Striplight rendszervakuhoz

Mindenki szereti a striplightokat, de senki sem szereti cipelni őket, miután nagyok, időbe telik az összerakásuk és macerás pozícionálni őket külsőben. A német Thas-Systems viszont piacra dobott egy új terméket, ami egy kisebb méretű, hordozható striplight, és bármilyen típusú rendszervakuval lehet használni. A neve StripTube.

StripTube

Saberstrip

A StripTube gyakorlatilag egy 75cm-es, féligáteresztő cső egy belső reflektorral, hasonlít a Saberstrip nevű termékre (ld jobboldalt), de közelebbről megnézve kiderül, hogy más a vakurögzítése és az állványcsatlakozása.

A kb 180 eurós ára miatt nem épp egy low-cost alternatívája a Saberstripnek vagy más striplightoknak, a valódi kérdés így az, hogy megéri-e az árát a Saberstriphez képest, ami az idők során már bizonyította létjogosultságát. Szerencsére a LightingRumours weboldal írói már megkaparintottak egy példányt, így egy tesztből hamarosan ki fog derülni. A Saberstrip tesztjét ide kattintva olvashatjátok angol nyelven.

Az alábbi videóban bemutatják a StripTube-ot, egész jópofa szerkezetnek tűnik, de javaslom tekergessetek bele, mert emberünk 11 percen keresztül mutatja be azt, amit 1,5 perc alatt is megtehetne.

Jön a Yongnuo YN622 II kioldó – bonyolódik, vagy egyszerűsödik a kínálat?

Egy lelkes olvasónk lett figyelmes a Yongnuo weboldalának rejtett bugyraiban a közeljövőben bemutatásra kerülő két új Yongnuo kioldóra. Fotó még nincs, de a specifikációk már fent vannak a kínai gyártónál.

A kérdés már csak az, hogy ezzel a Yongnuo tovább bonyolítja-e a kínálatát és a kompatiblitásokat, vagy egyszerűsíti. Merthogy a Yongnuo YN622C II és YN622N II TTL kioldók az alábbi funkciókban fognak különbözni elődjüktől:

  • Quick-Lock vakupapucs zár (tehát billenőkapcsolós, nem tekerős)
  • Firmware frissítési lehetőség USB-n keresztül
  • Támogatja a 622 (TTL) kommunikációs módot és az 560/603-RX (manuál) kommunikációs módot
Az utolsó sor azt jelenti, hogy az YN622-t használhatjuk egy másik YN622-vel TTL-ben, használhatjuk vevőegységként egy YN622-TX vezérlővel irányítva (ez eddig is így volt), illetve az új típust vevőként betehetjük a Yongnuo manuális rendszerébe, tehát elsüthetjük majd manuál módban egy YN560-TX vezérlővel, egy RF603-II jeladóval vagy egy YN560-IV vezérlő vakuval. Korábban a Yongnuo TTL és manuális kioldói nem voltak kompatibilisek egymással.
Ez valahol egyszerűsítés, valahol meg bonyolítás, hiszen eggyel több dolog, amit meg kell jegyezni az Yongnuo egyébként is szerteágazó rendszerében. Nem csodálom, ha az átlag felhasználó már rég elveszett a számokkal ellátott terméknevek között. Mennyivel könnyebben meg lehet jegyezni olyan neveket, mint Pixel Mago, Pixel King, Phottix Strato, Phottix Odin, mint ezeket az YN560622600-TX II Mark IV neveket? Agyrém…

Yongnuo obik Nikonra

Kiderült, hogy mikor várhatók a nemrég megjelent – egyébként Canon-klón – objektívek Nikon F bajonettel. Hamarosan tehát eljön az idő, amikor “Canon” obit csavarhatunk Nikonra…ez itt a világvége kéremszépen! 😀

A Yongnuo a PetaPixel.com weboldal kérdésére elárulta, hogy az eddig Canonra jártott, olcsó objektíveik hamarosan Nikonra is megérkeznek. Ezen információ szerint a Yongnuo 50mm f/1.8 obi ez év júliusában, míg a Yongnuo 35mm f/2 obi ez év októberében kerül a polcokra F-bajonettel. Ezen kívül egy harmadik objektívet is bemutatnak még decemberben, mely egy korábbi “lesifotónk” alapján a Yongnuo 50mm f/1.4 lesz…gondolom ez is először Canon, majd jövőre Nikon bajonettel.

Teszt: Yongnuo és Mikrosat vakuk villanási sebessége

A két bevezető cikk után térjünk a lényegre. Milyen gyorsak a Mikrosatnál kapható vakuk. Sajnos nem volt módom minden típust lemérni, de következtetni bátran lehet, amit érintőleg meg is teszek ebben a cikkben.

A vakuvillanási időket két eszközzel is mértem. Az egyik a Polaris Karat fénymérő volt, amiről nemrég írtam tesztet és ígértem, hogy a villanási sebességmérő funkcióját visszaellenőrzöm egy komolyabb készülékkel. Jelentem visszaellenőriztem és pontosan mér a Polaris! 🙂 Ezt a készüléket igazából csak annyira használtam, hogy leellenőrizzem a pontosságát, illetve megbizonyosodjak arról, hogy az IGBT vakuk villanási ideje 1/2 erőtől lefelé valóban ugyanaz-e a t0.1 és a t0.5 méréssel (jelentem, igen! :)), ugyanis a Polaris Karat t0.5 mérést tud csak.

