MEGOSZTÁS

Végre nálam járt a már most nagy népszerűségnek örvendő Godox AD400 PRO, a korábban tesztelt AD600 PRO kistestvére.

A Godox AD600 PRO tesztjéről itt írtunk. Azt a cikket úgy vezettem fel, hogy a Godox a PRO szériával egy új célközönséget is szeretne megszólítani, azokat a professzionális fotósokat, akik eddig inkább a nagynevű márkák, mint a Broncolor vagy a Profoto felé hajlottak. És hát nem is hiú ábránd ez a cég részéről, mert a PRO szériájú vakuk valóban igen jól sikerültek, kifinomult, professzionális munkaeszközök, ellenben az áruk bár nem alacsony, de jóval alacsonyabb, mint a nagy európai és amerikai vakumárkák árai. Ez már tényleg nem azért olcsóbb, mert bármit kispórolnának belőle, hanem azért mert a Bron és a Profoto Európában gyártat európai bérek és más költségek mellett, nem kevés marketing költséggel, a Godox meg Kínában, ami tudjuk jól, hogy versenyelőny gazdasági szempontból, ráadásul marketingre se nagyon költenek, a termékek így is sikeresek “szájhagyomány” útján.

Nem kivétel ez alól a Godox AD400 PRO sem a 215.000 Ft-os árával. Egy ilyen tudású akkumulátoros stúdióvaku a top konkurenciánál félmillió Ft fölött van.

Küllem

Az AD600 PRO ezen szekcióját úgy kezdtem, hogy amaz egy nagydarab vaku és marha nehéz, ellenben designos. Na az AD400PRO-ról nem kell így nyilatkoznom.

A merevített, gyöngyvászon bevonatú hordáskáját kinyitva az ember azon lepődik meg, hogy milyen pici ez a vaku. Persze kicsit csalóka a dolog, mert a táskában még nincs rajta a villanócső és a reflektor, nomeg a hátulján az akkumulátor sem. Ha ezeket rárakjuk, akkor már nem lesz annyira feltűnően pici, de így sem beszélhetünk egy nagydarab vakuról, alig nagyobb, mint egy 70-200/2.8-as objektív, tehát akár egy fotóstáskába is belerakhatjuk.

Godox TT685 rendszervaku, AD200 “zsebvaku”, AD400PRO stúdióvaku méretkülönbség (jó lett volna egy 600-ast is mellé tenni, de sajnos azt nem kaptam a teszthez)

Az AD400Pro pont annyira patent módon van összerakva, mint az AD600Pro, szóval erre annyira nem is térnék ki. Sajnos az is igaz rá, amit a 600-asnál leírtam, hogy szép és jó a házzal harmonizáló reflektor-feltét, de ez a villanócső védőburkolata is egyben, így ha soha nem használjuk, mert mindig fényformálókkal fotózunk, a refit akkor is mindig magunkkal kell vinni. A vaku egyébként refivel, sőt Bowens adapterrel együtt is elfér a hordtáskájában, csak az akksit kell leszedni róla, ha el akarjuk pakolni.

AD200 és AD400PRO alapreflektorokkal

De beszéljünk inkább a formatervezésről. Míg a Godox AD600Pro gyárilag Bowens bajonettes, addig az AD400Pro-t csak a gyárilag hozzá adott adapterrel tehetjük azzá, egyébként saját bajonettje van, ami sokkal kisebb átmérőjű, és nem három dudor szolgálja a csatlakozást, mint a Bowensnél, hanem három szárny, három kis perem (picit hasonló a kétperemes Broncolor bajonetthez). Őszintén szólva én örülnék ha ez, vagy ehhez hasonló szabvány leváltaná a hatalmas méretű, őskövület Bowenst, de azért ez nem egyszerű menet. Az AD400Pro esetében tehát le kell vennünk az egyébként két részből álló refit (ti. refi+távtartó gyűrű), és egy másik, nagyobb “gyűrűként” rakhatjuk fel az adaptereket rá (lényegében a távtartó gyűrű helyére). Gyárilag – mint írtam – Bowens adaptert adnak hozzá, ez az alap, de a gyártó kínál hozzá Profoto, Broncolor és Elinchrom adatpereket is opcionálisan megvehető alkatrészként. Ha tehát valaki egy meglévő rendszerről állna át, nem kell a fényformálóit kidobnia, használhatja ezzel a vakuval is.

