MEGOSZTÁS

Bár nem kapott nagy hírverést, de megszépült, megújult, mitöbb jelentős fejlesztésen ment keresztül a Mikrosat akkumulátoros stúdióvakuja, a Flash-Mob széria. A Flash-Mob 4 TTL járt nálam egy teszt erejéig.

Azt hiszem már a nyáron láttam előzetes fotókat, vagy inkább 3D rendert az új Flash-Mobról, már akkor nagyon tetszetősnek tűnt. Mára viszont már a boltban is elérhetőek az új TTL és HSS-képes, akkus vakuk a szokásos 400Ws és 600Ws teljesítményű kivitelben. Utóbbi nem TTL, csak HSS-képes, így az elnevezésük is módosult, Flash-Mob 4 TTL és Flash-Mob 6 M.

A régi és az új Flash-Mob

Külső, felépítés

A design teljesen megújult. Míg a régi verzió abszolúte a hagyományos formát képviselte, addig az új Flash-Mob a modern kor elvárásainak felel meg. Áramvonalas, kompakt és átgondolt. Persze nem mindenkinek tetszik ez az új, designos irány a vakuknál, de az vesse rám az első követ, aki szerint nem modern az új kivitel. Szerintem szép. De vajon jó is-e?

Mikor kivettem a dobozból a vakut, már fogtam a fejem a lapos védőkupak láttán. Vannak ugyanis olyan vakugyártók, akik azt gondolják, hogy a beállítóizzót majd minden elcsomagoláskor kivesszük a vakuból (ezeken jellemzően nincs üveg védőbura), és így spórolunk a méreten. Ezeken szokott lenni lapos védőkupak. Nem így a Flash-Mob esetében. Itt ugyanis nincs kivehető halogénizzó, mert a beállítófény ugye LED-es, üveg védőbura van, de nem kell kúp formájú legyen, ugyanis a villanócső a vakuban süllyesztett, emiatt a védőbura teljesen sík. Láttunk már ilyet máshol is, ebben a tesztben meg is próbálom kideríteni valahogy, hogy mit számít fényerő tekintetében a süllyesztett vakucső. Egy biztos, a stúdióvakuk villanócsöve nem véletlenül van csupaszon, hiszen így minden irányba szórják a fényt, megtölve ezzel a fényformálókat. Vajon egy süllyesztett cső mennyire szépen tölt ki egy nagyobb méretű oktoboxot például? A teszt további részéből kiderül.

 

Bár a látszat nem azt mutatja, de a Flash-Mob effektíve egy lapos stúdióvaku. Azért nem tűnik csak annak, mert az aljába beillesztehető (egyébként a formába szépen beleolvadó) akku, illetve a nagyméretű, kerek Bowens bajonettes front kiáll. Ha kivesszük az akksit és képzeletben leszedjük a Bowens bajonettet, akkor láthatjuk, hogy ez konkrétan egy lapos szerkezet. Elölről oldalról áramvonalas, csiszolt alumínium felirat díszíti kétoldalt, egy oldalon a MIKROSAT logo, a másik oldalon pedig a Flash-Mob 4 elnevzés. A hátulján lévő kezelőfelület pedig szögletes formavilágot vett fel, teljesen ellentéte a vaku többi részének, de szerintem jól néz ki így.

A vaku szorítócsavarja ezúttal sem jól megfogható kar, hanem csak egy nagyméretű műanyag szárnyas anya, de tapasztalatom szerint könnyen meg lehet húzni vele a fejet hogy ne billenjen le, a zsanér ilyen szempontból igényes kialakítást kapott. Sajnos fogantyú ezen a vakun sincs, manapság divat lehagyni, egy nehezebb fényformálóval így körülményesebb a billentés, bár az új kialakítás miatt azért valamennyire rá lehet markolni a vakuház hátuljára, mert ott kiszélesedik a burkolat, amikor átvált a fentebb említett áramvonalas designból szögletesre.

