EGYENESEK ÉS GÖRBÉK

Ismerkedés koreai ultranagy látószögű objektívekkel

Iparművészeti Múzeum, objektív: Samyang, XP 14mm, F2.4

 

A koreai ipar az utóbbi években, évtizedekben egyre-másra lepi meg a világot azzal, hogy új piacokra tör be. Legyen szó hatalmas kereskedelmi hajóról, vagy apró mobiltelefonról, minden téren megütik a mércét. Mostanra itt vannak az objektívek is. Ezúttal egy 15, és két 14mm-es.

 

Samyang, XP 14mm, F2.4

Az ultranagy látószögű objektívek használói alapvetően két csoportba oszthatók. Az egyik felhasználói kör élvezi, és képalkotó elemként használja az objektív torzítását, a másik csoportnak pedig torzításmentes rajzolatra lenne szüksége. Az itt ismertetett három objektív közül mindkét igény kielégíthető anélkül, hogy a halszemobjektívek extrémen térgörbítő világába lépnénk.

 

Iparművészeti Múzeum, objektív: Samyang, XP 14mm, F2.4

 

Az objektívek tesztelését fotográfiai, és nem labor körülmények közt végeztem. Ennek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Az előny, hogy aki megveszi az objektíveket, nem laborban akar tesztábrákat reprózni, és nem moduláció átviteli függvényeket, hanem fotókat akar majd készíteni velük. Kétségtelen tény, hogy mindenre kiterjedő tesztet nem lehet pusztán fényképezéssel végezni, éppen ezért, ahol elérhető volt, ott kiegészítem saját tapasztalataimat mások mérési eredményeivel.

 

 

Irix Firefly 15mm F2.4, Samyang XP 14mm F2.4, Samyang 14mm F2.8 ED AS IF UMC

(IF- Internal Focusing, UMC – Ultra Multi Coating)

Minél nagyobb teret igyekszik két dimenzióba sűríteni egy objektív annál nagyobb torzításra számíthatunk. Valójában minden objektív torzít, csak ez nem mindegyiknél feltűnő. Lássuk a koreai versenyzőket!

 

A geometriai torzítás

Irix 15mm, Samyang XP 14mm, Samyang 14mm

A képszélekhez közeli, és azokkal párhuzamos – vagyis a függőleges és vízszintes vonalakat érdemes figyelni. A fenti képek esetén az oszlopok függőlegeseinek görbületét. Az alábbi képek is ezt a célt szolgálják, azzal a szépséghibával, hogy az objektívek nem egy időben álltak rendelkezésemre, ezért nem készülhetett mindhárom kép ugyanott.

 

Az Iparművészeti Múzeum átriuma – és egy téglafal

Irix 15mm, Samyang XP 14mm, Samyang 14mm

 

Szembeötlő, hogy mekkora látószög változást okoz mindössze 1mm gyújtótávolság különbség. Vagy mégsem. Ugyanis a látószöget nem csupán a gyújtótávolság, hanem a leképzési függvény, és az építési szerkezet is befolyásolja. Így fordulhat elő, hogy néha azonos gyújtótávolságnál is különböző látószögeket kapunk.

Az Irix objektíve igazán figyelemre méltó a torzításmentesség tekintetében. Nem véletlen nevezik megalkotói rektilineárisnak. Ez a fogalom a legtöbb fényképész számára ismeretlen, pedig fontos dologról van szó. Nevezetesen arról, hogy ami a valóságban egyenes, az a képen is legyen az! Valójában minden nem speciális objektív erre törekszik. Akkor miért van az, hogy mégis az ilyen objektívek tűnnek különlegesnek a nagylátószögűek között?

 

A válasz összetett, és megértéséhez az optikai leképzés alapjainak ismerete szükséges. A torzításmentes képalkotás csupán a lyukkamerák képessége. Bizonyos korlátokkal lehetséges lencserendszerekkel is geometriailag hű képet alkotni, amennyiben az objektív a rekeszhez képest szimmetrikus, és a nagyítás mértéke N=1. Aszimmetrikus felépítésű objektívekkel, nagy tárgytávolságnál is elérhető a torzításmentesség. Ezt használják a fényképezőgépek univerzális objektívjei.