Fontos, hogy ezek az adapterek okosan lettek kitalálva, alul-felül 2-2 csavarral kell rögzíteni őket a vakuházhoz (értsd nagyon stabilak, nem lötyögnek, ráadásul ügyesen adaptálják a bajonettnyitó gombot is), tehát viszonylag állandó tartozékként működnek, nem az a fajta, amit le-fel szedeget az ember. Dehát minek is szedegetné? Az ernyőreflektor adapter használata esetén is felmegy a vaku elejére, hiszen az adapter csak a távtartó gyűrű helyét foglalja el.

Alapreflektor + Bowens adapter. Kicsit szerencsétlenül néz ki a rés a távtartó gyűrű hiánya miatt, ugyanis az adapter nem tölti ki teljesen a távtaró helyét.

Az viszont egy más dolog, hogy egy ilyen adapterrel azért már nem lesz olyan designos és harmonikus a vaku külleme, hiszen az adapter jóval nagyobb átmérőjű, mint az egész vaku. Dehát sajnos ez az “örökségünk”, a fényformáló bajonettek több évtizedesek, az akkori vakukra készültek. Mivel rendkívül elterjedtek a világon, nem olyan egyszerű dolog lecserélni őket. Viszont az elmúlt években a stúdiótechnikát is elérte a miniatürizálás, így már nem lenne szükség ekkora bajonettekre. Elterjedtségük miatt azonban nem lehet megválni tőlük, és ez kompromisszumot jelent a miniatürizálásban. De ahogy a fényképezőgépeknél az objektív bajonettet, úgy szerintem ezt is előbb utóbb le fogják cserélni a gyártók.

Érdemes egyébként az alábbi képpárokon megnézni, hogy milyen egy Godox AD400Pro Bowens adapterrel, és milyen egy Godox AD200 szintén Bowens adapterrel (Godox S-type adapter). Ha így nézzük, az AD400Pro megoldása azért egy jóval elegánsabb dolog.

A vakuhoz egy csomó feltétet is beszerezhetünk, ezek többnyire az alapreflektorra felhelyezhető kiegészítők. Van amelyik csak rácsúszik, van amelyik be is pattan, de egységesen elmondható, hogy nagyon jó megoldásokról van szó. Mikor próbálgattam őket a fotók elkészítéséhez, csak nagyot sóhajtottam a jelen lévő páromnak: “Basszus, mit sz.ptam én ezekkel anno a stúdióban, ennél meg olyan egyszerűen és hatékonyan van megoldva minden.” Felhúzom, lehúzom, bepattintom, kombinálom, nem feszül, nem szorul, nem lötyög…átgondolt az egész és jó minőségű. De hogy mégis mi a fenéről beszélek? Hát ezekről:

Itt is azt a kelléket kereteztem be, amit gyárilag adnak a vakuhoz, a többi opcionális megvásárolható. Vehetünk például egy nagyobb méretű ernyőreflektort is a vakuhoz, amire opál előtétet pattinthatunk könnyedén és egyszerűen. Ha jól sejtem az alapreflektoron kívül egyelőre ez az egyetlen egyedi “AD400PRO-bajonettes” cucc, mert a többi kiegészítőt az alapreflektorra kell rakni. Egyébként mindegyik jó minőségű műanyagból van. A LED beállítófény miatt ugye nem kell azon aggódni, hogy megolvad, vagy megégeti a kezünket. Lehet kapni normál méhsejtrácsot is, ebbe színfólia-tartót is integrált a Godox, egy szettben van az egész. A fenti fotón látható két gyűrű közé szorítható be a kívánt színű fólia, és így tudjuk bajonettel beletekerni az adapterbe. Amiben gyárilag méhsejtrács van, de természetesen ez eltávolítható, így a fóliák önmagukban is használhatók az alapreflektorral. Ezen kívül létezik még nagyméretű négyszárnyú fényterelő, ami a fóliatartó adapterre húzható rá. Ez teljesen független a méhsejttől vagy a fóliáktól, a hármat simán lehet bármilyen módon kombinálni.

