendelkezik egy különleges tulajdonsággal. Nem csak a HSS gyorsszinkronra képes rendszervakukkal tud produkálni vakuszinkronidőnél gyorsabb záridők melletti vakuzást (akár 1/8000s záridőig), hanem manuális vakukból, akár stúdióvakukból is kipréseli ezt a funkciót, igaz korlátozott mértékben. Ehhez hosszú vakuvillanási időre van szüksége, ami leginkább a hagyományos, régebbi stúdióvakukra jellemző, illetve a rendszervakukra, és a modern, gyors villanási idejű stúdióvakukra, akkumulátoros stúdióvakukra, amennyiben ezeket 1/1 maximális erőn működtetjük.

Visszatérve a rendszervakus alkalmazásra, ha Nikon fényképezőgépet használunk, az YN622N-nel nincs rendszervaku irányítási lehetőségünk, mert a Nikon gépekben nincs külső vakut vezérlő menü.

Yongnuo YN622-TX vezérlő, hozzá két darab YN622 vevőként – mindez Nikon i-TTL változatban

Emiatt készítették el először az YN622-TX vezérlőt, ami önmagában csak egy jeladó, mellyel irányítani tudjuk a távoli vakukat, ám vevőként az YN622-t kell használni hozzá. Először Nikonhoz jött ki, mondván hogy “csóri Nikon júzerek ne essenek már el a gépvázról való vakuvezérlés lehetőségétől”, aztán kijött Canonhoz is, mert mindenki rájött, hogy “csóri Canon júzereknek is sokkal kényelmesebb gombokkal és LCD kijelzővel irányítani a vakukat, mint állandóan menüben bogarászni.” Az YN622-TX vezérlővel tehát állíthatjuk a távoli TTL vakuk üzemmódját (TTL v. Manuál), erejét, zoomfejét, csoportokba szedve, külön-külön. Ugyanúgy tudjuk irányítani őket, mintha a gépvázon lennének. Ehhez viszont annyi YN622 kell, ahány vakunk van, hiszen ezek veszik az YN622-TX jelét, és adják át a TTL vakunak.

Yongnuo YN-E3-RT vezérlő és a vele kompatibilis YN600EX-RT vaku. Ezzel a kioldóval tudjuk irányítani a Canon 600EX-RT vakut is, illetve a Canon ST-E3-RT kioldóval tudjuk irányítani a Yongnuo YN600EX-RT vakut is, magyarán oda-vissza kompatibilis a Canon RT rendszerével

Itt jön a képbe az előző cikkben is említett Yongnuo YN-E3-RT vakuvezérlő. Ez csak a Yongnuo YN600EX-RT vakuját (vakuit) tudja vezérleni (meg persze az ugyanilyen, gyári Canon 600EX-RT-t), semmi mást, cserébe viszont nincs szükség annyi vevőre, ahány vakunk van, mert a vevőegység a 600EX-RT vakukba eleve be van építve. A Yongnuo (és a Canon) RT rendszere tehát egy zárt rendszer, egymással kompatibilisek, de rádión keresztül csak egymás saját E3-RT kioldóival tudjuk vezérleni őket. (meg persze úgy, ha a fenti YN622 kioldót használjuk, de ekkor vevőt is kell tegyünk a 600EX-RT vakuk talpára, ami alapvetően hülyeség, hiszen ha már egyszer van bennük saját vevőegység, akkor elég csak a saját rádiós kioldóját /az E3-RT-t/ megvenni hozzá.)

A fenti kioldók esetében mindenhol azt írtam, hogy “tudjuk állítani a vakuk erejét”. Ez ettől függetlenül még azt jelenti, hogy TTL vakukról beszélünk, vagyis ezek automatán villannak, akkorát amekkorát a fényképezőgép mond nekik, de a kioldókról ezt felülbírálhatjuk, megmondhatjuk nekik, hogy a kamera által ajánlottnál erősebbet, vagy gyengébbet villanjanak-e, illetve ha akarjuk átválthatjuk őket Manuális módba és úgy távirányíthatjuk az erejüket. Amíg a manuális vakuk piacán nem volt lehetőség távvezérlésre, sokan csak azért vettek TTL vakukat és TTL kioldót, hogy azt aztán manuális módban használják, de távolról tudják irányítani. Ma már erre nincs szükség, ugyanis egynémelyik olcsó manuális vakut is lehet távolról irányítani. Hála Istennek meg a Yongnuonak…

Manuális rádiós vakukioldók

Van itt nekünk pár manuális kioldónk, ilyen az RF-602, RF-603 és RF-603-II, illetve az YN560-TX vakuvezérlő. Létezett RF-601 is, de nagyon korai modell, szerintem már nem gyártják, a külön adóval (TX) és külön vevőkkel (RX) rendelkező RF-602 sem túl gyakori már a boltokban. Az RF-603 most a tuti, mert ez is egy személyben adóvevő, vagyis az egyes egységek teljesen egyformák, automatán dönti el a rendszer, hogy melyik az adó és melyik a vevő. Ez azért jobb megoldás, mint a dedikált adó és a dedikált vevők, mert nincs olyan, hogy pl. bedöglik az adó és megáll a munka, hiszen itt minden egység egyforma. Mondok egy példát. Van egy darab RF-602 jeladónk és hozzá 3db vevőnk. Ha itt bedöglik a jeladó (elég ha csak lemerül benne a CR2-es elem, amit nem kapunk minden sarki fűszeresnél), akkor a vevők önmagukban használhatatlanok lesznek és megáll a munka.