Az ernyőtartó foglalat egészen érdekes, számomra X-akta a működése. A vaku nyakán van egy sima U alakú kialakítás, lényegében egy sín van odacsavarozva fémből, olyan mintha abba kellene betolni az ernyőt, de abba egy szabvány ernyő nem fér bele. A vakun máshol nem találtam ernyőtartót, ami azért elég furcsa.

Süllyesztett villanócső

Felmerült a kérdés, hogy problémát okoz-e, hogy a vakucső be van süllyesztve, nem áll ki a vakuból, mint normál esetben. A Profoto már régóta így csinálja (még “ígyebb”, hogy szépen magyarul mondjam), szóval nem teljesen ördögtől való a dolog, de számomra véleményes. Kipróbáltam, egy 150-es octaboxnál nincs látható különbség, mindkét megoldás szépen kitölti fénnyel a boxot. Ami neccesebb itt az inkább a beauty-dish, ami ugye lefogja a direkt fényt és az oldalra kiszökő fényt veri vissza a parabola. Itt már szemmel látható a különbség, és bár nem annyira vészes, mint mondjuk egy rendszervakuval, de azért biztosan más lesz a karakterisztikája egy ilyen süllyesztett villanócsőnek. A másik dolog a fókuszreflektorok esete, melyket alapvetően úgy terveznek, hogy a gyújtópontjukba esik a villanócső. Egy ilyen süllyesztett villanócső nem a gyújtópontban lesz, szóval ott is bizonyára más lesz a karakterisztika. Kipróbálni nem tudtam, mert sajnos nincs fókuszrefim.

Az alábbi képpárokon látható az összehasonlítás:

  • Fent: balra a régi Flash-Mob beállítófénye, jobbra az új, ami nem fókuszált így jobban szórja a fényt. (erről lesz még szó)
  • Középen: a régi és az új FM egyformán tölti ki az octaboxot fénnyel vakuvillantás esetén
  • Lent: balra a régi FM beauty dish-ben elvillantva, jobbra az új. Az újnál középen valamivel erősebb a hotspot a süllyesztett villanócső miatt. Talán egy megfordított deflektor segít a helyzeten, ezt nem próbáltam.

Akku

A lítium-ion akkumulátor könnyű, vékony, és a vaku aljába pattintható be. Ebből máris tudhatjuk, hogy az elődmodellben megtalálható béna akkumulátor-megoldás már a múlté. A 11.1V-os és 4400mAh-s akksit a töltéshez ki lehet venni, az oldalába kell a töltőcsatlakozót illeszteni, és egy saját háttérvilágított LCD-kijelzőn mutatja, hogy épp hol áll a töltés. Munka közben is ránézhetünk az akku állapotára, egy kis gombot kell megnyomni és már mutatja is a százalékot a kijelzőjén. Hogy ez mennyire pontos, az már más kérdés. A teszt elején a vaku be sem kapcsolt, felraktam az akksit tölteni, 10%-on állt, ami a töltés közben elég hamar felmászott 20% körülire. 26%-nál levettem és beraktam a vakuba, bekapcsoltam a beállítófényt, egy-két teljes erejű villlantást is nyomtam vele. Pár perc után ránéztem az akksira és megint 10%-on állt. Ekkor bedugtam a töltőt úgy ahogy volt, működés közben, mire a töltöttség megint felment 20%-ra. Meglátjuk, hogy teljes feltöltést követően mennyire lesz pontos a kijelzés. A Flash-Mobot egyébként lehet hálózatról is üzemeltetni, de ekkor egy AC-adaptert érdemes az akku helyére rakni, mely külön kapható. Hivatalos adatok szerint egyébként max erőn egy töltéssel kb 400 villantást ejthetünk meg, minimum teljesítményen pedig kb 5000-et. Visszatérve az AC adapterre, ha hálózatról akarjuk üzemeltetni kizárólag, akkor érdemes beszerezni egy ilyen 220V-os adaptert. De a tesztem alapján úgy tűnik, hogy – az elődmodellel ellentétben – ha működés közben csatlakoztatjuk a töltőt, akkor ha nem is kezdi el feltölteni az akksit, de az aktuális töltöttségét megtartja, tehát olyan mintha hálózatról üzemeltetnénk. Legalábbis nekem így tűnik, de ezt inkább egy komolyabb igénybevételnél lehetne pontosan kideríteni. Egy biztos, hogy ne hagyjuk teljesen lemerülni, ha ez a célunk, mert akkor egy ideig töltőre rakva sem működik, bekapcsol, talán még villan is, de utána rögtön kikapcsol. 30-40%-ra töltve már működni fog a bedugott töltős módszer szerintem.

