A vakuk stabilitásáról 2. rész

A cikk első része itt olvasható.

A negyedik változó maga a villanási teljesítmény, abban az esetben, ha egy vaku színhőmérsékletét vizsgáljuk. A vaku fizikai működéséből adódik, hogy minimum és maximum teljesítményen változó színhőmérsékeletet produkál. Sajnos ez egy ilyen dolog, és ez igaz a normál stúdióvakura és az IGBT áramkörös rendszervakukra és akkus stúdióvakukra egyaránt, az alábbi ábrából látszik, hogy egy vaku a villanási görbéje mentén először kékes spektrumú fényt bocsát ki, majd vörösesbe vált át. A gyengébb erejű villantások így mindig kékesebb színűek, mint a teljes erejű villantások, és ez hatványozottan igaz a rendszervakukra, ugyanis ott a gyenge villantáskor a villanási görbe hátsó része levágásra kerül, tehát csak a kékes spektrum marad.

Az egyetlen vakugyártó a Broncolor (legalábbis saját állításuk szerint), mely egyes típusainál garantálni tudja az azonos színhőmérsékletet a teljes teljesítmény skálán, de ők is csak úgy tudják megcsinálni, hogy a vaku villanási sebességével játszanak közben. Emiatt például a sokmilliós Broncolor Scoro S esetében arra is van lehetőség, hogy bizonyos keretek között 200K lépésekben állítsuk a vaku színhőjét. Magyarán a Broncolor se tud csodát művelni, csak ügyes trükkel kijátssza a fizikát. A változó villanási sebesség viszont egyéb területen jelenthet problémát (gyors mozgás fotózása, pl. fröccsenő folyadék), tehát az egyik ügy érdekében a másik kezünkbe kell beleharapni ilyenkor.
A Mikrosat újabb vakui esetében nagyjából az mondható el, hogy kb 200-500K különbséget produkálnak minimum és maximum teljesítmény között. (Újabb vaku alatt értsük a Digital R szériát, vagy a FlashMob szériát, továbbá a Mini 4D-t). Az, hogy 200 vagy 500 Kelvin, függ attól, hogy melyik típusról és milyen üzemmódról beszélünk. A Digital R és Mini 4D szériák ugyanis hagyományos stúdióvakuk, ezeknél 300-400K körüli a színhő különbség min. és max. értékek között. A FlashMob vakuk viszont IGBT vakuk, teljesítményszabályzásuk olyan, mint a rendszervakuké (nem kisebbet és nagyobbat villannak, hanem rövidebbet és hosszabbat), ezeknél normál üzemmódban akár 400-500K is lehet a fehéregyensúly különbség min. és max. értékek között, T-üzemmódban viszont 200-250K csak, ez az üzemmód ugyanis picit hasonlít a Broncolor korábban már említett megoldására, mégha nem is ugyanaz.
Van még egy fontos dolog a vakuk esetében. Az, hogy a teljesítményt állítva némileg változik a színhőmérséklet, az egy dolog, de azonos teljesítményen nem csak a fényerőnek kell konstansnak lennie – mint ahogy az előző cikkben említettem -, hanem a színhőmérsékletnek is. Ha tehát egy beállított vakuteljesítményen 30 képet lövünk egyhuzamban, akkor annak a 30 képnek hajszálpontosan ugyanolyan fehéregyensúlyúnak kell lennie. A stabil színhő és a stabil teljesítmény sorozat készítése esetén különösen akkor fontos, ha például forgatható termékfotókat készítünk. Egy ilyen szituációban 30-40 fotó készül miközben forog a termék egy tányéron, ezek lesznek összeillesztve egy flash vagy java animációvá. Ha a 30-40 fotó eltérő szíhőmérséklettel készül, az elég gázos tud lenni.
Néhányan hajlamosak azt gondolni, hogy csak a patinás, nagy vakugyártók vakui képesek konstans színhőmérsékletet produkálni, ez azonban nem így van. A Mikrosat Digital R szériája is az ilyen vakuk közé tartozik, teljesen konstans színhőmérsékletet produkál egy beállított teljesítményen, nem tapasztalható semmiféle ingadozás. Próbáltam. Íme egy 360fokos GIF, ami a Mikrosat Digital 12R vakuval készült. Tudom nem egy nagy truváj, de nézzétek úgy, hogy ez most a színhőmérséklet eltérés hiányának bizonyítása végett készült és nem megrendelőnek. 🙂 (Nem mellesleg ez volt az első 360fokos termékfotó próbálkozásom, pedig már rég ki akartam próbálni.) 24db nyers RAW fájlból lett összerakva, csak vágást eszközöltem a képeken.

