MEGOSZTÁS

Fénymérő teszt

Mit lehet egy fénymérőn tesztelni? A pontosságát? Az általa kínált lehetőségeket más fénymérőkhöz képest? A felépítésének igényességét? A tartósságát? Igen, ezeket mind, de számomra nem mindegyiknek van értelme, mivel (a tartósságot kivéve) ezt már elvégezték páran előttem. Másrészről, amennyiben nem műszeres méréseket végzünk, hanem e-helyett mindennapi módon használjuk a fénymérőt, akkor a teszt óhatatlanul szubjektív lesz. Ez is az.

Természetesen igyekszem szakszerűen fogalmazni, elkerülve a személyes benyomás torzításait. Egyúttal megragadom az alkalmat, hogy a technikai paraméterek vizsgálata helyett, vagy inkább azok mellett alapfogalmakat is megemlítsek. Úgy hozta az élet, hogy az utóbbi években rendszeresen foglalkozom fotósok oktatásával. Eközben gyakorta szembesülök a fényméréssel kapcsolatos hiányos ismeretekkel, és félreértésekkel.

Van-e szükség manapság fénymérőre?

Elöljáróban: az itt taglalt fotografálás a vakuk – éspedig nem a gépbe épített vagy a vakupapucsba csúsztatott rendszervakuk – használatára vonatkozik. A fényképezőgép fénymérője nem képes a gépen kívüli vakuk villanófényének mérésére, hacsak nem TTL üzemmódra képes rendszervakukról van szó.

Mégis a legtöbb fotográfus, aki külső vakukkal világít, mellőzi a fénymérő használatát, vagy legalábbis nem használja olyan gyakran, mint érdemes lenne. az igazsághoz tartozik, hogy néha ezzel magam is így vagyok. Nem csupán lustaságból, hanem a rutinomban és a digitális munkafolyamatomban bízva követem el ezt a hanyagságot. Mentségemre legyen mondva, hogy a világítás kezdetekor igenis használom a fénymérőt, de a munka végzése során, amikor a világítás alapját már létrehoztam, nem mindig használom a fénymérőt a kisebb korrekciókhoz.

Egy kolléga szépen fogalmaz ezzel kapcsolatban: “A látványt adjuk el, a látványra exponálunk.” Gondol ezalatt arra, hogy a gép hátoldalán az LCD képernyő megmutatja az elkészült képet, és látjuk rajta, ha nem stimmel valami. Ez részben igaz is. Vagyis teljesen igaz, ha tényleg látjuk. Mitől függ, hogy látjuk-e? Elsősorban az LCD panel minőségétől, felbontásától, és nem utolsó sorban a környező fényviszonyoktól. Tűző napsütésben, testünkkel, tenyerünkkel árnyékolva elég nehéz, ha nem lehetetlen megítélni a fontos részletek megfelelő megvilágítottságát, és főleg annak arányát a többi fényhez képest. Elsősorban nem a kisképernyőd fényességével van gond, hanem azzal, hogy a pupillád erősen összehúzódott (“lerekeszelt”) a vakító napfényben.

Itt jegyzem meg, járt már úgy kolléga, hogy elállította a kijelző fényességét, mert a napsütés mellett nem látta a képeit, majd elfelejtette visszaállítani amikor más fényviszonyok közt dolgozott tovább, és később marcangolta az önbírálat – és persze hiányolta a korábbi gépe automatikus LCD fényerőszabályzását – az utómunka során, mert jócskán alulexponálta a képeit a világosabbra állított kijelzőn való kiértékelés miatt.

Lehet-e hisztogramot használni fénymérés helyett?

Pontosabban, lehet-e a hisztogram segítségével megállapítani a helyes expozíciót? Sokan állítják, hogy igen, és ilyenkor mindig felteszem a kérdést, hogy hogyan?

Annak ellenére, hogy néha tőlük is tanulok, tanítványoktól nem várok sokat, hiszen ők éppen tanulják a szakmát, és könnyen félrevezetik őket az interneten olvasottak. Ám a praktizáló kollégáktól igenis sokat vártam. Történetesen azt, hogy talán rávilágítanak valamire, amit eddig figyelmen kívül hagytam. Mégis szinte kivétel nélkül csalódást okoznak a kapott válaszok.

