MEGOSZTÁS

Sokan nem is gondolnák, hogy a fotográfiában a fény (és ezáltal ennek fotográfiai mértékegysége a fényérték) az egyik legdrágább dolog. Igen, pénzben kifejezve. A kezdő fotós már az objektíveknél és a kameráknál megtapasztalja, a fényerős lencsék és a magas ISO-teljesítményt produkáló kamerák jóval drágábbak, mint a többi cucc.

Aztán az ember elkezd világítani és rájön, hogy a stúdiótechnikában sincs ez másképp. +1 FÉ (fényérték) fénytöbblet nem valami sok, mégis nagy árat kell fizetni érte az esetek többségében. És hát mikor kell sok fény? Kellhet makrózásnál, amikor nagyon közel megyünk a témához, emiatt szűk rekeszt kell használnunk, hogy ne csak 2mm legyen az élességtartományunk a témán. A szűk rekeszen kevés fény jut be, ezért a korrekt megvilágításhoz nagy teljesítményű vaku kell. Minél nagyobb a szenzor a kameránkban, annál közelebb kell mennünk egy adott gyújtótávolságú objektívvel az azonos képkivágás érdekében, ezért annál kisebb lesz a mélyeségélesség, annál szűkebb rekesszel kell fotóznunk, ergo annál erősebb vaku kell. Nagy szenzor – erős vaku. Egyszerű a képlet (oké tudom létezik mélységélesség panoráma technika, de ebbe most ne menjünk bele)

Továbbá akkor kell komoly fény, ha például az erős környezeti fénnyel akarunk konkurálni, tűllőni egy koradélutáni napsütést, mint Joe McNally a sivatagban:

Megszámoltátok az SB-800 vakukat a “karácsonyfán”? Lehet osztani-szorozni. Ahhoz, hogy McNally az erős környezeti fényt (a sivatagi napsütést) el tudja nyomni a képén és a vaku legyen a domináns fényforrás, nagyon gyors záridőt és szűk rekeszt kellett használjon. Láthatjuk, hogy minden éles a háttéren (szűk rekesz), és az ugró emberke “megfagyott” a levegőben (gyors záridő, gyors vaku). Ehhez a vakut HSS gyorsszinkron módba kellett állítania, amivel a rendszervaku teljesítménye csökken (mert hosszabb vibrálásra használja el az erejét és nem egy rövid villanásra), így egyik oldalon nyert a HSS móddal (gyorsabb záridő), a másik oldalon viszont veszített (vakuerő). Ráadásul az adott szituban pont a legkritikusabb oldalon veszít az ember. Nincs ingyenebéd. Ilyenkor nem tud mást tenni, mint megsokszorozza a rendszervakuk számát, így ezek fénye összeadódik és elkezdi nyerni vele a plusz fényértékeket a képen.
Hogy is működik ez az összeadódás? A fényérték növelése exponenciális egyenlet, vagyis ha van egy vakunk és mellé teszünk egy ugyanolyan másik vakut, ugyanolyan erőre állítva, +1 FÉ-et nyertünk. Ha még egy fényértéket szeretnénk nyerni, akkor már az eddigi két vakunkat kell megdupláznunk, tehát 4-et kell csatasorba állítanunk. És ekkor az eredeti egyvakus felálláshoz még “csak” 2 FÉ-et nyertünk. Ha 3-at szeretnénk, akkor 8 vakut kell egy helyre letenni és egy pontra irányítani. Ha egy komoly, 5 FÉ-es különbséget szeretnénk, 32db vakut kell szereznünk.
Stúdióvakuknál ugyanez a helyzet. Egy 300Ws-os vakunál egy 600Ws-os 1FÉ-kel tud erősebbet villanni, tehát 2db 300Ws-os erejével ér fel (oké a stúdióvakukat már nem olyan könnyű csokorba fogni, mint a rendszervakukat, de ez most csak az elmélet). Egy 1200Ws-os stúdióvaku 2db 600-asal és 4db 300-assal ér fel. Egy 2400Ws-os pedig értelemszerűen 2db 1200-assal, 4db 600-assal vagy 8db 300-assal.
Ezek után, ha azt látjuk hogy az egyik gyártó vakuja egy, ne adj Isten két fényértékkel tud erősebbet villanni a másik gyártóénál, a fenti ábra szerint mérlegeljük, hogy megéri-e az árkülönbözetet. Gondoljunk bele, ha azt a körülbelüli felállást vesszük alapul, hogy egy erős rendszervaku (ernyőbe villantva 24mm-es állásban, hogy jól kitöltse az ernyőt fénnyel) a legjobb esetben is max egy 300Ws-os stúdióvakunak felel meg, akkor egy 600Ws-os vaku 2 rendszervakuval (+1 FÉ), egy 1200Ws-os vaku 4 rendszervakuval (+2 FÉ), egy 2400Ws-os vaku 8 rendszervakuval (+3FÉ), egy – viszonylag ritka és méregdrága – 4800Ws-os stúdióvaku 16 rendszervakuval (+4 FÉ) ér fel. Nyilván ez nem egy korrekt összehasonlítás, mert 8-16 rendszervakut már nem tudunk egy fényformálóba villantani, és fényformálója is válogatja, hiszen a csupasz villanócsövű stúdióvaku és a reflektoros rendszervaku teljesen más felépítésű, teljesen más a használhatóságuk egy-egy fényformálóval. De nagyjábóli viszonyítási alapnak azért helytáll a dolog.
4db Yongnuo YN560-IV típusú, manuális rendszervaku kb 130ezer Ft-ba kerül (plusz 4db-os állványadapter, plusz 16db jó minőségű ceruza-akku, plusz töltő), míg egy 1200Ws-os Mikrosat Digital R stúdióvaku 222.000 Ft-ba, illetve egy a hasznaltvaku.com oldalon kapható 1000Ws-os Walimex VC vaku 84.000 Ft-ba kerül. Utóbbi kettő széleskörűbben használható ugyan, de hálózati áramról működik, ha a rendszervakuhoz hasonló, hordozható, kitelepíthető akkumulátoros megoldást szeretnénk, akkor mélyebben zsebbe kell nyúlnunk egy ezeket kiszolgáló, nagyteljesítményű inverter vásárlásakor. Utána viszont nem lehet akadály, egy 1200Ws-os stúdióvakut bármilyen fényformálóval tudunk használni, míg 4db rendszervakut a legtöbb esetben csak ernyőbe villanthatunk, diffúz kereten villanthatunk át, illetve létezik már 1-2 olyan megoldás, amikor softboxba tudjuk tenni őket, de ez elég ritka. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy mi van ha a 4-ből az egyik véletlenül nem villan, nem egyszerre merülnek le az elemek, stb.
Lastolite Ezybox Octa Quad

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here