A visszaellenőrizést egy Broncolor FCC készülékkel csináltam, ami egy színhőmérséklet mérő és t0.1-es vakuvillanási sebességmérő. (értelemszerű lenne egy színhőmérséklet teszt is, ha már van ilyen készülékünk, de sajnos nem biztos hogy megvalósul, mert nekem mindenféle lehetetlen Kelvin értékeket mutatott, így nem vagyok biztos benne, hogy ezzel a funkciójával nincs-e valami baj, de lehet csak rosszul csináltam valamit)

A Broncolor FCC egyébként 1/7000s sebességig képes mérni, a Polaris Karat 1/9000s-ig, ezért e fölötti értéket csak új keressetek a táblázatban, hogy 1/7000s+. Hogy mennyivel rövidebb volt e fölött a villanás azt nem tudjuk, de nem is nagyon érdekes, mert, ami hétezred másodperc alatt nem fagy meg, azt ne is akarjuk fotózni 😀

Íme a mért adatok (t0.1 mérés eredményei):

 

Jól látható, hogy az IGBT vakuk mennyivel gyorsabb villanási idővel rendelkeznek, magyarán sokkal alkalmasabbak a gyors mozgások fotózására, mint a hagyományos stúdióvakuk, mely utóbbiak közül a régi Mikrosat Classic12 (1200Ws) vakunál még tetűlassú 1/150s villanási időt is tapasztalhatunk. Ennél a villanási időnél már a stúdióban egy libbenő haj, vagy a kalimpáló végtagok be fognak mozdulni. Ennél még lassabbak a Microsat Basic és Hunbright/Visico vakuk is. Ezeknél a típusoknál a teljesítményt kétféleképpen tudják kontrollálni a gyártók. Az egyik a kondenzátorok száma, a másik töltő feszültség mértéke. Minél nagyobb a max feszültség, annál kevesebb kondenzátor szükséges egy adott teljesítményhez. Az Alien Bees (mint kiderült az nem IGBT hanem villámgyors hagyományos vaku) 1000V-ra tölt fel, ezért olyan gyors a villanási ideje a többi stúdióvakuhoz képest, melyek jellemzően csak 600V-ra töltenek. Ehhez képest a Mikrosat Basic és a Hungbright vakuk csak 330V-ra töltenek, így azok még lassabbak.

A Mikrosat Mini 4D már egy modernebb vaku, de gyorsnak ezt se nevezném, ráadásul elég furcsán viselkedett a mérés alatt. A leszabályozáskor egyre nőtt a villanási ideje, majd minimum erőre állítva hirtelen megugrott, volt olyan mérés, ahol 1/1300s-ot is mutatott a mérő. A legtöbb mérésnél azonban 1/500s körül mozgott, ezért ezt írtam be. Azt azért hozzátenném, hogy a Broncolor FCC-nek kell a fényerő, a minimumra állított vakukat néha alig tudtam kimérni, csak úgy sikerült, ha közvetlen közelre tettem a mérőműszert a villanócsőhöz.

A Mikrosat Flash Mob 6 hozza az elvártat, látható, hogy a sebesség prioritásos T-mode-ban jóval gyorsabb, mint a fényerő-prioritásos F-mode-ban (normál mód). T-mode-ban viszont nem 8 lépésben lehet szabályozni, csak 7-ben, a táblázatba azt írtam hogy 7FÉ, de ez nem teljesen igaz, sőt… T-módba állítva maximális erőn valamivel gyengébbet villan, mint F-módban max erőn, minimumra állítva viszont T-módban jóval kisebbet képes villanni, mint F-módban minimumra állítva.
Az értékekből kiolvasható, hogy a FlashMob azért nem tudja megverni a rendszervakuk gyorsaságát, de közel áll hozzájuk, ami egy 600Ws-os vakutól remek teljesítmény (az előző cikkben említettem ugye, hogy jellemzően minél nagyobb teljesítményű a vakunk, annál lassabb a villanási ideje, látszik hogy az 1200Wos vakum már elég gyengusz ezen a téren… cserébe viszont bikát villan, kültéri modellfotózásra például ideális, csak legyen 230V a közelben). A Fl.Mob 6 a két legkisebb erőn (F-módban) furcsa eredményt produkált, gyorsult ugyan, de nem annyira, mint szerintem kellett volna, bár a többi erőn sem lineáris a villanási idő rövidülés, mint ahogy a rendszervakuk esetében tapasztaljuk).

A Mikrosat Flash Mob 4 a kisebb teljesítményéből fakadóan valamivel gyorsabb a Fl.Mob 6-nál, de ezt nem volt módom kimérni.

A Yongnuo vakuk viszont szupergyorsak, ez most is bebizonyosodott, és külföldi tesztek szerint is az élmezőnybe tartoznak villanási sebességet illetően, simán felveszik a harcot a Canon/Nikon rendszervakukkal. A külföldi tesztek szerint a Nissin és a Metz csúcsvakui a leglassabbak. Ez alatt ne értsünk azonban túl nagy különbséget, a Yongnuo vakuk max erőn 1/300s körüliek, a Nissin és Metz vakuk meg 1/200-250s-osok. Azonban amint elkezdjük leszabályozni őket, lényegesen felgyorsulnak.