Véleményem szerint a hisztogram önmagában alkalmatlan a helyes expozíció megállapítására. Mit jelenít meg a hisztogram? Egy statisztikát, mely grafikonon ábrázolja, hogy melyik árnyalatból hány pixel van a képen. A hisztogram egy oszlopdiagram. A függőleges tengelyen a pixelek mennyisége, a vízszintesen pedig az árnyalat, vagyis, hogy a 256 árnyalat melyikének felel meg az adott mennyiséget jelző függőleges oszlop. Ami tehát kiderül belőle, hogy melyik árnyalatnak mennyi az aránya a többihez képest. És mit mond ez nekünk? A téma saját (értsd: megvilágítástól független) árnyalateloszlásának statisztikus megjelenítése nélkül semmit. Nincs az az ember, aki ránézésre meg tudja állapítani, hogy milyennek kell lennie a téma árnyalatterjedelme alapján a kép hisztogramjának. Ha pedig ez nem áll rendelkezésre, akkor nem tudod, hogy milyen tónusok (képi információ) maradt le a képről alul-, vagy túlexpozíció miatt. A hisztogramnak az a része lenne informatív, ami lemaradt róla, amit nem ábrázol. Amit képtelen ábrázolni. Másképp fogalmazva: nem arra vagyok kíváncsi, hogy mi van a képen, hanem arra, hogy mi hiányzik róla.

Gyakorlatiasabban fogalmazva: amennyiben a téma tónus eloszlása nem átlagos, és túlsúlyban vannak a világos, vagy a sötét részletek, akkor a hisztogram jobbra vagy balra eltolódik, és a hiszékeny fotósok könnyen jutnak arra a következtetésre, hogy a képük túl- vagy éppen alulexponált. Ennél tényleg jobb, ha magát a képet nézed az LCD képernyőn. Vannak, akik ezt hasonlóan látják, de nem szokás kimondani, hogy a hisztogram nem alkalmas a helyes expozíció megállapítására. Akkor mégis mi értelme? Amikor a maiaknál lényegesen gyengébb minőségű képernyőkön jelenítették meg az elkészült képet a fényképezőgépek, akkor a hisztogram, mint kiegészítő információ segített valamennyit, de akkor sem helyettesítette a pontos fénymérést. Ezen kívül talán egyike azoknak a technokrata “fícsöröknek”, melyek miatt a digitális korszak hajnalán büszkébb volt a gépére egyik gyártó a másiknál – és emiatt a vásárlótól többet kérhetett. (A megapixel háborúra emlékeztet.) A gyártók a vásárlók kegyeit hajszolják. Egy fényképezőgép gyártó nem ismeretterjesztő, hanem pénztermelő cég.

Amennyiben a szemed helyén nem egy spot-fénymérőt-, és az agyad helyén nem egy szuperszámítógépet viselsz, felejtsd el a hisztogramot! Az agyad ugyan felveszi a versenyt szinte bármelyik számítógéppel, de a szemed nem egy fénymérő. Lehetne az, de az agyad nem hagyja neki. Gondolj az optikai csalódásokra! (A fényesség megítélésének viszonylagosságára, az alapszínek érzékelésének aránytalanságára, stb.) Az sem véletlen, hogy akkora különbség van a radiometria és a fotometria között…

Mi következik ebből? Nem kell mindent elhinni, ami leírva megjelenik. Én sem kérem, hogy hidd el, amit írok. Azt kérem, hogy gondolkodj el rajta! És ha már nem tudsz, vagy nem akarsz fénymérőt használni, akkor gondolj arra, hogy a digitális képeket csúcsfényekre exponáljuk! Használd a Highlight Alert funkciót, ha van a gépedben! Az valódi segítség. Alternatív megoldás a fénymérés mellett, és néha helyett, de bizonyos szakszerű igényesség szinte megvalósíthatatlan vele. Minden esetre kihúz a bajból, ha otthon felejtetted a fénymérődet, vagy szerencsétlenségedre olyan műtermet béreltél, ahol NINCS fénymérő. Mert ilyen is VAN.