Ezzel szemben, ha van 4db RF-603 kioldónk, abból egyet felteszünk a vázra adóként, további hármat pedig a vakuink alá vevőként. Ha bedöglik az adó a kamerán, csak kidobjuk a rendszerből, az egyik vaku alól kiveszünk egy másik RF-603-at, feltesszük a kamerára és onnantól az lesz az adó. Ha van rá lehetőség, akkor az így vevő nélkülivé vált vakut átállítjuk S1 módba, hogy elvillanjon a többi vaku fényére, ha ez nem lehetséges, akkor is még két vakuval tudunk tovább dolgozni. Ezek a típusok ráadásul AAA elemmel működnek, amit azért könnyebb beszerezni szükség esetén. Az RF-603-II kioldó most a legfrissebb modell, megbízhatóbb, mint elődje, illetve ha akarjuk, mi is meg tudjuk adni egy kapcsoló segítségével, hogy melyik legyen a dedikált adó, és melyik döntse el automatán (TX v. TRX állás), abban az esetben, ha valamiért szívatna minket az automatika.

A másik lényeges különbség a 602 és 603 kioldók között, hogy utóbbinak van saját vakupapucsa, így a gépvázon lévő kioldóra is tehetünk egy kamera felől derítő vakut.

Yongnuo RF-603AC hálózati áramról működtethető túdióvaku vevő

Yongnuo RF-603 vevő szinkronkábellel csatlakoztatva stúdióvakuhoz

A Yongnuo RF kioldókhoz is kapható stúdióvakuhoz való szinkronkábel, így komolyabb villanókat is be tudunk vonni a rendszerbe. Sőt a Yongnuo RF-603AC néven gyárt kifejezetten stúdióvakuhoz használható vevőegységet is, melyet hagyományos módon, 220V-ról üzemeltethetünk, de veszi az elemes RF603 kioldó jelét.

Yongnuo YN560-TX rádiós vakuvezérlő (háttérben két YN560-III vaku beépített rádiós vevővel)

Az YN560-TX vezérlőt az YN560-III illetve YN560-IV vakukhoz fejlesztették. Ugyan a fentebb említett RF-602 és 603 kioldókat is elsüti, ha kell, de az igazi erejét az előbbi vakutípusokkal tudja megmutatni, ugyanis azokat nem csak elvilantja, hanem annak ellenére, hogy ezek manuális vakuk, vezérelni is tudja őket. Ez azt jelenti, hogy az YN560-TX vezérlő segítségével a gépvázról, LCD kijelzőn nézve és dedikált gombokkal állítva tudjuk megmondani, hogy a távoli 560III-as, vagy IV-es vakuk mekkorát villanjanak, milyen állásban legyen a zoomfejük, stb. Mindezt 5 csoportba szedve, vagyis a rendelkezésre álló vakukat a kioldó egyidőben ötféleképpen tudja működtetni, de persze egy-egy csoportba több vaku is tartozhat, ám az azonos csoportban lévők egyformán fognak viselkedni. Ez persze nem csinál TTL vakut az 560-asokból, hiszen azok nem leszenek automatikusak, de a kézi beállításukhoz nem kell odaszaladgálni az állványhoz, hanem el tudjuk végezni a kameráról. A vakuparaméterek állítását, illetve az egyes csoportok ki-be kapcsolását tudjuk tehát elvégezni az 560-TX vezérlővel, akkor ha a fent említett 560-III-as és 560-IV-es vakukat használjuk (a IV-es verzióba gyakorlatilag a gyár beépített egy 560-TX vezérlőt, vagyis a IV-es vaku önmagában is el tudja látni azt a feladatot, amit az 560-TX vezérlő végez, vagyis manuális módban tud irányítani más 560-III-as vagy 560-IV-es vakukat. Ez azért lehet fontos, mert ha a gépünkön egy 560-TX vezérlő csücsül, lefoglalja a vakupapucsot, és ha szeretnénk a kamera felől derítés alkalmazni, bajban vagyunk, ugyanis nincs hova tenni a vakut. Ha 560-IV-es vakut használunk, akkor a kamera felől is jöhet derítés, és még a távoli vakukat is tudjuk irányítani.). Említettem, hogy az YN560-TX vezérlő (és persze az YN560-IV vaku) elsüti az RF-602 és 603 kioldókat is. Ezeket azonban csak és kizárólag elsüti, azokat csoportba sorolni nem tudja, és a rajtuk lévő vakut irányítani sem tudja. Vagyis ha egy 560-as rendszerbe beveszünk egy “idegen” vakut egy RF kioldóval, akkor az villanni fog a többivel egyidőben, de ha változtatni akarunk valami paramétert rajta, vagy ki akarjuk kapcsolni ideiglenesen, akkor oda kell menni és a vakun elvégezni.