Villanási sebesség, avagy milyen gyorsak a vakuink, és miért fontos ez? – 2. rész

Ott tartottunk tehát tegnap, hogy van nekünk hagyományos (feszültségvezérelt) és IGBT vakunk, utóbbi ha leszabályozzuk gyorsabban villan, ám a gyártók szeretik kozmetikázni a mérési eredményeket, ráadásul úgy, hogy nem is csalnak közben. Olyan ez mint azok a baromi nagy napszemüvegek, amik eltakarják a csajok fél arcát, és minden nő jól néz ki benne, aztán ha leveszik akkor meg néha jááájjj….

Extrémsport fotó naplemente után, hosszú záridővel, két vakuval fotózva

Kétféle vakuvillanás mérési módszer létezik ugyanis (napszemüveges és anélküli :P).

A két mérési módszer a t0.1 és a t0.5. A t0.1 idő mindig lassabb, de ez mutatja meg a villanási idő kb 90%-ban teljes hosszát (talán egyedül a Broncolor az, aki így adja meg a vakuik villanási idejét), a t0.5 gyorsabb eredményt fog produkálni, a legtöbb gyártó pedig ezt az értéket adja meg a vaku adatlapján.

A t0.1 módszernél húznak egy 10%-os fényerősségi határt és azt mérik, hogy mennyi idő telik el azon két pont között, amikor a vaku fényereje a villanás elején felfelé átlépi a 10%-ot, illetve amikor a villanás végén lefelé átlépi. Vagyis ezen idő alatt adja le a teljes fényerejének legalább 10%-át. Ami ez (10% alatt van), az gyakorlatilag nincs látható hatással az expozíciónkra.

 

A t0.5 módszernél ezt a vonalat 50%-nál húzzák meg, tehát azt mérik, hogy mennyi idő telik el, amíg a vaku max teljesítményének legalább 50%-át kipréseli magából. Ez a mozgás megfagyasztása szempontjából nekünk nem pontos adat, mivel a max teljesítmény 50% alatti része is befolyásolja az expozíciónkat.

Hagyományos stúdióvaku villanási görbéje, alul a t0.1, felül a t0.5 módszer szintje, látható, hogy a t0.5 lényegesen rövidebb időt mutat

Egyszerűbben szólva, ha a gyártó t0.5 módszerrel azt adja meg, hogy a vakuja teljes erőn 1/1000s sebességgel villan, akkor az a vaku valójában hosszabban villan. Ha t0.1 módszerrel azt adják meg, hogy a vaku 1/500s sebességgel villan, akkor is valójában hosszabban villan, de ezen az 1/500s-on túlmenűen már annyira kevés fényt bocsájt ki, hogy annak nincs igazán jelentősége.

Itt bejön a képbe az IGBT vakuk tulajdonsága, hogy levágják a villanási görbe végét. 1/2 erőn már ugye a teljes villanási idő felénél megszakítják a villanást, így az az általános alapelv, hogy IGBT vakuknál 1/2 erőtől lefelé a t0.1 és a t0.5 mérés megegyezik, de csak az IGBT vakuk (rendszervakuk, akkus stúdióvakuk) esetében és csak 1/2 erő, vagy az alatti teljesítménybeállítás esetében.

IGBT vaku villanási görbéje, látható, hogy 1/2 teljesítménytől lefelé a t0.1 és a t0.5 idő megegyezik

A fentieken kívül még azzal is trükközhetnek a gyártók, hogy nem a teljes erőn történő (tehát a leglassabb) villanási időt adják meg az adatlapon, hanem az elérhető legrövidebb időt. “A mi vakunk akár 1/12.500s villanási időt is tud!” Jah, de valójában csak akkor, ha minimumra állítjuk. Mondjuk nincs ezzel gond, ha rögtön alatta oda van írva, hogy egyébént teljes vakuerőn 1/500s a villanási idő és az is t0.5 méréssel.

Mi van, ha t0.5 méréssel találkozunk az adatlapon? (ami elég esélyes) Hogyan tudhatjuk meg a t0.1 mérést eredményét? Vagy elolvassuk eme cikk következő részét, amiben fényt derítünk a frankóra, de az is egy bevált módszer, hogy a t0.5-ös eredményt elosztjuk 3-mal, ez nagyjából meg fogja mutatni a t0.1-es értéket. Ha tehát egy vaku adatlapján az szerepel, hogy teljes erőn t0.5 méréssel 1/1000s a villanási idő (ha nincs odaírva, hogy milyen módszerrel mérték, akkor az nagy valószínűséggel t0.5), akkor elosztva 3-mmal az erdemény 1/333s, ez kb a t0.1 mérés eredménye és a vaku valódi “mozgásmegfagyasztási” hajlandósága. Ha ez egy IGBT vaku, akkor 1/2 erőre állítva ez az érték már ugye 1/666s, lejjebb szabályozva még gyorsabb. Ha ez egy hagyományos stúdióvaku, akkor alig van hatással a leszabályozás a villanási időre, de azért hatással van, ráadásul éppen fordítva. A stúdióvakuk kis mértékben ugyan, de minél erősebbet villannak, annál gyorsabbak, ám ekkora különbség a villanási időt tekintve a minimum erő és a maximum erő között nincs, mint az IGBT vakuknál.