 

A nagylátószögű objektívek torzítási problémájának egyik forrása, az igény, hogy a keresőben pontosan azt a képet lássuk, amit az objektív. A tükörreflexes gépekben a ferdetükör vetíti fel a képet a pentaprizma alján lévő mattüvegre. Ám emiatt a Képsík (a film, vagy a szenzor felülete) és a lencserendszer Fősíkja (a fénytörés helye, ahonnét a gyújtótávolság mérhető) távolabb kerül egymástól, mint az élességállításhoz szükséges lenne. Egy példa: A képalkotás sugármenetét ismerve tudható, hogy végtelenre állított élességnél az éles kép a gyújtótávolságban keletkezik a Fősik mögött. Vagyis egy f=15mm-es objektív Fősíkjának 15mm-nyire kell lennie a szenzortól. Hagyományos tervezésű objektívvel nem lenne hely a tüköraknának a tükörreflexes fényképezőgépeken.

Emiatt alkalmazzák a fordított telefotó elvet, jobban ismert nevén a retrofocus elvet. Vagyis az optikai tervezés révén a Fősík hátra tolódik az objektív felépítésén kívülre, így lehetővé válik az éles kép szenzorra vetítése. Ebből elkerülhetetlenül következik, hogy az objektívbe épített rekesz a Fősík elé kerül, ami viszont a hordós torzítás okozója.

 

A törvényszerűen jelentkező torzítás azután csak a lencsetagok görbületének gondos tervezésével korrigálható. Leginkább aszférikus lencsetagokkal. Még a mai számítógépes sugármenet-tervezés idején is nagyon nagy kihívás. Ez az, ami példásan sikerült az Irix tervezőjének. Rektilineáris nagylátószögű objektívet alkotni.

 

Latinul a rectus = egyenes, helyes; a linea jelentése pedig vonal. Az elnevezés viszonylag ritkán jelenik meg, mert első használata márkanévhez kötődik, az optikai mérföldkőnek számító Rapid Rectilinear objektívhez 1866-ból. John Henry Dallmeyer a már említett szimmetrikus felépítéssel érte el néhány lencsehiba automatikus korrekcióját, és a rektilinearitást. Tudománytörténeti érdekesség, hogy sok más találmányhoz, és felfedezéshez hasonlóan a rektilineáris objektív megszületése sem volt mentes az emberi viszálykodástól, mivel vele egyidőben alkotta meg a pontosan ugyanilyen felépítésű Aplanat-ot Hugo Adolph Steinheil.  Az Aplanat ugyan pár héttel megelőzte a Rapid Rectilinear-t, de ez csupán véletlen. Talán az tette lehetővé az egybeesést, hogy mindkét fejlesztés a már létező akromatikus objektívet vette alapul, hogy kettőt egymással szembe fordítva küszöböljön ki lencsehibákat.

 

https://en.wikipedia.org/wiki/File:RR-Aplanat-text.svg

 

 

Itt érdemes megjegyezni, hogy szakértők szerint minden mai objektív visszavezethető csupán hat híres elődjéhez, és ezek továbbfejlesztett változatainak tekintendők. Ezen hat alapfelépítés közül öt a XIX-XX. Század fordulóján, vagy előtte született! Vagyis egyidősek – sőt némelyik idősebb, mint maga a fényképezés.

 

 

Irix Firefly 15mm F2.4, Samyang XP 14mm F2.4, Samyang 14mm F2.8 ED AS IF UMC

ASP: Aspherical, ED: Extra Low dispersion, HR – High refractive index, H-ASP – Hybrid aspherical

 

Amennyiben a fenti optikai elrendezéseket nézzük, talán nem kézenfekvő az ősökkel való kapcsolat, pedig ott vannak az egymással szembenálló akromatikus lencsepárok. Mindhárom objektívnél jól látszanak a hátsó pozitív lencsetagok, és a szóró lencsék az elülső részen, melyekre a retrofocus elv miatt van szükség, ám a Samyangnál ezek egy-egy pozitív frontlencse alá kerültek.

Ó, azok a mesés domborulatok!

Irix Firefly 15mm F2.4, Samyang XP 14mm F2.4, Samyang 14mm F2.8 ED AS IF UMC

 

 

A „rektilineáris” kifejezés mára jelzővé nemesült, és az ultranagy látószögű objektívek világában találkozhatunk vele. A reprodukciós- és fotogrammetriai légifényképezés számára készült objektívek, valamint a vetítőgépek és a negatív-pozitív filmes eljárás nagyítógép objektívjei szükségszerűen rektilineárisak. Megfigyelve az ilyen objektívek szerkezeti vázlatát, feltűnik, hogy legnagyobb részük szimmetrikus felépítésű. Tudni kell azonban, hogy a rektilineáris objektív sem mentes a torzítástól, amennyiben igen nagy látószögű.