Egy kis kiegészítés: Mit látsz a hisztogramon, ha RAW formátumban fényképezel? Az eredeti képed teljes tágasságát? Nem. A RAW file nem megjeleníthető az LCD panelen. A gépek döntő többségén a RAW file minden egyes pixele csak egy színcsatorna adatot tartalmaz. Szükség van a “demosaicing” eljárásra, mely során minden pixelhez minden színcsatorna adatot hozzárendeli a RAW-konverzió egy matematikai algoritmus segítségével. Az LCD panel csak JPG képek megjelenítésére képes. Ezt a képet a géped Firmware programja hozza létre (és ágyazza preview-ként a RAW file-ba). Vagyis az LCD paneleden egy a JPG formátum természeténél fogva tömörített, és szűkebb árnyalatterjedelmű képet látsz, mint amennyi információt az eredeti RAW file tartalmaz. Erre az LCD panelre szabott nézőképre akarsz exponálni? Nem állítom, hogy lehetetlen, de kellő rutin; ideális fényviszonyok; valamint a saját felszerelésed és utómunka-módszered alapos ismerete nélkül vakrepülés. Ellenjavallt.

Ja, és a lényeg! A hisztogramot is ebből a JPG képből generálja a Firmware. Tehát, ha a fent olvasottak ellenére is hisztogram-hívő maradsz, kérlek, vedd ezt is figyelembe!

A POLARIS Karat fénymérő

Amikor a POLARIS Karat fénymérő kínált szolgáltatásait hasonlítom össze más termékekével, azonnal feltűnik egy különbség. Képes a vakuk villanási idejét is mérni! FD, azaz Flash Duration üzemmódban. Beleszerettem.

A POLARIS Karat fénymérő villanási időtartam mérésre állítva. (fotó: Boros Ferenc)

A magamfajta fotográfus, aki nem rendelkezik elektroműszerészi ismeretekkel, nem rendelkezik csupasz fotodiódával és oszcilloszkóppal, nemigen kezd bele vaku villanási idők méregetésébe.

Miért méregetne ilyesmit egy átlag felhasználó? Mert érdekli. Mert bizonyos fotográfiai feladatoknál kiütközik a különbség villanófény és villanófény között. Nem mindegy, hogy egy vaku pár század, vagy pár ezred másodperc alatt adja le a teljesítményét. Egy későbbi cikkben, melyben a Yongnuo vakuk használatával kapcsolatos tapasztalataimat osztom meg veletek, bemutatom ezt a különbséget. Addig is jó szívvel ajánlom mindenki figyelmébe Márk kollégám két tanulságos cikkét, mely szabatosan összefoglalja miről is van szó: http://vaku.hu/fenysuli/villanasi-sebesseg-avagy-milyen-gyorsak, és a folytatás: http://vaku.hu/fenysuli/villanasi-sebesseg-avagy-milyen-gyorsak-21.

Az alábbi táblázat bemutat néhány mérési eredményt:

 

VAKUK VILLANÁSI IDEJE POLARIS Karat fénymérővel mérve (T0,5: sec)

Teljesítmény fokozat

fejgenerátoros műtermi vakuk

rendszervakuk

Mikrosat Basic

(320Ws)

Mikrosat Profimax 900*

(900Ws)

Visatec Solo

1600B

(800Ws)

HENSEL expert PRO 500

Yongnuo

YN 568 EX II

Yongnuo

YN 560 IV

Yongnuo

YN 660

Nikon

SB 800

Nikon

SB 900

Canon

550 EX

Canon

580 EX

1/1

1 / 500

1/1200

1 / 600

1 / 700

1/1600

1/1800

1/7000

1/1200

1/1400

1 / 800

1 / 900

1/900

1/1000

1/1000

1/1200

1/900

1/1000

1/1200

1/2

1 / 400

1 / 500

1/1600

1/1800

1 / 500

1/1200

1/1400

1/3500

1/6000

1/1200

1/1400

1/1000

1/1400

1/900

1/1000

1/1400

1/1600

1/4

1 / 300

1 / 500

1/2200

1/2600

1 / 400

1 / 500

1/1200

1/6000

1/7000

1/2600

1/2800

1/3000

1/2200

1/2400

1/3000

1/3500

1/2400

1/3000

1/3500

1/8

1 / 300

1/3500

1 / 300

1 / 500

1 / 900

1/6000

1/8000

1/5000

1/6000

1/4500

1/6000

1/5000

1/6000

1/16

1 / 200

1 / 300

1/4500

1/5000

1 / 700

1/6000

1/7000

1/8000

1/9000

1/9000

1/9000

1/9000

1/9000

1/9000

1/9000

1/9000

1/32

1 / 200

1/3500

1/4500

1 / 500

1 / 600

1/5000

1/6000

1/9000

1/9000

1/9000

1/9000

1/9000

1/9000

1/64

1/4500

1/5000

1/3500

1/7000

1/9000

1/9000

1/9000

1/9000

1/9000

1/9000

1/128

1/8000

1/9000

1/4500

1/8000

1/9000

1/9000

1/9000

1/9000

1/9000

1/9000

 

