MEGOSZTÁS

Yongnuo vakuteszt

 

modell: Kozocsa Petra, smink: Li Gi Rédli Ágnes, fotó: Boros Ferenc

 

Szerencsés helyzetben vagyok. Nem terhel annak felelőssége, hogy a Yongnuo márkát nem ismerőknek bemutassak mindent ezekről a vakukról. Ehelyett azon tapasztalataimat osztom meg veletek, hogy milyen élmény Yongnuo vakukkal világítani. Ehhez két olyan témát választottam, melyekben egyértelmű előnyökkel jár a rendszervakuk használata a műtermi vakuk helyett. A rendszervakuk egyik előnye, hogy hálózati áramforrás nélkül bárhol használhatók; a másik előnyük pedig a rövid villanási időtartamuk az átlagos műtermi vakukhoz képest.

 

 

A vakuk

 

Yongnuo YN660 manuális vaku és Yongnuo YN-560 IV vaku

http://mikrosat.hu/rendszervakuk/YN660.html

http://mikrosat.hu/rendszervakuk/560IV.html

 

Manuális vakuk, vagyis nem szabályozza villanásukat a fényképezőgép. Ez egyáltalán nem hátrány, ha nem riporteri munkáról van szó. Miért lenne baj, ha egy gépen kívül elhelyezett vaku nem képes TTL üzemmódban dolgozni? TTL üzemmódban sincs meg elsőre a kívánt eredmény. A környezeti fények és a vakufény aránya, vagy például egy élfény mértéke, hogy mennyire legyen hatásvadász, vagy éppen jelzés értékű, az TTL üzemmódban is vaku-expozíció korrekciót igényel. Nagyjából ugyanannyi gombnyomkodással és állítgatással jár a bevilágítás TTL üzemmódban, mint manuális módszerrel. (Vesd össze ezt azzal, hogy sok profi fotós a riport jellegű rendezvényfotózásain, külső és belső fényviszonyok között is inkább a manuális üzemmódot választja, mint az egyébként igen fejlett TTL fénymérést!)

 

Nyáridőben csábít néhány külső helyszín, ám nem csábít a cipelendő felszerelés terhe, és a fényviszonyok, melyek saját világítás nélkül kényszerpályára terelik a képalkotót. Ezen segíthetnek a rendszervakuk, amik kisebbek és könnyebbek, mint a hordozható akkumulátoros műtermi vakuk. Márk tesztje (http://www.vaku.hu/tesztek/teszt-yongnuo-yn660-manualis-vaku) kedvet csinált a Yongnuo vakuk kipróbálásához, és nem mellesleg felment annak terhe alól, hogy elvesszek a vakut jellemző technikai részletekben.

 

Az első itt bemutatott példa azt illusztrálja, miként lehet a legelőnytelenebb fényviszonyok között is megoldást találni úgy, hogy minden hátráltató tényező ellenére is a fotós kezében maradjon a döntés a világítás jellegét illetően. Klasszikus példa a szabadtéri fotózásoknál, hogy kerülni kell a déli órákat a magas napállás miatt. Valóban, ilyenkor nem ideális szögben éri az arcot a fény, és az árnyékok az arcon kirajzolják a “pandamaci szemet” a szemöldök alatt, az orr alatt pedig a “Hitler bajuszt”. Tovább rontja a helyzetet a modell erős fény miatti hunyorgása, és hogy a bőrt súroló fény éri, ami minden beauty, és divat fotónál kerülendő, ahogy a női portréknál is.

 

Az itt bemutatott képek is a “lehető legrosszabbkor” készültek, amikor a Nap magasan a fejünk fölül világított. Ilyenkor lényegesen nagyobb szabadsággal élhetünk, ha vakuk biztosítják a főfényt. Rendszervakuk esetében két tényezőt kell figyelembe venni. Az egyik, hogy nincs beállítófény, a másik a kicsi fénykibocsájtó felület, ami miatt kemény a kisvakuk fénye. Az előbbin segít a tudatosság, a rutin, és az LCD panel, az utóbbira az egyre nagyobb választékban elérhető rendszervakukra való fényformálók kínálnak megoldást.