Kezelőfelület, csatlakozók

A régi Flash-Mobhoz képest az új egészen szuper kezelőfelületet kapott. Mikrokapcsolós gombok, ráadásul minden funkciónak van sajátja, és ott a nagyméretű fényes kijelző, ami minden adatot mutat a fotósnak. Ehhez képest az előd a kis LED izzóival és a pálcikás kijelzőjével őskövületnek hat. A gombok többsége szépen is működik, bár nekem a teljesítményszabályozó fel-le nyíl esetében az volt az érzésem, hogy a lefelé nyilat erősebben kellett megnyomni, míg a felfelé nyíl könnyedén működött. Nem tudom, hogy mindegyik ilyen-e, vagy ez gyártási szórás. Azért ha már itt tartunk megjegyezném, hogy a vaku teljes egészében műanyagból van, ami jobb minőségű, mint a régi FlashMobé, de néhol az illesztések hanyagok vagy csak szimplán bénán lettek megtervezve.

A fekete alapon világos karaktereket mutató kijelző háttérvilágítása folyamatos (ha nem nyúlunk hozzá akkor kissé elhalványodik), fölötte pedig egy nagyon menő fénycsík kapott helyet, ami Manuál módban sárgán világít, TTL módban zölden, Multi módban pedig sötét marad. Hogy ennek értelme van-e, abban talán picit kételkednék, mindenesetre jól néz ki. De jobb lenne, ha mondjuk a színek vakucsoportokat jelölnének, mint a Broncolornál, így nem kell szaladgálnunk megnézni, hogy melyik vakunk melyik csoportba került, mert nem A-B-C csoport lenne, hanem mondjuk piros, zöld és kék, amit a fényjelzés alapján messziről is lehet látni.

A kijelzőn jól láthatók, és bármilyen szögből leolvashatók az adatok:

  • vakuerő (TTL esetén kompenzáció +/- 3EV, manuál esetén 1/1-1/128),
  • üzemmód (TTL, Manuál, Multi/RPT),
  • márka-kompatibilitás (Canon/Nikon),
  • CELL (S1, S2),
  • hangjelzés,
  • beállítófény módja
  • vakucsoport és kommunikációs csatorna,
  • Multi mód esetén pedig a villanások száma és a frekvencia

(Sajnos az akksi kijelzőjéről ez nem mondható el, szemből lehet normálisan látni, felülről nézve elhalványodik teljesen, alulról nézve meg az összes karakter sötét lesz, emiatt 188%-ot mutat.)

Ami a csatlakozókat illeti, nem sokat találunk a Flash-Mobon. Egy töltőnyílás az akksin, egy normál jack csatlakozó a vakuszinkronnak, és ennyi. Ezen kívül csak a vállpánt csatlakoztatásának van két fül a vakuház két oldalán, merthogy ilyet is mellékelnek hozzá. Ezen meglepődtem rendesen. 🙂

Rádiós vevőt nem lehet csatlakoztatni, mert be van építve a házba, firmwarefrissítéshez pedig nem láttam sehol USB csatlakozót. Mindesetre a jackdugó nyílását jó lett volna nem csupaszon hagyni, ha már ilyen szép a ház, rakhattak volna rá egy gumiajtót, főleg így hogy be is van süllyesztve. Most úgy néz ki, mintha kimaradt volna a gumiborítás.

Működés

A vaku aktív hűtést kapott, de az elődmodellnél jóval halkabb a ventillátor. Itt is folyamatosan üzemel egyébként, de nem olyan zavaró hangon, mint régi FM esetében.