A pirossal jelzett értékek a műszer méréshatárát elérő, vagy azt meghaladó sebességet jelentenek.

Oszlassunk el egy félreértést!

A beeső és a visszavert fény mérésének módjáról van szó. Más fénymérőtesztben olvasható, hogy a most tesztelt fénymérő diffúzorát visszahúzott állapotban használják a visszavert fény mérésekor. Itt a félreértés. A diffúzornak visszahúzott állapotban kell lennie, de ez nem jelenti azt, hogy azt is kell használni a méréshez! Bármilyen meglepő, a félreértés okozója maga a fénymérő kezelési utasítása. Mellékelem a japán nyelvű részt is, hátha valaki érti a japán kalligrafikus írást, és megerősíti, vagy cáfolja, hogy az angol fordításnál került porszem a gépezetbe.

A fenti japán nyelvű útmutatót részben viccnek szántam, de időközben komolyra fordult a dolog. Az interneten felleltem ugyanis a fénymérő japán, és angol nyelvű kezelési utasítását. A japán PDF helyes módszert mutat, míg az angol kérdéses. Íme:

 

Vissza az alapokhoz! A beeső fény mérése azt jelenti, hogy a tárgy megvilágítottságát mérem. Azt, hogy mennyi fény érkezik a fényforrástól a tárgyra. Ennek módja pedig az, hogy a fénymérő érzékelőjét – szabatosan a szférikus diffúzort – a fényforrás felé fordítom közvetlenül a tárgy előtt tartva. Gyakran tapasztalok itt egy másik félreértést: sok fotós a fényképezőgép felé fordítja a fénymérőt, pedig a fényforrástól érkező fényt akarja mérni. Miért nem tűnik fel nekik a hiba? Nos, szerencséjükre a szférikus diffúzor elég széles látószögben érzékeli a beeső fényt. (Részben ezért találta fel Norwood 1938-ban.) Másrészt egy kis mérési hiba ide vagy oda, nem sok vizet zavar a digitális korszakban. A mai szenzorok árnyalatterjedelme*, és színmélysége mellett a digitális utómunkában rejlő lehetőségek nagyvonalúvá teszik a fotósokat saját hibáikkal szemben.

(*Az árnyalatterjedelem az, amit “dinamika tartomány” néven ismersz, ha olyan forrásokból művelődsz, akik angol szövegeket fordítanak, de nincsenek jóban az anyanyelvükkel.)

A visszavert fény mérése – értsd: a témáról az objektív felé visszavert fény mérése hasonló módszer a gépbe épített fénymérő működéséhez. Ilyenkor a fénymérő onnan nézi a témát (modellt, tárgyat, akármit) ahonnan a fényképezőgép. Az objektív frontlencséjével azonos helyzetben tartom a tárgy felé, és így a fénymérő nem közvetlenül méri a fényforrás fényét, hanem a tárgyról visszaverődve. Ennek a módszernek megvannak az itt nem tárgyalt súlyos hátrányai. Nem véletlen, hogy kézi fénymérőkkel nem használatos, és így sokan a fotósok közül nem ismerik a módját. A módja ugyanis az, hogy a fénymérő érzékelőjének a visszavert fény érzékelésére kell alkalmassá válnia. A legtöbb fénymérő esetében ez annyit jelent, hogy elhúzzuk az érzékelő elől a diffúzort, vagy levesszük róla. Ilyenkor előtűnik a csupasz fotodióda, vagy jobb esetben egy kis lencse, alatta az érzékelővel. Lencse? Mint az objektív a fényképezőgép szenzora előtt? Igen. A fénymérő felső sarkában lévő kerek, lencsével ellátott nyílás való a visszavert fény érzékelésére. Vagyis a Polaris Karat fénymérő kezelési utasítása valóban félrevezető. De nem kell aggódni, attól még ez egy nagyon jó kis műszer.

