MEGOSZTÁS

Két manuális Meike optika járt nálam tesztelés céljából. Fura, de szerethető jószágok szinte mindenféle bajonettre.

Gagyi objektívnek gondoltam, de kíváncsiságból elhoztam őket egy tesztre a Mikrosattól, főleg azért, mert volt belőlük Sony E bajonettes verzió. Ezek APS-C képkört kirajzoló optikák, de az A7 kamerákat át lehet állítani, így kíváncsi voltam. A dobozból kivéve nagy meglepetés fogadott. Aprócska ámde teljesen fémből készült, masszív és finoman működő optikák voltak a kezemben.

Hajdanán volt egy Leica M8-am, amihez egy Voigtländer Classic 35mm f/1.4 objektívet vettem anno, na az volt pont ugyanilyen. Emiatt egyből nosztalgiaérzésem lett, nem csak azért mert volt hasonló objektívem, hanem azért mert a régi német és orosz távmérős gépekhez gyártott objektívek voltak ilyenek. Jó feeling és kész, kellemes meglepetés.

Mindkettő objektív teljesen manuális, nincs bennük semmilyen elektronika, sem pedig elektronikus kontakt. A kamerán emiatt be kellett kapcsolni, hogy objektív nélkül is exponáljon, a rekeszértéket pedig értelemszerűen nem mutatta a masina, de a fénymérés, félautomata mód, auto-ISO persze működtek rendesen.

Meike 50mm f/2

Ez az optika a furcsább a kettő közül, mégpedig azért mert olyan rekeszállásai vannak, amilyet még nem láttam azelőtt. Mindkettő objektív fokozatmentes rekeszállítással rendelkezik, de míg a legtöbb objektív lineárisan állít rekeszt, addig a Meike 50/2 exponenciálisan és ez látszik a feliratokon is a rekeszgyűrűn: normál eseetben 2, 2.8, 4, 5.6, 8, 11, 16, 22 szokott lenni, de ennél az obinál 2, 2.8, 3.5, 5.6, 8, 22 van közel arányos távolságra egymástól. Az elején tehát finoman működik a rekeszállítás, a végefelé viszont alig húzunk picit és már f/8-ról f/22-re ugrottunk.

A két objektív közül ez rajzol nagyobb képkört, bár fullframe-re téve ez is erősen vignettál. Lényegében fekete képsarkokat kapunk, ha nem APS-C gépen vagy APS-C módba tett gépen használjuk. F/5.6-tól kezd eltűnni a feketeség.

Az objektív élessége képközépen nem rossz, de a széleken már jóval rosszabb a helyzet és ezen a rekeszelés se segít igazán. Színi hibáktól sem mentes az optika, bár ez is inkább a képszéleket érinti. Cserébe a becsillanást egészen jól kezeli, a hasonló árkategóriás Yongnuo például ezen a területen jóval gyengébb volt.

Meike 28mm f/2.8

A kis 28-as már-már pancake méretű, imádnivaló egy kisebb mirrorlessre téve, mert annyira kompakt. Ennek az obinak lineáris a rekeszmozgatása, de ebbe is vitt egy érthetetlen csavart a gyártó: fordítva működik a rekeszgyűrű, mint az 50-esen. Totál x-akta.

A Meike 28/2.8 olyannyira nem rajzol ki fullframe képkört, hogy csak egy kör alakú képet vetít fullframe szenzorra, APS-C pedig nyitott rekesszel azért erősen vignettál. Az élessége viszonylag konstans a képterületen, de konstans módon közepesnek nevezhető. Nem olyan penge, mint a komolyabb optikák, de azért használható. A becsillanást is kevésbé jól kezeli, mint az 50-es, bár flare-ek ennél se jelennek meg a képen, de a fényforrás környékén sugarak alakulnak ki, amit az 50-es nem produklált.

Összességében nem rossz cuccok ezek azért az árért amennyiért kínálják őket, azt mondanám játszani jó, komolyabb felhasználásra alkalmatlan. Hobbi fotózáshoz, nyaraláshoz azért ajánlanám.

TESZTEREDMÉNY
Építési minőség
9/10
Funkciók
5/10
Használati élmény
3/10
Ár/érték arány
8/10
MEGOSZTÁS
Előző cikkTeszt: Godox QT1200IIM stúdióvaku
Következő cikkMegvan a Godox AD400 PRO hivatalos ára
Főként reklámfotózásban és esküvői fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..