Mivel a GIF 256 színe nem igazán adja vissza szépen a dolgot, alább egy screenshot videó a Photoshopról. Javasolt a FullHD mód választása teljes képernyőn.

Egyébként még az IGBT rendszerű FlashMob sem vészes, az is tartja a színhőt az esetek nagy többségében, egyszer-egyszer fordulhat elő +/- 50Kelvin színhőmérséklet ingadozás azonos teljesítmény mellett. Ezt is próbáltam.

Erre a linkre kattintva találtok például egy tesztet, ahol a Nikon SB-800 és SB-900 rendszervakukat továbbá az Alien Bees 800Ws-os vakukját, illetve a Dynalite egyik stúdióvakuját tesztelik WB konzisztencia ügyben. Tisztán látszik, hogy az sem mindegy a stabilitás szempontjából, hogy max vagy gyenge teljesítményen üzemel-e a vaku, illetve az sem, ha gyengéről erősre vagy erősről gyengére állítjuk. Ezek mind befolyásolhatják az eredményt. Az is látszik a tesztből, hogy a stúdióvakuk (Alien Bees és Dynalite) sokkal jobban szerepelnek a teszten (stabilabbak), mint a rendszervakuk. Ebből (is) következik, hogy a hagyományos stúdióvaku technológiával rendelkező Mikrosat Digital 3R, 5R, 7R és 12R vakuk is stabil teljesítményt nyújtanak, épp úgy, mint egy Profoto, Hensel, Broncolor vagy Elinchrom vaku.

A vakuk stabilitásáról 1. rész

Ha stúdióvakuról, vagy gyakorlatilag akármilyen vakuról beszélünk, az egyik legfontosabb jellemző a stabilitás egy profi fotósnak. Stabilitás alatt sokmindent érthetünk…

Sokan például nem használnak TTL rendszert, mert nem stabil. Előnye, hogy automatikusan alkalmazkodik a körülményekhez és a kamerabeállításokhoz, ám a hátránya ugyanebből fakad. Ha nekünk stabil teljesítmény kell 3-4 vakuból 50 expon keresztül, akkor ha valamire nem vágyunk az az, hogy egy TTL vaku össze-vissza villogjon nekünk attól függően, hogy milyen látószöget alkalmazunk, vagy épp hogyan változik a fény a jelenetünkben.

Stabilitást várunk el ilyenkor a vakuktól, ezért manuális üzemmódban használjuk őket, vagyis azt szeretnénk, hogy a stúdióvakunk (vagy bármilyen vakunk) mindig ugyanakkorát villanjon, mint amekkorára beállítottuk. Dekára… mármint tizedfényértékre. Az, hogy a vaku mekkorát villan, azon múlik, hogy mennyi delejt küld a villanócsőre a kondenzátorokból. A hagyományos (nem IGBT-áramkörös) stúdióvakuk ezt úgy szabályozzák, hogy annyi feszültséget töltenek a kondenzátorokba, amennyi az adott erejű villanáshoz szükséges, és a villantáskor mindet ráeresztik a villanócsőre. Ahhoz, hogy konstans teljesítményt kapjunk mind az 50db expozíció során (melyet fentebb példaként említettem) az szükséges, hogy a kondenzátorok töltése precíz módon történjen. A modern vakukban, mint amilyenek a Mikrosat vakui is, ún. processzorvezérelt töltés zajlik, magyarán egy mikroprocesszor szabályozza a kondenzátorok feltöltését, így az rendkívül pontosan történik. Ennek egyik eredménye, hogy lényegében tized-fényérték pontossággal tudjuk állítani a processzorvezérelt vakukat. A másik eredménye, hogy ezt természetesen tartják is: pl. a Mikrosat Digital 12R és a Mikrosat FlashMob 6 vakukat fénymérővel tesztelve megállapítható, hogy 10-ből 8-9x hajszálpontosan egyformát villannak, amikor pedig eltérés tapasztalható (magyarul ingadozás a fényerőben), az +/- 0.1 FÉ határon belül történik. Tesztek alapján egyébként általában -0.1FÉ irányba történik ingadozás, nagyon ritkán +0.1FÉ irányba, az meg mégritkább, hogy a kettő egymást kövesse, és így két expo között 0.2FÉ különbség legyen.

