MEGOSZTÁS

A Godox teszt második részében az eggyel nagyobb Witstro vakut vizsgáljuk: az eredeti, 360Ws-os AD360II-C-t.

A cikksorozat többi része itt található: A nagy Godox teszt cikkgyűjteménye.

Godox Witstro AD360II-C

Ez a típus (a mark II jelzés óta) TTL+HSS képes vaku. Ezt azért fontos megjegyezni, mert  az elődmodell még nem tudott TTL-t. Azért írtam a bevezetőben, hogy “eredeti”, mert az AD360, illetve a már kivezetett AD180 modellek voltak a Godox Witstro széria első tagjai, ezekkel alapozta meg a Godox a hírnevét. Akkor még ugyan kevesen hittek ebben, és hát nem akarok arcoskodni, de először 2011-ben jelentettem ki, hogy ez lesz a jövő, aztán 2013-ban, sőt vagyok annyira genya, hogy felhánytorgatom, a Mikrosatos srácokat már 5 évvel ezelőtt nyaggattam, hogy miért nem árulnak bare-bulb vakut, de találtam megértő fülekre, most meg viszik mint a cukrot. Szóval sokan nem hittek ebben az elején, de a Quantum Flash, és a Godox Witstro széria után már tudni lehetett, hogy ez a koncept népszerű lesz a strobistok körében.

Így is történt. A 180Ws teljesítményű Witstro AD180-at végül kivezették a piacról (már csak Interfit márkanév alatt lehet kapni az Amazonnál a jól sejtem), néhány évet kellett várni ugyan, de végül megérkezett a teljesen újragondolt AD200 helyette, az AD360 pedig megkapta a Mark II-es utódmodellt, amibe TTL automatikát, és Godox X rádiós vevőegységet építettek. A TTL miatt így külön létezik belőle Canon és Nikon verzió, ennek azonban túl sok értelme nincs, mindjárt mondom miért.

Kompatibilitás

A Godox AD360II olyan nagy és nehéz, hogy a gyártó maga sem ajánlja hogy a kamerára tegyük. Hülyén is nézne ki, nem oda való. Ebből fakadóan viszont nem sok jelentősége van annak, hogy Canon vagy Nikon kompatibilis-e a vakunk, ugyanis vezérelt vakuként bármelyik rendszerrel kompatibilis. A kamerán az ahhoz passzintott vezérlő csücsül (létezik Canon, Nikon, Sony, Fuji, m4/3), az állványon meg bármilyen AD360II lehet, az működni fog vele TTL-estül, HSS-estül. (legjobb tudomásom szerint, bár én Canon verziót próbáltam Canon kioldóval)

Küllem

Ez egy bazinagy vaku. Fotókon nem igazán adja vissza a valós méreteket, de ha kézbe veszed, az lesz az első gondolatod, hogy “uh!”. Magas is, széles is, vastag is…egy nagy dundi a ház. Az építési minősséggel egyébként nincs gond, nagyonis rendben van.

Ami a vakufejet illeti, picit rendhagyó. Egyrészt forgatni dönteni csak a fej oldalnán lévő gomb megnyomásával lehet. Más vakuk is vannak ezzel így, de a Witstrot egy tapodtat nem lehet mozdítani semmilyen irányba, amíg meg nem nyomjuk a gombot. Döntés estén nem csak 0-90-fokig lehet billenteni a fejet, hanem tud negatívba is fordulni, nem is keveset, -15 fokot, tehát ha állványon van, akkor lefelé néz a villanófej. Forgatáskor pedig egyik irányba 180fokba fordul, a másik irányba pedig majdnem 180fokba, valahol 90 és 180 fok között áll meg. A fejen találunk egy gumírozott szorítót a hozzá tartozó szorító tekerővel a vakufej oldalán, első blikkre az ember azt hinné, hogy ez a villanócsövet rögzíti, de nem, ez a reflektortányér fixálására való.