A legújabb Yongnuo rádiós kioldó az RF-605. Ezt illett volna a fenti “brancsban” említeni, de a működésének megértéséhez előbb le kellett írni az YN560-TX működését. Visszatérnék ugyanis az előbbi bekezdés utolsó mondatára, hogy az YN560-TX az RF kioldókat csak elsütni tudja. Nem úgy a legújabb RF-605-öt, ugyanis ennek a kioldónak már van kezelőfelülete és LCD-je, melyek segítségével csoportba sorolhatjuk a rajta lévő vakut. Ettől még az YN560-TX (vagy az YN560-IV) nem fogja tudni vezérelni az RF605-ön lévő villanónkat, de legalább be tudjuk sorolni azt egy külön csoportba, és ha kell ki-be tudjuk kapcsolni a vezérlőről (persze nem magát a vakut, csak az adott csoportot, de így a vaku nem fog villanni). Az RF-605 egyébként működik önmagában is adóként és vevőként, tehát ha nekünk csak a csoportok kezelésére van szükségünk, de távvezérleni nem akarunk vakukat (mert mondjuk nem Yongnuo vakukat használunk), akkor beszerzünk egy adag RF-605-öt, melyből egyet a gépvázra teszünk adóként – erről állíthatjuk, hogy mely csoportokat szeretnénk elvillantani -, a többit pedig a vakuk talpára tesszük egy-egy vevőként, melyeken beállítjuk, hogy az adott vaku melyik csoportba tartozzon.

Kamera távkioldóként használt Yongnuo RF-603. A vevőegységet a kamerán csak az egyszerűség kedvéért szokás a vakupapucsba illeszteni, de nem muszáj, sőt ha komplexebb rendszert szeretnénk összeállítani, nem is szabad odatenni

A Yongnuo manuális rádiós kioldói egy megfelelő kábel segítségével használhatók fényképezőgép kioldókként is. Ekkor megfordul a rendszer, vagyis a vevőt tesszük a kamerára és kötjük össze azt egy kioldókábel segítségével, az adót pedig normál esetben fogjuk a kezünkben és a rajta lévő exponáló gomb nyomására tudjuk a kamerát távolról exponálni. Azért mondom, hogy normál esetben, mert ez a megoldás millióegy lehetőséget rejt magában. Vegyünk csak példaként egy olyan esetet, hogy a távvezérelt kamera lekerül a földre egy focikapu mögé, az adót meg nem a kezünkbe fogjuk, hanem egy másik fényképezőgép vakupapucsára tesszük, így a kezünkben lévő kamera exponálása fogja elexponálni a távoli kamerát a rádiós kioldó segítségével, magyarul a gólt két szögből tudjuk fotózni ezredmásodpercre ugyanazon pillanatban…egymagunkban. De továbbmegyek. Ha nem meccsen vagyunk, hanem például ugyanilyen reklámfotót készítünk, akkor ezt a jelenetet akár be is világíthatjuk egy rakás vakuval, mindegyikre rádiós kioldót teszünk, ami a kameránkon lévő adó vezérel, így a kezünkben lévő fényképezőgép az exponálás pillanatában elvillantja a jelenetet bevilágító vakukat, és még a teljesen más szögből fotózó fényképezőgépet is. De nem is kell ehhez egy második kamera a kezünkbe. Vegyük csak a természetfotósokat. Telepítik a kamerát egy kioldóval az odúhoz, bevilágítják azt 2-3 vakuval, majd az adóval a kezükben elbújnak egy lessátorba és várják a madarat, mókust, akármit. A megfelelő pillanatban csak meg kell nyomni a gombot az adón és a kamera exponál, a vakuk villannak, anélkül, hogy mi magunk megzavarnánk a jelenetet. Mindez 100m hatótávig működik. Komoly, mi? 🙂 Persze ehhez már kell némi csavar a történetben, ugyanis a kamerát kioldó cucc és a vakukat kioldó cuccok más csatornán kell álljanak, különben a kezünkben lévő adóval nem biztos, hogy ezredmásodpercre pontosan az expozíció pillanatában villantjuk el a vakukat. Egy ilyen szettet célszerű úgy felállítani, hogy egy adó van a kezünkben, egy vevő a kamerához kötve, ez “okozza” az expozíciót, továbbá egy másik adó másik csatornára állítva van a kamera vakupapucsában, és ugyanazon a csatornán lévő vevők a vakuk talpa alatt és ezek felelnek a világításért. Ekkor mi sütjük el a kamerát, a kamera meg egy külön csatornán a vakukat, így nem lehet szinkronizációs probléma.

Az eddigi két cikkben megismertünk tehát egy jó adag Yongnuo vakutípust, és egy adag Yongnuo rádiós kioldó típust. Szóval akkor hogyan társíthatók ezek a cuccok egymással? A következő cikkben táblázat és illusztrációk segítségével megmutatjuk. Folyt. köv…

Neked melyik a kedvenc fényterelőd?