 

 

A tér megnyújtása

 

A torzítás ezen fajtáját a képszéleken és a képsarkokban érhetjük tetten. A három dimenzió két dimenzióba sűrítésének geometriája (a vetületi függvény típusa) okozza. Létezik olyan leképzési módszer (területtartó, vagy felülethű vetület), amely nem torzítaná így a labdát, ám az csupán a középponton áthaladó vonalakat képes egyenesnek ábrázolni, ahogy a halszemobjektívek. A rektilinearitás ára, hogy az objektív a sarkok felé „elhúzza” a teret. Elnyújtja a formákat. Ezt gyakran kihasználja az építészeti fotózás a tér látszólagos növelésére szűk helyen, vagy a perspektivikus rövidülés fokozására.

 

Van még két ok, amiért ritkán találkozunk a rektilinearitás fogalmával. Az egyik, hogy átlagos látószögek esetén a követelmény magától értetődő, és mivel minden objektív erre törekszik – és meg is közelíti – említésre sem érdemes. A másik, hogy ahol nehézségekbe ütközik az elérése – nevezetesen az ultra nagy látószögek esetén, ott manapság már nem ez a tervezési prioritás. Igen, ez is a „szép új” digitális világ hozománya. A filmes fényképezés idején esélytelen volt az ilyen jellegű torzítás utólagos korrigálása. Emiatt az objektív tervezés elsődleges faladata volt a torzítások optikai kiegyenlítése. Ezzel szemben a mai szoftveres utómunka a legtöbb esetben lehetővé teszi az utólagos korrekciót. Emiatt az optikus mérnökök, és a fotósok között is elsőbbséget élvez a jó felbontásra való igény. Ez a hozzáállás azonban buktatót rejt magában. A jó felbontás ugyanis azonnal elvész, amint utólagos korrekcióval taszigáljuk a pixeleket. Ráadásul a RAW-konverterek csak a párnás és a hordós torzítás visszagörbítésére kínálnak lehetőséget. Ez pedig kevés azoknál az objektíveknél, amelyeknél előfordul a kettő kombinációja, egyidejű jelenléte a képen. Ezt nevezik hullámos, vagy bajusz torzításnak. Általában nagylátószögű zoom objektíveknél fordul elő, vagy akkor, ha megpróbálták optikailag korrigálni a hordós torzítást, de a képsarkokban átestek a ló túloldalára, és ott már párnásan húz a kép. Az ilyen torzítást csak laborokban létrehozott lencseprofilok képesek korrigálni, manuálisan szinte lehetetlen. Az újonnan megjelenő objektívek esetén csak reménykedhet a torzításmentesség híve, hogy előbb-utóbb elkészül egy lencseprofil az ő objektív-szenzor párosára.

 

 

Samyang 14mm F2.8 ED AS IF UMC

A fenti animáció két dolgot is szemléltet. Az egyik, hogy a nem rektilineáris objektívek esetén is vannak egyenesek: amik áthaladnak a Főponton – ahol az optikai tengely metszi a képsíkot. Magyarul a kép közepén. (A labdás képek és ez utóbbi tény megerősíti, hogy ultra nagy látószögű objektívekkel és halszem objektívekkel érdemes középre komponálni a főtémát.)

 

A másik észrevétel a fenti animáción, hogy a piros függőleges vonalak közül a legszélsők ellentétesen görbülnek, mint a többi. A kép közepe hordósan, míg a legszélei párnásan torzítanak. Ez a hullámos, vagy bajusz-torzítás egyik megjelenési formája, amit az alábbi kép is alátámaszt.

 

 

Samyang 14mm F2.8 ED AS IF UMC

 

 

Következő jellemzője egy optikai rendszernek a színhiba, azaz kromatrikus aberráció. Oka az, hogy a lencsék törésmutatója minden hullámhosszra más és más, ezért a különböző színek különböző síkban rajzolnak éles képet. Márpedig a szenzor egyszerre csak egy helyen lehet…

Ez az a lencsehiba, amit szinte legelőször sikerült korrigálni. Némileg. Először távcsövek számára, még bőven a fényképezés „feltalálása” előtt, majd többek – például Chevalier által feljavítva Daguerre és más fényképészek számára.