A beállítófény a gyári specifikáció szerint 10W-os, a régi Flash-Mobban elvileg 5W-os volt. Szemre is, és a fénymérő szerint is a régi erősebbnek tűnik csupaszon, ámde az új Flash-Mobban a LED minden irányba szórja a fényt, a régi Flash-Mob LED-je pedig előrefelé fókuszált. Valószínűleg ezért tűnik erősebbnek egy ponton mérve, de amint felrakunk egy ernyőreflektort – ami a fókuszált régi FM-ra nincs érdemi hatással -, az az új FM modellfényét már elkezdi fókuszálni, és rögtön felzárkózik a régihez, ami az egy ponton mért fénymennyiséget illeti. Egy komolyabb refivel mégjobb eredményt érhetünk el, egy softbox használata esetén pedig végképp kijön a +1FÉ előny. De hogy le is törjem a kedélyeket, sajnos édeskevés a boldogsághoz még ez is, nagyon gyenge még ez a fény az érdemi használathoz, max munkafényhez elegendő sötét stúdióban.

A beállítófény egyébként kialszik villantáskor és akkor kapcsol be újra, ha feltöltött a vaku, így nem csak hangjelzést, hanem vizuális visszajelzést is kapunk a feltöltésről. Van viszont autofókusz segédfény funkciója, amit konkrétan soha egy stúdióvakunál nem láttam még. A vakuhoz tartozó TS-4 rádiós vezérlőt használva AF módban a beállítófény nem világít, de a fókuszáláshoz bekapcsol, majd rövidesen újra kikapcsol. Király! 🙂

Mint már említettem, a teljesítményszabályozás két gombbal történik 1/10 fényértékenként. Egész értéket ugyan nem lehet léptetni, de ha a gombot nyomva tartjuk, nagyon gyorsan pörög a számláló, így hamar lehet egész értékeket is ugrani. Ez igaz a vakura is és a vezérlőre is.

Vezérlő

Ha már megemlítettem le is írom részletesebben, hogy a Mikrosatnak új rádiós vakuvezérlője van, melynek neve TS-4, és ha jól sejtem a Swing III kioldót váltja. Saját LCD-vel és dedikált gombokkal rendelkezik, így nagyon intuitív a használata. Az LCD-je kapott háttérvilágítást, melyet úgy tudunk aktiválni, ha a Power gombját röviden megnyomjuk. Más gombnyomásra nem aktiválódik a háttérvilágítás. A vezérlőn egyébként van USB csatlakozó a firmware frissítéshez. Canon és Nikon verzió létezik, melyhez a vakut a RPT-Hz + Mode gombok 4mp nyomásával kell átváltani. Alaphangon Canon üzemmódban áll.

A kamerán lévő vakuexpozíció kompenzációt (FEC) is tudjuk használni, bár a vezérlő látszólag nem fogja lereagálni a változást (0-n marad a korrekció értéke a kijelzőn), ám a végeredményen láthatjuk a vázon alkalmazott korrekciót. A Manuál és TTL közti váltás viszont lereagálja a kioldó is, amikor a kamera menüjében módosítjuk.

Teljesítmény

A vaku papíron 400Ws-os. Hogy a valóságban mennyi, sajnos nem tudtam letesztelni. A régi Flash-Mob 6-ot, ami ugye elvileg 600Ws-os, anno lehetőségem volt más vakukkal, például egy 400Ws-os Broncolorral összevetni. Ott az jött ki, hogy a 600Ws-os Flash-Mob és a 400Ws-os Broncolor Siros egyforma erősek. Most vagy a Broncolor erősebb, mint ami rá van írva, vagy a Flash-Mob gyengébb. A régi Flash-Mob 6-ot és az új Flash-Mob 4-et összevetve viszont érződik különbség, 1FÉ-kel gyengébb a 600Ws-os elődmodellnél a 400Ws-os új modell. Messzemenő következtetéseket ebből nem vonnék le, talán csak annyit, hogy napsütésben ez max deríteni jó, ezt nem árt tudni. Napsütésben főfényként használni a vakut, arra még a 600Ws is többnyire kevés szokott lenni, ott 1200Ws-nál kezdődik az élet, ha valakinek ilyen irányú igényei vannak, de a nagy külföldi divatfotózásokon nem véletlenül 2x3200Ws-mal világítanak be az ablakon.