A fenti szövegkörnyezetben az érzékelő, a fotodióda, és a szenzor, rokon értelmű szavak, vagyis ugyanazt jelentik. Nevezetesen az eszközt, ami a fényt elektromos jellé alakítja. (A fényképezőgéped szenzorára, vagyis képérzékelőjére, nyugodtan gondolj úgy, mint megannyi parányi kis fénymérőből álló felületre!)

A POLARIS Karat beeső fény mérésére kész állapotban. (fotó: Boros Ferenc)

 

A POLARIS Karat visszavert fénymérésre kész üzemmódban. (fotó: Boros Ferenc)

Amikor tehát visszahúzod a fészkébe a szférikus diffúzort, akkor két dolgot biztosítasz a fénymérő és önmagad számára. Az egyik, hogy a fénymérő átkapcsol a visszavert fény mérésének üzemmódjába, és a kis lencsés nyílást aktiválja. Ez abból is látszik, hogy a kijelzőn a legutóbb mért adat (a mérési gomb megnyomása nélkül) lenullázódik, és a kijelzőn megjelenik a visszavert fénymérés szimbóluma, ezzel jelezve, hogy a műszer átállt más üzemmódba. A másik, amit a diffúzor behúzása biztosít, az a kütyü síkjából kiálló fehér félgömb sérülésének, koszolódásának elkerülése.

A beeső- és visszavert fénymérés piktogramja a fénymérő kijelzőjén. (fotó: Boros Ferenc)

Az imént a visszavert fény mérésének módszerét csupán hasonlónak jellemeztem a fényképezőgéppel végzett fényméréshez képest. Miért csak hasonló? Alapjaiban ugyanaz a módszer, pontosságában azonban itt a kézi fénymérő fölé kerekedik a fényképezőgép. A kézi fénymérő érzékelője általában egy adott látószöggel rendelkezik, míg a mai gépekbe épített TTL fénymérők mindig a készítendő képnek megfelelő látószögben mérnek, és pontosan a képre kerülő témarészleteken, emiatt pontosabb eredményt adnak az adott kép elkészítéséhez. Ahogy a neve is mondja: TTL = Through-The-Lens, azaz objektíven keresztüli fénymérés. Ez a luxus nem adatik meg a kézi fénymérőnek, éppen ezért tisztában kell lenni az érzékelő látószögével. A Polaris Karat esetében ez 30-35°. Ami nagyjából megfelel egy full frame-es gép látószögének, f = 80-85mm gyújtótávolságú portré objektívvel. [A gyártó a honlapján (http://en.aspen.co.jp/products-polaris) 30°-ot ír, míg a letölthető PDF-ben (http://en.aspen.co.jp/download) 35°-ot. Mondhatjuk, hogy ez nem a japánoktól megszokott perfekcionalizmus, de vigasztaljon a tudat, hogy kézből a téma felé tartott fénymérővel úgysem számíthatsz 5°-nyi precizitásra!]

A pontosságról

Az ember megteheti ugyebár, hogy összehasonlít két különböző fénymérőt azonos fényviszonyok mellett, de vajon mennyire lesz ez megbízható adathalmaz? Első látásra is nyilvánvaló, hogy ha nem is jelentős, de észrevehető, és észre veendő különbség adódhat két fénymérő mérése között. Ez pontatlanság lenne? És ha az, akkor melyik fénymérő részéről?

Először is tisztázzuk, hogy mit fogadunk el mérési különbségnek! 0,1 fényérték különbséget nem. Azért nem, mert a gyártó világosan jelzi, hogy a fénymérő ismétlési pontossága +0,1EV. Vagyis ugyanazon fényt néha egytized fényértékkel többnek mutathat. (Érdekes, hogy nem plusz-mínusz módon határozza meg a lehetséges hibahatárt.) Ehhez jön még az a bizonytalanság is, amit az esetlegesen vakukkal történő tesztelés ad hozzá, vagyis, hogy a vakuknak is van ismétlési pontatlansága – tegyük fel, hogy szintén nagyjából 0,1 FÉ. (EV, azaz Exposure Value = FÉ, azaz Fény Érték) Egyszerű algebrával kijelenthető, hogy a fenti kritériumok elfogadása mellett a 0,3FÉ különbség már jelent valamit. És lám, az első összehasonlításom eredménye nagyságrendileg ennyi lett. Volt szerencsém úgy végezni a tesztet, hogy két Polaris, és két Sekonic fénymérő vett részt egyidejű mérésben. Tendenciózusan megmutatkozott a két márka közti különbség.