A harmadik dolog, amiben stabilitást várunk el az a színhőmérséklet. Sajnos a vakuk színhőmérséklete sokmindentől függhet már úgy is, hogy a színét befolyásoló fényformálót még nem is raktunk rá:

  1. függ a villanócső minőségétől
  2. függ a villanócső bevonatától
  3. függ a villanócső életkorától
  4. függ a villanási teljesítménytől
A minőség és az életkor egyértelmű: a legszínhelyesebb (már ha van ilyen szó) villanócsövek a jó minőségű darabok, melyekben nincs “többszázezer kilométer”. De mi a helyzet a villanócső bevonattal?
Egyes gyártók UV-szűrő bevonattal látják el a villanócsöveiket azért, hogy a rendszeresen műteremben dolgozó fotós és modell szeme kevésbé károsodjon az UV sugárzástól. Ilyen UV-bevonat van a Mikrosat Digital R vakukban éppúgy, mint például a korábban itt a blogon tesztelt Broncolor Siros vakuban is.
Mint az a fenti fotón is látható, a Broncolor Siros villanócsöve az UV-bevonat miatt enyhén sárgás-barnás árnyalatú. Emiatt értelemszerűen nem fog ugyanolyan fehér fényt kibocsátani, mint egy bevonat nélküli villanócső, a színhőmérséklete hangyányival ugyan, de alacsonyabb lesz, kb 5000K körüli (5500-5600K helyett).
Folytatáshoz kattins ide!

Megjelent az Elinchrom EL-Skyport Plus, mely minden vakut kiold

Az EL-Skyport Plus HS bemutatása után – mely gyors szinkronidőt kínánl Canon, Nikon és Sony kamerákkal, az Elinchrom bejelentette univerzális vakukioldóját EL-Skyport Plus néven.

A EL-Skyport Transmitter Plus egy márkafüggetlen jeladó, mely bármilyen ISO-szabvány vakupapucsban használható 16 kommunikációs csatornán, továbbá 4 vakucsportot tud kezelni.

A hátulján egyszerű LED-ek mutatják, hogy épp melyik csoportot és csatornát használjuk, továbbá a jeladó dönthető, így a kamerán álló és fekvő helyzetben is rögzíthetjük.

Hatótávolsága 200 méter, 2db AA elemről működik.

Az Elinchrom EL-Skyport Receiver Plus (vagyis ezen rendszer vevője) a cég első rádiós vevőegysége, mely natív módon támogat rendszervakukat köszönhetően az integrált vakupapucsnak. A cucc középérintkezős, így semmi mást nem tud, csak elvillantani a rá helyezett vakut, azt azonban bármilyen vakuval megteszi. Ha viszont jeladóként a Skyport HS-t használjuk, akkor képes lehet a gyors vakuszinkron biztosítására bármilyen nem-HSS vakuval, feltéve ha a rá helyezett rendszervaku kellően hosszú villanási idővel rendelkezik ehhez (olyan, mint a Pocket Wizard HyperSync vagy a Yongnuo SuperSync funkciója, vagyis a kioldó a vaku hosszú villanási idejét optimalizálja a rövidebb kamera záridőhöz. Angolul egész pofás nevet adtak a rendszernek, “long-tail high-speed sync” vagyis hosszú farkú gyorsszinkron, ugyanis a villanási görbe hosszú “farkát” használja ki az egyenletes megvilágításhoz 1/8000s gyorsaságú száridők esetén)
A rendszer visszafelé és “előrefelé” is kompatibilis az Elinchrom kínálatában, így a márka kedvelői kedvükre variálhatják a villanóikat.

Az első Canon obi Nikonra

Hát ezt is megértük. Canon obit tehetünk “legálisan” Nikon vázra. 

Ez persze csak féligazság, gyakorlatilag nem Canon obit teszünk Nikonra, hanem Canon-klón Yongnuo obit.
A Yongnuo 50mm f/1.8 objektíve, mely a Canon EF 50mm f/1.8 II obi klónja, immáron Nikon F véggel is kapható lesz. A kedvező áráról ámde nem túl jó minőségéről elhíresült lencse tehát nikonosok számára is elhozza a tizenezer forintos ötvenegynyóc élményt.
Örülünk Vincent?