Az optikai tervezés állandóan fenyegető réme, hogy ha sikerül csökkenteni egy lencsehibát, az leggyakrabban kihangsúlyoz egy másikat. Minderre nem tökéletes, mégis szemléletes példa a most vizsgált két gyártó három terméke. Az Irix a torzításmentesség tekintetében igazán példamutató, de a színhibája teljesen átlagos. A Samyang objektívek pedig meglepően jól teljesítenek színhiba terén, de a teret görbítik. Bár a torzítás inkább geometriai kérdés, semmint lencsehiba, mégis jó példa ez a lencserendszerek tervezésének nehézségeire. Nem véletlen találunk az alapfelépítésen túl oly sok lencsetagot objektíveinkben. Sok lencsetag pusztán azért kerül beillesztésre, hogy a sorban előtte állók lencsehibáit csökkentse. És milyen meglepő, ez újabb problémák forrása. A felszaporodó üveg-levegő határfelületeken komoly fény- és brillancia veszteség lenne tükrözésgátló bevonatok nélkül. Nem véletlen írnak mindenféle (már-már viccesen) hangzatos dolgokat erről a gyárak. „Neutrino coating” az Irix lencséken, és „UMC – Ultra Multi Coating” a Samyang üvegeken. Nos, ez a nomenklatura inkább marketing, mint tudomány. (Csak a név, mert a tükrözésgátló bevonat igenis tudomány…)

 

 

Színhiba

Irix Firefly 15mm F2.4, Samyang XP 14mm F2.4, Samyang 14mm F2.8 ED AS IF UMC

 

 

A következő obligát feladat a vignettálás kitapasztalása. Az eredményben nincs semmi meglepő, hacsak az nem, hogy a 2,8-as és a 2,4-es rekeszérték között szignifikáns különbség van mindkét prémium terméknél. Mondjuk ez csak addig meglepő, amíg az ember el nem végzi a házifeladatát. Ha kiszámolom, ez a rekeszérték változás majdnem 1mm-nyi szűkítést jelent a belépő pupilla átmérőjén.

 

 

F 22

Irix 15mm F2.4, Samyang XP 14mm F2.4, Samyang 14mm F2.8

F 16

Irix 15mm F2.4, Samyang XP 14mm F2.4, Samyang 14mm F2.8

F 11

Irix 15mm F2.4, Samyang XP 14mm F2.4, Samyang 14mm F2.8

F 8

Irix 15mm F2.4, Samyang XP 14mm F2.4, Samyang 14mm F2.8

F 5.6

Irix 15mm F2.4, Samyang XP 14mm F2.4, Samyang 14mm F2.8

F 4

Irix 15mm F2.4, Samyang XP 14mm F2.4, Samyang 14mm F2.8

F 2.8

Irix 15mm F2.4, Samyang XP 14mm F2.4, Samyang 14mm F2.8

F 2.4

Irix 15mm F2.4, Samyang XP 14mm F2.4

Ahogy az látható, az objektívek hozzák a papírformát. A rekeszelés segít a vignettáláson, de, hogy melyik objektívnél melyik rekesz adja a legkiegyenlítettebben megvilágított képmezőt, azt nehéz így eldönteni. Vagyis nem olyan nehéz, de van emellett más fontos optikai tulajdonság is, amit figyelembe kell venni a legkedvezőbb rekesz kiválasztásakor. Az egyik az élesség, a másik a felbontó képesség.

 

Saját próbáim és az elérhető információk alapján kijelenthető, hogy mindkét tekintetben, mindhárom objektív jól, sőt remekül szerepel. A két felső kategóriás termék, az IRIX és a Samyang XP olyan jól teljesít, hogy gond nélkül kirajzolja az 50 Megapixeles Full Frame-es szenzort is. (A gyártó, és más teszteredmények szerint is.) Tapasztalható ugyan egy kis lágyulás a képsarkoknál, de az élességre nem lehet panasz a kép bármely pontján.

 

Amennyiben mindezeket egyszerre szeretném figyelembe venni, már nem elég a szabad szemmel való kiértékelés. Szükségünk van a Moduláció Átviteli Függvényre. Angolul Modulation Transfer Function (MTF), esetleg Mudulationsübertragung, ha ékes germán nyelven művelődik valaki. Gyakran a rövidítést kiegészítve MTF Chart néven emlegetik. Nem véletlenül. A Chart ugyanis diagramot, térképet jelent, utalva arra, hogy sok méréssel térképezték fel a képmező egészét, és az eredményeket egy diagramon ábrázolják. Az alapul vett adatok, és az ábrázolás módja szerint a Moduláció Átviteli Függvény többféleképpen kinézhet, de a lényeg mindig az, hogy milyen kontrasztveszteség árán képes az objektív képet alkotni a képmező egy adott pontján, különböző rekeszértékeknél, különböző felbontású, és különböző állásszögű vonalpárokkal ellátott tesztábrán. Rengeteg mérési eredmény kell megjelenjen egyetlen ábrán. Így már van esély egy objektívet jellemezni. Soha nem hiszek el semmit egy objektívről, ha az csak egyetlen adaton alapul.