Azt is érdemes még tudni, hogy általában – főként a hagyományos stúdióvakuknál – minél nagyobb teljesítményű egy vaku, annál lassabb a villanási ideje.

Jöjjön tehát a következő rész, a teszteremények, ahol t0.1 módszerrel kimérve találjátok a Yongnuo és a Mikrosat vakuk jórészének eredményeit.

A vakuk tesztje ide kattintva olvasható!

Villanási sebesség, avagy milyen gyorsak a vakuink, és miért fontos ez?

“A vakuvillanás megfagyasztja a mozgást a képen” – ezt a legtöbb gyakorló fotós tudja. Alapkiindulásnak nem rossz kijelentés, de nem fekete-fehér a dolog. Megfagyasztja, de mennyire? És milyen gyors mozgást? Vannak ugyanis olyan helyzetek, amikor nem mindegy milyen vakut és hogyan használunk. Nem is feltétlenül olyan szélsőségesek ezek a helyzetek, hiszem bizonyára találkoztatok már ugrándozó/táncoló modellnél bemozduló hajjal, bemozduló végtagokkal, amikor stúdióban fotóztatok, illetve meggyűlhet a baja az embernek egy-egy extrémsport fotónál is. Egy felpattintott, pörgő gördeszka elég gyors, épp úgy, mint a pohárból kifröccsenő vízcseppek, ha beledobunk egy tárgyat. Ezekkel még a vakuk is nehezen bírkóznak meg…legalábbis ha nem a megfelelőt használjuk és nem megfelelően.

Gyors mozgás vakuval megfagyasztva

A vaku villanási ideje, vagy villanási sebessége (angolul flash duration) azt jelenti, hogy a vaku a villanás során mennyi ideig bocsájt ki fényt. Mi csak egy villanásnak látjuk akárhogy is állítgatjuk, de a vakuk ilyenkor ugye világítanak, igaz csak a másodperc törtrészéig. A lényeg itt a törtrészen van. A villanási időt század és ezredmásodpercben mérik, épp úgy, mint a fényképezőgép záridejét. A záridő fejezetnél pedig már az iskolában is elmondják, hogy sétáló ember 1/60s, futó ember 1/125s, versenyautó 1/500s, ha ez alá megyünk, be fog mozdulni.

Szívesen továbbvinném a “mondókát”, hogy libbenő haj és végtagok ennyi secundum, pörgő gördeszka ennyi secundum, fröccsenő vízcsepp amannyi, repülő puskagolyó meg mégannyi, de sajna nem kísérleteztem ki pontos értékeket. Talán a gördeszkához hozzá tudok szólni, az extrémsport fotózásnál általában 1/1000s és ennél gyorsabb záridőknél ÉS vakuvillanási időknél indul a móka. Ezt a bűvös 1/1000s villanási időt viszont nem minden vaku tudja, nem véletlenül találták ki az olyan “speed-vakukat”, mint például a Mikrosat Flash-Mob (vagy az amerikai Alien Bees, ami sok extrémsport-fotós kedvence, az elektronikája technológia tekintetében ugyanaz, mint a Flash-Mobé).

 

Technológia?

Igen, e tekintetben, vagyis műszaki felépítés tekintetében kétfajta vaku létezik, és ez befolyással bír a villanási idejükre. A gyártók néha elnevezik őket mindenféle hangzatos nevekkel, néha még úgy is tesznek, mintha ők találták volna ki/fel az adott technológiát, de valójában mindkettő technológia ősrégi, csupán annyi történik, hogy az egyiket kezdik olyan területeken előnyben részesíteni, ahol eddig nem, és erre hivatkozva csinálnak úgy, mintha most találták volna fel.
Az egyik a hagyományos kondenzátoros, ún. feszültségvezérelt vaku típusa, ilyen a legtöbb stúdióvaku, a másik pedig az ún. IGBT áramkörös vaku típusa, ilyen az összes rendszervaku, illetve ilyen az egyre inkább terjedő akkumulátoros stúdióvakuk többsége is, legyen az Mikrsat FlashMob, Profoto B1, Phottix Indra, Cononmark K4T, Hensel Speed Max vagy Broncolor.

A két technológia között lényegi különbség van.

 

 

Hagyományos, feszültségvezérelt vaku

A feszültségvezérelt vaku (jellemzően a stúdióvaku) úgy működik, hogy beállítjuk egy értékre, amekkora villanást kérünk tőle, majd ehhez mérten tölti fel a kondenzátorokat. Ha 1/2 erejű villanást kérünk, akkor félig tölti fel a kondikat, majd a villantáshoz ráküldi az összegyűjtött delej (feszültség) egészét a villanócsőre. Emiatt van az, hogy ha a stúdióvakut leszabályozzuk, el kell villantani (vagy elvillan magától), mert ki kell sütnie a kondenzátort, hogy újra feltöltse, immáron kisebb értékre. Ha felfelé állítjuk, nincs erre szükség, hiszen csak rátölt a meglévőre.