Hamarosan Nikonra is jön a Yongnuo YN685

Ismét mérföldkőhöz érhet a Yongnuot preferáló Nikonos társadalom, ugyanis nemsokára piacra kerül a Yongnuo YN685 vaku Nikon kompatibilitással.

Yongnuo YN685 Canon verzió

Hogy mit tud az YN685? Korábbi tesztünkben már leírtuk részletesen, de a lényeg az, hogy nagyjából ugyanazt a funkciót tölti be, mint a Canon és a Yongnuo RT vakuvezérlési rendszere, csak ez nem az RT-‘szabványra’ alapoz, hanem a Yongnuo saját fejlesztésű YN622-es TTL továbbá a Yongnuo szintén saját RF603/YN560 manuális vakuvezérlési szabványára. Emiatt olcsóbb, mint az RT rendszer és egyszerre kompatibilis a korábbi TTL és manuál rendszerekkel.
Az YN685-ben ugyanúgy beépített vevő található, mint az RT rendszer vakuiban, csak ez ugye a Yongnuo 622-es és 603/560-as rendszerével (vezérlőivel, kioldóival és vakuival) kompatiblis.

Eddig csak Canon verzió létezett, aminek legfőbb előnye (a TTL + manuál kompatibilitáson túl) olcsóbb ára volt az RT rendszerhez képest. Most viszont lesz Nikon verzió is, ami azt jelenti, hogy Nikonosok számára is elérhető lesz végre egy az RT-hez hasonló fejlett rádiós vakuvezérlési rendszer a Yongnuotól. (eddig talán a Phottix és a Shanny kínált hasonlót Nikonosok számára. Jóllehet a Nikon is kijött a saját rádiós vezérlési rendszerével, de az kb játékszer kategória a kínai vakuvezérlési rendszerekhez képest)

Ha tehát már van 622-es TTL rendszered, azzal használhatod az YN685-öt a beépített vevője révén. Ha már van 603-as vagy 560-as manuális rendszered, amellé is beillesztheted az YN685-öt. Vezérelni pedig az YN622-TX jeladóval tudod, aminek saját LCD-je és gombjai teszik ergonómikussá a vakuk irányítását. (értelemszerűen az YN622C-TX-vel a Canon verziójú YN685-öt, az YN622N-TX-vel pedig a hamarosan megjelenő Nikon verziójó YN685-öt)

 

 

 


Ami mégszebb, hogy a Yongnuo a weboldalán azt írja, az YN685-öt úgy is használhatjuk, hogy a gépvázra egy sima YN622N-II kioldót teszünk, a tetejére rárakunk egy YN685-öt “622. Ext. LCD trigger” módba állítva, mely így az YN622 kezelőfelületévé válik, tehát a kettő kombinációja ugyanazt adja, mint az YN622N-TX vezérlő, csak közben – elméletileg – villanni is tud. (…vagy nem, ez majd kiderül)

Újdonság még, hogy a vaku kétféle kijelződesignnal lesz használható, numerikus és klasszikus között válthatunk a gyártó szerint. Hogy ez pontosan mit jelent, egyelőre nem tudni.

 

 

 

 

 

 

A Kupo okos megoldása állványszállításra

A Kupo nevű cég bemutatta az összekapcsolható lámpaállványát. Szuper megoldás, jó lenne ha más gyártók is alkalmaznának ilyet.

Lámpaállványt szállítani macerás. Hülye formájuk van, sok van belőlük, nagy helyet foglalnak és külön kell cipelni őket, vagy táskába gyűjteni.
Ezen segít a Kupo a zseniális megoldásával. Egy speciális zárrendszernek köszönhetően az állványai viszonylag laposra csukhatók össze, és csukott állapotban egymáshoz csatolhatók. Mind a hosszabbik oldalukon, mind pedig a rövidebbiken, így 1×4, 4×1 vagy 2×2 mintába is összerakhatjuk őket. Egy opcionális hevedert rájuk erősítve vállra is tudjuk venni a csomagot anélkül, hogy külön állványtáskánk lenne.
Nem újkeletű megoldás ez egyébként, a Manfrottonak már volt hasoló próbálkozása, igaz az ő állványaikat csak a hosszabbik oldalukon lehetett összekapcsolni.