  

 

A bal oldali képen a beállítófény hiánya miatti hiba, a jobb oldalon a helyesbített “kis orrárnyék” világítás

 

Ebben az esetben a fényformáló az Aurora Firefly II FBO-50, vagyis egy 50cm-es nyolcszögletű softbox volt. Kicsinek tűnik? Minél közelebb kerül az archoz, annál kevésbé az. Márpedig a szikrázó napsütésben a vaku teljesítményének maximális kihasználása is jó ok arra, hogy közel helyezzük el az archoz. Ennek köszönhető, hogy az orrárnyék körvonala lágy.

      

 

balra: vaku nélkül, a háttér alul exponálva, a napfény a hajfény; jobbra: ugyanaz vakuval

 

A következő képpár azt szemlélteti, mennyivel egyszerűbb a fotográfus élete vakuval, mint derítő lappal. Nem, mintha a fenti képeket meg lehetne csinálni derítőlappal. A fentieket azért nem, mert a derítőlapot szinte lehetetlen a kisorrárnyék világításnak megfelelő helyzetben tartani (és akkor sem lenne olyan a fénye), az alábbiakat pedig azért, mert nagyon nehéz eltalálni a derítés mennyiségét a derítőlap felületének és távolságának változtatásával. Sokkal egyszerűbb az 1/3 fényértékenként szabályozható vakuval deríteni a kalap alatti árnyékokat, éspedig egy fényformálón keresztül, ami szebbé is teszi a fényt. Mert nemcsak a fény mennyisége, a minősége is számít.

 

 

                    

 

A miértek, és a tapasztalatok

 

A vakuk közül a legerősebbet, a Yongnuo YN660-at használtam főfényként. Azért a legerősebbet, mert versenyre kellett kelnie a Nappal, és mert a fényerejéből valamennyit levesz a fényformáló. Harmadik okként szerepel, hogy a háttér szándékolt alulexponálásához szűk rekesz tartozik, ahhoz pedig sok fény szükséges. A vaku elég gyorsan újratöltött. Persze, újratöltési gyorsaságból sosem elég. A Yongnuo üdvöskéje az YN660-as szépen végezte a dolgát, mindaddig, amíg végezte. Egycsapásra nem villant többet, és nem az akkuk merültek le. Az o.h. hibajelzést adta. Csak nem melegedett túl? Tapintásra sem a teste, sem a feje, sem az akkuk nem voltak forrók. Melegek igen, de nem forrók, ahogy azt Canon vakuval már tapasztaltam – leállás nélkül. És mégis! O.H. = Over Heated. Túlmelegedett. Ilyenkor 15 perc szünetre kárhoztat a vaku, azután folytatható a munka. Nem vártam rá, hiszen csak az egyiket használtam a kettő 660-as közül. Vakucsere, és folytatás. Amíg az is túl nem melegedett. Érzésem szerint túl hamar. Bár az ilyesmi sosem jön jókor, főleg nem akkor, ha munkáról van szó, nem tesztről, és a megrendelő is jelen van, miközben egy egész stábot váratsz meg…

 

A vaku mentségére legyen mondva, hogy (szándékosan) a tűző napon fényképeztünk, ahol a fekete vakut kérlelhetetlenül bombázta felülről a tűző napsugárzás, belülről pedig a teljes teljesítményen dolgozó elektronika és villanócső. Ráadásul mindezt úgy, hogy a profin mozgó modellem annyi ígéretes pózt adott, hogy nem hagytam a vakut pihenni, maximálisan kihasználtam újratöltési képességeit.

 

Hőmérséklet adatok a tesztfotózás idején

forrás: http://www.met.hu/idojaras/aktualis_idojaras/megfigyeles/homerseklet/

 

Eleinte ambivalens érzések ébredtek bennem a készülékkel kapcsolatban. Ám örömmel jelentem, hogy azóta eloszlottak. Egyrészt, ilyet márkás vaku is elkövet, mint a NIKON azon vakui, melyeknek kijelzőjén még kis hőmérő is látható. Simán cserbenhagynak munka közben. Márkasoviniszta módon viccelődhetek azzal, hogy a CANON a megoldás, de szerencsére a YONGNUO-ról sem kell lemondani.