Akkor tehát mennyire lehet pontos egy ilyen összehasonlítás? Annyira, amennyire pontosan végezzük a mérést (stabil elektronikájú vaku, stabil áramforrással; helyesen tartott fénymérő, stabil áramforrással, stb.), és annyira, amennyire azonos kalibrációs állandóval számolnak a fénymérők. Vagyis, ha a fénymérők közti különbség mértéke állandó, akkor nem feltétlen mérési hibáról van szó. Előfordulhat, hogy a gyártók más szabvány szerint számolnak. Az 1974-es ISO szabvány bizonyos határértékeket ad meg, melyek között a gyártó a saját termékének és ízlésének megfelelőt választja. Az állandókat – merthogy több is van, sok kísérlet eredményeképpen adták meg. Különböző fényviszonyok közt készült, ismert expozíciójú fotók sokaságának; sok tesztalany által elfogadhatónak ítélt látványát értékelték statisztikailag. Létezik egy “C” állandó a beeső fény mérésére és egy “K” állandó a visszavert fény méréséhez. Hogy tovább bonyolítsuk a dolgot, külön C kalibrációs konstans dukál a szférikus diffúzorhoz, és másik C kalibrációs érték a síkdiffúzorhoz.

Mit tegyen az egyszerű földi halandó, ha azonos konstansokkal számoló fénymérőket hasonlít össze, és mégis szignifikáns különbséget tapasztalt két eszköz eredményei között? Merthogy a mi esetünkben is ez a helyzet! Az összemérésben részt vevő mindkét márka C = 340 kalibrációs állandót használ a beeső fény mérésére. Ennek ellenére fényforrásoktól, és mérési üzemmódoktól függően 0,1-0,5FÉ különbségek mutatkoztak. Nincs ok pánikra.

Amikor még nem ismertem ennyi részletet a fénymérésről, tapasztalataim alapján akkor is azt tanítottam mindig, hogy meg kell ismerned a saját felszerelésed kulcselemeit, hogy hogyan működnek együtt, és ennek megfelelően kell beállítani a fényképezőgépet: A mért értékhez képest alá, vagy fölé exponálva, ha szükséges. Nos igen, egy ideális világban a fénymérő pontosan azt mutatja, amit be kell álltanod a gépeden. Van ilyen is. Kalibrálható fénymérőnek hívják. Ám a világ azzal sem ideális. Mivel az eszközeid öregednek (a vakuk is, és a fénymérőd is), ezért érdemes a kalibrációt félévente megismételni. A POLARIS Karat is kalibrálható. A menüben a SET, azaz SETTINGS pont alatt a “Program Level” értéke +/-0,9-ig engedi a kalibrálást 0,1 FÉ lépésenként. Figyelemre méltó.

Leszámítva a kezelési utasításokban – az általában tökéletességre törő japán minőség és munkafegyelem mellett már-már parajelenség számba menő ellentmondásokat, ez a műszer jó szolgálatot tehet a haladó fotósoknak, akik nem bízzák a véletlenre az expozíciót, és összetettebb feladatoktól sem riadnak vissza a világításban. Az összbenyomásom az, hogy mindent – az ár/érték arányt is figyelembe véve a POLARIS Karat egy igen jó fénymérő, messze túl a belépő szinten. …És a MULTI, az AVERAGE, valamint az FR azaz “Flash Ratio” funkciójáról még szó sem esett. Talán majd máskor.

Boros Ferenc

 

fotográfus

3 HOZZÁSZÓLÁS

  1. A cikk nagyon tetszik, de a csatolt képek “elmászhattak”, teljesen más téma (gondolom 600ex teszt).

    • Köszönjük az észrevételt. Sajnos a WordPressbe történt importáláskor összekeveredtek a képek, ez több cikknél is előfordult, dolgozunk a megoldáson.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here