 

 

Hagyományos, feszültségvezérelt vaku villanási idő görbéje

A kibocsájtott fénymennyiséget diagramon szokás ábrázolni, a fénymennyiség elindul meredeken felfelé, tehát hirtelen felerősödik, eléri a maximumot, majd szép lassan fogy, vagyis kialszik. Ez a villanási idő görbéje. Minél magassabb a görbe, annál több fényt bocsájt ki a vaku az adott pillanatban és minél hosszabban nyúlik el a görbe, annál tovább tart a villanás, vagyis annál hosszabb a villanási idő, csúnyán mondva villanási sebesség.

 

 

IGBT vaku

Az IGBT áramkörös vaku (jellemzően a rendszervakuk és az akkumulátoros vakuk, illetve ritka esetben egy-egy stúdióvaku, ilyen például a Broncolor Siros S) egy picit máshogy működik, ez ugyanis mindig maximum feszültségre tölti fel a kondenzátorokat, majd ugyanúgy ráküldi a delejt a villanócsőre, de ha nem teljes erejű villanást kérünk, csak mondjuk 1/2 erejűt, akkor a teljes kisütés felénél lekapcsolja a feszültséget a villanócsőről, vagyis hirtelen megszűnik a villanás. Ilyenkor (az említett esetben) csak félig ürül ki a kondenzátor, tehát kevesebbet kell rátölteni, mintha teljesen kiürülne (emiatt hamarabb feltölt a vaku).

 

 

IGBT vaku villanási idő görbéje

A fentiekből láthatjuk, hogy ha azt mondjuk, hogy erősebbet vagy gyengébbet villantunk, akkor ez az állítás valójában csak a hagyományos, feszültségvezérelt vakura igaz, az tényleg beállítástól függően erősebbet vagy gyengébbet villan (ám mindig közel azonos hosszúságút). Az IGBT vaku viszont mindig azonos erővel villan, csak éppen rövidebbet vagy hosszabbat, beállítástól függően. Ugyanúgy működik, mint a zárszerkezet a fényképezőgépben. Ott ha hosszabb ideig éri fény a szenzort, jobban beexponálódik a kép. Az IGBT vakunál ugyanez a helyzet, ha hosszabb ideig “világít” (villan) a vaku, jobban beexponálódik a fénye, emiatt erősebbnek érezzük a villanást, és ugyanezt fordítva. Szemre is erősebbnek vagy gyengébbnek érezzük, és a kamera szenzora/filmje is így látja.

 

 

Akkor hogy is van ez a villanási idő?

Láthatjuk, hogy ha teljes erejű villantásról beszélünk, akkor mindkét esetben ugyanúgy működik a két vakutípus. A kondik feltöltődnek maximumra, majd teljesen kiürülnek egy bizonyos idő alatt, amíg tart a villantás. Hogy ezen a teljes erőn milyen gyors időt tudnak a gyártók kipréselni a vakukból, az már egyedi gyártástechnológia kérdése, ám ez a teljes erejű villantási idő 1/130s és 1/500s idő között szokott lenni. (Hohó! 1/130s nem túl gyors, egy ugyanilyen záridő esetén örülhetünk ha a futó ember nem mozdul be!) Abban a pillanatban viszont, ha leszabályozzuk a vakukat, az IGBT vakuk villanási időben kezdenek elhúzni, hiszen azok nem kisebbet villannak, hanem rövidebbet. 1/2 erőre állítva például fele lesz a villanási idő, ha pl. 1/500s volt teljes erőn, akkor 1/2 erőn csak 1/1000s lesz (már el is értük a “bűvös” extrémsportfotós határt, igaz tovább bonyolítja a dolgot, hogy extrémsportot sok esetben külsőben fotózunk, ahol egy fél erőre vagy kisebbre állított vakuval nem sokra megyünk…hiába no, nem egyszerű a vakus extrémsport fotózás). Ha 1/4 erőre szabályozzuk, akkor az 1/500s-ból 1/2000s villanási időnk lesz, 1/8-on 1/4000s, 1/16-on 1/8000s és így tovább. Ez persze csak az elmélet, a valóságban azért nem ilyen pontosak a számok.

A vakuk leglassabb (tehát teljes erőn) villanási idejét rendszerint megadja a gyártó a vaku specifikációi között. Mostmár a kínai is, meg más rendszervaku gyártók is az esetek többségében, de nem mindig volt ez így, régen előszeretettel elfelejtették. Ám még ma is szeretnek lódítani, ugyanis kétféle módon szokás mérni a villanási időt, és a gyártók a két módszer küzül általában a rövidebb időt mutató módszer eredményét szokták feltüntetni, ez viszont nem biztos, hogy elegendő adat számunkra, ha azon gondolkodunk, hogy az adott fotózási témánkhoz vajon elég gyors-e a vakunk.

Elfáradtál? Én is. Tartunk egy kis szünetet, holnap folytatjuk, elmondom, hogy hogyan kozmetikázzák a vakugyártók a termékadatlapon a villanási időket, amivel legalább annyira nehezítik a fotós dolgát, mint amikor két kulcsszámot akarunk összehasonlítani, majd egy harmadik részben bemutatom a teszteredményeket, hogy egyes Mikrosat és Yongnuo vakuk hogyan teljesítnek e téren. Nézz vissza holnap!