Terjeszkedik a Nissin is

Olyan értelemben, hogy legújabb vevőjükkel bármilyen TTL vakut bevonhatunk a saját Nissin Air System (NAS) vakuvezérlési rendszerükbe.

A Nissin Air R nevű vevőegységet Canon, Nikon vagy Sony TTL vakukra (vagy ezekkel egyenértékű 3rd party vakukra) lehet csatlakoztatni, ezáltal lehetőség adódik bevonni őket a NAS rendszerbe, és TTL illetve manuál módban vezérelni őket, erejüket és zoomfejüket állítani, HSS-t használni stb. Ez olyan kütyü, mint a Yongnuonál az YN-E3-RX.

Az oldalán lévő szinkroncsatlakozó segítségével továbbá egyszerű stúdióvakukat is bevonhatunk a rendszerbe, persze azokat csak elvillantani tudja, vezérelni nem.

Okos megoldás a vevő talpán lévő kihajtható láb, így a vevő egyben vakutalpként is funkcionálhat.

MagBeam Flash Extender

Bemutatták a MagBeam nevű szűkítőt rendszervakukhoz, mely minden eddiginél hatékonyabban koncenrálja a fényt egy pontba. Továbbá a Magmod feltéteket és…áh nagyon király, beszéljen inkább a videó helyettem:

Tetszetős mi? A Kickstarteren indult a projekt, itt lehet nyomonkövetni, rendelni.

Összecsukható beauty-dish a Profototól

Nem hittem el, amikor megláttam! Hogy miért? Azért mert ilyet eddig csak kínai gyártóktól láttunk, most viszont a nagy renoméval rendelkező, profi felhasználókat megcélzó Profoto rukkolt elő, egy összecsukható, könnyen szállítható beauty-dish-vel. Na jó, korábban már a Henselnek is volt ilyen, de ennek ellenére inkább olyan gyártóktól láttunk ilyet, mint a Falcon Eyes (Walimex), az Aurora, a Godox, a Multiblitz és a Pixapro. A Lastolite is kínál hasonlót, de az ő megoldásuk egy négyszögletű softbox, amibe deflektort lehet szerelni.

A cég külső helyszíni munkákhoz szánja új termékét, mely ernyőként nyitható és csukható. Belseje lehet ezüst vagy fehér, átmérője 56cm. Ára 180 dollár.
Biztos szép fénye van, ha már a Profoto és a Hensel is letette a voksát egy ilyen termék mellett, de azt azért tudni kell, hogy a beauty-dish-vel rendszerint közelről világítunk, tehát a csillanás a model szemében nagy lesz emiatt jól kivehető. Ilyen fotóknál megszokott a kerek, természetesebb hatású csillanás a szemekben, ez viszont 8-szögletű csillanást fog okozni.

Jönnek a Sony kioldók

Hirtelen beindult a Sony őrület a gyártóknák, így hamarosan erre a rendszerre is elérhetünk teljeskörű rádiós TTL vakuvezérlést.

Elsőként a Phottix tett ki egy teaser-fotót a netre. Annyit írtak csak, hogy hamarosan érkezik semmi többet, de lévén hogy egy Sony A7-n csücsül a kioldó és a képfájlnak is Odin-II-for-Sony.jpg nevet adtak, így nem nyer hangszórót, aki kitalálja mi a téma. A nagyszerű Phottix Odin II TTL kioldó hamarosan Sony rendszerre is elérhető lesz.

A Phottix viszont addig tökölt a Sony rendszer bevezetésével, hogy időközben maga a Sony is bejelentette, hogy hamarosan piacra dobják a saját rádiós TTL rendszerüket. Míg a Phottix kínál beépített vevős vakut is az Odinhoz, addig a Sony nem akar ráerőltetni egy új vakut a vásárlóira, hanem elsőként a visszafelé kompatibilitásra gondolt, így rádiós vezérlő + vevőegység kombinációt várhatunk tőlük.

A Sony saját rendszere TTL és manuál vezérlést fog lehetővé tenni, 30m-es hatótávval rendelkezik majd, 15 vakut tud vezérelni 5 csoportba szedve, továbbá 1/250s lesz a max szinkronideje, de HSS gyorsszinkront is tudni fog. Árról egyelőre nem esett szó és ez év nyarán tervezik bemutatni, legalábbis az USA-ban és Kanadában. Hogy a világ többi részén lesz-e, még nem tudni.