A reflektor nem zavaróan nagy, egy vakustáskában kényelmesen el fog férni, és kapunk hozzá egy diffúzorkupakot is…ami egyébként elég gagyi konstrukció, vagy csak az enyémet elfelejtették rendesen összeszerelni. Maga a villanócső ezúttal is üvegburát kapott, mint az AD200 esetében, tehát bátran megfoghatjuk puszta kézzel, nem kell a zsírosodás okozta károktól tartani. Egyféleképpen megy bele egyébként a vakufejbe, de ezt egy piros pötty jelzi, azt kell csak illeszteni.

A vaku oldalain számos csatlakozót találunk, egyet a rádiós vezérléshez, bár itt nem sok értelme van, mert a vevő bele van építve az AD360II-be, de ha esetleg régi 433MHz-es rendszerbe tennénk, akkor itt csatlakoztathatjuk a Godox FT-16 vevőt. Van továbbá szinkroncsati is, jack és PC egyaránt, meg egy USB felettük a firmware frissítéshez. A túloldalon találjuk a tápcsatlakozót, ami nagyon szimpi megoldás. Stabilan rögzül, nem bizonytalan, egyféleképpen lehet csak bedugni. A tápkábel spirálos, tehát kis helyet foglal.

Mindebből már az is rájött, aki eddig nem tudta: az AD360II nem beépített akkuval rendelkezik, és a legkevésbé sem ceruzaelemekről működik. Egy meglehetősen nagy külső akkumulátor tartozik hozzá, afféle homártasi, amit egyébként külön is árul a Godox, mert rendszervakut is tudunk csatlakoztatni hozzá. Egy ilyen cuccal egy rendszervaku örökélet +1 napig fog villanni, az AD360II pedig kb 450 teljes erejű villanásra képes általa. A Godox PB960 akkupakkon két csatlakozóhelyet is találunk, ami azt jelenti, hogy egyszerre két vakut is ki tud szolgálni.

A bekapcsolás egyébként úgy történik, hogy először az akkupakkot kell életre kelteni. Ekkor mutatja LED-ekkel az aktuális töltöttséget és életre kelti a vakut is. Bár lehet először külön be kell kapcsolni a vakut is, de a későbbiekben nem szükséges.

Egy dolgot nem értettem. Az akkupakk hatalmas, tényleg szinte autóstáska méretű (bár szerencsére könnyű, lapos és övre csatolható, nyakba vagy állványra akasztható), de maga az akku csak az alsó része (töltéskor ezt le kell szedni), a felső részben elektronika van. A vakuház maga hatalmas, pedig nincs is benne beépített akkumulátor. Minek kellenek ekkora méretek? Ha már külső akkus a megoldás, akkor miért nem kisebb a vakuház? Ha meg ekkora a vakuház, miért nem fért bele az akkumulátor? A dolog megválaszolása érdekében, rákerestem a neten, hogy hogyan is nézhet ki ez a vaku szétszedve, illetve bátorkodtam picit megbontani az akkupakk tetejét, mert láthatóan 4db csillagcsavar tartotta csak a fedlapját. A konklúzió a következő: a vakuházban talpalatnyi hely sincs: az LCD és a gombok mögött helyezkedik el az alaplap, a vaku elülső, dudoros részében pedig hatalmas kondenzátorok vannak, amik a vakutöltést szolgálják. Az akkupakk tetejében speciel megleplően sok elektronika található, de még így is elég sok az üres hely benne, ami nem volt meglepő, hiszen ez egy meglehetősen könnyű és kopogós alkatrész, érezni, hogy szinte töküres belülről, ezért is írtam, hogy a kopogáshoz képest meglepő, hogy mennyi elektronika van odabent (egy alaplap meg rajta egy csomó cucc, ami fogalmam sincs micsoda). Na lényeg a lényeg, hogy mindezt az AD200-ban meg tudták oldani egyetlen közepes méretű csőben. Az AD360II mondjuk 160Ws-mal erősebb, ami majdnem a duplája az AD200-nak, de igazán alkothatnának itt is valamit a mérnökök a helyoptimalizálás tekintetében. Miért?