Két megoldás is kínálkozik. Az egyik, hogy több vakut kell használni ugyanazon fényformálóban, így biztosítva a kellő fénymennyiséget kisebb teljesítményfokozaton. Kisebb teljesítményű villanások mellett kevésbé melegszenek a vakuk. A másik megoldás, hogy a Mikrosat szervize némi vakudoktori intelligenciával megoldja ezt a kellemetlenséget. Üdvözlendő, mert a Yongnuo YN660 manuális vakut képességei a legmagasabb kategóriába emelik. Az egyetlen paraméter, ami kilóg a profi kategóriából, az ára.

 

 

A Yongnuo vakukkal az is célom volt, hogy egy rendszerben használjam a meglévő vakuimmal. A Yongnuo YN-560 IV és YN660 vakukban beépített vevő van, ami fogadja a Yongnuo YN560TX vezérlő

(http://mikrosat.hu/radios-vaku-kioldok/Yongnuo-radios-vakukioldok/Yongnuo-YN-560TX-vezerlo-C.html) jeleit. Canon rendszervakuimhoz kell egy vevőegység, a Yongnuo RF-603 II manuális rádióskioldó (http://mikrosat.hu/radios-vaku-kioldok/Yongnuo-radios-vakukioldok/rf-603-c1.html).

Ez lehetővé teszi, hogy a Yongnuo és más vakuk egy világításban legyenek szinkronizálva. Amennyiben gépünk vakupapucs érintkezőinek megfelelő kioldót választunk – létezik Yongnuo RF-603 II Canon-hoz és Nikon-hoz is, akkor a vakukat fel is ébreszti az alvó (SE – Save Energy) üzemmódból. A márka-kompatibilis rendszervakuinkat ilyenkor kézzel kell beállítani a vakun, míg a Yongnuo vakuk vezérelhetőek az YN560TX-ről, távirányítással. Még a villanófej zoom állása is! A világítás jellegének megfelelően 6 csoportba oszthatók a vakuk, így kényelmesebb, gördülékenyebb a fények beállítása. (A vezérlőről bővebben olvashattok itt: http://www.vaku.hu/tesztek/teszt-yongnuo-yn560-tx-manualis.)

 

 

főfény: YN660 + Aurora Firefly II FBO-50; háttérfények: 2db YN-560 IV vörös fóliaszűrőkkel

 

 

főfény: Canon 580EX + RF-603 II kioldó + Aurora Firefly II FBO-50; élfény: 2db YN660 + szűkítő méhsejtráccsal; háttérfény: 2db YN-560 IV vörös fóliaszűrőkkel. vezérlés: YN560-TX

 

főfény: YN660 + szűkítő méhsejtráccsal; háttérfény: YN660 + szűkítő méhsejtráccsal, derítés: YN-560 IV + Aurora Firefly II FBO-50; vezérlés: YN560-TX

 

A “morbid szelfi” élességállítása igényelt némi találékonyságot. A sötét környezet, és a beállítófények hiánya miatt nagyon jól jött volna, ha az YN560-TX vezérlőn a vörös plexiablak nem csak optikai tuning, hanem vetít is AF segédfényt. Mivel nem tette, megtettem helyette egy zseblámpával. Ezt leszámítva nagyban megkönnyíti a világítás felépítését, és munka közbeni igazítását.

 

 

 

A villanási idő

 

 

         

 

Balra: a jégkocka csobbanása műtermi vakukkal, jobbra: ugyanaz Yongnuo vakukkal – feltűnő a színhőmérséklet különbség

 

A vakuk villanási ideje a legtöbb fotózandó témánál fel sem merül, mint tényező, amivel számolni kell. Létezik azonban néhány olyan feladat, amit a műtermi vakuk közül csak a csúcskategóriás, és ezzel együtt igen drága készülékek képesek csak megvalósítani. Ez pedig a gyorsan mozgó témák bemozdulás-mentes megörökítése. Talán tapasztaltátok már, hogy például szélgép használatakor a modell haja életlen a képen. Nemcsak a mélységélesség lehet a ludas ebben.

