A vakuk stabilitásáról 2. rész

A cikk első része itt olvasható.

A negyedik változó maga a villanási teljesítmény, abban az esetben, ha egy vaku színhőmérsékletét vizsgáljuk. A vaku fizikai működéséből adódik, hogy minimum és maximum teljesítményen változó színhőmérsékeletet produkál. Sajnos ez egy ilyen dolog, és ez igaz a normál stúdióvakura és az IGBT áramkörös rendszervakukra és akkus stúdióvakukra egyaránt, az alábbi ábrából látszik, hogy egy vaku a villanási görbéje mentén először kékes spektrumú fényt bocsát ki, majd vörösesbe vált át. A gyengébb erejű villantások így mindig kékesebb színűek, mint a teljes erejű villantások, és ez hatványozottan igaz a rendszervakukra, ugyanis ott a gyenge villantáskor a villanási görbe hátsó része levágásra kerül, tehát csak a kékes spektrum marad.

Az egyetlen vakugyártó a Broncolor (legalábbis saját állításuk szerint), mely egyes típusainál garantálni tudja az azonos színhőmérsékletet a teljes teljesítmény skálán, de ők is csak úgy tudják megcsinálni, hogy a vaku villanási sebességével játszanak közben. Emiatt például a sokmilliós Broncolor Scoro S esetében arra is van lehetőség, hogy bizonyos keretek között 200K lépésekben állítsuk a vaku színhőjét. Magyarán a Broncolor se tud csodát művelni, csak ügyes trükkel kijátssza a fizikát. A változó villanási sebesség viszont egyéb területen jelenthet problémát (gyors mozgás fotózása, pl. fröccsenő folyadék), tehát az egyik ügy érdekében a másik kezünkbe kell beleharapni ilyenkor.
A Mikrosat újabb vakui esetében nagyjából az mondható el, hogy kb 200-500K különbséget produkálnak minimum és maximum teljesítmény között. (Újabb vaku alatt értsük a Digital R szériát, vagy a FlashMob szériát, továbbá a Mini 4D-t). Az, hogy 200 vagy 500 Kelvin, függ attól, hogy melyik típusról és milyen üzemmódról beszélünk. A Digital R és Mini 4D szériák ugyanis hagyományos stúdióvakuk, ezeknél 300-400K körüli a színhő különbség min. és max. értékek között. A FlashMob vakuk viszont IGBT vakuk, teljesítményszabályzásuk olyan, mint a rendszervakuké (nem kisebbet és nagyobbat villannak, hanem rövidebbet és hosszabbat), ezeknél normál üzemmódban akár 400-500K is lehet a fehéregyensúly különbség min. és max. értékek között, T-üzemmódban viszont 200-250K csak, ez az üzemmód ugyanis picit hasonlít a Broncolor korábban már említett megoldására, mégha nem is ugyanaz.
Van még egy fontos dolog a vakuk esetében. Az, hogy a teljesítményt állítva némileg változik a színhőmérséklet, az egy dolog, de azonos teljesítményen nem csak a fényerőnek kell konstansnak lennie – mint ahogy az előző cikkben említettem -, hanem a színhőmérsékletnek is. Ha tehát egy beállított vakuteljesítményen 30 képet lövünk egyhuzamban, akkor annak a 30 képnek hajszálpontosan ugyanolyan fehéregyensúlyúnak kell lennie. A stabil színhő és a stabil teljesítmény sorozat készítése esetén különösen akkor fontos, ha például forgatható termékfotókat készítünk. Egy ilyen szituációban 30-40 fotó készül miközben forog a termék egy tányéron, ezek lesznek összeillesztve egy flash vagy java animációvá. Ha a 30-40 fotó eltérő szíhőmérséklettel készül, az elég gázos tud lenni.
Néhányan hajlamosak azt gondolni, hogy csak a patinás, nagy vakugyártók vakui képesek konstans színhőmérsékletet produkálni, ez azonban nem így van. A Mikrosat Digital R szériája is az ilyen vakuk közé tartozik, teljesen konstans színhőmérsékletet produkál egy beállított teljesítményen, nem tapasztalható semmiféle ingadozás. Próbáltam. Íme egy 360fokos GIF, ami a Mikrosat Digital 12R vakuval készült. Tudom nem egy nagy truváj, de nézzétek úgy, hogy ez most a színhőmérséklet eltérés hiányának bizonyítása végett készült és nem megrendelőnek. 🙂 (Nem mellesleg ez volt az első 360fokos termékfotó próbálkozásom, pedig már rég ki akartam próbálni.) 24db nyers RAW fájlból lett összerakva, csak vágást eszközöltem a képeken.

Mivel a GIF 256 színe nem igazán adja vissza szépen a dolgot, alább egy screenshot videó a Photoshopról. Javasolt a FullHD mód választása teljes képernyőn.

Egyébként még az IGBT rendszerű FlashMob sem vészes, az is tartja a színhőt az esetek nagy többségében, egyszer-egyszer fordulhat elő +/- 50Kelvin színhőmérséklet ingadozás azonos teljesítmény mellett. Ezt is próbáltam.

Erre a linkre kattintva találtok például egy tesztet, ahol a Nikon SB-800 és SB-900 rendszervakukat továbbá az Alien Bees 800Ws-os vakukját, illetve a Dynalite egyik stúdióvakuját tesztelik WB konzisztencia ügyben. Tisztán látszik, hogy az sem mindegy a stabilitás szempontjából, hogy max vagy gyenge teljesítményen üzemel-e a vaku, illetve az sem, ha gyengéről erősre vagy erősről gyengére állítjuk. Ezek mind befolyásolhatják az eredményt. Az is látszik a tesztből, hogy a stúdióvakuk (Alien Bees és Dynalite) sokkal jobban szerepelnek a teszten (stabilabbak), mint a rendszervakuk. Ebből (is) következik, hogy a hagyományos stúdióvaku technológiával rendelkező Mikrosat Digital 3R, 5R, 7R és 12R vakuk is stabil teljesítményt nyújtanak, épp úgy, mint egy Profoto, Hensel, Broncolor vagy Elinchrom vaku.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.