Mert ez az osztott kivitel (akku + vaku külön) azért lássuk be, macerás.

Spirálvezeték ide vagy oda, az akkut így is-úgy is a vaku környezetébe kell helyezni, tehát valamire rá kell akasztani. És ott fog lifegni. És méginkább fejnehézzé teszi az állványunkat, és mindig csatlakoztatni kell, és külön kell cipelni és otthon fog maradni a vezeték, és eggyel több eszköz ami meg tud hibásodni. Ott van például a csatlakozó. Olyan régi cucc, hogy rá kellett keressek a gugliban a nevére. DIN csatlakozó van az akkupakkon, értitek? (DIN = Deutsche Industrienorm, vagyis német ipari szabvány) Tudjátok mikor láttam utoljára DIN csatlakozót? A 90-es években valamelyik Videoton készülékünk hátulján, asszem a magnót és a bakelit lemezjátszót lehetett az erősítővel DIN-nel összekötni. Ja nem, a lemezjátszó már RCA volt. De lehet hogy a Commodore 64 joystickját kellett ilyennel csatlakoztatni. Aztán lehet hogy ez tök megbízható, ezért nem cserélték le, én nem tudom. De akkor is plusz egy kütyü ami elromolhat – szerintem.

Az AD360II képes Master és Slave módban is működni. Master mód esetén az LCD kijelző háttérvilágítása zöld, Slave mód esetében pedig narancsos árnyalatú. Az LCD egyébként a ma már megszokott elrendezésű nagyjából, szóval nem lesz idegen a más vakukról áttérőknek.

Említettem már, hogy ez a vaku nem vakupapucsba való a mérete és a funkcionalitása okán. Ezt a gyártó is tudja és lehetőséget biztosít a változatosabb rögzítésre, mellékelnek ugyanis a dobozban egy extra talprészt. A gyárit négy csavar fogja, ezeket kicsavarva el tudjuk távolítani a vakutalpat, és helyére állványmenetes talpat tehetünk. Ügyesen, tüskékkel oldották meg a TTL vakupapucs és az alaplap csatlakozását, így ha levesszük a talpat, nem kell összekötő vezetékekkel bíbelődni.

Működés

Vakuerő és színhőmérséklet

A Godox AD360II ugye 360Ws-os. Az AD200 (200Ws) tesztjéből már kiderült, hogy amaz kb 3-4 rendszervaku erejével ér fel, így az AD360 kb. 6 rendszervakuéval kellene egyenértékű legyen. Mivel ehhez már nincs hagyományos rendszervaku fej, mint az AD200-hoz, így nehéz megmérni, mert ugye a rendszervaku előrefelé koncentrálja a fényt, a bare-bulb meg minden irányba szórja. Emiatt igazságtalan dolog egy ponton mérni fényt és úgy összehasonlítani.

Jó példa erre egy fókuszálható elemlámpa: ha ún. floodra állítjuk, vagyis hogy nagy területet fedjen le, akkor elég gyenge lesz a fényünk egy ponton nézve, viszont sokkal nagyobb területet világítunk be vele. Ha spotra szűkítjük, akkor csak egy kis foltot világítunk meg a lámpával, de azon a ponton nagyon erős a fénye. Egy ponton mérve tehát sokszoros a fénymennyiség különbség a flood és a spot állás között, pedig a lámpa ugyanolyan teljesítményű. Így működik ez a vakuknál is. A rendszervaku legszélesebb zoom álláson 20-24mm-es gyújtótávolságnak megfelelő látószöget világít be (vagyis kb 50-55 fokot horizontálisan), beszűkítve 105-200mm-est (vagyis kb. 8-12 fokot horizontálisan). Egy ponton mérve a 24 és a 105mm-es állás között akár 1-1,5 FÉ különbség is lehet, csak ugye változik a bevilágított terület nagysága. Ehhez képest a barebulb vaku csupaszon mindefelé világít, horizontálisan, vertikálisan, gyakorlatilag még a vaku mögé is jut a fényéből, ha teljesen csupaszon használjuk. Ha rárakjuk a gyárilag hozzá adott ernyőreflektort, akkor fókuszálhatjuk a fényét, de még ez is meglehetősen széles szöget fed le mind horizontálisan, mind pedig vertikálisan. Ráadásul kerek területet és nem fektetett téglalap alakút, mint a rendszervaku (ezzel promózzák a Profoto A1-et is btw). Szóval miután még így is nagy területet világít be az AD360II, ezért így sem fair dolog összemérni az erejét egy rendszervakuval egy ponton.

