MEGOSZTÁS

Tekintve, hogy beindult a mirrorless láz (és háború a legnagyobb gyártók közt), egyre többen szembesülnek a vaku és az EVF (elektronikus kereső) kombinciójának kérdéskörével.

A DSLR-ek optikai keresőjénél ugye mindegy volt, azt láttuk, amit az üvegen át láttunk, függetlenül attól, hogy verőfényes napsütésben dolgoztunk, vagy sötét műteremben 100%-ban vakuval. Az elektronikus kereső esetében viszont nem mindegy, ha nincs jól beállítva az EVF, nagy szívás lehet egy műtermi fotózás például.

Az EVF sajátossága, hogy képes szimulálni az expozíciót, vagyis eleve azt látjuk a keresőben, ahogy a képünk kinéz majd. Állandó fény esetén ez jó megoldás, de ha vakut is keverünk a történetbe, netán 100%-ban vakuval világítunk csak, akkor nem jó a módszer, hiszen a vakut az EVF nem tudja szimulálni,

a környezeti fényt egy műteremben meg konkrétan teljesen alulexponáljuk, vagyis az EVF csak nagy feketeséget mutatna.

Azt talán még az újdonsült mirrorless tulajdonosok is tudják (ha nem, akkor most figyelmesen olvassanak), hogy ezt a szimulációs funkciót ki lehet kapcsolni, ekkor az EVF nagyjából úgy működik, mint egy optikai kereső (de csak nagyjából). A kikapcsolt expozíció szimuláció mindig középszürkére súlyozott képet mutat nekünk expozíciós beállításoktól függetlenül. Sony esetében ezt Live View Display: Setting Effects ON/OFF-nak hívják, érdemes eltárolni az elérhetőségét valamelyik gyorsmenüben (Fn menü vagy My Menu). Ha egyébként TTL vakut teszünk a kamerára, az automatikusan aktiválja az expo-szimuláció kikapcsolását.

Expozíció szimuláció állítása Sony Alpha menüben
Expo-szimuláció állítása gyorsmenübe (Fn) téve (Sony Alpha)

A többi mirrorless gépnél is ki lehet kapcsolni a szimulációt, sőt a Canon EOS R esetében még félmegoldás is létezik, valamiféle Metering timer (pontos nevét sajnos nem tudom), itt be lehet állítani a kamerát, hogy csak pár másodpercig kapcsolja ki élesítéskor/komponáláskor az EVF-ben a szimulációt, utána mutassa ismét a valós expót. Ez a beállítás akkor jöhet jól, ha vegyíteni akarjuk a környezeti és vakufényt.

Műteremben azonban érdemes inkább kikapcsolni a szimulációt, de még így is akadhatnak gondok bizonyos esetekben. Ugyanis

ha kikapcsoljuk a szimulációt, akkor a kamera az EVF-ben látott képet a beállított fénymérési módhoz köti.

Nekem speciel volt már olyan szituációm, hogy sötét műteremben, sötét háttérrel fotóztam portrét súrlófényekkel. Ez a sok sötétség ugyebár megtévesztette a rutinszerűen Mátrix fénymérésre állított kamerámat, pontosabban annak fénymérőjét. A végső képet ez ugyan nem érintette, hiszen manuális beállításokkal fotóztam, és csak a vakufény hatott a képre, de az EVF-ben a keresőképet nézve a fekete háttér a helytelenül beállított fénymérés miatt szürke lett, a súrlófénnyel megvilágított testrészek a modellen pedig durván kiégtek a keresőben a stúdióvakuk beállítófénye miatt. Ez azt jelentette, hogy az EVF-ben látott általános (középszürke) kép köszönőviszonyban sem volt a valódi fotókkal amiket akkor készítettem, de ez még a kisebbik gond volt. A nagyobbik az, hogy ha a modell arcát világítottam súrlófénnyel, az ugye az EVF-ben kiégett teljesen, értsd ilyenkor azt se láttam milyen arcot vág, vagy hova néz a modell.

Hasonló probléma előfordulhat a fenti eset ellenkezőjénél. Ha fehér hátteret használunk erősen kivilágítva, a modell pedig sziluettszerűen szerepel rajta, és mondjuk csak az arcát világítjuk meg egy spot vakuval, akkor az EVF-en annyit fogunk látni, hogy a fehér háttér szürke lesz (középszürke), a modell meg csak egy fekete sziluett, és semmit nem látunk az arcából az EVF-ben.

Valós kép balra, helytelenül mutatott keresőkép az EVF-ben jobbra. Ha bekapcsolva hagyjuk a kiégett részekre figyelmeztető zebra-csíkozást, még “szebb” lesz az eredmény. Ilyenkor muszáj spot vagy highlights fénymérésre állítani a kamerát (ezáltal az EVF-et is). Fotó: Pixabay.com

A fenti két esetre a megoldás természetesen a fénymérési mód átállítása. A Mátrix mérés ilyenkor nem jó, át kell állítani egy specifikusabb módszerre a kamerát.

Sony esetében biztosan létezik, más gépeknél nem tudom, hogy van-e olyan, hogy “csúcsfényekre optimalizált fénymérés”. Ez a módszer speciel a fent említett súrlófényes, feketehátteres fotózáshoz pont jól jön, a valós képet fogjuk látni.

A másik lehetőség ha spot mérésre állítjuk a kamerát, ezen belül is javasolt – amennyiben lehetőséget ad rá a gép menüje – a fókuszponthoz (esetleg arcfelismeréshez) kötött spotmérés beállítása. Ekkor a kamera oda mér fényt, ahová élességet állítunk, és egyből helyreáll a rend, akkor is, ha csak súrló- vagy spotfényekkel világítunk.

A fenti információk nem magától értetődő dolgok. A mirrorless egy más világ, más szemléletet is kíván (ezek az új kamerák már tényleg mintha számítógépek lennének, szinte olyan lépést jelentenek a felhasználó számára, mint ha butatelefonról okostelefonra váltanának). Számomra sem volt egyértelmű 10 év szakmai tapasztalat, és 1 év Sony-használat után sem, Gelner Tivadar kolléga hívta fel a figyelmemet ezekre, amit ezúton is köszönök neki. Régi Canonosként konkrétan álmomban sem gondoltam volna, hogy a Sonym tud fókuszponthoz kötött spot fénymérést, ugyanis Canonnál mióta világ a világ ez csak a felső kategóriás 1D-széria kiváltsága volt, a többi Canon spot esetén csak a kép középső 5-10%-ra mér fényt.

A cikk nem Sony-reklámnak készült, pusztán csak annyi történt, hogy nekem ilyen gépem van, ezen tudom bemutatni a leírtakat. Fujifilm gép régebben volt már több is a kezemben, de nem emlékszem hogy kellett átállítani, Canon EOS R, Nikon Z és Panasonic gépek meg még nem jártak nálam soha, így nem tudom ezeknél mit hogyan kell állítani.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..