Érdekesség, hogy eddig a Broncolor Siros volt az egyetlen olyan vaku, ami leszabályozáskor automatikusan, villanás nélkül kisüti a kondenzátorait, így nagy meglepetés ért, amikor kiderült, hogy az új Flash-Mob 4 is ilyen.

1/1-ről akár 1/128-ra tekerve a vaku nem fog villanni magától, sem fog újra csipogni, semmit nem fogunk tapasztalni, csak azt hogy eddig max erőn villant, utána meg minimum erőn villan egyből.  (Aki nem értené, stúdióvakuknál a feltöltött kondenzátorokat a vaku lefelé szabályozásakor ki kell üríteni a megfelelő értékre. A nagyon régi stúdióvakukat ilyenkor manuálisan kellett elsütni, az újabb vakuk pedig leszabályozáskor maguktól villantak egyet. A még újabbak meg megoldják észrevétlenül.)

Max erő esetén az újratöltési idő saját mérés alapján 2.8 másodperc, ami nem túl gyors, de nem is vészesen lassú. Teljesen átlagos. Manuál módban 1/128-adig lehet leszabályozni, TTL funkció esetén pedig +/3 fényérték a kompenzációs lehetőség.

Stabilitás

A Flash-Mob 4 e tekintetben nagyon szépen dolgozik. A TTL funkció pontos expót ad, a villanások sorozatban exponálva stabilak mind TTL, mind pedig manuál vezérlés esetében. Ellenben azt figyeltem meg, hogy ha feltöltés után rögtön lövünk, akkor a vaku végig minden exponál stabilan ugyan, de gyengébbet villan 0,1-0,2 fényértékkel mint akkor, ha feltöltés után várunk még pár másodpercet. Ha tizedfényértékre pontos expókat akarunk egymás után, akkor vagy csak annyit várjunk az expók között, amíg a vaku feltölt, vagy minden feltöltés (csipogás) után számoljunk el mondjuk 5-ig fejben és csak utána lőjünk.

HSS funkciót csak a kamera vakuvezérlés menüjében kapcsolhatunk, ez a funkciója nem győzött meg a Flash-Mobnak. Nekem úgy tűnt hogy össze-vissza villog, szinte nem tudtam vele 5 egyforma expót csinálni.

A színhőmérséklet nagyon rendben van, még minimum erőn is 6000K alatt maradunk, minimum és maximum erő között pedig mindössze 150-180K különbség tapasztalható.

A Mikrosat Flash-Mob 4 TTL e cikk írásakor 178.000 Ft-ért kapható, de a kioldót külön kell venni hozzá, ahogy igény esetén az AC adaptert is. Előbbi 32.500 Ft, utóbbi 25ezer körül (biz’Isten mégegyszer nem keresem ki, hogy megnézzem, fentebb belinkeltem, pont ezért mert a webshopban nehéz megtalálni). A manuális Flash-Mob 6 ára 165.000 Ft, ami nagyon baráti, tekintve, hogy a hasonló Godox AD600BM például 195.000. Az más kérdés, hogy utóbbira egy komplett rendszert lehet építeni, de ha valakinek erre nincs szüksége vagy igénye, akkor a Flash-Mobok tökéletesen ki fogják szolgálni akár terepen, akár otthon a stúdióban.

 

TESZTEREDMÉNY
Építési minőség
7/10
Funkciók
9/10
Használati élmény
9/10
Ár/érték arány
9.5/10
MEGOSZTÁS
Előző cikkJinbei újdonságok
Következő cikkGodox AD600BM vaku teszt
Főként reklámfotózásban és esküvői fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..