De higgyétek el, nem is az erő lényeg, hanem a fény minősége.

Ebben jobbak a bare-bulb, vagyis a csupasz villanócsöves vakuk. Ugyanis abban a szent pillanatban, ha fényformálóba tesszük őket, szebben fognak világítani. Lehet, hogy egy softboxba tett rendszervaku alig lesz gyengébb, mint egy kisebb teljesítményű bare-bulb vaku, de amaz csak a fényformáló közepét világítja ki szépen, a szélek felé fogyni kezd a fény. Addig a barebulb kivilágítja, kihasználja a teljes felületet, így az eredmény egy szebb, minőségibb fény, hiszen az alanyunkat, tárgyunkat a fényformáló teljes felületével egyenletesen világítjuk meg, és nem csak a közepével nagyon, a szélével meg kicsit. Ez hatással lesz az árnyék kontúrokra. Minél nagyobb a fényformálónk, annál inkáb igaz ez. Az alábbi összehasonlításban egy 80x80cm-es dupla diffúzoros softboxot láthatunk, persze erősen alexpózva, hogy szemléltessem a hatást. A felső képen bare-bulb vakuval használva, látszik hogy a kivilágítja a vaku a softbox teljes felületét, sötét foltok csak a softbox szerkezetéből adódóan vannak. (Itt halkan megjegyzem, hogy feltalálták már a fehér belsejű softboxot, annak még homogénebb a kivilágítása.) A második képen sima rendszervakut raktam a boxba, de kihúztam a 14 (v. 17?)mm-es diffúzorlapkáját, hogy minél szélesebb szögben világítson. Itt is látszik azért, hogy lefelé fogy a fény a softboxban, de még nem olyan vészes, mint ha a 24mm-es zoomfejjel használjuk csak simán, ilyenkor egy masszív hotspot jelenik meg a vásznon, ami kétszer olyan fényes, mint a softbox alsó része.

Aztán ott van a fehéregyensúly és a stabilitás. A Godox remekül teljesített ezen a téren a Yongnuohoz képest, bár rögtön hozzá kell tegyem, hogy a Yongnuo vakum nem mai darab. Majd biztos lesz tesztelnivaló Yongnuom is, akkor azzal is lefuttatom ezt a próbát, de a mostani teszt alapján az jött ki, hogy a Godox fénye közelebb áll a fehérhez, mint a Yongnuoé, viszont minimum erőn zöldesebb a fénye, mint a Yongnuonak. Ez azt jelenti, hogy maxra tolva a kakakót a Godox AD360II 5800-6000K körüli fehéregyensúlyt produkált, ami elég közel van a neturális fehérhez és a Tint csúszkát 2-5 körüli értékre kellett tolni az eredményhez (vagyis hogy neutrális fehéret kapjunk). Letekerve a vakuerőt 1/128 minimumra, már kékesebb a villanás valamivel, 6200-6500K körüli, de még ez is elfogadható rendszervaku berkekeben. Az ekkor +12-14-be tolt Tint viszont már picit magas. Ehhez képest a Yongnuom 6300K-ről indul és minimális erőn már közelíti a 7000K-t, ami azért már erősen kékes fény és szemre is zavaró difi.