A következő rész ide kattintva olvasható!
 

 

Teszt: Rádiós kioldók hatótávja – Igaz-e a gyári 100m?

Voltak gondok egy múltkori YN622-TX jeladó tesztben, ahol is kiderült, hogy ezt – legalábbis a régi verziót – használva 18-20 méternél messzebb gondjaink lesznek a kioldással. Legjobb tudomásom szerint a Yongnuo már orvosolta a problémát, de innen jött az apropó, hogy ki kellene próbálni, melyik kioldó mit tud, ami a Mikrosatnál jelenleg beszerezhető.

Broncolor a Mikrosatban

Történelmi pillanat kéremszépen. Broncolor a Mikrosatban. Swiss Made. A vakuk svájci bicskája, Rolls Royce-a, a stúdiók Leicája. Egy cég, aki még a domainnevében is beéri annyival, hogy “bron”…minek írják ki, hogy “broncolor”, úgyis tudja. Hová fokozzam még? A Facebookon csak lazán kiteszik, hogy kipróbálható az üzletben. Pedig ez történelmi pillanat, ugyanis nem kérdéses, hogy a Broncolor a világ egyik legjobb, de meg merem kockáztatni, hogy a legjobb vakuja.

Mi érdemes tudni a Broncolorról?

Ez egy svájci székhelyű cég, akik csúcsminőségű vakukat, HMI lámpákat és fényformálókat gyártanak, melyekbe a legújabb technológiát pakolják. Mindezt persze átlag fotós számára megfizethetetlen áron, de ha arra vagyun kíváncsiak, hol tart jelenleg a világítástechnika, mire számíthatunk a jövőben az olcsóbb vakuk esetében, elég csak megnézni a Broncolor kínálatát. Olyan fogalmak szerepelnek, mint Cut-Off technológia, az állandó színhőmérsékletet biztosító ECTC, a villámgyors feltöltési időt produkáló Speed Mode, a színes LED-ekkel történő csoportazonosítás, az app-al vezérelhetőség, a 11 FÉ tartományban történő állíthatóság, a digitális kezelőfelület, de ők találták fel történetesen a fókuszálható fényű parabola-boxot is.

Vezető termékeik az ún. Power Pack-ek, vagyis a generátoros vakuk, ahol a generátor és a villanófej (ahogy ők hívják lámpa) fizikailag elkülönül egymástól és vezeték köti össze őket, de természetesen gyártanak monoblokkos, vagyis fejgenerátoros stúdióvakukat is.

Utóbbi kategóriához tartozik a Broncolor legújabb termékcsaládja a Siros, mely egyes típusai a Power Pack nagytesók innovatív tulajdonságait ötvözi a kornak megfelelő vezetéknélküli technológiával.

A Sirosból létezik 400 és 800Ws (vagy ahogy a Broncolor adja meg Joule) teljesítményű változat, létezik a saját RFS 2.1 rádiós vezérlő rendszerükkel, illetve a PocketWizarddal kompatibilis változat, utóbbi kettőből pedig létezik Siros S verzió, mely a csúcskategória a Sirosok közül, így összesen 10-féle Siros kapható a piacon:

  • Siros Basic
    • Siros 400
    • Siros 400 WiFi/RFS 2.1
    • Siros 400 WiFi/PocketWizard
    • Siros 800
    • Siros 800 WiFi/RFS 2.1
    • Siros 800 WiFi/PocketWizard
  • Siros S
    • Siros S 400 WiFi/RFS 2.1
    • Siros S 400 WiFi/PocketWizard
    • Siros S 800 WiFi/RFS 2.1
    • Siros S 800 WiFi/PocketWizard

A nagytesók innovatív tulajdonsági közül kiemelendők a fentebb már említettek, ezek a Siros S típusokban találhatók meg:

  • Cut-Off technológia: a Broncolor azon kevés vakugyártó egyike, aki nem vakítja a vásárolóközönségét t0.5-ös villanási sebesség méréssel, hanem a “frankót” mondja a t0.1-gyel. (Erről bővebben egy újabb cikkben hamarosan.). A Cut-Off technológia valójában a vakukba épített IGBT áramkört rejti (legalábbis szerintem), ami megegyezik a rendszervakuk technológiájával miszerint a vakuk erejét úgy szabályozzák, hogy nem erősebbet vagy gyengébbet villannak, mint a hagyományos stúdióvakuk, hanem azonos teljesítményen hosszabbat vagy rövidebbet, mint a rendszervakuk, ezzel szabályozva a szenzort/filmet érő fénymennyiséget. Vagyis elindul a villanás (fénykibocsájtás) a vakuból, mindig azonos erővel, majd jön a cut-off, vagyis a levágás, amikor is az elektornika hirtelen lekapcsolja a villanócsövet. Minél tovább hagyja a vakucsövet villanni, annál több fényt produkál a vaku, minél rövidebb ideig hagyja, annál kevesebbet, viszont annál rövidebb lesz a villanási idő, ergo annyál gyorsabb lesz a vakunk, ami alkalmassá teszi például folyadék fröccsenés kimerevítésére. A Siros S típusú vakukban ilyen Cut-Off technológia van (ahogy egyébként a Mikrosat Flash-Mobokban is).
  • ECTC (Enhanced Color Temperature Control): ennek köszönhetően a Broncolor vakuk konstans fehéregyensúlyt produkálnak a vaku erejétől függetlenül. A gyártó +/- 50K eltérést ígér maximum a maximális és a minimális vakuerő között. Ekkor a fehéregyensúly a prioritás és nem a villanási sebesség.
  • Széles skálán mozgó vakuerő állítás: a Siros 7, a Siros S 9 blendényi tartományban állítható (értsd 1/1 – 1/264 erőre – a Power Pack egyes típusai még 1/528 és 1/1056 erőre is leszabályozhatók!). Ezzel a módszerrel lehetőségünk van akár stúdióban vakufény mellett is f/1.4-f/1.8 rekeszértékeket használni ISO100-on.)
  • Speed Mode: ha gyors témát fotózunk (pl. folyadék fröccsenés, egyes extrémsportok pl a gördeszkázás), akkor a vakut áválthatjuk Speed üzemmódba, ekkor az elérhető legrövidebb villanási idő lesz a prioritás és az ECTC fehéregyensúly program felülíródik. A Siros S leghosszabb villanási ideje t0.1 méréssel 1/500s, a legrövidebb (t0.1) 1/6500s (a Siros Basicé ennél hosszabb, mert hagyományos stúdióvaku áramkörrel rendelkezik, nem a Cut-Off technológiát lehetővé tévő, a rendszervakukból ismert IGBT áramkörrel). Lehetőség van a PocketWizard-kompatibilis modellekhez HS (HyperSync) vakucsövet rendelni, ezzel és a PW kioldóval képes lesz a vaku a HyperSync üzemmódra, ez hasonló a HSS gyorsszinkronhoz, ami révén lehetőségünk nyílik 1/8000s záridővel fotózni vakuzás mellett. És ha már a sebességnél tartunk: a Siros vakuk leghosszabb feltöltési ideje mindössze 0.65 másodperc (400Ws-os) illetve 1.35 másodperc (800Ws-os változat).
Ehhez jönnek a Sirosra jellemző egyedi funkciók:
  • a WiFi-s modelleket lehetőség van a broncolor saját vakuvezérlő appjával irányítani egy intuitív kezelőfelületen telefonról vagy táblagépről, a kioldást a bron saját RFS távkioldó rendszerével, illetve a PocketWizard kioldórendszerével végezhetjük
  • A vakuk felső részén színes ledek jelzik az egyes vakucsoportokat a szokásos A-B-C-D jelölés helyett. Az appban így könnyebb eligazodni a vakuk között, nem kell megjegyeznünk melyik vakunkat melyik csoportba soroltuk.
  • A gyors feltöltési időnek köszönhetően max. 50 villanásos sorozatot képes produkálni a Siros.
A Mikrosatban jelenleg megtekinthető és kipróbálható egy Siros Basic kit, mely két vakuból, softboxból és ernyőből valamint hordtáskából áll. A szett ára is hamarosan kikerül a weboldalra. Sajnos azt kell mondjam, hogy a Siros család legkevésbé izgalmas tagja van raktáron, ugyanis ebben nincs se WiFi kapcsolat, ezáltal távolról nem vezérelhető, nem kompatibilis a PocketWizarddal így nem lehet HyperSync-re bírni, és mivel nem az S-verzió így nincs extrémgyors villanási idő, nincs fehéregyensúly optimalizálás, és nincs 9-blendés vakuerő állítás sem. Pont azok a funkciók hiányoznak belőle, amitől a Siros különleges. Ettől még persze jó kis vaku, meg svájci bicska, meg minden, remélhetőleg meg is kapom egy tesztre hamarosan.

A kipróbálható Siros kiten kívül természetesen minden típusú Broncolor cucc rendelhető a Mikrosatban.

Feltalálták az off-camera vakut?

Egy Raman Evazians nevű emberke úgy döntött feltalálja az első off-camera vakut és útjára indítja a Kickstarteren. Érthetetlen mondat ez így 2015-ben igaz? Pedig van benne igazság. Emberünk azt mondja, hogy létezik már ugyan rádióvezérelt rendszervakuzás, de minden megoldásnak (legyen az amerikai, német, kínai stb) az alapja egy olyan vaku, amit alapvetően gépváz tetejére találtak ki, vakupapucsba helyezve, és ez számos kompromisszumot szül.

Ilyen például az, hogy a legtöbb típushoz külön rádiós kioldót kell csatlakoztatni, ha el akarjuk távolítani a gépvázról. Ilyen az, hogy az erejük nem épp a legbikább, vagy az, hogy 4db ceruzaelemmel működnek, így ha tartósabb működést vagy gyorsabb feltöltési időt szeretnénk a fotózás alatt, külső elemtartót kell hozzá csatlakoztatnunk. Kábellel. De beszélhetünk még arról, hogy a legtöbb ilyen rendszerben nincs TTL, nincs HSS gyorsszinkron, nincs 2. redőny szinkron, nincs AF-segédfény és nem lehet keverni a Canon és a Nikon rendszereket (persze mindegyikből van kivétel a piacon, de sosem együtt, egy rendszerben). Aztán ott van még az is, hogy ha a vakunk paramétereit kell állítanunk, ahhoz gombokat kell nyomogatni, tárcsákat tekergetni és – jó esetben – egy LCD kijelzőn nyomon követni mindezt. Egyes rendszereknél még menüzgetni is kell a kamerában vagy a vakuban.