Küllemhez tartozik még, hogy az AD400Pro is kap már gyárilag fogófület. A 600-asnál ez ugye nagyon hiányzott, de végül utólag kínáltak a meglévőkhöz, és onnantól fogóval együtt árulták. Ez egyébként leszerelhető a 400-ason is, ha valakinek zavaró, mert mondjuk nem fér bele rendesen a táskába…btw egy szintben van a becsukott állványfoglalattal, az meg így is-úgy is kiáll alul.

Nem maradt más, mint az akkumulátor, ami gyári adat szerint 390 teljes erejű villanást tud egy töltéssel. Ez 30 villanással több, mint amit a 600-as tud és azért csak ennyivel, mert az akkumulátor kisebb, mint a 600-asé. Erő szempontjából is, és fizikailag is, így a két vaku akksija nem kompatibilis egymással. Az akku töltöttségét nem csak a kijelzőn látjuk ikonos formában, hanem magán az akkun is van töltöttség jelző LED-sor, de az ezt aktiváló gombot a gyártó jól elrejtette: a LED pöttyök mellett van egy LED csíknak kinéző “egység”, azt kell kb körömmel megnyomni és már mutatja is az akku a töltöttséget. Designos, de az AD600PRO-é meg ergonomikus volt. 🙂

Működés

A legnagyobb fless a bekapcsoláskor a “billentyűzár” volt számomra. A 600-as vakunak az alján található a POWER gomb, ellenben a 400-ason oldalt van a többi gomb között. Viszont nem elég csak megnyomni (sima digitális mikrokapcsoló mint a többi gomb), hanem a kijelző mutatja nekünk, hogy a tárcsán is tekernünk kell egy fél fordulatot, hogy a vaku bekapcsoljon. Így elkerülhető a táskában történő véletlen bekapcsolás. Ilyet még nem láttam. 🙂

A kezelése egyébként tökugyanaz, mint az AD600Pronak, ugyanazok a gombok, ugyanaz a menü. Egyszerű, gyors és intuitív. Nyilván TTL és Manuál módok között váltogathatunk (illetve Multi, S1 és S2 ha szükséges), van HSS gyorsszinkron is, és nyilván a vaku kompatibilis az összes fényképezőgép márkával, a leendő júzereknek csak a kioldóra kell figyelniük (XPro vagy X1 kioldók a szükséges márka-kompatibilitással).

A Godox PRO széria egyik legfőbb tulajdonsága a rendkívül pontos színspektrum. Az AD400 PRO-ban is találunk a normál üzemmód mellett ún. Color módot, ekkor a minimum és maximum erő között alig pár Kelvin lesz a színhőmérséklet különbség. Cserébe viszont a vakut mindig el kell sütni leszabályozás előtt. Ezt nem teszteltem le újra, a 600-as 37 Kelvin különbséget tudott, ez is annyit kell tudjon, hiszen a technológia ugyanaz.

Apropó, az erő ezúttal is 9FÉ tartományban szabályozható, 1/1-től 1/256-ig.

Beállítófény

A vakuba itt is LED beállítófényt integráltak, de 38 helyett (AD600PRO) csak 30 Wattosat. Ez papíron kb. egy 150W körüli halogén izzó fényének felel meg. Azt mondanám, hogy elég erős, műterembe beállítófénynek teljesen jó, abszolút használható. Még  softboxokkal is jó arra, hogy lássuk mit csinálunk, meg a kamera is tudjon élességet állítani, de azért így használva már biztosan nem fog könnyezni tőle a modellünk. Azt mondanám hogy a minimumot tudja, ami beállítófény használhatóság terén szóba jöhet. Az AD600PRO-é erősebb valamivel, és persze a halogén beállítófények még mindig tudnak erősebbek lenni adott esetben, de ezek a Godox LED-ek is már klasszisokkal jobbak, mint a régebbi akkus vakukba integrált pislákoló viccosztály LED-ek. Nem lesz rá panasz szerintem.

Nem cifráznám tovább a dolgot, akit jobban érdekel a téma, érdemes elolvasnia a Godox AD600PRO tesztben leírtakat, melyek egy az egyben átemelhetők a 400-as változatra is.

TESZTEREDMÉNY
Építési minőség
10/10
Funkciók
10/10
Használati élmény
9.7/10
Ár/érték arány
10/10
MEGOSZTÁS
Előző cikkTeszt: Yongnuo YN360 II “fénykard”
Következő cikkGodox LC500 fénykard teszt
Főként reklámfotózásban és esküvői fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..