 

 

Moduláció átviteli függvények a gyártók honlapjáról

Irix Firefly 15mm F2.4, Samyang XP 14mm F2.4, Samyang 14mm F2.8 ED AS IF UMC

 

 

Sajnálatos módon a gyártók nem ugyanazt a módszert követték a mért adatok ábrázolásánál. Sőt, talán ezek nem is mind mérési adatok, hanem számítógépes modellezés eredményei. A Samyang esetén nemcsak ez a kérdés merül fel.

Melyik rekesszel történt a mérés? A görbék magasságát, viszonylagos párhuzamosságát, és lehajlásuk kezdetét tekintve a legszűkebb, vagy a képalkotás tekintetében ideális rekesz görbéi szerepelnek csak az ábrán. De ezekből a gyári adatokból nem derül ki, hogy melyik ez a rekesz, és hogyan teljesít az objektív más rekeszeknél. Az Irix moduláció átviteli függvényei, informatívabbak és őszintébbek, de ez sem egy felhasználóbarát ábrázolásmód.

 

Ahhoz, hogy első látásra gyakorlati haszna legyen számunkra, fotósok számára a moduláció átviteli függvények sorozatának, érdemes oszlopdiagramban összefoglalni az eredményeket.  Mivel sem optikai paddal, sem tesztábrával, sem kiértékelő szoftverrel nem rendelkezem, ezért a www.ephotozine.com csapatának adatait osztom meg.

 

 

Moduláció átviteli függvények oszlopdiagram formában

Irix Firefly 15mm F2.4, Samyang XP 14mm F2.4, Samyang 14mm F2.8 ED AS IF UMC

 

Az első tanulság, hogy sem a fotográfiai, sem a labortesztek nem állják meg a helyüket egymagukban. Szükség van mindkettőre, hogy reális véleményt alkothassunk egy optikai rendszerről. Mit olvashatunk ki ebből az ábrázolásmódból? Minél magasabbra nyúlnak az oszlopok, és minél inkább együtt vannak az adott rekeszhez tartozó különböző színek, annál kiegyenlítettebb az objektív optikai teljesítménye a kép egészén. A vízszintes tengelyen a rekeszértékek szerepelnek, a függőlegesen a kép minőségét jellemző adat: vonalpár / milliméter, vagy maga a modulációátvitel értéke százalékban, ami hasonlatos a kontraszthoz. Azért nem tüntettem fel számszerű értékeket, mert még az azonos tesztelő csapat sem azonos módon adta közre eredményeit. Emiatt az oszlopdiagramok csak tájékoztató jellegűek, de összehasonlításra és adott objektívek jellemzésére továbbra is alkalmasak.

 

Az Irix a kép közepén F5,6 rekesznél adja a legjobb felbontást, de ugyanekkor a képszélek felé minőségromlásra számíthatunk. Amennyiben középre komponált főtémát akarunk hangsúlyozni, ez is jó választás lehet. Amikor azonban arra van szükség, hogy a kép teljes felületén jó minőségben rajzoljon az objektív, akkor a 11-es rekeszt választanám, mert ekkor van a legközelebb egymáshoz a kép közepét és szélét jellemző adat, és ennél a rekesznél még elég magasak az értékek. Lehet, hogy 16-os rekesznél még kisebb a különbség a készélek és a kép közepe között, de az általános minőség már alacsonyabb.

 

Samyang XP 14mm F2.4

A Samyang csúcskategóriás objektíve, az XP jelzésű, mutatja a legszebb MTF diagrammot, mert a képszélek és a kép közepe között itt látszik a legkevesebb különbség. Ennek ellentmondani látszik a vignettálásról készült képsorozat, de ne felejtsük el, hogy a fényveszteség és a képrajzolati minőségromlás nem ugyanaz, mert nem ugyanaz okozza őket! A moduláció átviteli függvény azért értékes mert több minőségjelzőt egyesítve ábrázol: a lencsehibák leggtöbbjét, és az ezektől függő felbontást vagyis kontraszt átvitelt. A Samyang XP F8-as rekesznél produkálja a képmező egészén a legjobb minőséget, de nyitott rekesszel is elég jól megőrzi a képszélek rajzolatát. Ha valaki szeretne sekélyebb mélységélességet a nagy látószög ellenére, vagy a záridőn szeretne spórolni, és emiatt nyitná a rekeszt, megteheti. Például a csillagos égbolt szerelmesei számára nagy előny, ha csökkenteni tudják az expozíciós időt, mert ezzel csökken a csillagok bemozdulása is.

