MEGOSZTÁS

A Fénysuli aktuális “adásában” a fotózáshoz használt fények típusait tárgyaljuk. Volt már szó a fény karakteréről, kemény-e, lágy-e, a fény színéről, meleg fény vagy hideg fény, most pedig arról beszélünk, hogy hogyan használjuk ezeket.

A nagykönyv szerint használunk főfényt, derítőfényt, és díszítő fényeket. Ezt a részt nem akarom különösebben túlspilázni, mert egyszerű, mint az 1×1.

Főfény

Főfény szinte mindig van a fotókon, mindig a legerősebb, leghatározottabb fény. Miért? Mert egy nap süt az égen, és az emberi szem ehhez van szokva. Két főfényt sosem használunk, de a főfény lehet kemény fény és lágy fény egyaránt. Vannak olyan lapos világítású képek, vagy épp sziluettszerű fotók, amiknél nem igazán beszélhetünk főfényről, de nagy általánosságban főfény mindig van. Ez adja meg rendszerint a fotók hangulatát, az arcok karakterét, a felületek textúráját, amit természetesen az árnyékok segítésgével tesz meg. Egyszer egy mesterem azt mondta, hogy nem a fény miatt világítunk, hanem azért hogy árnyékokat csináljunk. Van benne valami, nézőpont kérdése. Hangulatot, karaktert a fény-árnyék kontraszt tud adni egy fotón.

Derítés
A derítőfény szinte mindig gyengébb fény a főfénynél, és azt a célt szolgálja, hogy a főfény okozta árnyékokat kinyissa. Ez lehet épp csak annyi, hogy ne teljesen feketék legyenek az árnyékok, de a karakter azért megmaradjon, de lehet szinte 1:1 arányban is a főfénnyel. Attól függ mi a cél, például egy clamshot világításnál jóformán egyenlő arányú fényeket kreaálunk, de erről majd később. A derítőfény rendszerint lágy fény szokott lenni, és lehet direkt fény, átmenő vagy visszavert fény egyaránt. Aki igazán természetes világításra törekszik, az visszavert fényt használ derítésnek, hiszen a természetben is csak egy aktív fényforrás létezik, a Nap, minden más derítő fény már valamiről visszaverődik.

Díszítő fény
No ez lehet aztán mindenféle. Élfény, ellenfény, hajfény, dekorfény, egyetlen célja, hogy a fotónkat díszítsük, különlegesebbé tegyük általa. Az élfény mindig valami hátulról érkező súrlófény, körberajzolja a témánkat, a modellünket, leválasztva azt a háttérről, háromdimenzióssá varázsolva ezáltal a fotót. Az élfény is valahol egy ellenfény, ugyanakkor az ellenfénynél a fényforrás rendszerint bekerül a kamera látószögébe (ti. szembe süt a nap, vagy valaki az ablak előtt áll). A hajfény egy kicsit ódivatúbb megoldás, klasszikus portrévilágításnál a modell hajára irányították, hogy leválassza a háttérről, vibrálóbbá tegye a portréképet. A dekorfény pedig minden más egyéb fény, teszem azt színező fény, vagy épp a háttérben lévő tárgyakat, enteriőrt stb megvilágító, kiemelő fény.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here