No a fentiek alapján azt hiszem körvonalazódott is Raman Evazians találmánya a Radiostrobe, ami az első olyan rendszer(?)vaku lenne a világon, amit kifejezetten off-camera használatra terveztek, vagyis rádióvezérelt, kameráról eltávolított használatra.

A Radiostrobe vakuja lámpaállványra rögzíthető, a rendszervakuknál nagyobb ház, továbbá a forgatható fej hiánya miatt nem 4, hanem 8db ceruzaelemet tehetünk bele, de lehetőség van hálózatról is üzemeltetni. Ugyanezen okok miatt kondenzátor is nagyobb került bele, így az ereje is nagyobb egy sima rendszervakuénál, a szokásosnál nagyobb Xenon vakucső pedig több villanást bír mielőtt túlmelegedne. Emberünk pakol bele TTL és HSS funkciókat (egy vakut ráadásul egyidőben lehet használni Canon és Nikon gépvázzal, kétfajta kioldóval), valamint 2. redőny szinkront is, és persze a feltöltési ideje is egy rendszervaku+külső akkupack kombinációéhoz hasonlít.

Ezzel még nincs vége. A rendszerhez kapcsolódó rádiós kioldó és vezérlő, amit a gépvázra teszünk, teljesen manuális kezelőszervekkel rendelkezik. Nincs menü, nincs tárcsatekergetés stb, csak választókapcsolók és potméterek vannak. Így egy szemvillanás alatt ki-be kapcsolhatunk egy-egy vakucsaportot (összesen 4 csoport), vagy átállíthatunk manuálisból TTL-be, akár vegyesen, akár az összeset. Ugyanígy pikk-pakk bekapcsolhatjuk a HSS gyorsszinkront, vagy a 2. redőny szinkront is, a vakuk erejének állítására pedig 4db beskálázott potméter áll rendelkezésre, mellyel 1/3 FÉ lépésekben tudjuk a vakut szabályozni. Lehetőség van a hangjelzést is ki-be kapcsolni ugyanitt, továbbá átállhatunk másik kommunikációs csatornára.

A rendszerbe autofókusz segédfény funkció is került, ez teljesen automatikus, amint a kamera problémába ütközik az élességállítással, a vakuegység vibrálni kezd mindaddig, amíg a gép élességet nem talált.

A cucc egyébként az USA-ban készülne, az alkatrészei és az összeszerelés is. A képeken egyelőre egy 3D nyomtatott, teljesen működő verzió látható, a végleges típus a tervező szerint jobban fog kinézni.

Aztán van itt még pár érdekesség:

  • Hibrid villanási idő: HSS módban a rendszer képes akár háromszorosára is növelni az akkuk teljesítményét. A záridő, a szenzorméret és a redőny lefutásának idejéből a vezérlő ki tudja számítani az optimális villanási időt, így a vakuk csak olyan hosszan fognak villanni, amennyi szükséges. Az akkuk ezzel tovább bírják, a feltöltési idő rövidebb lesz (ami egyébként max 2 másodperc) és cserébe nem kell semmit beáldoznunk, ráadásul az egész rendszer automatikus, nem kell semmit beállítani ehhez.
  • Finom vakuszinkron átmenet: ez a funkció csökkenti a hirtelen teljesítményvisszaesést, amikor átlépünk HSS gyorsszinkron módba. (én ilyet még nem tapasztaltam)
  • Időszinkronizált vakuvillanás: abban az esetben, ha több vakut használunk különböző erőre állítva és gyorsan mozgó témát fotózunk, előfordulhatnak villanásszinkronizálási hibák (ez abból adódik ugye, hogy a rendszervaku állandó teljesítménnyel villan csak rövidebb vagy hosszabb ideig. Eltérő erőre állítva az egyik vaku hosszabbat, a másik rövidebbet villan, ami gyors témánál “kibukhat”). Az Radiostrobe ezt a problémát is megoldja azzal hogy összeszinkronizálja a villanási időket.
  • Zoomfej: 24-105mm tartományban lehet állítani a Radiostrobe vakujának fejét, a tetején lévő csúszkával. Ez úgy is elérhető, ha fényformáló van rajta.
  • Beállítófény: a Model gombot nyomva a vakut bekapcsolhatjuk a modellfényt is, ez ugyanaz, mint a rendszervakuknál, ilyenkor a vaku 1mp-ig folyamatosan világít

Elfáradtam a sok funkció leírásában, ami van még, nézzétek meg a Radiostrobe Kickstarter oldalán. Elég jópofa kezdeményezés, mondhatni túl szép, hogy igaz legyen. A Radiostrobe szett nem lesz olcsó, de drágább sem egy high-end Canon, Nikon vagy Profoto távvezérelt szettnél. Akkor a leggazdaságosabb, ha előbbieknél több vakuval és mindegyikhez külön akkutartóval számolnánk.