A másik 14mm-es Samyang a kép közepén F5,6-nál teljesít a legjobban, de ha a kép teljes felülete fontos, akkor a 11-es rekesz jobb választás.

 

 

Élesség kalibrálási lehetőség az Irix Firefly 15mm F2.4 objektíven

 

 

Mindhárom objektív manuális élességállítású. Ilyen nagy látószög, és a vele járó nagy mélységélesség mellett ez nem is olyan ijesztő, mint elsőre hangzik. Aki szegényes fényviszonyok mellett, vagy rendezvényfotózás közben nem akar kézi élességállítással bajlódni, előre beállíthatja az élességet a hiperfokális távolságra. Az Irixen ezt mélységélesség jelzések segítik az távolságskála mellett. Aki biztosra akar menni, kalibrálhatja is objektívét. Erre akár szükség is lehet. Az Irix élesség állító gyűrűje enyhe elakadással jelzi a végtelenre állított helyzetét. Ez nagy előny – főleg, ha ilyenkor tényleg ott van az élesség a végtelenben. Érdekes módon a nálam lévő objektívnél nem így volt, és egy amerikai fotós, aki szintén tesztelte ezt a típust, ugyanígy járt. Ennek valószínűleg olyan oka van, ami számomra nem világos. Nem illik bele a képbe. Abba a képbe, amit a magas színvonalú építési és optikai minőség, és a több jól átgondolt plusz szolgáltatás összessége alkot. Minden esetre megnyugtató, hogy nem kell rögtön szervízhez fordulni vele. Egy stabil állvány, mágneses csavarhúzók (hogy ne essenek az objektív belsejébe a csavarok), és az élőképen ellenőrzött élesség segít megoldani a problémát.

 

Az említett extrák: Az élességállító gyűrű rögzíthető, így nem tekeredhet el a beállított távolságról. Szűrőfoglalat található a hátsó lencsetagnál, és 95mm átmérőjű menet további szűrőnek a frontlencse előtt. Ritkaság, hogy ekkora látószög (és domború frontlencse mellett) is van lehetőség szűrő használatra. Az még ritkább, hogy az elforgatható szűrők könnyebb kezeléséhez eltolható kis ablak biztosít hozzáférést a napellenzőn.

 

Irix Firefly 15mm F2.4 szűrőforgató ablaka

Samyang 14mm F2.8 ED AS IF UMC fixen épített napellenzővel

Az Irix két változatban kínálja az objektívet. A Firefly a könnyebb és olcsóbb, a Blackstone a nehezebb, strapabíróbb, és drágább. További különbségek is vannak. A Blackstone felületkezelése karcmentes, a jelzések nem festve, hanem gravírozva vannak, UV fényre reagáló festékkel kitöltve, valamint időjárásállóbb, és kemény objektívtokot is kapott.

 

Összefoglalva elmondható, hogy mindhárom objektív megtalálja a maga felhasználóit. A gyakorlatban mindegyik objektívvel minden fényképészeti ágban lehetséges dolgozni, de a megtapasztalt minőségjellemzők segítenek a tudatosabb választásban. Az Irix a nagyfokú torzítás korrekciójával, és jó felbontásával az építészeti és tájfényképészek kedvencévé válhat. A Samyang XP a szintén kitűnő felbontásával jó tájképobjektív, és a nyitott rekesznél is jó képmező értékeivel éjszaka, asztrofotós eszköz is lehet. A Samyang kisebb objektíve a méretbeli előnyét kihasználva a DSLR videósok, vagy akár a búvárfotósok segédeszköze lehet. Természetesen mindegyik objektív egyaránt alkalmas az extrém látószögeket kedvelő rendezvényfotósok számára is.

 

Köszönet illeti a Mikrosat (https://mikrosat.hu/) és a Leitz Hungária (http://leitz-hungaria.hu)cégeket az objektívekért, és külön köszönet az Iparművészeti Múzeumnak (www.imm.hu) az együttműködésért.

 

Boros Ferenc

fotográfus

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.