Ami a stabilitást illeti, a Godox AD360II mind színhőmérsékletre, mind fénymennyiségre jelest kapott tőlem. 10 egymást követő expóból nem tapasztalható érdemi eltérés sem Kelvinben, sem FÉ-kben. Ha TTL-re állítjuk a vakut, akkor is stabil marad, nem mér és villog össze-vissza.

Feltöltés és teljesítmény

A Godox AD360II nem egy villámgéza. Hiába a hatalmas, külső akkupack, max erőre állítva a feltöltési idő kínosan hosszú, mérésem alapján kb 4 másodperc! Szerencsére 1/2 erőre leszabályozva már drasztikusan csökken, így kb 1mp alatt újra lövésre kész a villanó, 1/4-re állítva pedig nincs érezhető feltöltési idő átlag fotózás esetében. 1/8-ra állítva már 2-3 expo erejéig le tudta követni a Canon 5D Mark IV 7fps sorozatát, 1/16-ra állítva pedig 10 képig tudta tartani ezt, bár az első két expo láthatóan több fényt kapott (kb fél FÉ-kel), a stabil fénymennyiség a 3.-tól a 10. expóig érkezett meg, a 11. kocka pedig már sötét lett.

Találtam a neten ugyanakkor egy Godox DB-02 nevezetű kábelt. Ez két vezetékkel az akkupakk mindkét konnektorára csatlakozik, majd középen egy kábellé áll össze, és ebbe dugjuk a vaku tápkábelét, tehát ugyanaz az akku duplán tölti a vakut. Ezzel a feltöltési idő feleződik a YouTube-os videók alapján. Itt meg kell említenem, hogy létezik DB-01 kábel is, ami épp az ellenkezőjét csinálja, egy csatlakozóra tehetünk általa 2db vakut, tehát egy akkupakk 4 vakut tölthet ilyenkor egyszerre (persze jó lassan).

Ami a villanások számát illeti, bődületes teljesítményre képesek ezek a vakuk. A teszt ideje alatt egy cég irodájába települtem ki, és 25-30 emberről készítettem portrét. Az AD600 maxra töltve érkezett a helyszínre, és ez adta a főfényt 1/32-re állítva egy nagy octoboxban, az AD360 pedig 1/64-re állítva derített egy softboxba téve, és kb 1/3 szintre volt töltve hozzá az akkupakk. 500db vakuval készült fotóval tértem haza, és az AD600 akksija még mindig fullon van a státuszkijelzője szerint, az AD360 akksija pedig lemerült először 1/4 szintre, majd pár max erejű itthoni tesztvillantás után 0-ra. Második alkalommal mikor mentem, mindkét vaku fullfra töltve érkezett, szintén kb 400-500 fotó kis teljesítményen és fullra töltve hagyták el a helyszínt.

Szóval szerintem nincs olyan fotós nap, amikor ezekben akksit kellene cserélni. Ha maxra töltve visszük őket dolgozni, tuti kibírják a nap végéig.

A végére hagytam egy nagyon jófej dolgot a gyártótól. Mind az AD360II, mind pedig az AD600 vakuk az LCD-n kiírják az aktuális villanási időt, ráadásul a hasznosabb t0.1 mérési módszerrel. Eszerint 1/1 max erőn 1/220s a vaku villanási sebessége, 1/2 erőn 1/729s, 1/4 erőn 1/1.587s, és így tovább egészen 1/10.638s-ig, ami a minimum erőn mérhető villanási idő. Ha gyors mozgású témát fotózunk, úgymint extrémsport, libbenő haj, vagy fröccsenő folyadék, akkor ez nagy segítség lesz.

A Godox Witstro AD360II vaku az akkupakkal kitben 227.000 Ft-ért kapható a Mikrosatnál.

TESZTEREDMÉNY
Építési minőség
8/10
Funkciók
9/10
Használati élmény
7/10
Ár/érték arány
6.5/10
MEGOSZTÁS
Előző cikkNikonra is megérkezett a Godox XPro kioldó
Következő cikkElőkerült az Irix beígért újdonsága

Főként reklámfotózásban és esküvői fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus

1 hozzászólás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here