 

Egy vaku villanási karakterisztikája – vagyis a leadott teljesítmény grafikonon ábrázolva az idő függvényében – hasonlít egy csúszdára, vagy síugró sáncra oldalnézetből. (Exponenciális görbe.) Vagyis gyors felfutás, lassú lecsengés. A villanás csak a szemünknek gyors. Fontos tudni, mennyi ideig tart valójában az expozíciód, azzal a vakuval, és azon a teljesítményfokozaton, amivel éppen dolgozol.

 

 

 

 

1/1

 

1/2

 

1/4

 

1/8

 

1/16

 

1/32

 

1/64

 

1/128

HENSEL expert PRO 500

 

1/1600

1/1800

 

1/1200

1/1400

1/1200

1 / 900

1 / 700

 

1 / 500

1 / 600

Yongnuo

YN 660

 

1 / 800

1 / 900

1/1400

1/3000

1/6000

1/9000

1/9000

1/9000

1/9000

Yongnuo

YN 560 IV

 

1/1200

1/1400

1/1200

 

1/2600

1/2800

1/5000

 

1/8000

1/9000

1/9000

1/9000

1/9000

 

A tesztben résztvevő vakuk villanási időtartamai a teljesítmény függvényében (T0,5 méréssel)

 

 

A rendszervakuk, vagyis a gép vakupapucsába csúsztatható, a géppel együttműködő kisvakuk más elektronikai megoldást* alkalmaznak a töltésfelhalmozás és kisütés végrehajtására, ami két előnnyel jár. Az egyik, az energiatakarékosság, a másik a gyorsabb villanás. Ami igazán fontos, hogy nélküle nehéz lenne megoldani az expozíció közbeni fényméréssel vezérelt fényerő szabályzást. Amikor a rendszervaku TTL üzemmódban villan, akkor expozíció közben a szenzorról a tükörakna alatt (a fényképezőgép aljában) elhelyezett fotodiódára visszaverődő fény alapján mér fényt a processzor (a számítógép a fényképezőgépedben), és küld jelet a vakunak, hogy álljon le a villanással, vagy adjon még fényt, ahogy éppen szükség van rá. Mindezt alig felfogható sebességgel, a kép készítése közben, amikor a rekesz beugrott, a tükör felcsapódott, és a zár nyitva van. (Igen, igaz a hasonlat, hogy a mai eszközeinkben – legyen az egy autó gyújtásvezérlése, vagy egy fényképezőgép – a számítástechnikai kapacitás bőven felülmúlja az Apollo holdkompban dolgozó számítógépekét.)

 

*IGBT = Insulated-Gate Bipolar Transistor = elszigetelt kapuelektródás (bipolár)tranzisztor

 

A rendszervaku – hacsak nem végzett elővillanást, nemigen tudja, hogy mennyi fényre lesz szükség a kép készítésekor, és amúgy is előnyös, ha teljesen feltölti a kondenzátorait, ezért ha exponálás közben a TTL vakufénymérőtől azt a jelet kapja, hogy köszönöm, elég a fény, akkor le kell állítania a töltések kiáramlását a töltéseket raktározó elemből, a kondenzátorból. Ez az, amire az átlagos műtermi vakuk nem képesek. Ezért tekergeted a vaku fenekén a potmétert (potenciométer), vagy nyomogatod a plusz/mínusz gombokat, hogy előre meghatározd a villanási teljesítményt, miután kézi fénymérővel megmérted a helyes expozíciót.

 

Mit eredményez a kevesebb fényen kívül, ha elvágjuk a kondenzátorból a villanócsőre igyekvő elektronok útját? Rövidebb villanási időt. Éppen erre van szükség, ha gyorsan mozgó témát igazán élesen szeretnénk lefényképezni. A teljesítmény csökkentése a villanási idő csökkenésével jár a rendszervakuknál. És a színhőmérséklet változásával is. Minél rövidebb a villanási idő, annál kékebb a vaku fénye. Ám ez nem okoz semmilyen gondot a digitális világban, ahol minden egyes kép saját egyedi fehéregyensúlyt kaphat akár exponáláskor, akár a RAW konverzió során. (Lásd még: http://www.vaku.hu/fenysuli/a-vakuk-stabilitasarol-2-resz)

 

Ennek szemléltetésére a tesztfotókon nem végeztem fehéregyensúly korrekciót, így jól látszik a színhőmérséklet különbség.

 

 

 

 

1/700 – 1/800sec villanási időtartam műtermi fejgenerátoros vakukkal

 

 

 

 

1/4500 – 1/9000sec villanási időtartam Yongnuo 560 IV és YN660 rendszervakukkal

 

 

 

Az értékeket T0,5 méréssel (POLARIS Karat fénymérővel) kaptam, vagyis a tényleges időtartam kb. ezek háromszorosa. Tehát a repülő cseppeket a műtermi vakukkal nem 1/700-1/800-ad, hanem 1/250 másodpercig érte fény. A rendszervakukkal pedig 1/3000sec, vagy annál is kevesebb ideig. Ahhoz, hogy ezt elérjem csökkentenem kellett a rendszervakuk teljesítményét, és hogy emellett megőrizhessem a kívánt mélységélességhez szükséges rekeszt, emelnem kellett az ISO érzékenységet. Amennyiben valaki nem kíván ezzel a kompromisszummal élni, megteheti, hogy több Yongnuo vakut használ egy fényformálóhoz, így a kisebb teljesítmény mellett is fenntartható a nagy fénymennyiség.

 

Érdekes megfigyelni, miről árulkodik a bemozdulás. A “zászlóhúzási” effektus a megvilágítás alatt lévő mozgó tárgyaknál akkor életszerűbb, ha a második redőnyre szinkronizáljuk a vaku villanását. Mivel ezt a teszt során használt műtermi vakuval trükközés nélkül nem lehet beállítani, így ezeken a képeken is a vakuk az első redőny lefutása után villantak. Vagyis a repülő cseppek maguk előtt “tolják” a szellemképüket. Ám ez nem tűnik fel. Azért nem, mert a fényerősség lecsengése miatt egyre halványabb a nyomuk, és mert a mozgás irányát nem tudhatjuk az alaktalan, és semleges háttér előtt lévő témaelemeknél. A mozgás iránya mégis kikövetkeztethető. Amikor egy csepp felfelé fröccsen, akkor nagyobb a sebessége (hosszabb csíkot húz), és amikor visszahullik, akkor kisebb. Mindezt összevetve a villanás kezdetekor nagy, majd folyamatosan csökkenő megvilágítással, máris tudjuk, hogy ami lefelé látszik hullani a fotón, hosszú csíkot húzva, az valójában emelkedik, és fordítva.

 

 

A felszerelés

 

– Yongnuo YN-560 IV vaku

http://mikrosat.hu/rendszervakuk/560IV.html

 

– Yongnuo YN560TX vezérlő

http://mikrosat.hu/radios-vaku-kioldok/Yongnuo-radios-vakukioldok/Yongnuo-YN-560TX-vezerlo-C.html

 

– Yongnuo RF-603 II manuális rádióskioldó

http://mikrosat.hu/radios-vaku-kioldok/Yongnuo-radios-vakukioldok/rf-603-c1.html

 

– Aurora Firefly II FBO-50 (50cm-es octobox rendszervakuhoz)

http://mikrosat.hu/Rendszervaku-tartozekok/rendszervaku-fenyformalok-es-szettek-202/Aurora-firefly-II-50cm.html

 

– Szűkítő méhsejtráccsal rendszervakuhoz (20°)

http://mikrosat.hu/Rendszervaku-tartozekok/rendszervaku-fenyformalok-es-szettek-202/rend-szuk-1806.html

 

– POLARIS Karat fénymérő

http://mikrosat.hu/Studio-felszereles/fenymerok/Polaris-Karat-f-nym-r-.html

 

 

Köszönet illeti Kozocsa Petra modellt, Li Gi Rédli Ágnes sminkest áldozatkész munkájukért, és Petrovics Gyögy Food Stylist-ot a műteremért és a fröccsenős fotók elkészítéséhez nyújtott segítségért.

 

 

Boros Ferenc

 

fotográfus

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here